2016. február 5., péntek

Tradícionális női szerepek?





Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mit nevezünk tradicionálisnak és milyen jogon?
Ez az a pont, ahol először kerülünk nyíltan szembe az európai kultúra részeként magunkba szívott 
patriarchális világképpel, amelynek egyszerűbb és fájdalommentesebb volt évszázadokon át a kultúra részévé tenni, hangsúlyozni és kiemelni ezeket a szerepeket, a szőnyeg alá söpörve és minden lehetőség szerint elnyomva azokat, amelyek ezeknek nem felelnek meg.
Milyen tradíciókat képviselnek tehát a „tradicionális” szerepek?
Ezeket vizsgáljuk meg az archetípusokon, vagyis ősképeken keresztül. Jung szerint ezekből az archetípusokból erednek az emberiség legfontosabb ideái és képzetei, vagyis akarva-akaratlanul mindannyiunkban élnek, befolyásolva többek között előítéleteinket és elvárásainkat is.
A Jung szerinti női archetípusok az alábbiak:
A Madonna normákat, értékeket és ideákat közvetít. Olyan tulajdonságai vannak, mint türelem, hallgatás, hűség, titokzatosság. Ő a látnok, a próféta, aki képes feltárni a világmindenség titkait. Istenekkel kommunikál, örömöt hoz, spontaneitást és a pillanatnak való önátadást sugall.
Az Anya a gondoskodó típus, akit a másokhoz fűződő kötöttségei éltetnek. Elfogadja a férfit olyannak, amilyen, nem akarja megváltoztatni, feltétel nélkül szereti. A férfi körül rendet tartó, a kényelmét biztosító női 
szerep. Az anya alakja tele van védelmező, tápláló, gondoskodó tulajdonsággal. Ő jelenti az otthont, biztonságot, kényelmet és megbocsátó készséget, megtestesíti az együttérzést és bölcsességet.
A Nimfa, akinek elsősorban személyes viszonya van a férfival, intellektuális, érzelmi és szexuális téren.
Szeretjük és csodáljuk a Madonnát, életünk végéig befolyásol bennünket az Anyához való kapcsolatunk, nem tudunk és nem is akarunk ellenállni a Nimfa csábításának. Vagyis a nő türelmes, csendes, titokzatos, gondoskodó, odaadó, és intellektuálisan, és szexuálisan ellenállhatatlan?
Igen, mint tapasztalhattuk, így van, de van még a nők tarsolyában más is, hiszen a negyedik női archetípus:
Az Amazon, aki erősen összpontosított, törekvő, céltudatos, magabiztos és önálló. Az előző három típussal együtt remekül alakítja ki az önmagában is kerek egész, integráns női karaktert. A fenti felsorolásban a tudatos, harcos, egyenrangúságra törekvő, szakmai karriert építő női szerepeket az Amazon archetípus képviseli.
Az Amazon-karakter az a nemkívánatos 
szereplő, akit az európai vallási és társadalmi hagyományok igyekeztek nem létezőnek tekinteni. Fél napot töltöttem a harcias, érdekérvényesítő, önálló nők és velük kapcsolatos történetek keresésével a Bibliában és a Talmudban, de míg a másik három archetípust példázó történetek bőségesen megtalálhatóak, ez a karakter kevéssé jelenik meg az írásokban. Kizárólag Clofchád lányairól és Debóráról a harcias prófétanőről szóló történetben találkoztam a saját jogaiért, vagy egy ügyért harcosan kiálló nőkkel.
Ha megfigyeljük a XX. század előtti szépirodalmi műveket és a szerzők nem szerinti megoszlását, megfigyelhető, hogy túlnyomó többségük férfi volt, így szinte teljes mértékben a férfi írók/szerzők által támogatott Anya és Madonna, és a tűrt Nimfa archetípust jelenítették meg az irodalmi alkotások a nőiszereplők karakterében, vagyis szinte kizárólag a férfiak által támogatott és tűrt mémek öröklődtek évszázadokon keresztül.
A férfias én-képet, önértékelést fenyegető erős Amazont, a "férfias" nő képét, igyekeztek teljesen mellőzni, vagy ha ábrázolták is, igyekeztek nevetségesnek, illetve marginálisnak mutatni, hiszen a tiltott kategóriát képviselte. Egyedi karriert futott be e téren Antigoné és Jeanne D`Arc, az utóbbi azóta is a harcias nők egyik legfontosabb példája és szimbóluma.
