2016. február 7., vasárnap

A NŐI ERŐ




A „LYÓ”
Képzeljük csak el, hogy az összes eddigi ellenkező híresztelés ellenére nem létezik olyasmi, mint „ nemző nő” vagy „befogadó férfi”.
A NŐ, míg a világ világ, bizony természettől fogva BEFOGADÓ, a férfi pedig a NEMZŐ.
A NŐ a család középpontja, befogadója, összetartó ereje. Ha költői akarok lenni. A nő az élet vizének forrása, ám az elhasználódott élet vizét valahol el is kell vezetni, úgyhogy a nő egyben a lefolyó szerepét is ellátja- ami ugye már nem annyira költői feladat.
A női erő a világegyetem befelé- lefelé forgó ereje, ami leginkább egy vízörvényhez hasonlítható, és olvasata magyar rovásjelekkel a „LYÓ” szavunkat adja. Egyértelműen kijelenthetjük tehát, hogy a nő eredendően jó.
Ez a befelé- lefelé forgó erő jelenik meg a világ női felében, minden nőnemű dologban és a vízben. 
Amint a jel formájából is, ez az erőforma képtelen a nemzésre, képtelen a férfienergia megjelenítésére, hiszen szívóerő.
Önmagában nem tud teremteni.
A nemző erő hiányában legfeljebb mindent beszippant- még önmagát is- és megsemmisíti a világot.
Az elszabadult, nemző erő nélküli állapot jellemzésére őseink a „boszorkány” szót használták.
Ebből bizony az is kiderül, hogy a női nem „elboszorkányosodásáért” legtöbbször a férfinem nemzőképtelensége, az egyensúly hiánya a felelős…

valódi nemző erő jelenlétében ugyanis a női erő teszi a dolgát: befogad és szellemi anyaggá érleli, VILÁGRA HOZZA.
Amennyiben azonban a megtermékenyítő szellemi erő hiányzik, akkor pusztításba kezd.

 
Női túlerő: Árvíz


A NŐI ERŐ FELADATA 

Ha valaki azt gondolja, hogy eddig a szexről beszéltem virágnyelven- részben igaza van, hiszen a nemző erő ily módon jelenik meg legnyilvánvalóbban a férfi- nő kapcsolatban. Ám aki jól figyelt, azt is észrevette, hogy én a SZELLEMI erő jelenlétéről, vagy hiányáról beszéltem…
Ha csupán egy szexuális aktuson múlna a dolog, sokkal egyszerűbb lenne a helyzet. Az aktus maga ugyanis lehet pont az i-re, ám ha az „i” nem létezik, nincs mire pontot tenni.
 
Mi z a bizonyos?i”…?!

UTÓDNEMZÉS, VAGY TÖBB ANNÁL….A Teremtés folyamatához két erőre van szükség. A női és a férfierőre.

Nő (LYÓ)                                                        férfi (B)
A női erő befelé lefelé forgó örvényként, a férfi kifelé felfelé forgó robbanóerőként működik.
Amikor a két erő találkozik, jó ideig harcban állnak egymással, egészen addig, míg beáll köztük az egyensúly. Az egyensúly azután létrehozza a FÉNYT, a Teremtett világ „alapanyagát”. 
Ez a folyamat magyar rovásjelekkel olvasható, és a LYÓ (jó), LYOB (jobb) LYOD (jód, javad) szavainkat alkotja.
A világ teremtésének alapanyaga tehát a női és a férfi „összeeresztéséből” jön létre, de ez az „összeeresztés” az emberek világában nem a szexualitást, hanem a szellemi erő anyaggá változtatását jelenti.
A szellemi, vagy nemző erőt a férfiak birtokolják, az anyaggá változtató befogadó erőt pedig, a nők.
Ha nagyon leegyszerűsíteném a dolgot, akkor a férfi kitalálja, mit kellene létrehozni, és a nő ezt az ideát addig „forgatja” saját magában, a saját anyaggá alakító-gépezetében, míg végül megvalósul.
A megvalósulás mikéntjét, a „világrahozatalt” már a nő érti jobban.
Azt mondják, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy NŐ….
Ez bizony így igaz, hiszen önmagában egyik erőforma sem tud teremteni. 
A nemző erő befogadó nélkül képtelen „anyaggá változtatni” az ötleteit, és ez fordítva is igaz: nemző nélkül a nőnek nincs mit anyaggá változtatnia.
Nő és férfi együtt csodákra képesek, de egymás nélkül többnyire boldogtalanok: pusztítanak, vagy ön-pusztítanak.
A női túlerő a természetben árvízként jelentkezik, míg a férfierő túlsúlya vulkánkitőrésekben, erdőtüzekben nyilvánul meg.
A háború társadalmi szinten mutatja az elszabadult férfierőt.
A vihar ugyancsak a két erő egyensúlyának eltolódásakor jön létre. (Ég és Föld között)
ABA-zás
ABA, vagy b/p hangzóváltással „apa” a nemző tűzerő, az Apaisten magyar neve.
 Valamit tűzerővel „illetni”, annyit jelent, mint ABA-zni, vagy épp abálni.
Azt gondolom, hogy mostanra már mindenki felismerte ebben a szóban a nemzés ősi magyar – mára sajnos közönséges értelemben használt – szavát.
A nemzés tehát minden esetben tűzerővel történik, mégpedig a kifelé-felfelé forgó, „robbanó” erőformával.
 

Részlet: Színia
Boldogasszony nevében
Ősi magyar női titkok című könyvéből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése