Egy férfit nem lehet ellopni

Egy férfit nem lehet ellopni. Egy férfit nem lehet elszeretni vagy elvenni. Egy férfi nem tárgy, amit felemelhet és zsebre tehet egy másik nő, ha magának akarja. Egy férfi dönt. Eldönti, hogy enged-e a kísértésnek vagy sem és ha valamit nem akar, megtalálja a módot, hogy a nő tudtára adja és lefejtse magáról a legragadósabb piócalányt is.
Ha egy férfi elhagy valaki másért, nem azért teszi, mert elügyeskedték Tőled, mert jött egy harmadik és minden jót elrontott. Azért megy el, mert nem tökéletes a kapcsolata Veled, mert valami fontos nem működik köztetek.
Ironikus, de néha egy harmadik személy színre lépése kell ahhoz, hogy fellebbentse a fátylat egy néma boldogtalanságról, egy gyenge jellemről, az érzelmek múlásáról, a saját mulasztásod következményeiről vagy arról, hogy nem a jó ember mellett horgonyoztál le….."
(Manna OWell)

https://www.facebook.com/magdala.osanya/photos/a.751514904985772.1073741828.751508918319704/801912759945986/?type=3&theater

A Nő és a Férfi,- Sakkjátszma egymásért,- Sakk és Matt...

Ha már megvan a "nagy Ő", ki van jelölve nektek az irány.
Az egység és a küldetés előttetek van, közös élet, harmónia és testi-lelki-szellemi összefonódás.
Sokan ott rontjátok el, hogy azt hiszitek, attól még, hogy ő a nagy Ő, most már mindent el kell fogadni tőle.
Jóllehet, én is az elfogadást, a női befogadást és megadást tanítom, DE:
NŐKÉNT, HABÁR NEM TE IRÁNYÍTASZ, VANNAK JOGAID. JOGOD VAN PÉLDÁUL NEMET MONDANI. AZT MONDANI, HOGY EZ ÍGY NEKEM NEM FELEL MEG. NEM KELL MINDENRE RÁBÓLINTANI ÉS MAGADAT MEGALÁZNI CSAK AZÉRT, HOGY EL NE VESZÍTSED, ugyanis a nagy Őt nem veszíted el! Sokkal inkább arról van szó, hogy ha ő igazi Férfi, el is várja tőled, hogy igazi Nő légy, azaz legyen önbecsülésed. Nem kötelességed elétérdelni csak azért, mert ő az aki. Attól még, hogy tudod, ki ő, te egy érző, gondolkodó, öntudattal rendelkező nő vagy. Nem engedheted meg neki sem magadnak, hogy maga alá rendeljen vagy akár azt tegye veled amit akar! Sőt.
Az a dolgod, hogy kijelöld a határaidat, és azt mondd: vannak dolgok, amiket nem engedek meg neked, mert habár szeretlek és a tiéd vagyok, nem használhatsz engem és nem uralkodhatsz rajtam.
Ha így teszel, azonnal tudni fogja, tennie kell azért, hogy tényleg az övé legyél és valóban őt szeressed, ne rohanj el máshoz, aki nála többet tud nyújtani. Ugyanis egy érett Nő, egy Királynő elfogad sok mindent, és megelégszik azzal, amit a Férfi éppen adni tud, de ha a Férfi nem ad semmit, vagy jól tudjuk, hogy sokkal többet tudna adni ennél, a Nőnek ezt nem kötelessége hagyni. Meg kell mutatnia a Férfinek, hogy van egy olyan határ, ahol ő már úgy érzi, keveset kap, vagy éppen semmit, vagy használják, játszanak vele.
Ez a kapcsolódás Isten kezében van, ez tiszta és világos.
Azonban sem Istennek, sem a Férfinek nem vagyunk a játékszerei. Sem Isten, sem a Férfi nem várja el tőlünk, hogy azok legyünk. A gyengébb Férfi úgy van vele, ha már a Nő engedi, hogy használja, akkor használja, hiszen szereti, birtokolja, vágyik rá. A Nő pedig elköveti azt az óriási hibát, hogy mivel fél attól, hogy a Férfit elveszíti, így annak jogán, hogy a Férfi az igazi, mindent megad neki, és az egész életét a Férfinek rendeli alá. Így a Férfiben bekapcsol az ősi ösztön, a Nő gyenge, hagyja magát uralni, hagyja magát használni, így eképpen bánik a Nővel. Ha a nő ezt megváltoztatja és azt mondja: elég!, onnantól kezdve jön a VADÁSZAT. A KIHÍVÁS. Ami a gyenge Férfit erős Férfivé teszi, ettől a perctől kezdve már tiszteli a Nőt és tudja, küzdenie kell, de a vadászat, a harc és a kihívás izgalma adja a kapcsolódás kezdetén a harmónia és az egység előtt a tüzet és a szenvedélyt, mely mindkét félben felébred, hiszen a férfi-nő játék évezredes, és nem véletlenül működik még mindig. Színtiszta pszichológia, de a Nőnek vigyáznia kell, ne váljon csak egy egyszerű játszmává, ami nem vezet sehova. Váljon fejlődéssé, rövid vagy hosszabb idő alatt, ez a lelkek érettségétől függ, legyen öröm és izgalom, legyen csoda és hajtsa őket egymás felé. Mint a tangó. Pontosan olyan ez, mégis sokan megfeledkeztek róla, hogy az egység előtt igenis táncolni kell, lépni és hátralépni, a férfi-nő kapcsolat kialakulásához vezető úton el kell fogadni azt, hogy nem kapjátok meg azonnal egymást, hiszen akkor csak egy fényvillanásnyi lenne a Szerelem..
Az erős Férfi nem játszmázik, hanem eltűnik a nő életéből, és amikor a Nő kész rá, megjelenik, de akkor is azt várja, a nő legyen Nő, mutassa meg, mit tanult eddig és ne adja meg magát csak azért, mert teszem azt évek óta őt várja, hiszen amikor vársz valakire, magadra vársz!
Az erős Férfi nem használja a Nőt, hanem egyszerűen megvárja, míg a Nő nem is akarja többé, hogy használják, tud annyira büszke, független, tudatos lenni, hogy Királynő legyen, aki nem alkuszik meg, aki nem adja magát könnyen, aki nem hagyja, hogy eszköz legyen, aki tudatosan lép bele a férfi-nő évezredes sakkjátszmájába, mert ha így tesz, a Férfi örömmel játszik, és nem a Nővel, hanem magát a játékot, a kihívást élvezi, és amikor a Nőt levadássza, ahogy az bele van kódolva, az a Nő számára egy visszaigazolás és egy gyönyörű történet gyönyörű vége és egy másik történet kezdete lesz. Mert ha már a Férfi tesz érte, becsüli, tiszteli, nem alázza meg, nem használja, hanem küzd érte - itt jól vigyázz nőként, hogy ne "szívasd" túlságosan, ne menj át az egó-harcba, mert akkor a társad elmenekül -, akkor a Nő is tisztelni, becsülni kezdi a Férfit és így lépnek egyenrangú felekké.
Vannak szabályok, amiket be kell tartani, és itt ha áthágjátok a szabályokat, ha azonnal meg akartok valamit, valakit kapni, ha azt gondoljátok, ugyan már, az egység nem erről szól.. nos valóban, az egység nem erről szól, de az egységig vezető út VÉGE éppen a tangó.
A játék vége úgyis sakk-matt.
Ott már meg kell adnotok magatokat egymásnak, de biztonságban fogjátok érezni magatokat, érezve a másiktól felétek áradó szeretetet, tiszteletet és odaadást. Az már egy másik történet.

