A női minőség két féle összetevőből áll....

 

A női minőség két féle összetevőből áll, Lilithből és Évából.

Lilith a szexy, csábító démon, a szerető, a szajha, Éva pedig a finom lágy, szerelmes, visszahúzódó, anyáskodó, gondoskodó.

Bármelyiket is ítéled el, magad felett mondasz ítéletet!!!

Nincs mese, Univerzális törvények szerint a bennünk élő Nő ebből a két aspektusból áll. Akkor tudsz a középpontodban lenni, ha a kettő egyensúlyban és barátságban van meg benned.

Ahogy a világban látszik ez az egyensúly elég rendesen el van billenve a Nőkben, a minden áron megfelelés miatt. Vagy játsszák a szajhát és minden Férfit az ujjuk köré akarnak csavarni, vagy pedig a szende szűzet, a sarokban ücsörgőt, a- „ Jajj csak észre ne vegyélt”. Egyik sem túl jó stratégia. Ha meg tudja egy Nő magában találni, mind a két esszenciális erejét Lilithet is és Évát is, akkor tud az Istennői minőségébe beleállni, amire valljuk be őszintén minden Férfi vágyik.

Mert igen, azoknak a drága Férfiaknak mind a két énünk kell. Nem csak az egyikkel akarnak lenni, hanem a teljes és kerek Nővel.

Titkon minden Férfi megnézi, ha csak egy pillantásra is azt a Nőt aki éppen a Lilitjében áll és mer csábítani, szexy lenni, viszont ez túlságosan mélyen hat, így elfelejtődik a Nőben, hogy van benne egy Éva is.

Éppen ezért azok a hölgyek akik a Lilith energiáját használják erősen, azok sajnos nagyon erős önértékeléssel is küzdenek, ezzel az erővel akarnak érvényességhez jutni, egy kis figyelmet kierőszakolni.

Az Éva energiát működtető Nők is szintén önértékelésük miatt vannak csak az Évában, mert nem mernek a szexuális energiájukkal játszani, mondván: -„Nem vagyok én elég jó ahhoz, Nem vagyok jó Nő”… és egyéb nézeteik miatt ezzel játszmáznak.

Mert sajnos mind a két esszenciális erő, külön-külön csak emberi játszma.

Kizárólagosan együtt tudnak erővé válni, ha Lilith és Éva barátságot köt, bennünk Nőkben.

Fádler Edit

Sophie Bashford: Szakrális Nő – Papnő

 

"A nő, akit egy férfi választ, meghatározza a férfi egész létét. Vannak szelíd nők, akik mellett a férfi léte biztonságos és előre kiszámítható lesz.

De vannak a vad, spirituálisan felébredett nők, akik úgy megkavarják egy férfi életét, hogy ő kénytelen lesz változni és változtatni…

Nehéz dolog fékezhetetlen, felébredett nőnek lenni, mert a férfiak szeretik a biztonságos utat járni.

“Ha azt választod, hogy egy olyan nőt szeretsz, aki felébresztette magában a női erejét, akkor meg kell értened, hogy új, szélsőséges és veszélyes terepre lépsz be, te sem alhatsz tovább. Ha ilyen nőt választasz, a Lelked minden része izgalmi állapotba kerül, nem csak a férfiasságod vagy a szíved.

Ha átlagos életet szeretnél, válassz inkább egy átlagos nőt. Ha szelíden folyó életet akarsz, akkor csak olyan nőt keress, aki hagyta már magát megszelídíteni. Ha Sakti istennő lágyan csobogó patakjába szeretnéd belemártani a lábujjaidat, akkor maradj a biztonságos, megszelídített nővel, aki még nem vetette bele magát a Szent Nőiség vad óceánjába.

Kényelmes olyan nőt szeretni, aki még nem élesztette fel magában a belső, szent erőt, mert ő nem fogja megnyomni a gombjaidat. Nem fog kihívások elé állítani. Nem fog arra ösztökélni, hogy légy a legjobb Önmagad, ami csak lehetsz. Nem fogja felébreszteni Lelked azon elfeledett, elnémított részeit, amelyet arra emlékeztetnek, hogy lehet az Élet ennél sokkal több is.

A biztonságos, szelíd asszony csodálatosan kielégítő és megnyugtató lesz az egód, a szíved és a tested számára. Csendesen kísér majd téged és úgy fogod érezni, hogy szükség van rád, felelős vagy dolgokért, beteljesíted férfi szerepedet. Ha ez elég számodra, fogadd el, szeresd őt tiszta szívből, maradj hű hozzá, és köszönd meg minden nap a kedves, veszélyt nem jelentő női jelenlétét az életedben.

Ha ez nem elég neked – ha a szíved, a tested és a szellemed a „másik fajta asszony” iránt vágyakozik, a Vad Nő után – akkor tudd, hogy a Lélek-formáló változás edényének peremén egyensúlyozol. Tudd, hogy komoly választás a tiéd, karmikus következményekkel.

Ha azt választod, hogy egy olyan nő aurájába és testébe hatolsz, akiben tombol a spirituális tűz, akkor elfogadod, hogy a növekedéshez szükséged van bizonyos veszélyre és kockázatra. Ha egyszer elkezdesz egy ilyen nőt szeretni, akkor teljes felelősséget kell vállalnod azért a változásért, ami az életedben bekövetkezik.

Az életed nem lesz mindig álmoskásan kényelmes. Az életed nem fogja engedni, hogy a régi módon, és a megszokott rutin szerint éld; radikálisan új ízű és illatú lesz. Megéget a Vad Nő jelenlétének tüze, és ez a Fény elektromos szikrákat küld egész csakra rendszeredbe, ráhangolva téged az Isteni Elhívatásodra.

Ha azt választod, hogy szexuálisan és szerelemmel is egyesülsz egy felébredett nővel, akkor férfias bátorsággal, félelem nélkül kell besétálnod az Ismeretlenbe. De olyan ajándékokat kapsz majd, melyet az elméd fel sem képes fogni.

Be fog avatni téged a misztériumok és a mágia felfedezetlen világába. Vezetni fog téged, megbabonázva és szerelemtől részegen, az érzéki extázis és csoda vad erdejébe.

Megmutatja neked a szent egeket és az izzó csillagokat oly módon, hogy csodálkozni fogsz azon, hogy vajon ugyanazon a bolygón vagy-e, amelyen születtél.

Meg fog törni téged és feltépi a belsődet, hogy a heves és szenvedélyes szíved beleőrül a vágyakozásba.

Úgy fog látni téged, ahogy addig még senki. Bízni fog benned. Megbecsül. Méltányolni fogja az erőfeszítéseidet, amelyekkel boldoggá akarod tenni őt.

Minden jót, amit teszel, és minden jót, aki vagy, értékelni fog. Nem szalad el a sötétséged elől, mert a sötétség nem ijeszti meg őt.

Addig ölel, csókol, szeretget, amíg újjáéledsz. Olyan szavakat mond neked, amit a Lelked megért. Nem büntet meg, ha hibázol.

Hatalmas kockázat egy felébredett nőt szeretni, mert hirtelen nem lesz hely, ahová elbújhatsz. Minden lát, ezért olyan mélyen és teljesen tud szeretni, amire a szíved és a tested oly régen, oly szenvedélyesen várt… hogy azon fogsz csodálkozni, hogyan maradhattál életben addig, amíg nem találkoztál vele.

Ha egy ilyen nőt szeretsz, akkor azt a döntést hozod, hogy úgy éled az életed, hogy a Lelked lángra kap. Ha egyszer behívod az energiáját, többé nem maradhatsz ugyanaz.

Vállalj rizikót, vagy lépj hátra, maradj egy normális lánnyal és fogadd el, hogy az életed nem ilyen, hanem biztonságosabb, kényelmesebb és nyugodtabb lesz.

De légy biztos benne, hogy helyesen választasz, hogy nem fogod életed hátralévő részében azt a Női Varázserőt keresni, ami eltűnt a szemed elől."

#nő #férfi #kapcsolódás #egység #jelenlét #megnyílás #lehetmásképp #nézőpontok #tantrikus #magkontroll #magmegtartás #tantra #jóga #meditáció #hétholdház "

Istennői tudatrezgés születik a Földre

Istennői tudatrezgés születik a Földre - talán nem észrevétlenül, de rengeteg szenvedéssel...

A nő az élet forrása. Neki kell óvni, gondozni, gyógyítani, szeretgetni az életet. Csakis Istennői erővel, Istennői szeretettel lehet képes erre. Meg kell tanulnia felébredni, meg kell tanulnia sebeit begyógyítani, meg kell harcolnia a világgal és önmagával, hogy az lehessen AKI Ő.
Tíz körmével kell megvédeni magát, ha arra kényszerítik, hogy egy beteg kultúra elvárásait követve, lemondjon az intimitásról és az őszinte szeretetről. Mert ha intimitás és szeretet nélkül élünk, megfagy a szív. Márpedig jól csak a szívével láthat az ember.
Ez a tudatosság és az Erosz, képes arra az együttérző szeretetre, amelyre a világnak ma oly nagyon szüksége van.

Forrás:https://www.facebook.com/Smaragd%C3%BAt-223913810965549/

Nőnek lenni jó

A gyengédség nem keverendő össze a gyengeséggel és a lágyság nem jelent határozatlanságot.
Az a nő, aki tisztában van önmagával, határozott és erős.
Pont ezért képes megmutatni a benne rejlő finomságokat is, mert nem tart attól, hogy ezáltal elnyomhatóvá és kiszolgáltatottá válik.
Képes szívből élni és megengedi magának, hogy sérülékenységét is felvállalja.
Ettől lesz hiteles és szerethető, a férfi szeme fénye, akit nem elnyomni, megalázni, hanem tisztelni és szeretni akar.
Az a NŐ és az a FÉRFI valóban úgy él, mint yin és yang, nincs szükségük arra, hogy egymás fölé kerekedjenek, hogy hatalmi játszmákat vívjanak.
Képesek kapcsolatban is szabadon élni, mert nem birtokolnak, nem uralkodnak, egyszerűen csak szeretnek. És így nőnek lenni jó!

Egy kapcsolat kezdetén a NŐ általában még tudatában van saját szépségének, erejének, kisugárzásának

Egy kapcsolat kezdetén a NŐ általában még tudatában van saját szépségének, erejének, kisugárzásának, ilyenkor megéli a Férfi imádatát, csodálatát. Ilyenkor a középpontjában van.
Majd a kapcsolatban sokszor előfordul az, hogy a nő saját középpontját egyre inkább áttolja a férfiba, egyre inkább függésbe kerül attól, hogy a férfi mit gondol, mit mond, mit csinál. Kisugárzása, varázsereje így egyre fogy. És jön a következő illúzió. Az, hogy majd akkor leszünk újra teljesek, ragyogóak, amikor a férfi visszaváltozik. Holott pont arra lenne szükség, hogy a bizonytalanságból visszatérjünk önmagunk szépségének magabiztosságába, a középpontunkba, melyből kiárad mindaz a szépség, ami a Női Eszencia.
(Veres Krisztina)

A szépség

"Nem attól vagy igazi nő, hogy szép az arcod, hogy jó az alakod, hogy hosszú hajad van, hanem attól, ahogy viselkedsz, hogy van benned érzelem, hogy sugárzol és magabiztos vagy.
A szépség nem más, mint a kisugárzás, amikor nincs benned zűrzavar, amikor a lelked rendben van, amikor árad belőled a szeretet. És ezt csak úgy tudod elérni és megtartani, ha elfogadod magad úgy, ahogy vagy, nem akarsz megfelelni másoknak, nem érdekel más véleménye, mert tudod, hogy vannak dolgok, amiben TE sokkal jobb és különlegesebb vagy, mint más!
A szépség nem hosszú haj, vékony lábak, barna bőr vagy hibátlan fogsor. A szépség az, amikor valaki sírt, és most mosolyog.
A szépség a seb a térdeden, amit kiskorodban szereztél amikor elbotlottál. Az, amikor a szemed alatt karika van, mert a szerelem nem hagyott aludni. Az az arckifejezésed amit akkor vágsz, amikor reggel megszólal az ébresztő.
Az, amikor lefolyik a sminked zuhanyzás közben.
Az a nevetés, amikor mondasz egy viccet, de csak te érted.
Az, amikor találkozik a tekinteted az Övével. A szépség az idő húzta vonalak összessége. A szépség amit belül érzünk, de kívül is megmutatkozik. A szépség a sebhelyek, amiket az idő hagy rajtunk. Minden fájdalom és szeretet, amit az emlékek belénk véstek.
A szépség az, hogy hagyod magad ÉLNI.".
(Mihácsi Zoltán)

A Királynő Rezgése – A NŐ és a FÉRFI

Minden nőben lakozik egy Anya, egy Vadmacska és egy Királynő. Sok nő azonban egész életében nem tudja felszínre hozni mindhármat. Mert fél. Fél a Vadmacskától, akit az ösztönei vezérelnek, és mindig megkapja, amit akar, de őt nem kaphatja meg mindenki. Mert ki kell érdemelni. Buja, vad, szexis, kihívás vele minden perc. A nők többsége fél a Királynőtől is, mert úgy gondolja, benne ez a minőség nincs meg. A Királynő büszkén magasra emelt fejjel jár. Szemében bölcsesség és nyugalom van, de ősi tűz is, amelyet csak a kiválasztottak érezhetnek meg. A Királynő irányítja az életét, nem a sors játékszere és legkevésbé a férfiak játékszere. Mert nem adja könnyen magát. Ő dönt és ezt tudja. Szája sarkában büszke félmosoly ül, és pontosan tudja, hogy mit akar. Nem ragaszkodik egy olyan idejétmúlt minőséghez, melyet egy olyan férfi testesít meg, aki nem tudta tartani vele a lépést. A Királynő tisztában van vele, hogy pontosan azt kapja, amire méltó, és a férfinak hozzá kell méltónak lennie. A Királynő nem fél, hogy egyedül marad, mert ha éppen egyedül van, az csak egy intermezzo, és olyankor önmagán dolgozik. Tudatosan.
Nem sajnáltatja magát és nem nyalogatja a sebeit, hiszen a múlt az múlt. Tud lapozni. Kilépni a komfortzónából. Hiszen tisztában van az elemi vonzerővel, amely egész nőies, sugárzó lényéből árad, és észreveszi minden férfi, függetlenül az évei és a kilói számától, függetlenül attól, hogy az arca, a teste, a haja tökéletes-e vagy sem. A Királynő tud megbocsátani. Tud meghallgatni. Tud belátni és ő maga is tud fejet hajtani, tud bocsánatot kérni, elfogadni és megengedni, de elengedni is. Tudja, hogy mindent megkap, amire méltó és ami méltó hozzá, mindent, aminek helye van az életében, és amit nem, annak nincs helye. Ha sír is, utána letörli a könnyeit, és továbblép. Könnyedén. Nyugodtan. Nem kapaszkodik abba, ami értelmetlen.
A Királynő a NŐ.
A NŐ nem játszmázik. Nem fut felesleges köröket. Nem alázza meg a FÉRFIT, aki előtte térdepelve megadja magát. Mert a FÉRFI csak NŐNEK adja meg magát, előtte ugyanúgy végigjárja a fejlődés lélekiskoláját, mint a NŐ.
A NŐ nem bántja a FÉRFIT, csak tanítja. Felemeli lehajtott fejét, megsimogatja fájdalom szántotta arcát. A FÉRFI pedig tudja, hogy attól, hogy a NŐ előtt térdel, nem lett sebezhető. Sőt. Így lett igazán erős. Mert elfogadta gyengeségeit és meg merte mutatni, mert hinni és bízni a NŐBEN, aki mellette szárnyalva, minden percben értékeli azt. A FÉRFI karjában tartja a NŐT. Vigyáz rá, fogja a kezét, de támaszkodik is a NŐRE, aki szilárd és stabil háttere. Akihez haza lehet térni a nagy csaták után. A NŐ nem féltékeny, mert tudja, hogy ő az egyetlen és csakis egy. Ha nem így van, akkor nem a FÉRFIVEL van, és ez ismét csak egy intermezzo.

Hölgyeim. Meg lehet csinálni. Fel lehet emelkedni a Királynő rezgésére. Nem könnyű, de meg lehet csinálni. Legelsőként önmagaddal kell tisztában lenned, és elfogadni magadat, úgy, ahogyan vagy, mert nem véletlenül éppen ilyen külsővel áldottak meg, ezzel kell élned és ezt kell érvényre juttatnod. Szeresd a testedet és add meg neki, ami jár. Ne tagadd meg magadtól se az alapszükségleteket se a magasabb rendűeket. ÉLJ. Élvezd a nőiességed minden percét mert gyönyörű vagy. Sugározzon belőled a NŐ. Ne félj a benned lakozó buja ősi ösztönlénytől és a benned élő méltóságteljes dámától sem. Az anya minőségét fogadjuk el magunkban a legkönnyebben, mert ez van belénk kódolva, a másik két minőség sokkal mélyebben van elrejtve. Sok nő csak anya, vagy csak vadmacska. Sokszor pedig nem tudják a bennük élő minőségeket összeegyeztetni sem önmagukkal, sem a környezetükkel. Pedig kell. Senki nem várja el tőled, hogy csak anya légy, vagy csak vadóc szingli, lélek nélkül. Ezeket a korlátokat te állítod magadnak, elvárásokat kreálsz, másoknak és magadnak azzal akarsz megfelelni, hogy követsz valami homályosan megfogalmazott etalont, melyet a Háttérhatalom sugároz rejtetten a romlás felé sodort idejétmúlt társadalomba.
Ezeket a rejtett csapdákat is ki kell kerülnöd. Át kell hidalnod egy sor akadályt, de ha tudatos vagy, menni fog. Minden helyzetből tanulnod kell, minden találkozás karmikus és minden karmikus találkozás lecke.
A Királynő is kapja a leckéket, de úgy lapozgatja őket, mint a Sors Könyvét. Tudja, hogy mindig van új és újabb oldal. Nem olvas el tízszer egy oldalt, mert az idejét rabolja vele. A tudatossága ötvöződik a bölcsességével, és fél lábával a Holdsarlón áll, fél lábával a Nap sugarában. Érzi, hogy nincsen lehetetlen, hogy a világegyetem erejét a kezében tartja. Napi szinten tudatosan teremt és nem fárad el a lélekmunkában, hiszen ez léte kulcsa. A Férfit tiszteli, de elvárja, hogy a Férfi is tisztelje. Alázatos, de nem alázkodik meg. Nem azért nem játszmázik, mert fél a következményektől, hanem azért, mert azzal magát alacsonyítja le. Játszmák helyett leckéket ad a Férfinak, aki tudja, hogy ezért hálával tartozik, de ő is tudja leckéztetni a Nőt. Tanítja és emeli, de kimondja a véleményét.
Kettejük kapcsolata építő és nem romboló jellegű. Egyenrangú felek, habár a kezdetek kezdetén a Férfi térdel a nő elé. a nő felemeli magához, majd a Férfi magasba emeli a Nőt.
Azzal számolnod kell, ha ilyen rezgésre emelkedsz, akkor kevés férfi tudja veled a lépést tartani, sőt, igazából egyikük sem. Csak a Férfi. A többiek jönnek, mennek az életedben, de csak vágyódva néznek utánad. A Férfi azonban felveszi veled a versenyt.
Vitába száll.
Nem fél tőled.
Szellemi vitákat is folytat veled és érzelmi síkon is harcol veled.
Élvezi a kihívást, tiszteli azt, ami te vagy.
Nem akar azonnal az ágyba vinni, ennél te sokkal többet érsz neki, de az, hogy mikor egyesültök, nem játszma tárgya. Természetesen fog megtörténni.
Fontos vagy neki, nem veszítheted el, nem tudod elrontani és ő se. Időben csak azért tolódnak dolgok, mert a rezgésetek visszazuhan.
Hiszen a Királynő is sírhat a palotája magányában.
A Király is zokoghat a csatamezőn térdelve.
De egymásra gondolnak és a végtelenben találkoznak újra és újra, a létezés minden szintjén, minden dimenziójában. A Király öleli Királynőjét, szorosan tartja és vigyázza a történelem és az idő viharában, és bármilyen síkon feszülnek is egymásnak, az energiáik mindig kiegyenlítődnek. Járhatnak bármerre, a sors, az idő és a tér összehozza őket, és ezt pontosan tudják. A harcuk legvége a teljes megadás. A NŐ a FÉRFINAK, a FÉRFI a NŐNEK.

Mert nem attól vagy erős, ha takargatod a lelkedet, hanem attól, ha oda mered adni a másik embernek, aki cserébe adja a magáét.
Mert a Szer-elem sokkal kevésbé fáj, mint a Fél-elem.

írta: Vörösné Végh Eszter

Miért is ilyen nehéz a mai nőknek, megélni a nőiességüket?

Az ősi időkben a nő tisztában volt saját erejével. Tudatosan teremtő volt – intuitívan és teljes mértékben szívből élt.

De az elmúlt évszázadokban a női energia a háttérbe szorult azért, hogy a patriarchális szemlélet, így a férfienergia előtérbe kerülhessen. Ennek eredményeként kialakult az identitászavaros, önbizalomhiányos, magát leértékelő, félelmekkel teli, folyton gondolkodó 'agyaló' nő, aki nem tud megfelelő módon helytállni dolgozó nőként, családanyaként és szerető feleségként egyszerre. Ez a nő már nem képes megteremteni a családi harmóniát; képtelen istennőként támasza lenni a férfi teremtő energiájának; a szexualitás és az intimitás alig vagy nincs is jelen az életében; és nem marad elegendő ideje a gyereknevelésre. Később a lánygyermek is ezt a tanult mintát viszi tovább, így a rossz berögződések tovább fennmaradnak.

A dimenzióváltás, és ennek megfelelően a női energiák előtérbe kerülése ellenére a társadalom még mindig szándékosan torz képet nyújt a női energiákról és a nőiesség milyenségéről. Nem cél, hogy a nő tudatára ébredjen, és istennőként, intuitívan, szívből létezzen. Ennek köszönhetően sok nőtársunk nincs igazán tisztában azzal, mit is jelent valójában nőnek lenni, birtokolni és tudatosan használni azt az elképesztő energiát, ami a gyengébb nemben szunnyad.
Sok nő lelkében azért is alszik saját nőiessége, mert fél a kudarcoktól, megfelelésre és szeretetre vágyik.
Hogyan fejleszthetjük ki magunkban ezt a bennünk lévő, lappangó nőiességet?
A nőiesség felébresztésének első lépése, hogy megvizsgáljuk, hogyan működtünk eddig. Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy továbbra is így szeretnénk élni, vagy elkezdünk változtatni, változni! Amint a változás mellett döntünk, hihetetlen folyamatokon megyünk keresztül napról napra.
A következő lépesek egy mély önismereten és a tudatos gondolkodáson keresztül vezetnek: az önmagunk elfogadása; az önszeretet mint tudatállapot megtanulása; a tanult viselkedésmintáink, vágyaink, félelmeink, akaratunk elengedése; a pozitív önértékelés és testkép kialakítása; az önbizalom növelése; a szexuális energiák felébresztése; az életörömök maximális megélése; ezáltal pedig a környezet felé kiáradó elfogadás és szeretet állandósulása.
Ha kitágítod a tudatodat, és nyitottá válsz, akkor saját nőiességed felébresztéséhez segítőket sodor eléd az élet.
Ha mindezeken dolgozunk, akkor egy új nő bontakozik ki belőlünk, aki már megtapasztalhatja az egységesség érzését, hiszen megélheti nőisségének fizikai, lelki-érzelmi, szellemi és spirituális részeit külön-külön és a maga teljességében egyaránt.
Aki képessé válik az elfogadásra, harmóniát teremt önmagában, a családjában és a kapcsolataiban – békét és egységet létrehozva a békétlen és szétesett, ego irányította világban.

(napielemozsia.hu)

A nő titkai és a népmesék

Óriási nyomás nehezedik a nőkre az utóbbi évtizedekben. Nem elég, hogy az önmegvalósítás rögös útját járva folyamatosan egyensúlyozniuk kell a család és a munka között, naponta kell szembesülniük a média sugallta ideális nőképpel, amihez igazából semmi közük. Ebben a nyomasztó lélektani helyzetben sokat tanulhatunk a népmesék történeteiből, szimbólumrendszeréből.

Hogyan avatnak be a mesék a nőiség titkaiba? Hogyan mutatnak rá ösztönös női természetünk elfojtására, visszaszorítására, kifosztására? Hogyan érthetjük meg világukból saját belső, ősi természetünket?

Az ősi tudás megelevenítése saját nőiességünk védelmében már régóta várat magára, ezért hasznos, ha gyökereinkből, a nőiség archetipikus meseszövegeinek vallatásából indulunk ki. Indokolt ez ma, amikor azt látjuk, hogy az idők során az ösztönös női természet lelki vidékei természetellenes ritmusokba kényszerültek. Ahogyan erdeink élőlényei és bolygónk vadonjai eltűnnek, egyre kevésbé vagyunk képesek megérteni saját belső természetünket. Nem halljuk már csalhatatlanul megérzéseinket, a játékosságot, az odaadás nagyfokú képességét, nem hiszünk intuícióinkban, deformált képünk van saját női életszakaszainkról, viselkedésünkről, a női tudásról és az alkotó tűzről.

ŐSI NŐTÍPUSOK, KLASSZIKUS SZEREPEK 
A klasszikus női szerepek olyan női őstípusok népmeséinkben, amelyek a hozzájuk kapcsolódó képekkel, élményekkel, tapasztalataikkal, tulajdonságjegyeikkel együtt évszázadok távolából is közös női lelki mozgatóerővel bírnak. Ezek az őstípusok koronként más-más, vagy éppen sokszor meglepően hasonló képekben, szerepekben, kulturális szimbólumokban öltenek testet az őket hordozó közösségben, ezért az egymást követő nemzedékeknek örök mintaként szolgálnak. Olyan gondolkodás-, kifejezés- és cselekvésmód kötődik hozzájuk, amellyel megjelenítik önmagukat, a közösséget és az egyént, a férfit és a nőt. Carl Gustav Jung, a 20. század egyik nagy hatású pszichológusa feltételezte, hogy az emberi lélekműködés Freud által feltárt tudatalatti rétegeihez hasonlóan létezik az emberiség közös kollektív tudatalattija is. Ezeket a közös élményeket, magatartásmódokat, lelki tényeket nevezte el archetípusoknak, amik
új és új képekben keresik a kifejezési formájukat. A királykisasszony, a háziasszony, az anya olyan visszatérő képi motívumok meséinkben, amelyek feltárják a nőről, a hagyományos női szerepekről való gondolkodást.

A KIRÁLYNŐ
Klasszikus jelentésében a szépség és a hatalom megtestesítője, a megközelíthetetlen nő sajátos típusa, aki gőgös tekintettel néz le környezetére. A királynő nem tud változatos lenni, ez a szerep a szépségéből és a távolságtartásából táplálkozik, ezért nem engedi meg, hogy egyszerű, hétköznapi dolgokban is örömet érezzen magányossá váló viselője. Boldogtalanságának és minden szenvedésének az oka az, hogy az ego semmit sem hajlandó tenni a boldogságáért.

Nemcsak hiszi, de meg is van győződve arról, hogy körülötte forog a világ, hogy sokkal többet ér az átlagnál, ezért elvárja, hogy mások boldogítsák. A királynő elfogadja, hogy neki nem kell tennie azért, hogy az emberektől figyelmet kapjon, ezért nem is tanulja meg, hogy egy kapcsolat kialakításához valójában két "nyitott ember" szükséges. Mivel azt is természetesen éli meg, hogy az ő világába belépnek a férfiak, nem tud nyitni. Ráadásul egy idő után már nem is a férfi érdekli, csak a saját elvárásai, csak a koronája. Mivel sosem kellett fáradnia a férfiak figyelméért, ezért az odaadást és a megértést úgy éli meg, mintha megalázkodna, azt hiszi, hogy ezzel a magatartással elveszti vezető szerepét, és más fogja őt irányítani.

A DOLGOS LEÁNY, A JÓ FELESÉG, A JÓ HÁZIASSZONY
A másik klasszikus női szerep népmeséinkben a dolgos lány, akiből jó feleség, jó háziasszony válik - a legtöbb ember fejében így jelenik meg az átlagos nő. A klasszikus feleség, élettárs nem feltűnően szép, legalábbis nem érzi magát annak, mert élete a létbiztonság körül forog. Ebben a szerepben a nő akkor érzi jól magát, akkor tudja a legtöbb energiát felvenni, ha a lehető legnagyobb hátteret tudhatja magáénak. Az, hogy mit is jelent számára a létbiztonság, típusonként és egyénenként is más: valakinek anyagi, valakinek inkább érzelmi biztonságra van szüksége vagy mindkettőre.

A dolgos lány törekszik az állandóságra, fontosak számára a hagyományok: mindenáron igyekszik fenntartani a jól megszokott életet. A belőle kialakuló jó feleség problémája abból fakad, hogy képtelen megélni lénye teljességét a visszafogottság és az elvei miatt. Pedig ő is tele van értékkel és megvalósulásra váró tervekkel, de ezeket annyira elfojtja magában, hogy elhiszi, számára a négy fal, a konyha és a hálószoba között zajló élet kielégítő. Csak néha akar kitörni. A háziasszony archetípus gyűlöli és megveti a királynőket, mert úgy látja, hogy olyan dolog miatt van sikerük, amiért nem dolgoztak meg, ezért gyakran bírálja a dekoratív nőket. A "jó feleség" soha nem tud belefeledkezni az örömbe, mert valójában a körülötte lévők reakcióit lesi, figyelme nem önmagára, hanem a többi emberre irányul.

Ha ebből a szerepből a nő szeretne kasztot váltani, újabb álarcokkal igyekszik kibújni a bőréből. Mindig játszik, erőltetetten nevet, minden sztorit egy kicsit kiszínez, zavarja a többi ember felszínessége, sőt dührohamot kap mások tehetetlensége láttán, mert belül ő is saját tehetetlenségének a foglya. Ez a személyiség könnyen felismerhető kiszámítható józanságáról, és arról, hogy sosem képes elveszteni a fejét, bár belső bizonytalansága miatt hajlamos a féltékenységre, mások hibáztatására.

AZ ANYA: ÉDESANYA, MOSTOHA – A BÖLCS IDŐSEBB NŐ HIÁNYA
Az anya az ősi eredet, a nőiesség, az életerő, a termékenység és a természet szimbóluma, a szülés és szoptatás által az élet eredője és fenntartója. A keresztény hagyományban az anyaistennő gondoskodó, védelmező funkciója Szűz Mária, az Isten anyja kultuszában él tovább. A magyar népköltészetben jellegzetes attribútumai: a víz (mint kaotikus ősanyag), a föld (a termő és a pusztulás után mindent elnyelő anyaföld), a barlang, búza, edény, gyümölcs, termés… A virágzó, termő fák, ágak, valamint a hegyek, amelyekből az éltető források erednek, szintén utalhatnak rá.

Népmeséinkben az anya figurája kétféle: egy jóságos, általában halott anya és egy gonosz mostoha képében jelenik meg. A gyermekeknek ugyanis szükségük van arra, hogy a szüleikről alkotott képet a jóakaratú, illetve fenyegető aspektusok szerint kétfelé bontsák, mert így töretlenül élvezhetik a jóakaratú fél pártfogását. Ha az anya valamit megtagad gyermekétől, könnyen átváltozhat kegyetlen mostohává, noha leggyakrabban a gyermek legfőbb gondozója és védelmezője. 

A női élet lehetséges korszakai és stádiumaiban elvégzendő feladatai
0–7 éves kor: a test fejlődésének és a képzelőerő megőrzésének kora. Megszületünk, s ahogy belépünk a világba, attól kezdve táplálékra, melegre, gyengédségre és szeretetre van szükségünk. Ha ezt megkapjuk, akkor ez a biztonságérzés ősbizalommá érik bennünk, amit soha többé nem fogunk elveszíteni. Életünk végéig ebből a forrásból merítünk erőt.

7–14 éves kor: az ész és a fantázia szétválasztása, az álmok erejébe vetett bizalom kialakulása, az álmodozó lányka kora. Hamarosan rájövünk, hogy ezt a világot csak akkor lehet túlélni, ha alkalmazkodunk, ha megtesszük, amit elvárnak tőlünk.

14–21 éves kor: a nőiség, az új test, az érzékiség kibontakozása és védelme. Ebben az időszakban felébred testünk, és jelzi, hogy saját szükségletei vannak. A környezet visszatart, lelkileg, szellemileg még nem vagyunk feltétlenül érettek a megfelelően jó döntésekre, ezért különösen nehéz időszakot élünk át. Felébred társaságigényünk, másoktól, a másiktól várjuk az elvesztett egység mennyei állapotát újra megtalálni.

21–28 éves kor: az új élet, új világok felfedezése, a társsá válás folyamata. Megérünk a szerelemre, s belevetjük magunkat a romantikus szerelmi kapcsolat(ok)ba. Átéljük azt az intenzív élményt, hogy testi/lelki szinten futó bepillantást nyerhetünk a teljességbe. Komoly fájdalmak árán rájöhetünk, hogy a szerelem nem tud megváltani saját sérüléseinktől, hiányainktól, csupán időlegesen elfedi azokat. Itt kezdődik el a munka magunkon és kapcsolatunkon!

28–35 éves kor: az anyaság kora: az én és a másik anyai gondozásban részesítése. Legtöbben meghalunk, még mielőtt ezt, és az utána következő korszakokat spirituális mélységében megélnénk. Szerepeket ugyan másolunk, de nem leszünk igazán felnőttek, csak egyszerűen, minden tiltakozásuk ellenére is másoljuk őket, és megöregszünk. A spirituális anyaság kora az, amikor megtanulunk önállóan és felelősségteljesen, az egész érdekében munkálkodni.

35–42 éves kor: a keresés kora: kitüntetett az én keresése. Egészségesek vagyunk, talán boldog házasságban élünk (vagy nem), és még a szakmánkban is sikeresek lehetünk. Mégsem vagyunk elégedettek, felbukkan bennünk a kérdés: ennyi volt az egész? Alaposan végiggondoljuk az életünket, lehetőségeinket, és akarva-akaratlan kétségek gyötörnek, válaszokon törjük a fejünket.

42–49 éves kor: a korai öregasszonyság kora, a belső világ felé fordulás: az ősanyává válás folyamata, mások bátorítása. Megkérdezzük magunktól, hogy milyen is volna az a teljes, igazi élet? Rádöbbenünk, hogy a maguk idejében nagy jelentőségűnek vélt dolgok alaposan megfakultak, elvesztették a jelentőségüket. Másként nézünk magunkra és a többi emberre. Egyre sikeresebben gyakoroljuk a feltétel nélküli szeretetet. Elfogadókká válunk!

49–56 éves kor: a mélybeszállás kora: szavak és rítusok megismerése, az eddig tanultak új formába öntése, átértékelése. Érdeklődésünk középpontjába saját spirituális fejődésünk kerül, ez életünk legfőbb tartalma és értelme.

56–63 éves kor: az egyensúlyteremtés kora: a világ és a még elvégzendő külső/belső munka közti választás. Azt is megkérdezzük magunktól, hogy mi rejlik még bennünk, amit érdemes lenne a felszínre hozni. Milyen feladatunk van még az életben a senki más által nem járható utunkon, amit csak nekünk kell megtennünk?

63–70 éves kor: az áttetszővé válás kora: a védekezőrendszer sűrű rétegei egyre vékonyabbá válnak, mígnem átragyog rajtuk a puszta lélek. Egyik korlátot a másik után szüntetjük meg, míg énünk illúzióját fel nem oldjuk.

70–77 éves korig: a ködlények kora: az élet szövedékének megértése és a dolgok feltétel nélküli elfogadása, a hálaadás korszaka. Elfogadjuk, hogy mindig az a legjobb hely számunkra, ahol éppen vagyunk, mert innen tudjuk megtenni a következő lépést.

77 éves kor fölött: az éteri lét kora: nagyobbá válnak a kis dolgok, kevés beszéd, több létezés, az időtlenség, a ráncokon átütő fényesség kora. Már nem mi cselekszünk, hanem rajtunk keresztül történnek a dolgok. Már minden pillanatban a célban vagyunk!

http://www.szabadfold.hu/csalad/a_no_titkai_es_a_magyar_nepmesek

A női lét tizenhárom archetípusa

Emlékszem, hogy örültem, mikor kezembe kaptam ennek a könyvnek a magyarra fordított kéziratát még a megjelenés előtt. Azonnal rávetetem magam, és a magamról megértett dolgokat kincseknek éltem meg. Elizabeth azokban a körökben, ahol akkor én mozogtam, ismert és elismert személyiség volt (és természetesen most is az). Otthonszüléseket kísérő bába, aki jól ismeri a nőket, és nem csupán abban az életszakaszban, mikor szülnek. A típustanok után egy mélyebb, ősibb, archaikus tudást hozott el nekünk rólunk, nőkről. Foglalkoztam már a négy alapvető személyiségtípussal, az enneagrammal, a bennünk élő istennőkkel, de ez valami egészen más.

Olyan tapasztalattal rendelkezik Elizabeth a nők lelki ciklusairól, amelyről korábban soha sehol nem hallottam, olvastam. Sőt egyáltalán nem olvastam. 
Ugyan A bennünk élő istennők című könyv ír arról, hogy változhat az, hogy éppen melyik istennőével azonosak a mélyen húzódó érzéseink és indítékaink és persze a felszínen is ez tükröződik, azonban úgy véltem és vélem ma is, hogy alapvetően nagy váltás nem valószínű. Én soha az életben nem leszek Démétér, egyszerűen nagyon távol áll tőlem a férfi birtoklása és a bosszúállás, és nem hinném, hogy ez különösebben változni fog. 
Na de vissza ehhez a könyvhöz.

Megismerhetjük a nők tizenhárom archetípusát, melyek lehet, hogy sorban, egymás után következnek be, de az is lehetséges, hogy más korokban éljük meg őket, mint a legtöbb nő. Ugyanúgy nincsen „normális” sorrend, ahogyan nem lehet, nem volna szabad a szüléseket sem a „normalitás” szavával bekeretezni, ketrecbe zárni. 
Mi, nők, olyanok vagyunk, amilyenek, az életünk egyszeri és megismételhetetlen, és minden szépségével, csúnyaságával, örömével, fájdalmával és tökéletlenségével együtt a miénk és mégis tökéletes. Emellett vannak olyan történések, a vérmisztériumok, melyek valamelyest befolyásolják, hogy mit mikor élünk át. (A vérmisztériumok az első menstruáció, a szülés és a menopauza és a vérszövetség.)

Az első menstruáció előtt az Ártatlanság negyedében lévő Lány szakaszát éljük át, amely tiszta, még nem akar nőként megfelelni mások elvárásainak, nem zavarják a serdülőkori hormonok, nem keres párt, és kapcsolatot tart a saját lényével.
Az első vérmisztérium, az első havivérzés belépésével a Szűz szakaszába érkezünk. Bimbózik a teste és a szexualitása, ingadozik a függetlenségre törekvése és a felnőttkorral szembeni félelmei között. A következő archetípus a nők közötti kötelékről szól függetlenül attól, hogy él-e már szexuális életet vagy nem, tízes évei végén vagy húszas évei elején jár általában, önkifejező, nyitott a szíve és az elméje. Ő a Vérnővér.

A Szerető szakasza már a Gondoskodás negyedében található, a legkevésbé korhoz kötött archetípus. Ilyenkor párt keresünk, és ez igen sok éven át lehet így. 
A második vérmisztérium belépésével, a szüléssel vagy egy alkotó munka melletti szenvedélyes elköteleződéssel születik vagy meg az Anya archetípusa. 
Önfeladást és fegyelmet tanulunk és azt, hogy akkor tudunk valami fölé kerekedni, ha elengedjük azt. A Bábaéletszakaszában a nők már saját tapasztalattal rendelkeznek a gyermekek vagy alkotások világra hozataláról, és készen állnak arra, hogy másokat is végigkísérjenek ezeken a folyamatokon.

A Hatalom negyedének első archetípusa az Amazoné, akinek a válláról lekerülnek az anyaság, a gondoskodás, a tanítás terei, újraéleszti eredeti természetét, független önmagához tér vissza. A Matriarcha autonóm és tekintélye van, learatja, amit elvetett, megtapasztalhatja a vérszövetség misztériumát. Spirituális késztetések és a menopauza közeledte jellemzi a Papnőket, meghaladják idejét múlt viselkedési mintáikat, bölcsen mutatnak utat másoknak, alázatosak és megtisztulásra vágynak.

A Varázslónő a Bölcsesség negyedének első archetípusa. Befelé forduló, bár tele van energiával, szembe néz legmélyebb félelmeivel. Ez a szakasz a változó korhoz kapcsolható. A Vénség megbékél azzal, hogy minden elmúlik, ő is. Minden sejtjéig bölcs, lezárult a változó kor. Ez idő alatt fonja meg a nő a kötelet, mely a halálba való átmenet során tartja majd.
A Sötét Anya az élet és halál kapujában áll, mint a Bába, de ő maga indul az ismeretlenbe. Nincs több vágyakozás, a sötétségből a fény felé fordulunk.

Mindezeken belül pedig ott található az Átváltoztató, melyben megmártózunk minden esetben, mikor egy másik szakaszba lépünk.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet minden nőnek és minden olyan férfinak, aki úgy dönt, hogy megpróbálkozik azzal a lehetetlennek látszó dologgal, hogy megértse a női természetet. Ennek a könyvnek hála talán mégsem tűnünk majd olyan kiismerhetetlennek. Ha meg mégis, akkor maradjunk az egyszerűbb megoldásnál: szeressenek minket, kérem szépen.

„Évekkel ezelőtt, angolul olvastam ezt a könyvet, és egészen új dimenzióit nyitotta meg számomra a nőiség megélésének főleg abban a tekintetben, hogy az Anya után nem a Banya jön. Az anyaság utáni időszak nagyon fontos szerepekkel, megélésekkel bővült, a 40 éven túli korosztály új jelentéseket, értéket kapott, ami a mi kultúránkban nagyon hiányzott – holott eredetileg nagyon is a miénk, nőké volt ez mind, csupán elfelejtettük, kikopott.”

Hoppál Bori

„Az, hogy az első menstruációt megünneplendőnek tartja Elizabeth Davis, nagyon fontos szerintem, mert ez eddig nem volt nálunk. Egyre több olyan nővel találkozom, akiknek nagyon sokat jelentenek ezek a gondolatok, erőt merítenek ebből a könyvből, ebből a gondolkodásmódból.”

Zsuzsi

http://www.paradigma.hu/index.php?moduleName=Content&ID=%C9letk%F6r&pageID=Content

Dr. Lux Elvira: A nők titkai

Egy - egy kultúrkörben a társadalmi tudatban megfogalmazódott és rögzült információk az egyén tudatába tükröződnek, s ezek vissza-hatással vannak a szűkebb és tágabb szociális környezetre is. 
Ezekhez a mintákhoz kell az egyénnek alkalmazkodnia, s megtanulnia a megfelelő viselkedésmintákat, magatartásmódokat, amelyeknek segítségével képes beilleszkedni adott környezetébe.

Az egyén ezeket a megfelelő magatartásmódokat környezetétől tanulja el, annak tudatos és önkénytelen tanító ráhatásai útján. Így van ez a szexuális beállítódottság kialakulásával is. Az egyén meghatározott nemi státusszal születik lánynak vagy fiúnak, de a nemének megfelelő viselkedési modelleket a környezetében lévőktől pszichoszexuális fejlődése során sajátítja el. Ez a kondícionális tanulás szinte a születés pillanatától kezdődik, amikor a szülők megtudják a gyerek nemét. A gyerek, - nemi státuszát illetően - vagy megfelel a szülők elvárásának vagy nem. Amennyiben megfelel, a Kicsinek nincsenek "gondjai" és csakúgy örömmel vállalja nemiségét, ahogyan azt szülei is teszik. Ezzel ellentétben, ha a gyerek nemi meghatározottságával a várttal szemben ellenétes, megkezdődik a gyermek nemével szembeni ellenállásának bonyolult "programja". Ez a vitatott kettős érzelmi viszonyulás, a pszichoszexuális fejlődés során mélyen beépül személyiségébe. Nem tudja mennyiben tanácsos elfogadnia nemét, illetve mennyire kellene azt elutasítania a szülőkhöz hasonlóan.

 Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a tételt, hogy minden érzelem ambivalens, azaz két pólusú. Jó - rossz, szép - csúnya, kellemes - kellemetlen, tetszik - nem tetszik, szeretem - nem szeretem, imádom - gyűlölöm. Amennyiben ezt egy képzeletbeli skálán kívánnánk ábrázolni, akkor a végletek, mondjuk az imádom - gyűlölöm a skála két végső határán lenne elhelyezhető. 
A szélsőségek ellentétes előjelű érzelmeket tartalmaznak. Ezen a képzeletbeli skálán középen a nulla pont van, amely érzelmi vonatkozásban a közönyt szimbolizálja.

Ez az érzelmek ambivalenciáját jellemző skála mindenféle minőségű érzelemre egyaránt vonatkozik. Amennyiben a gyermek nemével szülei elégedettek a gyermek készséggel és öntudatlanul is igyekszik a nemi státuszának megfelelő szerepkörrel azonosulni. A modell elsősorban a szülő és a környezetében lévő azonos nemiségű egyének. Ebben az azonosulási folyamatban a gyermeket - szűkebb és tágabb - környezete támogatja. A folyamat zavartalanságához tartozik, hogy a gyerek mindkét nemű szülőjével együtt éljen.

Miután ebben a cikkben főleg a nőkre koncentrálunk, a kislány aspektusából fogalmazom meg az azonosulás motivációit. A kislány női - szerep tanulásának fő késztetési energiája abból az élményből ered, hogy a kislány érzi, hogy a szülei között más jellegű az érzelmi kapcsolat, mint közte és az apja között. Azt hiányolja, amiről semmit nem tud. Ez a hiányérzet két fontos igényből ered. Tudja, de főleg érzi, hogy az anyának hatalma van az apa fölött és azt is, hogy neki "hiányzik valami"( a köztük meglévő szexuális vonzalom), ami ezt a hatalmi státuszt az anya számára biztosítja. A genetikus programban jelen vannak ezek a "tudások" is anélkül, hogy ebben a tudatnak bármi szerepe lenne.

Normális esetben a kislány érzi, hogy az apja feléje irányuló érzelmi spektruma nem teljes, csak éppen azt nem tudja, hogy mi a hiányzó láncszem. Éppen ezért megpróbál az anyával azonosulni, hogy megszerezze azt a "valamit", amelynek birtokában az apa érzelmi életében ugyanolyan helyet foglalhat el, mint az anya. Ez az érzelmi és hatalmi státusz megszerzése készteti az anyával, illetve a női - szereppel való azonosulásra.

Az anyával való azonosulás egyben a női - szereppel való azonosulást is jelenti. Ez az alapja annak, hogy a kislány felnőttként képes legyen a nemi élet teljességének megélésére. A nemi aktus és annak sikere csak egyetlen fejezete a szexuális életnek. Azonban a téma sokkal bonyolultabb, mint azt az átlag ember képzelné.

Az azonosulás igen bonyolult lélektani folyamat. Amennyiben a kislány női - szerep vállalását és gyakorlását környezete támogatja helyes útra terelődik pszichoszexuális fejlődése. Ha a szülők elválnak, mielőtt ez az azonosulási folyamat befejeződött volna, a gyerek nemcsak általános értelemben sérül érzelmileg, hanem gátlást szenved pszichoszexuális fejlődése is.

Egész praxisom alatt az volt a törekvésem, hogy amíg a gyereknél nem szilárdul meg a saját nemével való azonosulási folyamat, legalább addig ne váljanak el szülei. A pszichológiai tudomány elve szerint öt éves korban "kész" a személyiség. Az öntudat, a nemi tudat és a világban való tájékozódás programjai eddig kialakulnak a gyerekben. Tehát a gyermek boldogulása értelmében az öt éves kor előtti válás kitörölhetetlen traumát okoz a gyermek minden vonatkozásban való fejlődésében. Öt év nem a világ, és ezt, ennyit a közös gyerek védelmében minden szülő köteles kivárni, ha - egyébként - semmiképpen nem alkalmasak az együttélésre. Persze ezért a gyerek nem felelős. Ha a szülők rendes, korrekt emberek gyermekük kedvéért együtt maradnak, amíg az el nem éri öt éves korát. Házasságot lehet rövid távra tervezni, de gyereket nem.

Miért is válnak el a szülők?
Ennek egyik oka, hogy napjainkban hamarabb kezdődik a szexuális együttlét, mint, ahogy az korábban volt. Éretlen személyiségű gyerekek, biológiai fejlődésüknek megfelelően, - tehát nem egészen megalapozatlanul - igénylik a partnerkapcsolatot, főleg akkor, ha családi környezetük problematikus. A szülők meg nem értései, veszekedései, a zaklatott, feszültséggel teli családi légkör megzavarja a gyermek egyéniségének normális fejlődési folyamatát. A két nemű szülők kapcsolatának zavarai beárnyékolják és eltorzítják a gyermek nő - férfi kapcsolatára vonatkozó fantáziáit.

A nemiséghez való pszichés affinitásuk gátlást szenved, s ez a gátlás meghatározó lehet egész felnőtt életükben. A rossz, agresszív, italos apa képe eltorzítja a többi férfire való kivetítéseiket. A férfiakról való pozitív fantázia - képüket devalválja az apáról megtapasztalt negatív apa - modell. A szülőknek fogalma sincs róla, hogy mit és milyen mértékben rontják meg gyermekük jövőjét. Ez az egyetlen mentségük. Azonban, mint tudjuk a törvény nem tudása nem mentesít. A lelkiismereti kofliktustól semmiképen sem. Tudatosítaniok kellene, hogy a gyermek egész jövőjét meghatározó program tőlük függ. A totális rombolást egy tisztességes szülő nem akarhatja.

Ide tartoznak azok a történetek, amelyekben az anya vagy apa megcsalja házastársát. Ezek a felelőtlen kezdeményezések mintául szolgálnak a gyereknek a promiszkuitás, partner váltogatás eszméjéhez. Kitől tanulják a gyerekek a csúnya beszédet, káromkodást? Attól, akitől beszélni tanulnak. Kitől tanulják a hűtlenséget? Elsősorban szüleiktől, hiszen a példa a leghatásosabb nevelési eszköz. Ez így van akkor is, ha a gyerek részére a példa negatív előjelű. Milyen kár, hogy az emberek nagy százaléka nem foglalkozik tetteinek hatásaival, s nem is tud róluk szinte semmit.

 Gyakran borsódzik a hátam, amikor például egy buszmegállóban hallom, hogy az anya, hogy "neveli" gyermekét. Elképeszt az a tudatlanság, hogy mennyire káros hatású az anya nevelési szándékkal használt "szózata". A legjobb szándékkal irányítja gyermekét a helyes magatartás felé, miközben - öntudatlanul - olyan sebeket ejt gyermeke lelkén, amikről a leghalványabb fogalma sincs. Már, "a régi görögök" mondták és hírdették: "Gnoti se auton", ismerd meg önmagad , de intésük még a XXI. században sem nyert polgárjogot. Elképesztő, hogy mennyire nincs fogalmunk arról, hogy a szánkon kiszakadt ítéleteink mennyire ártóak lehetnek saját gyerekeinknek. Mondjuk a "magunkét", úgy, hogy fogalmunk sincs annak hatásáról.

Még mindig divat az, hogy lányainkat nem támogatjuk női szerepük gyakorlásában. Nem mondjuk nekik, - nehogy elbízzák magukat, - hogy szépek, csinosak, elbűvölőek. Pedig a szépség a fiatalsággal egyenlő. Tudniuk kéne, hogy hatással van nőiességük környezetükre, hogy bátrak és öntudatosak legyenek. Arra kellene tanítanunk őket, hogy a férfiak előtt értéket képviseljenek. Libidó-mozgósítást, anélkül, hogy gyorsan igyekezzenek kielégíteni a férfi-vágyat, amelynek gyors sikerét leginkább a férfiak ítélik el. A férfiak sokkal konzervatívabbak a nőknél. Ennek egyszerű oka az, hogy a férfiak életében az évszázadok során távolról sem történt akkora változás, mint a nőkében. Ők, mindig is a teremtés koronái voltak, s azok akarnak lenni ma is. Ebbe viszont belejátszott a nők munkavállalásának története. Az, hogy míg korábban a nők léte a férfiaktól függött, ma már ez nem így van. 

A nő is dolgozik és léte nincs kiszolgáltatva a férfi keresetének. Igaz, hogy azonos munkáért nem kap azonos bért, de mégis, ha kell, meg tud élni a saját munkájából. 

 A létfenntartási lehetőség megadta a nőnek a szexuális szabadsághoz való jogot is. Korábban a nő dolga a fajfenntartás volt. Ez szabályozta társadalmi rangját, de ebbe az értékelésbe nem az orgazmusa adta "szavazati jogát", hanem termékenysége. Ma már megváltozott a világ. Az anyaság, mintegy mellékes "hozam" kötődik a női - szerephez. 

S ez veszélyezteti a szaporodást, ide számítva a fogamzásgátló szerek hatékonyságát is. 
A nők szerencséjére a fogamzásgátló tabletták nem "férj-specifikusak". Minden fajta megtermékenyüléstől megvédik a nőt és növelik partnerváltogató kedvét.

Különös tekintettel arra, hogy a nő aktus során való - minden nő által vágyott hüvelyi kielégülése, bizony igen rossz statisztikát mutató adat lenne, ha valaki ezt korrektül feldolgozhatta volna. 
A nők, ugyanis nemcsak férfi partnerüknek hazudnak, hanem a felmérést készítő egyéneknek is. Hosszú gyakorlatom során, - nyilván azért, mert nő vagyok - soha nem hittem el egyetlen férfinek sem, hogy partnere kielégül az aktus során, ha ezt csak a férfi állította. Tisztában vagyok a hüvely rossz idegellátottságával csakúgy, mint a nők ambíciójával, hogy azt szeretnék érzékeltetni a szeretett férfival, hogy ő a győztes "hím", akivel eljutottak azokba a magaslati szférákba, ahová, eddig még senki nem juttatta el őket. Ezt egy nő könnyedén el tudja hitetni egy férfivel, ha akarja, - márpedig többnyire akarja - amire egy férfi képtelen.

Hiába mondja egy férfi partnerének, hogy "kívánlak Szívem", ha nincs merevedése. Az viszont. hogy egy nő, mit akar elhitetni partnerével, az ő dolga. Biológiai értelemben a férfiak inkább kiszolgáltatottak. A nemi együttlét során a férfi biológiai, élettani működése a nő számára nyilvánvaló. Akár a merevedési zavar, akár a korai magömlés nem marad rejtve a partner előtt. 
A nőnél két élettani jelenség mutathatja a partner, illetve a szex hárítását. Az egyik a hüvely görcsös összehúzódása, amely meggátolja az aktust, a másik a nedvesedés teljes vagy részleges hiánya, mely akadályozza a pénisz szabad mozgását a hüvelyben. 
Azt azonban, hogy egy nőnek van-e orgazmusa az együttlét alatt, azt biológiai jelekből nem lehet kontrollálni.

Mindennapos női probléma az előjáték gyors, hiányos volta. 
A férfi - akkor is, ha nincs szexuális problémája - törekszik az effektív együttlétre, az aktusra. A női erotikus görbe sokkal elnyújtottabb, mint a férfié, ezért van szüksége megfelelő előkészítésre. Ennek egyszerű, de reális oka van.

Amikor a gyermek megszületik lánynak vagy fiúnak, azonos vagy ellentétes neme van az anyjával. Az anya mindkét nemű gyermekét hasonló szeretet-megnyilvánulásokkal becézgeti, gondozza a gyermek nemére való tekintet nélkül. Azonban míg a lánykára a nemi azonosság miatt ezek a viselkedési akciók közömbös talajra hullanak, addig anya és fia esetében a nemi státuszukból adódó heteroszexuális különbség nem hanyagolható el.

A fiú, már az anyaméhben is képes merevedésre, s születésekor akár merev hímvesszővel jöhet a világra. Később az anya gondozásának mechanikus ingereire szintén merevedéssel reagál. Az erekciót jó érzés kíséri és ennek a jó érzésnek igénye beépül személyiségének korai fejlődési korszakában.

Ennek tanúsága szerint a lány gyermek az anya szeretetteljes közléseit "nemtelen" reakciókkal fogadja. Ezért is jelent - szinte mindennapos problémát a párok között az -, ha a férfi elhanyagolja a szeretetteljes közeledést. Kicsit szentimentálisan hangzik, - dehát mi nők szentimentálisok vagyunk -, hogy minden nő arra vágyódik, hogy a szeretett férfi a szeretet bölcsőjéből ringassa át a szerelem nászágyába. Különben azt fogja megélni, hogy partnere "csak azt" akarja tőle.

Ez persze érthető, hiszen a fiú-gyermek szocializációjához az is hozzá tartozik, hogy az anyát, aki első nő az életében megtanulja szexuálisan tiszteletben tartani. Az anya az ősi programok értelmében szexuális tabu a fiú számára. Az anya lesz az, aki leszoktatja gyermekét a felé irányuló szexuális megnyilvánulásairól. Az anyának ez a tudatos és tudattalan törekvése szocializálja fiú gyermekét a helyes nemi magatartásra. Az anya felé irányuló nemi vágy gátlása, elfojtása nem válik semmivé, hanem program a fiú számára a további nemi magatartás útmutatója.

Az elfojtás tárgya többnyire akkor robban ki a fiú személyiségéből, amikor olyan partnert talál, akit nem érint az ősi tabu tilalma. Mint tudjuk egyáltalán nem ritka, az ifjú férfiak náluk idősebb nőre eső választása. Ezek a nők áldásosan hatnak a férfi pszichoszexuális tovább fejlődésére. Kisegítik az ifjút az infantilis fixálódás kátyújából, az anyáért s egyben az anya ellen küzdő gyermekded állapotból. Híd - szerepük van, leválasztják az anyáról a hozzá tapadó "kisfiút", s bevezetik őt a felnőtt, nemi élet "rejtelmeibe". 
Az anyától nagyon függő ifjak "anyányi nőt" választanak, természetesen olyat, akire nem vontakozik az ősi tabu, de nekik biztonságos segítséget nyújt a teljesen ismeretlen területen való tájékozódásban. Úgy, ahogyan ezt az anyjuk is tette az élet egyéb területén való eligazodásban. Ezek a nők - feltételezetten - a nemiségben nagyobb tudással és gyakorlattal rendelkeznek és ösztönös anyai érzületük biztonságot ad a vélt kudarcok "megbocsátásától" való szorongással szemben. 

Minden nőben van és kell is, hogy legyen ösztön - szinten öröklött anyai program, amely a nő - férfi viszonyban is megnyilvánul. Éppen ez az oka annak, hogy a nők a szeretett férfi szexuális hibájához megértő elfogadással viszonyulnak. Sokkal kevesebb szexuális zavar létezne a férfiak nemi működésében, ha képesek lennének elhinni, hogy a nőknek nem a nemi aktus vagy orgazmus jelenti a teljesítményt, mint a férfiaknak, hanem a gyermek. 
Ez ősi program és ebben, egyenlőre modern világunkban sem történt lényeges változás. Az azonban már átalakulóban van, hogy a nők akarva - akaratlan hárítják az anyaságot. Tudatosan fogamzásgátló szedéssel, művi terhesség-megszakítással. Nem tudatosan pedig funkcionális meddőséggel, amely azt jelenti, hogy sem a nőnek sem a férfinek nincs szervi oka a sterilitásra, házasságuk mégis meddő. 
A másik öntudatlan hárítás pedig a spontán abortusz és a koraszülés.

Miután a férfiaknál a nemi aktus sikere, - amelyhez a partner orgazmusa is társult a lényegi teljesítmény -, a nők szempontjából is túlértékelik az aktus sikerét vagy kudarcát. Hiba esetén - önvédelemből - gátolják nemi vágyukat, kedvüket az együttléthez, mert azt gondolják, hogy a nők férfiakra vonatkozó érték és mértékegysége a sikeres, orgasztikus nemi aktus. Ebben tévednek, de soha nem hiszik el, hogy ha egy nő szeret egy férfit, nem dekára méri a nemi szervét csakúgy, ahogy analitikus praktikával sem igyekszik górcső alá tenni az együttlét minőségét.

A régi és kibékíthetetlen ellentmondás kulcsa az, hogy a nők szeretkezni szeretnének, míg a férfiak koitálni akarnak. És ez nagy különbség. 
A férfiak az anya felé tiltott és elfojtott kívánalom szabadba törését élik át, - főleg nemi életük kezdetén - a szeretett és megkívánt nővel. Ott folytatják, ahol az anyával szemben kiépített gátlás zsilipje átszakadhat. 
A nők pedig arra vágyódnak, hogy partnerük gyöngéd és szeretetteljes legyen velük, amilyen anyjuk volt korábban. Mindkét nemű egyénnek azonos a vágya kizárólag nemiségük meghatározottsága különbözteti meg vágyaik tárgyának birtokba vételét.

Ahogy a nőnek meg kell értenie a férfi-törekvés ősi motivációját, ugyanúgy kell a férfinek is figyelembe vennie, hogy a nő igénye nemcsak a szexuális együttlét, az orgazmus, hanem az, hogy átélje partnere szeretetét, amely biztonságos oldódást jelent számára ahhoz, hogy képes legyen átadni magát nemi vágyának beteljesüléséhez.

Más kérdés, hogy a női kielégülés nem olyan egyértelmű, mint a férfié. A kamasz fiú 13 éves kor körül szépeket álmodik a tanító néniről és átéli álmában az első magömlést, amelyet jó érzés kisér. Nem a kortárs kislányok jelennek meg álmaiban és fantáziáiban, azok a kislányok, akik kortársai ugyan, de még gyerekek és nem nők. A félmeztelen felnőtt nő kísérti és kíséri szexuális fantáziáiban.

A női nemi szerv rejtett, míg a női mell láthatóan kidomborodik az óvó néni, tanító néni blúzából. A gyermeket pozitív kódok kötik a létét meghatározó és megtartását biztosító anya-mellhez. Ezt idézi fel benne már nem a lét-, hanem a fajfenntartó ösztönkörhöz tartozó azaz szexuális vonatkozású fantáziáiban a felnőtt nőt jellemző "anyamell", amivel a kortárs kislányok még nem rendelkeznek.

  

A kamasz gyerek elsődlegesen az éjszakai magömlések megelőzéseként, az áruló jelek kiküszöbölése érdekében kezd maszturbálni. Ez az akaratlagos, tudatos cselekvés oldja a feszültségét és megvédi az anya árgus szemeinek leleplezésétől. Ilyenkor válnak az álmok tudatos fantáziákká, melyeknek tárgya többnyire a női test torzója, a derékig elképzelt "melles asszony". Több ezer férfi vallomásából tudom, hogy ez így van. Azután az önkielégítés - néhány éven át tart - amíg a fiatal embernek nem lesz állandó és rendszeres nemi életet biztosító partnere, vagy még ezen túl is.

A lányoknál ugyanez nem olyan gyakori és törvényszerű, mint a fiúknál. Lányoknál a menzesz megjelenése ugyanolyan pregnáns jele a serdülésnek, mint fiúknál az éjszakai magömlések kezdete.

Ilyenkor természetesen a serdüléssel járó női formák kialakulása, a másodlagos nemi jellegek megjelenése is támogatja a nagy lánnyá érés folyamatát. Semmelweis több, mint 100-évvel korábbi vizsgálatai szerint, a bécsi lányok átlaga 17,5 éves korukban kezdtek menstruálni. Ez napjainkban 12,4 életév. A századfordulón kezdődő biológiai akceleráció, szoros összefüggésben van a technikai forradalom vívmányaival. A külső környezet megváltozása hatott a sejtekben tárolt lehetőségekre, melyeknek eredménye a felnőtté érés folyamatának meggyorsulása is.

  

Teljesen egyértelmű, hogy egy l7-l8 éves lány pszichésen lényegesen érettebb, mint egy 10 év körüli gyerek, hiszen a modern statisztikában 9 éves kislányok is szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy 100 év alatt egyre nőtt a szakadék a biológiai és a pszichológiai fejlődés nívója között. Így tehát van reális alapja annak, hogy a nemi élet gyakorlásának kezdete jóval korábbi napjainkban, mint volt a múltban. Ez azonban azt is jelenti, hogy az egyén pszichológiai: értelmi, érzelmi fejlődése jelentősen lemaradt a biológiai érettséghez képest. Ezért találkozunk annyi felelőtlenül elkezdett párkapcsolattal a kamaszok között és annyi nem kívánt terhességgel 18 éves kor alatt. Ezeknek az eseményeknek főleg a tudatlanság az oka. A szexualitásra felszólító publicisztika felelőtlenül és pontatlanul informálja hallgatóit, nézőit és olvasóit. A tini-korban még semmilyen szempontból nem érett a személyiség, szexuálisan sem. Ugyanis a biológiai rátermettség csak a kósza, meggondolatlan és elkapkodott aktus-kísérletekre, a napi szóhasználatban élő "dugás"-ra teszi alkalmassá a gyerekeket, de felelősségteljes párkapcsolatra nem. 

 Gyakran élem meg ostorcsapásként a különböző, főleg kereskedelmi tévécsatornákon az "okos" műsorvezető és szereplők tudatlanságát a nemi témában. Olyan meglepő tudatlanságot árulnak el szexuális kultúrálatlanságukról, hogy joggal pirulok helyettük, amikor öntudatlanul leplezik le saját intimitásuk - számomra - ordító hibáit, zavarait. Ha tudnák, hogy a témában való járatlanságukat leplezik le, anélkül, hogy erről tudnának, nem lennének ilyen magabiztosak.

Bizony nagy szükség volna helyes időben exponált felvilágosításra, hogy a nemiségről valódi fogalmai legyenek az ifjúságnak, de ez ilyen formában hiánycikk a publicisztikában. Igen gyakori felnőtt férfiak között is, hogy a női nemi szervnek a topográfiáját sem ismerik. Számukra olyan sötét "alagútban tapogatóznak", mint amilyen sötét és titokzatos alagút számukra a női nemi szerv. A legnagyobb zavarba jönnek, ha gyanút fogva megkérem a hozzám fordulót, hogy vázlatosan rajzolja le a női külső nemi szervet - amely a hüvelybemenetig tart. Az első válasz természetesen az: "nem tudok rajzolni". A baj csak, hogy nemcsak rajzolni nem tud, de mást sem. Sok párkapcsolatnak legegyszerűbb hibája az, hogy a férfi nem tudja hogy van a nőnek csiklója, vagy ha ezt tudja is, nem tudja hol található.

A kamasz fiú éjszakai spontán magömlése gyakran minden mechanikus inger nélkül is lezajlik, mint ahogy nőknél is előfordul ugyanez, de ritkán és többnyire nem is a kamaszkorban. A fiú önkielégítése ugyanazon a testrészen történik akkor is, ha "önkiszolgáló" módon jut el a magömléshez vagy partnerkapcsolatban akár petting, akár aktus során. A nőnél azonban ez nem így van.

Amikor a szűzlányok maszturbálni kezdenek az ingerelt terület a klitorisz (csikló). Annak szervfejlődési oka van, hogy miért ez a terület a legérzékenyebb, és az is világos, hogy a szűzhártya útját állja a belső terület megközelítésének. Az a kislány, aki erre az ingerlési formára tanulja meg a kielégülést, annak még nehezebb dolga lesz a felnőtt nemi életben, ha arra vágyódik majd, hogy a nemi aktus során az egyesülés alatt jusson el a csúcspontra.

Könnyű elérni és megtanulni is a klitoriszra irányuló orgazmust, az említett gazdag idegellátottság miatt. De nehéz egy neuronálisan sokkal kevésbé jól ellátott területre vetíteni majd az orgazmus élményét, ha a lány már fixálódott a csiklóra orientált kielégülésre. A nemi aktus során az inger a hüvelyt éri, amely jóval kevésbé érzékeny, az említett idegi ellátottsága miatt.

Nehéz megfejteni, hogy miből gondolják a nők, hogy amint megfelelő partnerhez jutnak egyből rendeződnek majd szexuális problémáik, amelyek nem is léteztek addig, amíg nem kezdték el a heteroszexuális életet. A nemi élet ismeretének hiányosságai éppen ebben az igen fontos témában rendkívül hiányosak mind a nők, mind a férfiak vonatkozásában. Pedig teljesen észszerű és logikus, hogy a gyér idegellátottságú hüvely fel sem veheti a versenyt a csikló kiváló neuronális adottságaival. Különös tekintettel arra, ha a fiatal lány szexuális feszültségeit "önkiszolgáló módon" már akkor a csikló izgatásával vezeti le, amikor még meg sem kezdte a partnerrel való szexuális életét. A lányok és fiúk közötti döntő és reális biológiai különbség éppen az, hogy bármilyen nemi inger, legyen az önkielégítés, petting, manuális vagy éppen orális, a férfinél mindig ugyan arra a területre vonatkozik, azaz a pénisz izgatására alakul ki annak reakciója. Azonban ez nincs így a lányoknál. A csikló és a hüvely távolról sem azonos területen helyezkedik el. A kétféle lokalizáció kétféle idegellátottságú terület, míg a férfiaknál az ingerelt szféra minden szexuális vonatkozásban azonos. Márpedig ezt - akár tetszik, akár nem - tudomásul kell venni.

Éppen ezért óvni és inteni kéne a fiatal lányokat a korai maszturbációtól. Ha kialakul a feltétlen - reflexív az ingerelt terület és annak reakciója között nehéz lesz áttanulni a sokkal kevésbé érzékeny területre való kivetítést, melynek célja, hogy a nő a hüvelyben élje át az orgazmust.

Ma már a nemi élet elég korán kezdődik ahhoz, hogy a fiatal lánynak legyen türelme kivárni a partnerkapcsolat kezdetét, önkielégítéses szakasz nélkül. Nem sokan vállalják annak a felelősségét, hogy felhívják a figyelmet a sok kárt okozó önkielégítés fixációs veszedelmére. Ennek persze fő oka az, hogy kevesen vannak tisztában a nemi szervrendszer élettani működésével. Ezért is tartom rendkívül fontosnak, hogy legyenek olyan publicisztikai fórumok, ahol ezekről a dolgokról, az értők és a részleteket is ismerők véleménye helyet kapjon.

Természetesen más a helyzet azoknál, akiknek nincs partnerük és feltehetően már nem is lesz. Az, aki már felnőtt, sőt idősödő, nincs partnere és nincs már arra kilátása, hogy legyen természetesen "büntetlenül" használhatja ezt a módszert. A szexuális kielégületlenség sok feszültségnek a gyökere. A harmonikus és kiegyensúlyozott lelkiállapothoz ez a fajta szükséglet kielégítése is majdnem olyan fontos, mint a létfenntartáshoz tartozó szükségletek kielégítése. Az öregkori, klimax utáni állapot még távolról sem jelenti azt, hogy a nőnek egyértelműen megszűnt a szexuális kielégülésre vonatkozó hiányérzete. Az természetes, hogy "jobb híján" ezt a pótcselekvést használja testi-lelki kiegyensúlyozottságának érdekében. Tegye!

Aki a létfenntartó ösztön szükségleteit nem elégíti ki: nem eszik, iszik, pihen megfelelő mértékben annak "halálbüntetés" jár. A másik legfontosabb ösztönkör a fajfenntartás. Ezen szükségletnek kielégítetlensége nem az egyed, hanem a faj pusztulásával jár.

Éppen ezért - a bölcs rendelkezés szerint - ezen szükséglet kielégítésének motivációja az örömszerzés jutalma. Ennek érdekében hajlandó az egyed a fajfenntartásra. Napjainkban már az örömszerzés jár élen s átvette a főszerepet a fajfenntartással szemben. Azonban a szexuális tevékenység napjainkban sem egészen l'art pour l' art működik, hanem az örömélmény megszerzéséért. Ez, ha úgy tetszik az ember egyik legfontosabb pótcselekvési manővere az élet tovább adása helyett. Ebből a programból azonban jelentős mértékben kimarad az eredeti cél, a valóságos tartalom az ember halhatatlanságának biztosítéka: az utód. Ha viszont a cél az örömszerzés, akkor fontos, hogy ebben a pár mindkét résztvevője egyforma jussal részesüljön.

Ennek a tudománynak beszerzése az igazi szexuális kultúra elsajátítása.