A valóságban Amazonokat képviselő, önérvényesítő, önálló és másságukat felvállaló nőket pedig az adott kor szerint a boszorkányoknak, vagy a bolondoknak aktuálisan járó bánásmódnak megfelelően eltávolították a képből, hiszen ők a tiltott kategóriát képviselték.
Fentiek miatt alakulhatott ki az a jelenség, hogy a nőkhöz kapcsolódó nemi sztereotípiákból is rendre kimaradnak az Amazon által képviselt személyiségjegyek.
Nemi sztereotípiák
A nemi szerepeket a nemek közötti biológiai különbségek talaján létrejövő munkamegosztás alakította ki. Ez a munkamegosztás képezte az alapját annak, hogy jellegzetes különbségek alakultak ki a férfiak és a nők viselkedése, személyiségjegyei között. A nemi sztereotípiák ezekből a viselkedési, személyiségbeli, valamint a két nem egymáshoz való kapcsolata mentén alakultak ki. A sztereotipizálás automatikus folyamatokon alapszik és fontos funkciókat lát el a társadalmi eligazodásban. Egyrészt a megismerésben, és kategorizálásban van szerepe: a felszíni információk alapján soroljuk be az adott személyt. A második funkció szerepe az ön-megkülönböztetés motívuma, melynek során önmagunkra alkalmazzuk saját csoportunk jellemzőit.
Ez utóbbi az a motívum amelynek mentén véleményem szerint kialakulhatott az az önmagát gerjesztő folyamat, amelyben a nők egészen a közelmúltig igyekeznek megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak, vagyis eljátszották a férfi mémekben átörökített, tőlük elvárt szerepeket és ezzel a megfeleléssel tovább erősítették a velük kapcsolatban meglévő sztereotípiákat.
Gyors változások
Úgy tűnik, mintha össztársadalmi szinten elfelejtettük volna, hogy a nőkben mindig is ott volt és lesz a harcos Amazon is. A huszadik század legvégéig a média, valamint a történelmi és vallási hagyományok egyaránt az alárendelt, elfogadó, befogadó, és gondoskodó női szerepeket erősítették, amely a század vége felé kialakuló, magasan képzett és alkalmanként multikulturális háttérrel rendelkező nők számára egyre elviselhetetlenebb és szűkösebb mozgástérnek bizonyult.
A másik aspektus, ami ahhoz szükséges, hogy a problématerületet áttekintsük, a női szerepek drámaian gyors változásának áttekintése. A több száz év alatt meggyökeresedett szerepek pár évtized alatt, lavinaszerűen alakultak át. A ma is zajló változások döntő többsége az előző század utolsó 3-4 évtizedében kezdődött azzal, hogy az egyre iskolázottabb és műveltebb nők visszataláltak ahhoz az elfojtott Amazon archetípusukhoz, amelyet az előző évszázadokban eredményesen elhallgatott és tiltott mind az egyház, mind a társadalom. Bátran felvállalták a másságot, a tradíciókkal való szakítást és kezdetben maroknyi, de azóta is dinamikusan növekvő mozgalomként és érdekképviseletként el tudják fogadtatni és ki tudják bontakoztatni az ilyen szinten teljesebben kifejezett nőiességet mind a magánélet, mind a munka terén.
Az emancipációs folyamat leglényegesebb motívuma, hogy a nők kiléptek a háttérszerepből és egyre inkább kiteljesítették a női archetípus minden elemét a maga teljes díszében.
Az MBA képzések iránt - egy 2004-es felmérés tanúságai szerint - több magyar nő érdeklődik, mint férfi.
A felsővezetőként dolgozó nők, a velük megegyező beosztású férfiakkal ellentétben leginkább egyedülállóak.
Érdekes adalék a fentiekhez, hogy habár az iskolázottság szempontjából már nincs komolyabb különbség férfiak és nők között, és az Amazon karaktert már sikerrel integráló nőket elsősorban a versenyszféra kihívásai vonzzák, ahol a középvezetői szint elérésével kezdi éreztetni hatását azüvegplafon. Egyéb területeken, például a tudományos életben, ez egészségügyben, vagy a felsőoktatásban nagyobb szakadék érezhető a nők és férfiak által betöltött munkakörök, maximálisan elért pozíciók, és szakmai elismeréseik tekintetében.