Vörösné Végh Eszter
2016. július 28.

Istennői tudatrezgés születik a Földre - talán nem észrevétlenül, de rengeteg szenvedéssel...

Istennői tudatrezgés születik a Földre - talán nem észrevétlenül, de rengeteg szenvedéssel...
A nő az élet forrása.
Neki kell óvni, gondozni, gyógyítani, szeretgetni az életet.
Csakis Istennői erővel, Istennői szeretettel lehet képes erre.
Meg kell tanulnia felébredni, meg kell tanulnia sebeit begyógyítani, meg kell harcolnia a világgal és önmagával, hogy az lehessen AKI Ő.
Tíz körmével kell megvédeni magát, ha arra kényszerítik, hogy egy beteg kultúra elvárásait követve, lemondjon az intimitásról és az őszinte szeretetről. Mert ha intimitás és szeretet nélkül élünk, megfagy a szív. Márpedig jól csak a szívével láthat az ember.
Ez a tudatosság és az Erosz, képes arra az együtt érző szeretetre, amelyre a világnak ma oly nagyon szüksége van.

https://www.facebook.com/223913810965549/photos/a.235433253146938.66334.223913810965549/466106276746300/?type=3&theater

Egyre sürgetőbb, hogy a NŐK végre felébredjenek

"Annyira érzem évek óta, és ez most már egyre sürgetőbb, hogy a NŐK végre felébredjenek.
Szó szerint, túlzás nélkül, azt hiszem, hogy ez fogja megmenteni a világot. Minden FÉRFInak szüksége van a NŐ kiegyensúlyozott fészkére, arra a gondoskodó melegségre, arra az izgalmas pezsgésre, arra a mögöttes biztató erőre, arra a megtartó, szakrális térre, melyben ösztönzést kap a céljaihoz és teremteni tud. És ebből a fészekből a férfi is vissza tud térni, fel tud építkezni, ahhoz az igazi nyers erőhöz, ahhoz a tudatossághoz, amivel a nőt a "tenyerén" tudja hordozni.
És nemcsak a férfinak fontos ez, ahogy ébred és virágzik egy NŐ, a körülötte levő nők is erőre kapnak az illatától, a lányok, az anyukák, a nagymamák, a barátnők feloldják szép lassan a LEHETSÉGES fényében a bántásokat, a sérelmeiket, megbocsátással és elengedéssel, és önmaguk reflektorfényéhez, szeretettől lüktető szívükhöz térnek vissza és ez így terjed majd az őt körülvevőkre.
Egyszerűen a jóság, az odaadás, a szeretetnek a felébredése a NŐKben forradalmian segít mindent a helyes egyensúlyba visszabillenteni.
Drága NŐVÉREM, bíztatlak, hogy tégy a női minőséged ébresztéséért, tisztításáért, gyógyításáért és ennek a másokkal való megosztásáért.
Ezt mindannyiunkért teszük. Légy igazán boldog! 
MERT GYÖNYÖRŰ VAGY ,MIKOR BOLDOG VAGY !" Genoveva

Napba öltözött asszony

Van út, amit egy nőnek egyedül kell megtennie. Régebbi korokban ez nem volt így. 

Egy nő életének csak addig volt értelme, míg férje volt, szerelme volt, gyerekei voltak. 

A női létnek más célja nem volt. Nem is tartották embernek. 

EMBER még ma is csak Férfit jelent a köznyelvben, nem nőt. 

Kisbetűvel. Én azért írtam meg a “Halhatatlan szerelemben” Klári lélektörténetét, mert egy fölébredt, mai NŐ volt – így, nagybetűvel! 

Ő is azt kérdezte, több életen át, éhesen és szomjasan vágyakozva, hogy „Megtalálom-e a páromat?” és amikor tudatosult benne, hogy neki jelenleg nem ez a sorsfeladata, hanem Önmaga felé kell nyitnia, nem az történt, hogy elszáradt, hanem éppen ellenkezőleg: boldog lett és megszépült!. 

Nem a magány volt életének lényege, hanem a női lényének öntudatra ébredése. 

Ezért írom le szellemi útkeresését, találkozásait mesterekkel, tanokkal, és főleg Önmagával.

Egy beavatás útját írtam meg. Egy mai nő csakis azután lesz igazán alkalmas szerelemre, párkapcsolatra, de még az anyaságra is, ha a szeretete egy bölcs Királynőé, s nem egy másoktól függő, tudatlan és kiszolgáltatott szolgálólányé. Ez a bibliai „Napba öltözött asszony” értelme. 

Eljött az a forradalmi kor, amikor akarva-akaratlan nem a Holdba, hanem a fényadó Napba kell öltöznötök. Mint feleségnek, mint társnak, és mint anyának is.

(Müller Péter)

Milyen az igazi, mágikus Nő?

Hold arcú, mágikus, titokzatos..... Határozott, mert tudja mit akar. De gyöngéd, hiszen nincs szüksége arra, hogy versengjen, harcoljon, vagy mindenáron bizonyítson.
Tudja, hogy értékes, hogy méltó a boldogságra, a beteljesülésre.
Felismerte és "használja" a benne rejlő szépséget, tehetséget és bölcsességet, látszódni és ragyogni akar.
Szereti és mélységesen tiszteli a természetet, s benne az állatokat, növényeket, s lényét, testét, gyermekének adja. Belőle teremtődik a Világ.
A Nő misztérium.
Minden életkorában szépséges. Elfogadja és szereti testét. Nem dől be holmi divatnak, trendnek, őrül kívánalmaknak.
A Nő maga a változás, mert megéli az elengedést és újjászületést.
A mágikus nő mindig tudja, hogy bármikor kész a teljes átalakulásra, mert élete a folytonos erőfeszítés nélküli változás.
Nem ragaszkodik, nem akar birtokolni, mert a szabadság az otthona, és szeretteit is megajándékozza ezzel.
Nem fél szeretni, nem fél szerelembe emelkedni.
Bármit hozott is magával erre az életre, bármilyen is volt a gyermekkora, a szülei, a körülötte lévő dolgok, ő talpra áll és valóra váltja az álmait.
Nem vár a társára, nem hibáztat, hanem szembenéz a legnagyobb félelmeivel, és afelé veszi az irányt.
Az igazi Nő varázslónő, aki képes a láthatatlan világból, fizikai valóságba hívni az álmaimat, képes teremteni.
Soha nem mondja azt, hogy vele nem történik semmi, mert a mágikus nővel mindig történik valami. Mert folyamatosan figyel, érez, kapcsolódik és teremt.
Nem túlélésre játszik – mert egyszerűen szerelmes az életbe!
Ahhoz, hogy valóban sugárzó, teremtő, kreatív és vonzó nővé váljak, egyszer az életemben meg kell kérdeznem magamtól, hogy hogyan is vagyok én a nőiségemmel?
Elfogadom-e vérem lüktetését, vágyaimat, merek-e látszódni, kiállok-e magamért, tudom-e, hogy mi jó nekem, valóban
hiszem-e, hogy a szerelem és a szexualitás szentség?
Hiszem-e rendületlenül azt, ami csak az én szememmel látható, megengedem-e magamnak a gyönyör hullámain való áramlást?
Tudom-e, hogy érzéseim szépek, szívem vad és nemes, mely a káoszból rendet és harmóniát teremt, hogy méltó vagyok a beteljesült szerelemre és boldogságra!
(Kornhoffer T.2012)

DR. AGÓCS-JESZTEI ÁGNES - NŐI MINŐSÉG

DR. AGÓCS-JESZTEI ÁGNES - NŐI MINŐSÉG (teljes, egyben) from WWW.VALOSAG.NET on Vimeo.

A nő, aki felébredt, továbblép. Nem fél. Mosolyog és nem néz vissza...

"Az a férfi, aki csak úgy képes elfogadni Téged, hogy az önbizalma, férfiassága védelmében szüntelen maga mögé vagy maga alá rendel, az sosem lesz képes igazi szeretetre. Örök vágyakozó marad, aki azonnal továbblép, miután kielégült. Hosszútávon semmilyen, mély érzelmi kötődésre nem képes.
Aki kioktat, mint egy gyereket, megaláz, mint egy védtelen állatot az alkalmatlan és méltatlan arra, hogy meglássa a nőt, aki valójában vagy.
A benned lakozó Istennőt pedig észre sem veszi. Így te sem leszel képes arra, hogy Szíved Királyaként tekints rá.
Az a nő, aki felébredt és magára talált, többé már nem tud ilyen kapcsolatban élni. Mert sem arra nincs szüksége, hogy a párja egyben az apja is legyen, sem pedig arra, hogy idomított háziállatként éljen a társa mellett.
A nő, aki felébredt, továbblép.
Nem fél. Mosolyog és nem néz vissza. A lelke szabad, tiszta és békés.
Tudja, mit akar és azt is hogyan. Nem türelmetlen. A várakozást pedig az élet kalandjának tekinti."

Montorffy Letti /Csigaház

A Bölcs Asszony ösztöneire hallgat, bízik saját, veleszületett tudásában...

"A Bölcs Asszony ösztöneire hallgat, bízik saját, veleszületett tudásában, gátlástalanul táncol lelkének lényegével, mely egyedi, lélekkel teli önkiáradás..."
Erre csak az a Nő képes, aki sejtjeiben érzi a változás szükségességét, és elengedi múltjának és előző generációknak az elnyűtt szerepeit.
Az a Nő, aki hajlandó meglátni valódi értékét egy kapcsolatban.
Aki megértette, hogy a kapcsolat alapja a kölcsönösség, a kölcsönös gondoskodás. Nem épülhet másra, csak a kölcsönös támogatásra és a kölcsönös tiszteletre.
Nincs már helye a függőségnek, az alá/fölé rendeltségnek.
Kölcsönösség és növekedés... mindkét fél számára.
Minden más, nem egyéb, mint pusztán megszokás, gyávaság, és hazugság... egy régi rendszer kétségbeesett sikolya nőben és férfiban egyaránt.
A legtöbb Nőt, (és Férfit) ez ma még rettegéssel tölti el, de talán a jelen kor változásai felemelik majd ezt a félelmet arra a pontra, ahol nem marad más, csak a megadás. És ott, akkor, abban a megadásban, bárkinek megadatik a gyógyulás... megadatik a "lélekkel teli önkiáradás".

forrás: Valóság Szellemi Műhely

Az istenség női oldala

A művelt ember - bármelyik vallásba is tartozott - mindig tudta, hogy csak egy Isten van. De azzal is tisztában volt, hogy ez az Egy-Isten sokféle módon nyilatkozik meg, és éppen annyira női, mint férfi testen át, vagyis az életnek éppolyan teljességében az úgynevezett negatív oldalon, mint a pozitívon.
És ahogy sok a megnyilatkozása a férfi-oldalnak, sokféleképpen nyilvánul meg a női is.
Ezért van a régebbi idők vallásaiban sok isten és sok istennő, mert mindegyik egy-egy isteni arcvonást képvisel.
Elképzelésünk az istenségről magában foglalja mindazt, ami mind a két nem jellegzetes, legjobb tulajdonsága. Isten, akiben minden benne van, nem lehet kizárólag férfi vagy nő-arcú.
A tökéletes istenségben előttünk áll mindaz, ami az emberi jellemben a legszebb, és ez a jellem kétfajta arculata. Az egyik, amit a férfival társítunk: az erő, szilárdság, bölcsesség, a tudományos irányultság, valamint a romboló erő (amit a hinduk Sivája képvisel).
A másik, amit főképp női tulajdonságnak ismerünk, és a női oldalhoz számítunk: a szeretet, szépség, harmónia, gyöngédség.
Ezek az erények egyaránt letükröződnek ránk az istenségből. Természetes, hogy az ember mindig elválasztotta a két fő megnyilvánulást, és úgy gondolta el őt, mint az isteni Atyát és Anyát. Minden nagy vallás megmutatta az istenség e kettős oldalát, majdnem egészen napjainkig. Ezért voltak nemcsak isteneik, hanem istennőik is a vallásoknak. Indiában Parvati, Lakshmi, Sarasvati. A görögöknél Hera, Aphrodite, Demeter, Pallas Athene. Egyiptomban Izisz és Nephthys. Kínában Kwan-yin, Rómában Júnó, Vénusz, Minerva, Ceresz, Diana, más vallásban Asztarté (Isztár). Izisz képmásai pedig, amelyeken ölében tartja a gyermek Hóruszt, egészen olyanok, mint a Szűz, karján a gyermek Jézussal.

A szűz anyag szimbóluma

Az anyag nagy tengerének szimbóluma Mária, akit a "tenger csillagának" neveznek, és Aphrodite, a tengerek királynője. Ruhája, hogyha ábrázolják, mindig kék, a tenger és az ég kékje.
Mivel fejlődni csak anyagban, az anyagon keresztül tudunk, azért nekünk ő a Szűz Anya (szűz anyag), akitől a Krisztus születik meg bennünk - azaz a kauzális test, ami az ember lelkének a hordozója. Isten anyja, akiben az isteni szellem kifejezésre jut, mert az anyaméh, mint szimbólum ugyanaz, mint a Szent Grál kelyhe. Éva alakja is jelkép, aki leszáll az anyagba, és földi vándorútra indul.
Amíg fejlődésünk alsóbb fokait járjuk, és alá vagyunk vetve az anyag uralmának, addig ő számunkra a Mater Dolorosa, a fájdalmas anya, a szomorúság anyja, mivel minden földi baj és bánat oka kapcsolatunk az anyaggal. De amikor legyőztük az anyagot, amikor a halhatatlan felső hármasságot (atma-buddhi-manasz) bennünk nem homályosíthatja el többé a négyesség (konkrét elme, vágytest, étertest, fizikai test), akkor ő nekünk a Győzelem Asszonya, a Napba öltözött asszony a Holddal a lába alatt (legyőzve a szenvedélyeket), feje körül a tizenkét csillagos koronával. Ha a kérdést továbbra is szimbolikus értelmében nézzük, akkor az Áldott Szűz mennybemenetele azt ábrázolja, amikor az anyag lényege ismét az Abszolutba vonul vissza.

A Világanya

Képzeljünk el egy hatalmas lényt, aki valójában egy hatalmas angyal, egy nagy sereg alája rendelt angyallal. Munkája - védő, oltalmazó szerepe - kiterjed az egész női nemre. Ez a lény az Egyetemes Anya.
Azt mondják, hogy világ minden nője az Ő oltalma alatt áll, különösen a legnagyobb megpróbáltatásuk idején, amikor legfontosabb feladatukat gyakorolják, és a valóságban anyává válnak. Régebben elhangzottak történetek - főleg a parasztság körében -, hogy némelyik asszony látta a legfőbb Anyát maga mellett állni a szülés nehéz óráiban.
Mások viszont, akik nem látták, mégis érezték a segítséget és erőt, amely rájuk áradt.
Mint a női nem leghivatottabb védője, együtt munkálkodik a Karma Uraival, hogy alkalmas születést találjanak a testet-öltésre váró lelkek hatalmas tömegének. Van egy másik dolga is, hogy enyhítse a világ szenvedését, és vigasztalója, bátorítója és segítője legyen mindenkinek, aki bajban van, szerencsétlenség érte, szükséget szenved, aki beteg.

Modern, spirituális nőiség

A férfit és nőt úgy kell tekintenünk, mint egyenlő erőket különböző egyéniségekben.
Hiszen az igazi Én egy, de inkarnációról inkarnációra férfi vagy női megtestesülésbe születik meg a szerint, hogy éppen melyik oldalát (jin vagy jang) szükséges jobban megismernie, kifejlesztenie, melyikben kell több tapasztalatot szereznie.
Ma jobbára csak materiális és praktikus szempontok, vagy csupán az érzéki vágyak és külsőségek jönnek számításba egy-egy párkapcsolatban, ezért is tartanak rövid ideig.
Pedig a házasságnak csak egy igazi oka lehet, az, amikor két ember között nagy spirituális szeretet, tiszta szerelem és harmónia van. Ha valakit szeretünk, a benne élő Istent szeretjük. Az Isten, aki mibennünk lakik, felismeri az Istent - másban. A szerető szem gyakran olyan jó tulajdonságokat lát meg abban, akit szeret, amit senki más nem tud felfedezni.
És a szerető szív komoly hite és erős vonzalma elősegíti, hogy a belül meglevő, de rejtőzködő erények megnyilatkozzanak.

Mi lehet a nő szerepe ma a spirituális fejlődésben?

Talán éppen az, amiből - visszahatásként előző korokra - elkezdett kivonulni: az anyaság és házasság vagy párkapcsolat terepe. Magasabb szintű intuíciójával, nagyobb érzékenységével a nő olyan megérzéseket, rezdüléseket közvetíthet gyermekei és férfi-társa felé a magasabb igazságokról, amiket ők esetleg még nem találtak, nem találhattak meg.
A nők dolga, hogy inspirálják a környezetünket, ezzel általában is emeljék a világ szellemi színvonalát.
Legyünk nyitottak a világra, vegyük és vetessük észre annak ezerféle szépségét, ami mind az Egynek a megnyilvánulása.
A csupán fizikai testiségben megnyilvánuló divatnő helyett vállaljuk fel természetes nőiességünket, sugározzuk ki a bennünk levő belső szépséget.
A párkapcsolatot fogjuk fel egyfajta tanuló iskolának, ahol a magasabb erkölcsi értékekről, például a hűségről, bajtársiasságról, tiszteletről, felelősségről tanulhatunk a hétköznapok gyakorlatában. Fedezzük fel tehát a nőiség szerepét a spirituális fejlődésben. Mert amíg a nő nem foglalja el az őt megillető helyét a világban, addig nem hordozhat méltó testeket sem kristálygyerekek, sem jövendő Krisztusok és Buddhák számára.

Nagyiday Adrienne
Magyar Teozófiai Társulat

forrás: www.teozofia.hu

Női energiák ébredése

A társadalom, amiben élünk látható és láthatatlan normákkal szabályozza, hogy hogyan viselkedjünk férfiként és nőként. A család, ezen szerepek elsajátításának első és egyben legfontosabb színtere a gyerekek direkt és indirekt szocializálásában. Mindemellett egyre nagyobb a csonka családok száma, ahol fizikailag csak az egyik pólus van jelen, ami még további zavarokhoz vezet a gyermek identitásának kialakulásában.
Ellentétben az ősi társadalmakkal, ahol általános volt, hogy több generáció élt együtt, így a már idős, ám letisztult egyének tudták tovább adni a szerepeket, értékeket, így megmaradhattak az egészséges identitások.

Az újkort megelőző szemléletetekben fontos szerepet játszó analógiás gondolkodás szívesen kapcsolta össze az olyan alapvető kettősségeket, mint az emberi természet meghatározó feszültségét képező női-férfi polaritás. Több ősi kultúrában is fellelhetők e dualista vonások. Olyan ez, mint a mágnes két pólusa, azon kívül, hogy vonzzák egymást, ki is egészítik, így hozva létre az egészet. Férfi és nő nem két szembenálló princípium, hanem az egy Isten két arca.

 

Azok a modern fejlemények, melyek a nők társadalmi egyenjogúsítása irányába mutatnak, nem a sajátos női értékek és képességek felmagasztosulását jelentik, hanem azt, hogy már a nők számára is megengedetté vált férfi módra, jellegzetes férfi értékek mentén érvényesülni. Ezáltal a nő természetes létezése együtt jár a női termékenység és az azzal kapcsolatos funkciók, vagyis általában a nemiség leértékelésével, így a nő, mint eszköz szerepet tölt be a szexualitásban. Ezzel szemben egyedül a női lény képes a magban rejlő láthatatlan információnak megformált testi valóságot kölcsönözni. E formateremtő képessége tette a nőt ősidők óta és szinte minden kultúrkörben az elvont szellemi valóság kibontakoztatására képes teremtményévé. Azt, hogy ez a kettős létezés mit okoz társadalmi és egyéni szinten, az a jelen világunkban kézzelfoghatóan érzékelhető.

   

„Korunkban számos ember küzd identitásválsággal a nemi jellemzők elmosódása és összekeveredése, illetve a hagyományos nemi szerepek felbomlása következtében. Ilyen körülmények között a nők számára az önmagukra találáshoz, a férfiak számára pedig a nőkhöz való viszonyuk újragondolásához adhatnak segítséget a női spiritualitásra vonatkozó tanítások.” (Pressing Lajos, A női és a férfi látható és a láthatatlan az indiai mitológiában és művészetben – Szellemi Ösvények az új évezredben, Cédrus, Budapest, 2004)

 

Spirituális vonal többek között az asztrológia és a számmisztika, melyek magyarázattal szolgálnak a minket befolyásoló energiákról. Ezek segítségül hívásával az idei évre várható hatások awww.magunk.hu oldal szerint:

„A férfi, és női energiák (Yin-Yang, a bal-jobb félteke között) egymásnak feszülnek 2010-ben, és ezek kisülési pontja a párkapcsolatok területén érzékelhető. Mindkét szemléletet látni fogjuk egyidejűleg megnyilvánulni. Egy feszült állóháború képe ez férfi, és nő között, illetve a racionális, és a racionalitás feletti működésmód között, aminek a megnyilvánulása rombolja, nehéz helyzetbe hozza a kapcsolatokat. Ebben a nemek közötti harcban a Nő (Hold) látszólag egyedül van, azonban ő van mégis erőben, mert a saját jegyében áll, ő képviseli a jövőt, az előremutató megoldásokat. A nők tehát magukra találnak, ébredeznek, identitásuk megerősödik, és a jobb féltekés működési módok is felerősödnek.

A racionális férfi-erő csapatban küzd, hatalmas erőkkel. Ez a hideg racionalitás jellemezni fogja ennek az évnek az érzelmi alapbeállítottságát, és a gondolkodás-módját. A bal féltekés racionális gondolkodás foggal-körömmel ragaszkodik a múlthoz, a megszokott, bejáratott rendszerekhez, keretekhez, struktúrákhoz.

Az üzenet tehát, hogy napi létünkkel, teremtő megnyilvánulásainkkal mi Nők vagyunk azok, akik naponta elvégezhetjük ezt a Nap-Hold egyesítést belül, amely újjászüli a fizikai valóságunkat, az életterünket. Ez az, ami lebontja a korlátainkat, amiket korábban kőbe vésett valóságnak képzeltünk.” 

 

A női energia beáramlása szükséges a bolygó energetikai egyensúlyának az eléréséhez, azonban a női energia nem jobb, mint a férfi, hanem a női energiára van szükség, a jelenlegi maszkulin többlet egyensúlyba hozatalához.

 

Egy olyan világban ahol a férfi értékek a mérce, nőként nem csoda, ha nem találjuk a helyünket és nem is érezzük magunkénak e világot.

Ha a férfi értékek mentén menetelünk is, a saját bőrünkből kibújni nem tudunk. Mindig találkozunk és találkozni is fogunk olyan akadályokkal, amiket nőként nem teljesíthetünk, mivel nem miénk ebben a formában a világ.

 

Nekünk kell visszaállítani a saját világunkat, női módra, női értékekkel. 

  

„Az utóbbi időkben sokat javult a nők helyzete, de vannak még tennivalók…..”

 

(Ludas Matyi, 1970. november 19.)

 

   

Szerkesztette: Kiss Zsuzsanna

ezatrend.hu/noi-energiak-ebredese

A HAZATÉRÉS

A nő, aki ősi, lényegi női minőségét éli, hívogat.
A férfit hívja, be a puha fészekbe. Haza.
A Szerelem megnyugtató, meleg, tápláló, életteli ölelésébe.
Hívogatni csak finoman, gyöngéden, ártatlan bájjal, nagylelkűen, kitárt karral, teljes bizalommal és odaadással lehet. 
A sérülések ellen felhúzott védelem feladásával.
A hívogatás elfogadása bátorságot igényel. Férfierőt.
Hogy az ismeretlenen átkelve elfogadja az Ajándékot. 
Hogy korlátait túllépje. Hogy a biztonságot jelentő határt elhagyja. 
Hogy akarjon és merjen osztozni idejében és terében a Nővel, és megtapasztalni az Egységet.
És akkor, megérkezik.
A szerető Nő karjaiba, az Otthon melegébe.
Oda, ahová mindig vágyott és ahol most végre megpihenhet.
Hazatért.
(Seren Bertrand - ford. L.A.)

Miért is ilyen nehéz a mai nőknek, megélni a nőiességüket?

Az ősi időkben a nő tisztában volt saját erejével. Tudatosan teremtő volt – intuitívan és teljes mértékben szívből élt.

De az elmúlt évszázadokban a női energia a háttérbe szorult azért, hogy a patriarchális szemlélet, így a férfienergia előtérbe kerülhessen.
Ennek eredményeként kialakult az identitászavaros, önbizalomhiányos, magát leértékelő, félelmekkel teli, folyton gondolkodó 'agyaló' nő, aki nem tud megfelelő módon helytállni dolgozó nőként, családanyaként és szerető feleségként egyszerre. Ez a nő már nem képes megteremteni a családi harmóniát; képtelen istennőként támasza lenni a férfi teremtő energiájának; a szexualitás és az intimitás alig vagy nincs is jelen az életében; és nem marad elegendő ideje a gyereknevelésre. Később a lánygyermek is ezt a tanult mintát viszi tovább, így a rossz berögződések tovább fennmaradnak.

A dimenzióváltás, és ennek megfelelően a női energiák előtérbe kerülése ellenére a társadalom még mindig szándékosan torz képet nyújt a női energiákról és a nőiesség milyenségéről. Nem cél, hogy a nő tudatára ébredjen, és istennőként, intuitívan, szívből létezzen. Ennek köszönhetően sok nőtársunk nincs igazán tisztában azzal, mit is jelent valójában nőnek lenni, birtokolni és tudatosan használni azt az elképesztő energiát, ami a gyengébb nemben szunnyad.
Sok nő lelkében azért is alszik saját nőiessége, mert fél a kudarcoktól, megfelelésre és szeretetre vágyik.
Hogyan fejleszthetjük ki magunkban ezt a bennünk lévő, lappangó nőiességet?
A nőiesség felébresztésének első lépése, hogy megvizsgáljuk, hogyan működtünk eddig. Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy továbbra is így szeretnénk élni, vagy elkezdünk változtatni, változni! Amint a változás mellett döntünk, hihetetlen folyamatokon megyünk keresztül napról napra.
A következő lépesek egy mély önismereten és a tudatos gondolkodáson keresztül vezetnek: az önmagunk elfogadása; az önszeretet mint tudatállapot megtanulása; a tanult viselkedésmintáink, vágyaink, félelmeink, akaratunk elengedése; a pozitív önértékelés és testkép kialakítása; az önbizalom növelése; a szexuális energiák felébresztése; az életörömök maximális megélése; ezáltal pedig a környezet felé kiáradó elfogadás és szeretet állandósulása.
Ha kitágítod a tudatodat, és nyitottá válsz, akkor saját nőiességed felébresztéséhez segítőket sodor eléd az élet.
Ha mindezeken dolgozunk, akkor egy új nő bontakozik ki belőlünk, aki már megtapasztalhatja az egységesség érzését, hiszen megélheti nőisségének fizikai, lelki-érzelmi, szellemi és spirituális részeit külön-külön és a maga teljességében egyaránt.
Aki képessé válik az elfogadásra, harmóniát teremt önmagában, a családjában és a kapcsolataiban – békét és egységet létrehozva a békétlen és szétesett, ego irányította világban.
Forrás: (napielemozsia.hu)

 

A nő, aki felébredt, továbblép. Nem fél. Mosolyog és nem néz vissza. A lelke szabad...

Az a férfi, aki csak úgy képes elfogadni Téged, hogy az önbizalma, férfiassága védelmében

szüntelen maga mögé vagy maga alá rendel, az sosem lesz képes igazi szeretetre.

Örök vágyakozó marad, aki azonnal továbblép, miután kielégült.

Hosszútávon semmilyen, mély érzelmi kötődésre nem képes.
Aki kioktat, mint egy gyereket, megaláz, mint egy védtelen állatot az alkalmatlan és méltatlan arra, hogy meglássa a nőt, aki valójában vagy. A benned lakozó Istennőt pedig észre sem veszi. Így te sem leszel képes arra, hogy Szíved Királyaként tekints rá.
Az a nő, aki felébredt és magára talált, többé már nem tud ilyen kapcsolatban élni. Mert sem arra nincs szüksége, hogy a párja egyben az apja is legyen, sem pedig arra, hogy idomított háziállatként éljen a társa mellett.
A nő, aki felébredt, továbblép. Nem fél. Mosolyog, és nem néz vissza. A lelke szabad, tiszta és békés. Tudja, mit akar és azt is hogyan. Nem türelmetlen. A várakozást pedig az élet kalandjának tekinti.  / Montorffy Letti/

Az igazi nő.

Egy igazi nő nem akar mindenkit meghódítani. Önértékelésében elég erős ahhoz, hogy csupán annak adja oda magát, akihez valódi érzelmek fűzik. Megérti, hogy azok a kapcsolatok, melytől azt reméli, hogy visszaadják önbizalmát, többnyire ártalmasak. 
Tudja, hogy a férfi csupán visszatükrözi azt, ami a lelkében él. Ahhoz, hogy valaki megbecsülje, becsülnie kell önmagát. Ahhoz, hogy valaki férfiként viselkedjen, neki igazi nőnek kell lennie. 
Egy igazi nő nem erőszakolja magát a férfira, nem folyamodik cselekhez és praktikákhoz, hiszen tudja, hogy minden a maga idejében történik, amikor mindkét fél megérett rá. 
Nem próbálja "megtéríteni" a férfit, hiszen tisztában van vele, hogy mindenki a saját sorsát éli, és különbözőségeinkből fakadóan mindenkinek más időre van szüksége a felismerésekhez. 
Az igazi nő hisz a férfiben, és tudja, hogy képes megjárni a saját útját. Meghagyja neki a döntés szabadságát. Nem követel a férfitől, hanem támogatja döntéseiben. 
Nem vár senkire, nem állítja meg az életét senki miatt. Ennél többre becsüli önmagát. 
Az igazi nő szereti a férfit úgy, ahogy van. Megérti, hogy az igazi szeretet feltétel nélküli. Nem a kapásról szól, hanem az adásról. Aki szeret, csupán azért teszi, mert neki örömet okoz. 
Ugyanakkor az igazi nő nem alázkodik meg, nem hagyja hogy lábtörlőnek használják. Nem akar mindent megoldani, és kézben tartani, nem akarja irányítani a másikat. 
Az igazi nő minden helyzetben önmaga, nem fél őszintén feltárni érzéseit, de ha itt az idő, továbblép. Megérti, hogy néha egyedül kell lennie ahhoz, hogy alkalmassá tegye önmagát a szerelem befogadására. Az igazi nő tudja, ha egyedül van, nem a férfi hibája. Tisztában van vele, ha ő készen állna rá, már boldog lenne. 
S mikor megérti, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal, és szívesen tölt időt önmagával, érezni fogja, hogy felkészült az igazi befogadására. 
Egy férfi csak egy igazi nő mellett tud férfi lenni. Ne feledjük, mindenki úgy viselkedik, amit kihoz belőle a másik. 
Így ha megtanulod feltétel nélkül szeretni és csodálni magad, a férfi tiszta tükörként ugyanezt sugározza Rád... 
Mohácsi Viktória

A NŐ

A NŐ

Mire az Örökkévaló megteremtette a Nőt, már hatodik napja túlórázott. 
Megjelent nála egyik angyala, és azt kérdezte tőle:
- Miért fordítasz ennyi időt erre az egyre?
Az Örökkévaló pedig így felelt neki:

  

- Láttad már a hozzá készített tervrajzaimat? 
Tökéletesen moshatónak kell lennie, de nem lehet műanyagból, mozgatható, egyenként cserélhető része kell hogy legyen, és fontos, hogy "diet coke" -kal és ételmaradékokkal is üzemeltethető legyen. 
Az ölében egyszerre négy gyermeknek kell elférnie, és fontos, hogy a csókja felhorzsolt térdektől a megtört szívekig bármit képes legyen meggyógyítani. 
És akkor még nem is említettem, hogy mindezt egyszerre, de csak két kézzel kell majd elvégeznie.
Az angyal egészen elképedt e követelményeken:
- Mindössze két kézzel?! Az kizárt! Ráadásul ez csupán az alapmodell? 
Túl sok munka ez egyetlen napra. Szerintem elég, ha holnap fejezed be.
-Eszem ágába sincs várni! - tiltakozott az Örökkévaló.
- Hiszen már olyan közel állok ahhoz, hogy befejezzem ezt a teremtményemet, amely amúgy is olyan közel áll a szívemhez. Már most képes meggyógyítani saját magát, amikor beteg, és napi 18 órát képes robotolni!
Az angyal erre közelebb lépett, és megérintette a nőt.
- De hát olyan puhára csináltad őt, Seregek Ura!
- Mi tagadás, tényleg puha - értett egyet az Örökkévaló -, de ugyanakkor nagyon szívós is ám. El sem tudod képzelni, mit képes elviselni vagy elvégezni!
- És tud majd gondolkozni? - kérdezte az angyal.
Mire az Örökkévaló:
- Nem csak hogy gondolkozni lesz képes, de érvelni és alkudozni is!
Az angyal ekkor észrevett valamit, és kezét kinyújtva megérintette a nő arcát.
- Hoppá! Úgy tűnik, szivárog ez a modell. Mondtam neked, hogy túl sokat próbálsz belezsúfolni ebbe az egybe.
- Az nem szivárgás - pirongatta meg angyalát az Örökkévaló -, hanem egy könnycsepp!
- Hát az meg mire való? - tudakolta az angyal.
Az Örökkévaló nem késlekedett a válasszal:
- A könny arra való, hogy kifejezze vele örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, szeretetét, magányát, gyászát és büszkeségét.
Az angyal egészen odavolt.
- Te egy lángész vagy, Uram! Mindenre gondoltál! Tényleg bámulatos teremtmény a nő!
És valóban az!
A nőkben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba ejtik a férfiakat.
Elviselik a nehézségeket és viselik a terheket, de tudnak boldogok lenni, szeretni és örülni is.
Mosolyognak, amikor pedig sikoltani akarnának. Dalolnak, amikor pedig legszívesebben sírnának.
Sírnak, amikor boldogok, és nevetnek, amikor idegesek. Küzdenek azért, amiben hisznek.
Bátran szembeszállnak az igazságtalansággal.
Válasznak nem fogadnak el "nem"-et, amikor meg vannak róla győződve, hogy létezik jobb megoldás is.
Képesek lemondani bármiről, hogy a családjuknak ne kelljen nélkülözniük.
Megrettent barátnőjüket elkísérik az orvoshoz. Feltétel nélkül szeretnek.
Amikor gyermekeik kitűnnek valamiben, elsírják magukat, és tapsolnak örömükben, amikor barátaik díjakat nyernek.
Boldogok, amikor a fülükbe jut, hogy valahol egy kisbaba született, vagy hogy két fiatal összeházasodott, és a szívük szakad meg, amikor egy barátjuk meghal.
Meggyászolják egy családtag elvesztését, mégis erősek, ha azt látják, hogy a környezetükből minden erő elszállt.
Tudják, hogy egy ölelés, vagy egy csók a megtört szívek gyógyítója lehet.
Nők minden formában, méretben és színben kaphatók.
Autóba pattannak, repülőre ülnek, mennek, rohannak vagy egyszerűen csak írnak egy e-mailt - s mindezt azért, hogy lásd, mennyire fontos vagy nekik.
A női szívek tartják mozgásban a világot. Örömet, reményt és szeretetet hoznak.
Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak eszményeik.
Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak.
A nőknek lényeges mondandóik vannak, és semmit sem sajnálnak környezetüktől.
Mindazonáltal, ha van egy hibájuk, hát az, hogy elfeledkeznek arról, hogy mennyit érnek.

ESKÜVŐ

(A párta a felkelő Napot jelképezi.)

Ezt a teremtő kapcsolatot férfi és nő között egy eskü szentesíti.
A házasság azzal kezdődik, hogy a felek megígérik egymásnak, mely szerint 
jóban-rosszban összetartanak, vagyis ezen túl EGYÜTT TEREMTENEK.
A nő adja a befogadó erőt, a férfi pedig, a nemző erőt, és az általuk létrehozott Fényből közösen alakítják ki a megfelelő anyagi formát.A teremtés alapját ugyanis gondolatok formálják.Női erő + férfierő: Fény ( a teremtés alapanyaga)
Fény + koncentrált gondolat: anyagi forma
Szinte minden földi kultúrában, vallásban szerepel az esküvő szertartása, mert ez a tudás mélyen az emberi tudatban gyökeredzik.
Színia: Boldogasszony nevében

Régi magyar esküvői szokások

Eredetileg a menyasszony és a vőlegénykísérete (násznép) külön vonult a templomhoz, miután a vőlegény küldöttje (általában a vőfély) kikérte a menyasszonyt a háztól. Az esküvőt levezető papnak süteményt és italt vittek ajándékba. Sütemény és ital az ún. hívatlanoknakis járt (kalács vagy kuglóf és bor). A "hívatlanok" - ahogy nevük is utal rá - azok a falubeliek voltak, akik nem voltak hivatalosak az esküvőre és alakodalomba, de érdeklődtek az esemény iránt, és kíváncsiak voltak az Ifjú Párra. A násznép és a hívatlanok ún. paptáncot jártak a templom előtt.

A mai szokásoktól eltérően a két násznép a saját lakodalmas házához tért vissza, mely az ifjú pár szüleinek házát jelentette, természetesen. Itt ünnepi fogadás várt rájuk.

Ezután következett a menyasszony búcsúztatása, melynek keretében az ifjú ara búcsút vett a családjától és a hozzátartozóktól. Ezt legtöbbször a vőfély öntötte szavakba a meghatott leányzó helyett. Versben mondott "Isten Veletek"-et a szüleinek, testvéreinek, barátnőinek, szomszédainak. Megköszönte a gondoskodást, és bocsánatot kért az esetlegesen okozott bosszúságokért.

Az események sora a hérészt (más néven kárlátó - amikor a menyasszony násznépe a vőlegény házához látogat) követően a vőlegény szüleinek házánál folytatódott, melyet átrendeztek a vendégsereg fogadására a rokonoktól és az utcabeliektől összegyűjtött bútorok és berendezési tárgyak segítségével. A nagy zsúfoltság ellenére helyet készítettek a menyasszony hozománya számára.

A hozományba beletartozott minden ingatlan és ingóság, melyet az ifjú feleség a házasságba vitt. Néhány dolog azoknál a családoknál is beletartozott a hozományba, ahol anyagi helyzetük nem engedett meg nagy értékű ajándékokat. Ilyen volt a kelengye és a menyasszonyi ágy, mely utóbbi neve ellenére valójában nem ágyat jelentett, hanem ágyneműt. Ezeket a menyasszony nőrokonai már kislánykora óta gyűjtötték (stafírung), és az ún. kiházasításkoradtak át neki. A nászágyról (ágyszék) való gondoskodás a vőlegény feladata volt (vagy ha - nem ritka esetben - kényszerházasságról volt szó, és a vőlegénynek nem tetszett a menyasszony, akkor a vőlegény apjáé.) Hozománya általában csak annak a menyasszonynak nem járt, aki szülei akarata ellenére ment férjhez. A hozományt ünnepélyes keretek között adták át az ifjú férjnek, akit a kezelés joga illetett. Ezek az ingatlanok és ingóságok azonban a feleség tulajdonában maradtak. A nő halála vagy válás esetén előfordult, hogy a nő családja pereskedett az egykori hozományért, bár többnyire a férjet vagy az örökösöket illette.

Visszatérve a vigaszsághoz, falvakban sokáig tartotta magát a lakodalmi sátor alkalmazása, melyet gerendákból és ponyvából késztettek. A lakodalmas házat feldíszítették, és zöld ágakból kaput építettek. A zöld ágak a természet megújulását és a termékenységet jelképezték, és rontáselhárító erőt tulajdonítottak neki. Az ágak nemcsak a kapu díszítésében, hanem a lakodalmi kalácsban is szerepet kaptak. A hatalmas méretű kalácsba ágakat, virágokat, gyümölcsöket, mézeskalácsot és egyéb díszítőelemeket szúrtak. A kalácsból minden vendégnek kellett hogy jusson, sőt a lakodalomban valamilyen okból kifolyólag részt nem vevő családtagoknak is küldtek, és a hívatlanok is ebből kaptak. A nagy anyagi terhet jelentő kalács elkészítését általában a keresztszülők (násznagy, nyoszolyóasszony) vállalták magára.

A vacsora régente tejbekásával zárult, mely alkalmat adott a kásapénz összegyűjtésére. A kásapénzt a násznép adta össze a vendéglátó gazdasszony számára, mely vidám formát öltött (kásatánc, gazdasszonyok tánca,szakácsasszonyok tánca). A gazdasszony pólyával bekötötte a kezét, és egy hatalmas kanalat tartva a másik kezében jajveszékelve körbejárt a vendégek között. A vőfély panaszolta el az asszony bánatát, miszerint főzés közben megégette a kezét, és a gyógyításhoz pénzre van szüksége. Gyakran a többi főzőasszony is csatlakozott ehhez az aktushoz.

Az éjszaka fénypontja a menyasszonytánc volt, mely az ifjú ara utolsó táncát jelentette "leányként". A vőfély vagy a násznagy jelentette be ezt az eseményt, és ők is kezdték a táncot. Ezután következtek a többiek a lakodalmi tisztségek hierarchiája szerint, majd a többi vendég. A menyasszonyt azonban nem adták ingyen. A násznagyok tányérba, kosárba vagy rostába gyűjtötték össze a menyasszonypénzt. Innen származik a rostatánc elnevezés. Néhány vidéken ezt a lakodalmi tánc összefonódott a gyertyás tánccal (a vőfély és a vendégek gyertyát tartanak a kezükben) vagy a párnás tánccal (a násznép egy tagja a feje fölé tartott párnával táncol, melyet választottja elé dob, rátérdelnek, és megcsókolják egymást).

 Sokan nem tesznek különbséget a menyasszonytánc és a menyecsketánc között, holott a kettő nem egy és ugyanaz. A menyecsketáncot az ifjú feleség eredetileg piros-fehér babos ruhában, majd magyar népviseletben, később szimplán piros vagy bordó ruhában járta. A különbség tehát, hogy a menyecsketánckor a feleség már asszonyként van jelen, asszonyruhában. Nevezik mégújasszonytáncnak is, melyet értelemszerűen az újasszony és az újember táncolt.

Az ifjú pár e táncait parodizálva néhány mókás kedvű legény vagy férfi menyasszonynak öltözött be. Ez a maskarás menyasszony, vagy manapság a bolondmenyasszony szokása.

A következő rítus az ún. kontyolás volt. Ennek során a nyoszolyóasszony a menyasszony hajából kontyot fésült, és rátette a főkötőt vagy fejkendőt, mely az asszonyokat illette meg (bekötötte a fejét). Ebben több idős nőrokon is segédkezhetett, hiszen a menyasszony eljátszotta, mintha tiltakozna az asszonnyá válás ellen.

Ezután következhetett a menyasszonyfektetés vagy elhálás, melynek régen jogi jelentősége is volt. Az ifjú párt a lakodalmi tisztségviselők ünnepélyes rítusok közepette lefektették egy elzárható helyiségbe, gyakran a padlásra, hogy a nászéjszakán megtörténhessen az elhálás. Bizonyos területeken a menyasszony szűzességét bizonyító véres lepedőt is közszemlére tették. Ha erre nem nyertek bizonyosságot, az nagy szégyen volt a leányra nézve, és a vőlegény családja elégtételt követelhetett. Az elhálást megelőzően ismét szerepet kaptak a termékenységrítusok. Ennek keretében például gyermeket hempergettek meg a nászágyon, hogy a bő gyermekáldás ne maradjon el. Természetesen, a nászéjszaka történései a mulatozó vendégek oldalát is furdalták, ezért gyakran olyan tárgyakat dugtak a nászágyba, melyek valamilyen módon hangot adtak, hogy kontrollálhassák az elhálás megtörténtét, és - természetesen - jót mulathassanak ezen.

Miután mindenki megtette a kötelességét, és kimulatta magát, a lakodalom másnapjának hajnalán került sor az ún. tyúkverőre. Ezen a legkitartóbb vendégek vettek részt, és hazatérés közben nagy lármát csapva próbálták meg felébreszteni a korábban nyugovóra tért vendégeket. Sokszor megpróbálták őket visszavonni a mulatságba, illetve megdézsmálták éléskamrájukat. Hogy ne derülhessen fény a csibészek kilétére, maskarát is öltöttek.

Reggel (vagy ha a lakodalom nem vasárnap hajnalban fejeződött be, akkor az ezt követő első vasárnap reggel) következett az esküvő és a sokszor több napig tartó lakodalom ünnepélyes lezárásaként a sokkal visszafogottabb és emelkedettebb hangulatú asszonyavatás. Ennek során az újasszony vagy az új pár ünnepi ruhába öltözött, és így mentek el a templomba, ahol az új feleség hivatalosan is elfoglalhatta új családjának státusza alapján őt megillető új helyet (székfoglalás). Egyes helyeken kalácsot is vitt magával, melyet a pap megáldott, és az asszony hazavitt.

Kovács Tímea cikke a Magyar Néprajzi Lexikon alapján – www.amieskuvonk.com

Köztudott, hogy maga az „esküvő” szó a házasulandó pár esküjére utal. 
A régi magyar nyelvben azonban ezt „hitnek” vagy „hitlésnek” is hívták! 
A menyegzőket általában ősszel, betakarítás és szüret után tartották illetve farsangkor. Az eljegyzés és az esküvő között, az illem szerint, minimum egy évnek kellett eltelnie.

Az esküvő reggelén a vőlegénynek ki kellett kérnie a menyasszonyt a lány szüleitől. Több helyen szokás volt, hogy előbb egy nyomoréknak feltüntetett, nevetséges ruhába öltöztetett asszonyt vezettek elő, majd két nyoszolyólányt és végül, csak harmadikként jött elő a menyasszony. Az arát a vőfély búcsúztatta a háztól. Mindezek után a nászmenet és a nászpár együtt indul el a templomba, ahol a pap összeesketi őket. Néhol a menyasszony a templomból kijövet megfutamodik, és a vőlegény vőfélyének kell elkapnia és hazavinnie, hogy aztán ott hét lakat alatt őrizzék a vőlegény érkezéséig.
A vőlegény és a menyasszony külön-külön hazamegy ebédelni a családhoz. Később a vőlegény követeket küld a lány házához, akik majd elviszik őt hozzá. Van, hogy a szülők addig nem adják ki a leányukat, amíg a vőlegény meg nem jelenik, és akkor is három lefátyolozott nő közül kell eltalálnia a menyasszonyát. (Vajon mi történik, ha nem találja el? Majd biztos jön az anyós a fakanállal – ajaj). A vőlegény házában az ara egy sor beavatási ceremónián vesz részt, aminek végén ő is családtaggá válik (meggyújtanak egy fáklyát a tűzhelyről, és körül kell vele járnia a házat, avagy át kell ölelnie a kemencét stb.).
Este kerül sor az esküvői vacsorára, azaz a lakomára. Tehát a vigadozás, mulatozás, zenélés és táncolás tetőfoka. Sokáig tartotta magát a lakodalmi sátor hagyománya. Ezt gerendákból és ponyvákból építették fel, aztán a lakodalmas házat pedig feldíszítették és zöld ágakból kaput építettek. A zöld ágak a természet megújulását, a termékenységet és  a védelmet jelképezték. A lakodalmi kalácsot szintén ezekkel díszítették – ebből mindenkinek kellett, hogy jusson, még nem jelen lévő családtagoknak is, vagy a falusiaknak, akik ugyan nem voltak meghívva, mégis jelen voltak az esküvőn („hívatlanok”).
A vacsora során több különböző táncot is lejtenek. Magát az étkezést a tejbekása, avagy a ház gazdasszonyának „kása tánca” zárta le. Ennek során a gazdasszony pólyával bekötötte az egyik kezét, a másikban pedig fakanalat tartva jajveszékelve végigjárta a vendégeket. Eközben a vőfély mellette magyarázta, hogy főzés közben megégette a kezét, és a gyógyításhoz kell a pénz. Így gyűjtötte be a kásapénzt a násznéptől. Másik tánc a „párnás tánc”, amit a násznép egy tagja feje fölé tartott párnával jár, amit a választottja elé dob, rátérdelnek és megcsókolják egymást. Éjfélkor pedig sor került a menyasszony, avagy menyecske táncra. Menyasszonyként eltáncolja az utolsó táncát, majd éjfélkor felölti a piros menyecske ruhát, és abban is táncol egyet. Ezzel mutatja, hogy férjes asszonnyá vált. Néhol pedig a vendégeknek egy vidám tagja, kiparodizálván az ara táncait, menyasszonyi ruhát ölt. Ez a bolond menyasszony vagy maskarás menyasszony szokása.
Az estét két főbb motívum zárja le. Előbb az úgynevezett „kontyolás”, amikor az idős asszonyok kontyot fésülnek a menyasszony hajából és ráteszik az asszonyi főkötőt. Szó szerint bekötik a fejét. Az ara eközben eljátszotta, hogy nem akar asszonnyá válni. Végül pedig következett a „menyasszonyfektetés” avagy „elhálás”. Az ifjú párt ünnepélyes keretek között elzárják egy külön helyiségbe (általában a padlásra), hogy megtörténhessen a nászéjszaka. A vendégek valamilyen hangot adó tárgyat raknak a nászágyba, egyrészt, hogy megakadályozzák, másrészt, hogy jót mulatozzanak rajta. Az elhálás után szokás volt, hogy a menyasszony szüzességét bizonyító véres lepedőt közszemlére tették. Ha ez utóbbi nem nyert bizonyságot, akkor a vőlegény családja kártérítést követelhetett és nagy szégyen volt a lányra nézve is. A lakodalom legvégén általában a násznagy földhöz vág egy cserépedényt, miközben azt mondja: „agyonütöm a lagzit!” Természetesen még ezek után is vannak vendégek, akik nem akarják abba hagyni a vigadozást, így felszolgálták a „takarodólevest” avagy a „vendégűző ételt”, majd az asszonyok kásáskanállal döfködik kifelé a még mindig túl aktív vendégeket.
Az esküvőt követő vasárnap a pár elment a templomba, ahol az újdonsült feleség a legdíszesebb ruháját vette fel, és már nem a lányok, hanem az asszonyok között ült le. Hasonló zajlott le a friss férjjel is, aki először foglalta el helyét apja mellett a családi padban. Ezután a menyasszony hét napon keresztül nem hagyhatta el újdonsült házát. Majd a hetedik napon, férjével átmentek a szüleihez egy közös ebédre. Ezek után pedig mindenki visszatérhetett a hétköznapi teendőihez.www.menyegzolap.hu/cikkek/stilusos-eskuvok/vi-resz-regi-magyar-falusi-lakodalmak-1389.html