Az egészségügyben, tradicionálisan a „puhább orvosi” szakterületeken vannak messze túlreprezentálva a nők (például bőrgyógyász, szemész, fogorvos, labor, röntgen). A gyógytornászok és a fizikoterápiában dolgozók és persze a „kiszolgáló” ápolói munkakör szinte kizárólag női területek.
A Magyar Tudományos Akadémia aktuális honlapja szerint 267 rendes tagjukból mindössze 9 a nő, ez kevesebb, mint 3,5%-os részarányt képvisel.
Nagyon fontos változás állt be az utóbbi évtizedekben: a női szerepvállalás a sztereotipikusan férfiasnak tekintett szerepekre is kiterjedt, addig a férfiak részvétele a hagyományosan nőies szerepkörökben igen ritka. A férfias szerepkörök megmaradnak a férfiaknak, de mind több nő lesz aktív részese, vagy kizárólagos teherviselője a család fenntartásnak gazdaságilag, mivel a hagyományospatriarcháliscsaládmodell is változik: a férfi és a nő egyaránt dolgoznak, egyre több nő vállal társ nélkül is gyereket, vagy válik egyedülállóvá, és anyagilag függetlenné.
Hogyan hatnak mindezen változások a férfiakra? Tanácstalanul és zavartan figyelték és figyelik máig a nők szereprepertoárjának ilyetén bővülését, hiszen évszázadokon keresztül azok a mémek éltek csak túl, amelyek a nőket az általuk meghatározott és elvárt kép alapján láttatták. Mivel a férfiakra kevésbé jellemző a rugalmas integráció és befogadás képessége, csak lassabban képesek követni a bekövetkezettváltozásokat. Igyekeznek hát minden lehetséges eszközzel fenntartani a számukra jóval kedvezőbb évszázados patriarchálisstatus quo-t.
Mivel a női Amazon-karakter az egyébként harcos és versengő karakterű férfinak sok esetben – ha fizikailag nem is, de szakmailag mindenképpen - közvetlen vetélytársat is jelent, a rendelkezésükre álló eszközökkel hajlamosak vissza-visszanyomni a tradicionális női szerepekbe azokat az emancipált nőket, akik abból már valójában régen kinőttek. Aki pedig pozíciója, presztízse miatt nem nyomható vissza az „elvárt” szerepbe, automatikusan bekerül a versenytárs kategóriába, de erről még lesz szó később.
Még multinacionális környezetben is gyakran megtörténik, hogy belső megbeszéléseken, a legtermészetesebb módon a férfitársaságban megjelent egyetlen nőre hárul a jegyzetelés feladata. Uyanígy gyakori, hogy egy-egy állásra ki nem mondott és le nem írt formában, de kifejezetten férfit keresnek és egy nőnek általában nem is nyílik módja bizonyítani szakmai rátermettségét, mert elbukik a gondosan kialakított előminősítések valamelyikén. Mindmáig elsősorban a kiszolgáló funkciók vezetői között elfogadottabbak a nők HR, PR, pénzügy, stb.
Eközben persze - némiképp groteszk módon - megmaradtak az udvariassági formulák és rituálék, amelyek korábban a maguk álszent és felszínes módján „biztosították a nőknek a szükséges tiszteletet”, de ezekből az emancipált nők, - elsősorban munkaszituációban - egyre kevésbé kérnek, sőt nemegyszer kifejezetten sértő számukra az ezúton történő diszkrimináció, mely rituálék voltaképpen a hagyományos szerepeket kényszeríti rájuk.
Gyermekvállalás és karrier
Férfi és női szerepek és lehetőségek vonatkozásban komoly szakadékot jelent a gyermekvállalás is, mely mindmáig drasztikusan egyenlőtlen szerepeket ró a szülőkre. A nők számára karrier szempontjából nincs igazán kedvező időpont a gyermekvállalásra, hiszen az anyai szerep és a karrier nehezen egyeztethető össze.
Amerikában máig nem több, mint 12 hét az elfogadott munkából való hiányzás szülés esetén, mely még mind a cég, mind a nő számára fájdalommentesen áthidalható. Hazánkban a piacgazdaság beköszöntével is csak ritkán csökken ez az időszak 1 év alá. Ez a kiesés pedig már alkalmas arra, hogy a nő munkahelyi helyettesítését megoldják és bár jogszabályi keretek biztosítják számára a pozíciót és a megfelelő fizetést a visszatéréskor, a szakmai karrierje – már csak a kisgyermek miatt rá háruló otthoni többlet-teendők miatt is – jelentős fáziskésésbe kerül férfi kollégáihoz képest.
Média
A női emancipáció elfogadásában és elfogadtatásában igen fontos szereppel bír a média is. Európában az elmúlt század utolsó negyedére tehető az az átalakulási folyamat, amely során a sztereotip tradicionális nőkép mellett kezdetben csodabogárként feltüntetett, érdekeit képviselő, harcos nő ábrázolásából lassanként eljutottunk a bátor női szerep- és felelősségvállalás példaértékű bemutatásáig és a női karakterek, karrier, érvényesülés, és aktuális problémák hiteles és teljes értékű ábrázolásáig.
Ezek tehát azok a körülmények, amelyek révén megérthető, mind a nők, mind pedig a férfiak napjaink-beli helykeresése.
A jövő lehetséges útjai
Radikális változás állt be, mégis minden családi, vallási, közösségi hagyomány a régi patriarchálismodell mellett szól. A feminista mozgalmak inkább groteszk módon eltúlzott karikatúrának tűnnek, mint követendő példának, így inkább negatív hatást érnek el mindkét nem aspektusából. Alig van olyan működő, mintaértékű modell amely követhető lenne, ezért egyelőre a józan ész, a legjobb belátásunk és egy szakavatott segítő lehet kísérőnk, tanácsadónk ebben a változásban.
A nők egyoldalú szakítása a patriarchális hagyományokkal mindkét nem részére tartogat kihívásokat és lehetőségeket egyaránt. A nők számára egyértelműen magában hordozza a kiteljesedés lehetőségét, az új szerepek elfogadtatását és az azokkal való együttélést.  Óvatosnak kell azonban lenniük, mert mivel az eddigi állapotok inkább a férfiaknak kedveztek és mivel rájuk egyébként is kevésbé jellemző a rugalmas integráció képessége, komoly hatalom-, és presztízsvesztésként élhetik meg a változást. Az ennek kapcsán kialakuló konfliktus, a férfi és nő közötti pozícióharcba torkollhat a hatalom megszerzéséért, illetve további birtoklásáért. Jelenleg is az élet számos területén tanúi lehetünk ilyen küzdelemnek, akár a magán-, akár a szakmai élet színpadán.
Ha a nők az ilyen módon kialakuló versengést „erőből” férfi stratégia mentén próbálják megnyerni, azaz a Hős férfi és az Amazon női karakter csap össze, komoly szereptévesztésbe és csapdahelyzetbe sodorhatja a nőket, hiszen a női karakter a maga teljességében méltó vetélytárs, de magányos Amazonként óhatatlanul alulmarad.
Ha a férfiak képesek azt felismerni, hogy a nők kiteljesedése számukra is hozhat pozitív megújulást, elfogadhatóbbá válhatnak számukra a változások. Ha az eddig kizárólagosan birtokolt szerepek újragondolása és újraelosztása révén lekerülhetnek a vállukról olyan évszázadokon keresztül egyedül cipelt keresztek, mint a kizárólagos felelősség a család megélhetéséért, vagy a magányos hős szerepének való megfelelés, módjuk nyílhat megtapasztalni egy szabadabb életet.
Amennyiben nyitottak a bennük élő patriarchális modell felülvizsgálatára és képesek a bennük élő animával közvetlenebb viszonyba kerülni, olyan tulajdonságokkal gazdagíthatják személyes karakterüket, mint az eddiginél mélyebb empátia, az érzelmek felvállalásának képessége és a kommunikáció egy jóval nyitottabb formája, amely lehetőséget ad az eddig magukban halmozott feszültségek tudatos megélésére és kommunikálására, amellyel eredményesen megelőzhető a férfiak stressz okozta, szív- és érrendszeri, betegségeinek jelentős része.
Ha mindkét nem felismeri, hogy az eddigi szerepek megváltozott igények szerinti újraelosztásával és kombinációjával kedvezőbb új megoldások találhatók az egyes feladatokra, létrejöhet az igazi paradigmaváltás és új egyensúlyi állapot alakulhat ki a nemek közötti együttműködés terén. E radikális változás természetesen a családi élet és a vállalati kihívások terén egyaránt érvényes és szükségszerű.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése