2016. június 29., szerda

Szeretném, ha úgy érnél hozzám...


Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha holnap elmennél, messzire, és azt szeretnéd, hogy emlékezzél arra az érzésre, hogy milyen a testem, a bőröm érintése, ahogy dombok és völgyek alkotják a tájat, az aki én vagyok.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha vak volnál, tudva, hogy szeretsz engem, de nem láthatsz soha. Érintsd arcom, mellem, hasam, lábujjaim ... tanuld, hogy „nézel” engem, képzeld el a fejedben, ahogy a kezed felfedezi az alakom.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha egy gyógyító keze lenne, sugárzó szereteted energiáját adod minden érintésben. Érezd az energiát ahogy áthatol a bőrömön, az izmaimon, és belép testem minden sejtjébe.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezeid etetnének engem. Enni adnál nekem, itatnál és tartanál azzal szerető érintéssel, amit én is adok neked.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha érintésed táplálna engem. Ízenként kiáltana az érintésért, és arra vágyna, hogy etessék.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha a kezed egy toll volna, s finoman simogatná a lényemet.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha ecsetek lennének kezeid, és ahogy simogatnál, úgy festenél rám ragyogó és káprázatos árnyalatokat.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha eltörölnéd a külsőmet, hogy felfedjem neked belső énemet.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha szobrot faragnál, és simogatásoddal éreznéd, hol kell még simítani rajta, hogy végül élvezhesd a kész művedet.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezed maga lenne tűz, elégetnéd a rajtam lévő salakot, hogy csak a tiszta arany lelkem maradjon meg.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezed egy szivacs lenne, és magába szívná teljes lényemet.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha egy száraz nap után, frissítve bőrömet a lelkemet vidítanád fel.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha a bőröm maga volna a puha bársony.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha zenész volnál, és az érintésed különféle dallamokat csalogatna elő testemből.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha én egy ritka ékszer lennék, értékes drágakő.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha én lennék a te szerelemed.

Diana Daffner


2016. június 25., szombat

A Királynő Rezgése – A NŐ és a FÉRFI


Minden nőben lakozik egy Anya, egy Vadmacska és egy Királynő. Sok nő azonban egész életében nem tudja felszínre hozni mindhármat. Mert fél. Fél a Vadmacskától, akit az ösztönei vezérelnek, és mindig megkapja, amit akar, de őt nem kaphatja meg mindenki. Mert ki kell érdemelni. Buja, vad, szexis, kihívás vele minden perc. A nők többsége fél a Királynőtől is, mert úgy gondolja, benne ez a minőség nincs meg. A Királynő büszkén magasra emelt fejjel jár. Szemében bölcsesség és nyugalom van, de ősi tűz is, amelyet csak a kiválasztottak érezhetnek meg. A Királynő irányítja az életét, nem a sors játékszere és legkevésbé a férfiak játékszere. Mert nem adja könnyen magát. Ő dönt és ezt tudja. Szája sarkában büszke félmosoly ül, és pontosan tudja, hogy mit akar. Nem ragaszkodik egy olyan idejétmúlt minőséghez, melyet egy olyan férfi testesít meg, aki nem tudta tartani vele a lépést. A Királynő tisztában van vele, hogy pontosan azt kapja, amire méltó, és a férfinak hozzá kell méltónak lennie. A Királynő nem fél, hogy egyedül marad, mert ha éppen egyedül van, az csak egy intermezzo, és olyankor önmagán dolgozik. Tudatosan.
Nem sajnáltatja magát és nem nyalogatja a sebeit, hiszen a múlt az múlt. Tud lapozni. Kilépni a komfortzónából. Hiszen tisztában van az elemi vonzerővel, amely egész nőies, sugárzó lényéből árad, és észreveszi minden férfi, függetlenül az évei és a kilói számától, függetlenül attól, hogy az arca, a teste, a haja tökéletes-e vagy sem. A Királynő tud megbocsátani. Tud meghallgatni. Tud belátni és ő maga is tud fejet hajtani, tud bocsánatot kérni, elfogadni és megengedni, de elengedni is. Tudja, hogy mindent megkap, amire méltó és ami méltó hozzá, mindent, aminek helye van az életében, és amit nem, annak nincs helye. Ha sír is, utána letörli a könnyeit, és továbblép. Könnyedén. Nyugodtan. Nem kapaszkodik abba, ami értelmetlen.
A Királynő a NŐ.
A NŐ nem játszmázik. Nem fut felesleges köröket. Nem alázza meg a FÉRFIT, aki előtte térdepelve megadja magát. Mert a FÉRFI csak NŐNEK adja meg magát, előtte ugyanúgy végigjárja a fejlődés lélekiskoláját, mint a NŐ.
A NŐ nem bántja a FÉRFIT, csak tanítja. Felemeli lehajtott fejét, megsimogatja fájdalom szántotta arcát. A FÉRFI pedig tudja, hogy attól, hogy a NŐ előtt térdel, nem lett sebezhető. Sőt. Így lett igazán erős. Mert elfogadta gyengeségeit és meg merte mutatni, mert hinni és bízni a NŐBEN, aki mellette szárnyalva, minden percben értékeli azt. A FÉRFI karjában tartja a NŐT. Vigyáz rá, fogja a kezét, de támaszkodik is a NŐRE, aki szilárd és stabil háttere. Akihez haza lehet térni a nagy csaták után. A NŐ nem féltékeny, mert tudja, hogy ő az egyetlen és csakis egy. Ha nem így van, akkor nem a FÉRFIVEL van, és ez ismét csak egy intermezzo.
Hölgyeim. Meg lehet csinálni. Fel lehet emelkedni a Királynő rezgésére. Nem könnyű, de meg lehet csinálni. Legelsőként önmagaddal kell tisztában lenned, és elfogadni magadat, úgy, ahogyan vagy, mert nem véletlenül éppen ilyen külsővel áldottak meg, ezzel kell élned és ezt kell érvényre juttatnod. Szeresd a testedet és add meg neki, ami jár. Ne tagadd meg magadtól se az alapszükségleteket se a magasabb rendűeket. ÉLJ. Élvezd a nőiességed minden percét mert gyönyörű vagy. Sugározzon belőled a NŐ. Ne félj a benned lakozó buja ősi ösztönlénytől és a benned élő méltóságteljes dámától sem. Az anya minőségét fogadjuk el magunkban a legkönnyebben, mert ez van belénk kódolva, a másik két minőség sokkal mélyebben van elrejtve. Sok nő csak anya, vagy csak vadmacska. Sokszor pedig nem tudják a bennük élő minőségeket összeegyeztetni sem önmagukkal, sem a környezetükkel. Pedig kell. Senki nem várja el tőled, hogy csak anya légy, vagy csak vadóc szingli, lélek nélkül. Ezeket a korlátokat te állítod magadnak, elvárásokat kreálsz, másoknak és magadnak azzal akarsz megfelelni, hogy követsz valami homályosan megfogalmazott etalont, melyet a Háttérhatalom sugároz rejtetten a romlás felé sodort idejétmúlt társadalomba.
Ezeket a rejtett csapdákat is ki kell kerülnöd. Át kell hidalnod egy sor akadályt, de ha tudatos vagy, menni fog. Minden helyzetből tanulnod kell, minden találkozás karmikus és minden karmikus találkozás lecke.
A Királynő is kapja a leckéket, de úgy lapozgatja őket, mint a Sors Könyvét. Tudja, hogy mindig van új és újabb oldal. Nem olvas el tízszer egy oldalt, mert az idejét rabolja vele. A tudatossága ötvöződik a bölcsességével, és fél lábával a Holdsarlón áll, fél lábával a Nap sugarában. Érzi, hogy nincsen lehetetlen, hogy a világegyetem erejét a kezében tartja. Napi szinten tudatosan teremt és nem fárad el a lélekmunkában, hiszen ez léte kulcsa. A Férfit tiszteli, de elvárja, hogy a Férfi is tisztelje. Alázatos, de nem alázkodik meg. Nem azért nem játszmázik, mert fél a következményektől, hanem azért, mert azzal magát alacsonyítja le. Játszmák helyett leckéket ad a Férfinak, aki tudja, hogy ezért hálával tartozik, de ő is tudja leckéztetni a Nőt. Tanítja és emeli, de kimondja a véleményét.
Kettejük kapcsolata építő és nem romboló jellegű. Egyenrangú felek, habár a kezdetek kezdetén a Férfi térdel a nő elé. a nő felemeli magához, majd a Férfi magasba emeli a Nőt.
Azzal számolnod kell, ha ilyen rezgésre emelkedsz, akkor kevés férfi tudja veled a lépést tartani, sőt, igazából egyikük sem. Csak a Férfi. A többiek jönnek, mennek az életedben, de csak vágyódva néznek utánad. A Férfi azonban felveszi veled a versenyt.
Vitába száll.
Nem fél tőled.
Szellemi vitákat is folytat veled és érzelmi síkon is harcol veled.
Élvezi a kihívást, tiszteli azt, ami te vagy.
Nem akar azonnal az ágyba vinni, ennél te sokkal többet érsz neki, de az, hogy mikor egyesültök, nem játszma tárgya. Természetesen fog megtörténni.
Fontos vagy neki, nem veszítheted el, nem tudod elrontani és ő se. Időben csak azért tolódnak dolgok, mert a rezgésetek visszazuhan.
Hiszen a Királynő is sírhat a palotája magányában.
A Király is zokoghat a csatamezőn térdelve.
De egymásra gondolnak és a végtelenben találkoznak újra és újra, a létezés minden szintjén, minden dimenziójában. A Király öleli Királynőjét, szorosan tartja és vigyázza a történelem és az idő viharában, és bármilyen síkon feszülnek is egymásnak, az energiáik mindig kiegyenlítődnek. Járhatnak bármerre, a sors, az idő és a tér összehozza őket, és ezt pontosan tudják. A harcuk legvége a teljes megadás. A NŐ a FÉRFINAK, a FÉRFI a NŐNEK.
Mert nem attól vagy erős, ha takargatod a lelkedet, hanem attól, ha oda mered adni a másik embernek, aki cserébe adja a magáét.
Mert a Szer-elem sokkal kevésbé fáj, mint a Fél-elem.
írta: Vörösné Végh Eszter

2016. június 19., vasárnap

Az Istennő egy nő, aki magától kiemelkedik a mélyből






Az Istennő egy nő, aki magától kiemelkedik a mélyből. Ő egy nő, aki őszintén feltárta saját sötét oldalát, és megtanulta ünnepelni a fényét. Ő egy nő, aki képes beleszeretni az önmagában rejlő csodálatos lehetőségekre. Ő egy nő, aki ismeri önmaga mágikus és titokzatos helyeit, a szent helyeket, amelyek ápolják a lelkét, és vele az egész lényét. Ő egy nő, aki Fényt sugároz. Magnetikus erejű. Ahogy belép a szobába, a férfiak és a nők egyaránt megérzik a jelenlétét. Erő és lágyság rejlik benne ugyanabban az időben.
Igen erős szexuális energiával rendelkezik, ami nem függ a fizikai megjelenésétől. Imádja és elfogadja a testét és kimutatja, hogy komfortosan érzi magát benne. Ápolja a szépséget, a fényt és a szeretetet. Ő minden gyermek anyja. Könnyed eleganciával áramoltatja az életet. Képes gyógyítani egy pillantásával, vagy kezének érintésével. Ő a hevesen érzéki és félelem nélküli erotikus nő, aki úgy éli meg a maga módján a szexuális erejét, hogy közben társával megéli és megérinti az isteni magasságokat. Ő maga az együttérzés és a bölcsesség. Ő az Igazság keresője és mélyen legbelül magában ápol valami sokkal nagyobbat, mint önmaga. Ő egy nő, aki tudja, hogy a célja az életben a magasabbra szintre emelkedés és a szeretetteljes uralkodás. Ő a szeretettel teli szerelmes nő.
Tudja, hogy sorsa az öröm megélése, átölelve és megosztva másokkal, a sebek begyógyulnak. Ő egy nő, aki azért jött, hogy tudja, az ő partnere is időnként elveszett, és ijedt, mint amilyen ő is volt időnként. Ő azért jött, hogy megértse a fiú-sérüléseit a Férfiban, és tudja, hogy együtt menni fog, a szeretet meghozza a megkönnyebbülést, a gyógyulást sebeikre.
Ő egy nő, aki el tudja fogadni önmagát, ahogy van. El tud fogadni másokat, ahogy vannak. Meg tudja bocsátani a hibáit, és nem érzi magát veszélyben, még ha mások meg is támadják. Ő egy nő, aki tud segítséget kérni, amikor szüksége van rá, illetve segítséget adni, ha tőle kérnek. Ő tiszteletben tartja a határokat, sajátját és másokét is.
Látja az Istent a másik szemében.
Látja az Istent a sajátjában is.
Látja az Istent minden élethelyzetben.
Ő a nő, aki felelősséget vállal mindenért, amit teremt az életében.
Ő egy nő, aki teljes mértékben támogató és adó.
Ő egy Istennő.
(Rafael Espitia Perea)

A férfiaknak most erőre van szüksége







A férfiaknak most erőre van szüksége, és feltétel nélküli szeretetre, azonban meg kell tudd húzni a határt, hogy nőként meddig tart a feltétel nélküliséged. Ők most tisztulnak, most billen helyre bennük az évezredek óta felborított egyensúly, mindannyiuk nagyon kemény időszakon megy át, és komoly leckéket kapnak. Nem könnyű nekik az, hogy hirtelen kell férfivá lenniük, és minden szempontból a nő mellé rendezni az életüket, hiszen az elmúlt éveket szó szerint átaludták. 
A nőknek szilárd fényoszlopként kell a férfiak mögött állni, ahogyan dédanyáink tették és ükanyáink a második és az első világháborúban. Most sem jön könnyű korszak a Földön. Elővesszük az ősi női tudást, és minden emberi és kapcsolati értéket, melyeket az elmúlt évtizedekben az emberek elfelejtettek, hiszen az emberiség elkényelmesedett. Mostantól rá leszünk kényszerítve, hogy megtanuljunk szeretni. (Vörösné Végh Eszter)

A tulipán az egyik Boldogasszony jelkép

Ősi motívumok a székelykapun, amelyek a gonoszt távol tartották.

A legtöbb szemlélő számára a népi motívumok indák, levelek, virágok kacskaringózása. Jó esetben elidőzünk egy-egy gazdagon hímzett, faragott kézi alkotás előtt, megcsodáljuk és odébbállunk. Rosszabb esetben szemet sem vetünk csodálatosan mintázott, ősiségünket szimbolizáló és mindemellett komoly üzeneteket magukban hordozó tárgyainkra. Bizony sokan nem is sejtik, miféle ősi titkok, üzenetek rejtőznek a motívumokban.
A virágmotívumok és indák közt lépten, nyomon felfedezzük a tulipánt, amely köztudottan az őshazából magunkkal hozott motívum. A nőiesség, a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés jelképe. Őseink hittek a gonoszt távol tartó szerepében, ezért kapufélfára faragták (ahogy a mongolok is).
A tulipános életfa létezése is azt bizonyítja, hogy a tulipán ősi jelkép.
A tulipán tehát, mint szakrális üzenet, nem véletlenül került a menyasszonyi ládákra.
A tulipán változatos ábrázolásának a Kárpát-medencében több tízezer éves hagyománya van. Földanya-Ősanya jelkép, a magyarságnál a Boldogasszony (
nem Szűz Mária, hiszen az ősi szent hármas az apa, az anya és a gyermek) egyik jelképe. A befogadó női minőség kifejeződése. A Nap, a Fény szülője, a szeretet és szerelem szimbóluma.

Forrás: mekmagyarno.com


2016. június 12., vasárnap

Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba




         Évezredek óta a Természeti Asszonyok ösztönös női természetét fosztogatták, visszaszorították és elfojtották. Természetes ciklusunkat, mások érdekében természetellenes ritmusokba kényszerítették. A modern nő csak homályosan emlékeztet a tevékeny asszonyra. Arra kényszerül, hogy mindenkinek a kedvére tegyen. Az ősi tudás megelevenítése régóta várat magára. Évezredek óta a Nap kapuja felszenteli az útjára induló lelket az inkarnáció belépési pontján, és őrzi személyes és kollektív sorsunk kódjait, legmagasabb rendű céljait, irányát és küldetését. A létezés emberöltőkben mérhető nagy ciklusait felügyeli. Bizonyos tér – idő kapu felnyíló pillanatokban fénye elárad, és bevilágítja a már lefektetett élet-ösvényt alattunk, hogy lábnyomunk belesimuljon a következő megálmodott lépés árkába, amely tovább emelhet bennünket.
A Hold ezüstös korongja a másik fontos vezetőnk, mely a metafizikai víz elem őrzője a lelkünkben, az érzelmeink ár – apályának mozgatója, és az emberlétünk mindennapjaiból nyíló élet ritmusainak teremtője. A hatalmas létspirálok ciklusait áthidaló lépések megélésein átvezető ezüstfonál égi szövője ez az égitest, mely a Föld mesteri kísérője.
A természeti népek szakralitással áthatott hétköznapjait átjárta a Nap Isten és a Hold Istennő tisztelete. Fontos ünnepeket jelentettek a napfordulók és a napéjegyenlőségek, melyeknek üzenetét rituális táncjátékkal fogadták. Ezek voltak a fény-ünnepek és árnyék-ünnepek, hiszen ők még tudták, és el is fogadták, hogy a polaritás mindkét minősége hozzánk tartozik. A matriarchális társadalmakban, és minden papnői kultúrában a szentség jelenlétének csendes áhítata hatotta át az Újholdak és a Teliholdak éjszakáit. A Hold, mely a női test, és a női lélek érzékeny tükreként, mozgatójaként vezet bennünket, ezüstlámpást gyújtott az éjszakai égbolt sötétjében. A női lét ciklusossága a Hold Asszonyának kozmikus ritmusához igazodott, és az asszonyok rendszerint kicsit visszavonultak a Telihold és Újhold ünnepén, hogy a lelkük mélységeivel találkozhassanak.
Az Újhold, vagy az azt megelőző néhány nap, a Fekete Hold, meghozza az elengedés, a megtisztulás átélését a menstruáció által. Ez egyfajta halál és újjászületés kapu. A női test, és az érzelmeiben érzékeny lélek megélheti, hogy szinte egyetlen holdhónap eltelte után leltár készül. El kell engedni azokat a
mérgeket, fölösleges fizikai és érzelmi terheket, amelyeket összegyűjtött a hónapban, hogy helyet adjon valami újnak. A teremtés lehetősége ezután új ciklusban ébred, a testében és a lelkében. Valami készülődik, érlelődni kezd, és sugárzó, dinamikus energiákkal lendül aktivitásba az új lehetőségek hívásának engedve. Az élet megújult magja aztán egy ponton áttöri a burkot, kiszakad, és felajánlja magát a Telihold teljességet ígérő fényében. A Telihold kereksége sugárzó, adakozó lélekfénnyel járja át az asszonyi lelket is, aki tudja magáról, hogy most áll leginkább készen a befogadásra, a teremtésre. Valami itt a teljességébe érkezik, akár a testben, akár az érzéseiben. Valamit összegyűjt magában, valamivel gazdagodik, és a kincs, amit az a hónap adni képes, megmutatkozik. Majd lassan tovább lendül az élet köre, és megtanulja elengedni a meg nem élt lehetőségeket, „láthatóból” a „láthatatlanba” húzódik életének fő színtere. Egyre inkább befelé figyel, befelé él, és napról napra készülődik az elengedésre. Minden holdhónap, minden ciklus a létspirál apró örvényének körét rajzolja meg, s így érik a női lélek az Istennő bölcsességének kozmikus fényében.
A nők élete hasonló a farkasok életéhez, mind elevenségük, mind nehéz munkájuk tekintetében. Az egészséges farkas, és az egészséges nőkben  egyaránt fellelhető a csalhatatlan megérzés, a játékosság, az odaadás magas fokú képessége és a rendkívüli kitartás. Mélyen intuitívak, odaadóan törődnek a kicsinyeikkel, társukkal. Gyakorlottan alkalmazkodnak a folyton változó körülményekhez, szenvedélyesen elszántak és bátrak. A farkas és az ősanya is ölni képes kicsinyeikért. A nők teljes elnyomása nem tette lehetővé, hogy múzsaként éljenek, táncoljanak, fessenek. Titokban az erdő mélyén táncoltak.
Még most is az van a tudatban, hogy a színésznők, énekesek és a táncosok kurvák. A hagyományos pszichológia gyakran szűkszavú, vagy egyáltalán nem mond semmit a nők számára fontos mélyebb problémákról, az archetípusokról, az intuícióról, a szexuális ciklusokról, a nők életszakaszairól, a női tudásról, befogadásról. A Holdi Változó titokzatos női életről a kislányok szinte semmit sem tudnak. Mitológiai megjelenítői Szeléné, mint fiatal leány, Artemisz, az érett asszony és Hekáté, akit rút, vén banyaként ábrázoltak.
Megtanulták mélyen tisztelni az Istennő három arcának megnyilvánulását magukban. Az első archetípus a lány, a Szűz, aki a testében, a szexualitásban szabad, független lény az élet felfedezésének vágyával. A második archetípus az Anya, akinek testében, a megélhető talán legnagyobb csoda történik, a Teremtés Misztériuma mutatkozik meg, melyre számtalan úton készülnie kell. Végül a harmadik a rejtett archetípus, a Barlang asszonya, az idős asszony, az a középkorú nő, aki a teremtő nedűt már a testében tartja végleg, hogy abból bölcsességét megformálja.
Legfontosabb cél, hogy a nők szép és természetes lelki formája újra felszabaduljon és érvényre jusson. A tánc, a mesék, mítoszok óriási lehetőséget kínálnak nekünk nőknek, hogy újra visszataláljunk nőiségünkhöz.
A mese a női mélylélek ajtaján kopogtat, és a táncban tudjuk a legcsodálatosabban megélni a női testünket, mellünket, csípőnket, kézmozdulatainkat, mosolyunkat és ősi ringásunkat, amit édesanyánk méhében már mindenki átélt. Ezért tud mindenki táncolni, mert az ősmagzat vízben mindenki táncol és lebeg. A sok ránk rakodott félelem, szülői hitrendszer, hogy mit illik és mit tanácsos tenni, hogy megfeleljünk a társadalom elvárásainak nem teszi egyszerűvé a szabad, boldog életet.
Vágyódunk az ősi természetességre, az igazi táplálásra, akár a mi lelkünk és testünk, akár a családtagjaink táplálására. Túl kevés időt szentelünk saját alkotó életünkre, életünk munkájára, vagy igaz szerelmeinkre. Minden nőnek eljön
 életének azon szakasza, amikor kitör belőle a zabolátlan ősi természeti nő. Az én életemben ez 46 évesen következett be, amikor úgy éreztem, hogy az eddigi életemet elfecséreltem és  semmit nem tettem  a magam gyönyörűségére, leszámítva azt a 9 évet amikor kajakoztam. Hatalmas vulkánként robbant ki a kérdés, ki vagyok én? mi a dolgom? mi az Isteni Élettervem? Megszegjük a szabályokat, ragaszkodunk a változáshoz, tisztázzuk a kapcsolatainkat. Új lappal  indulunk, a  régi megkövesedett, szomorú, tarthatatlan állapotot katarzis élménnyel megváltoztatjuk. Aki önként nem változtatja meg a sorsát, annak a sorsa fogja kikényszeríteni a változást. Betegség, sorscsapás, anyagi veszteség formájában.
Azok a nők akik egyszer elveszítették, majd újra megtalálták az ősi törvényeiket azért küzdenek, hogy örökre megtarthassák. Ha visszaszerezték, kitartóan azért harcolnak, hogy velük maradjon, mert alkotó életük csak így virágozhat, kapcsolataik így lesznek értelemmel átitatottak, mélyek és egészségesek, szexualitásuk, alkotóerejük, munkájuk és ciklusaik újra helyreállhat, többé nem válnak mások prédáivá. A természet törvényei szerint egyenrangúan fejlődhetnek és boldogulhatnak, az emberek.
Amikor a nők a Természeti Asszonnyal vannak együtt, a fény sugárzik róluk. Minden nőnek vannak féltve őrzött kis zuga, amit senkivel nem oszt meg, még a legsanyarúbb rabságban sínylődő nő is őriz egy zugot a zabolátlan én számára, mert ösztönösen tudják, hogy eljön az idő, amikor egy kis hasadék, egy rés, egy lehetőség nyílik számára, és ő minden erejét összeszedve menekülhet. Én magam is 46 évesen bejelentettem volt férjemnek, hogy elválok tőle. Azt mondta, „Neked elment az eszed, mire én azt válaszoltam, hogy nem elment, hanem most jött meg.” Soha olyan boldog, szabad és szárnyaló nem voltam, mint ebben az életszakaszomban. Tudtam, hogy mit kell tennem, a sorsomat Teremtő Atyám és a Föld Anyám segítette. Ekkor kezdtem el megismerni a mély tudattalanom rejtelmes zugait. Hatalmas utat tettem meg, és még életem végéig tartani fog ez a csodálatos önismereti út. A Sors terelgetett, hogy ráleljek a csodára, ami minden emberben ott van, csak keresni kell. Életem meghatározó élménye a Ma-uri masszázs és a Huna filozófia volt. Ebben a női beavatásban minden benne van, ami elvezet az Ősi Természeti Asszonyhoz. A zene, a tánc, az érintés és az ősi gyógyítás. Ragaszkodnak az ősi női szokásokhoz, a Polinéziai szigetvilágban, mindent áthat a nőiség.  Nőnek lenni dicsőség, magasztos, a társadalom becsüli kislányait, serdülő lányait, gyönyörű fiatalasszonyait, nagymamáit. Tudják, hogy az igazi titok a nők szívében rejtezik. Megélik a csodát, énekelnek, táncolnak, gyermekeket hoznak a világra, összetartják a szűk és a tágabb családjukat. A közösségek együtt ünnepelnek, keresztelnek, temetnek, soha senki sem magányos, mert az öreg asszonynak hatalmas tisztelete van. Ő már tud valami titkot, amit érdemes átvenni tőle.
Az egészséges nő nagyon hasonló a farkashoz, erőtől duzzad, életereje hatalmas, ő az életadó, tisztában van a területhatárokkal, leleményes, állhatatos és merész.
A Ma-uri masszázsban önmagunk félelmeit, fájdalmait, hitetlenségét, tabuit, szüleink hitrendszerét és még sok-sok gátat, akadályt vetettünk le.
A Természeti Asszony a gyógyítás batyuját viszi a vállán, abban van minden amire egy nőnek szüksége lehet a létezéshez és a tudáshoz. Mindenre van orvossága. Meséket és álmokat, szavakat és dalokat, jeleket és szimbólumokat visz magával.
A Maori Asszonyok és más természeti népek asszonyai büszkén viselik testüket, még a logó mellüket is. Ciklusaik szerint élnek, nem ismerik a különböző betegségeket, cisztákat,  miómákat, daganatokat. Nincs klimaxuk, nincs tokájuk, bajuszuk, kinövések az arcukon. Soha nem vágják le a szőrzetüket sehol, mert tudják, hogy a szépség a szív szépsége. Minden életszakaszt elfogadnak, nem varratják fel ráncaikat, nem tömik ki szilikonnal a mellüket, vagy ha túl nagy nem szabatják át. Körmeik csillogó, ápolt erős és rövid.
Mi tehát a Természeti Asszony, Ő a női lélek. Még ennél is több, Ő a nőiség forrása. Ő minden ami ösztönös, ami a látható és a rejtett világhoz tartozik. Ő az alap, Ő az intuíció, a messzelátó, a figyelmes hallgató és a hűséges szív. Ő a forrás, a fény, az éj, a sötétség és a hajnal. Ő hatalmas kerék, Ő a ciklusok teremtője. Mindenhol otthagyja lábnyomát, ahol akár egyetlen, termékeny talajként kínálkozó nő él.
Hol él a Természeti Asszony? A kút mélyén, a folyók forrásvidékén, a könnycseppekben, az óceán mélyén. A Rák, Skorpió és a Halak asszonyai a lélek asszonyai. A folyóból, a mocsárból és a végtelen óceánból üzen nekünk nőknek.
Költészetben, mesében, dobszóban, éneklésben és a táncban él a TermészetiAsszony. Ezekben gyógyító erő lakozik. Olyan útmutatásokat tartalmaznak amelyek eligazítanak életünk bonyolult útvesztőibe.
A mesék a belső életet mozgósítják, s ez különösen akkor fontos, ha a belső életünk félelmekkel telítődnek, ha szorongatott helyzetbe kerülünk, s nincs kiút.
La Loba, a Farkasasszony
Él egy öreg asszony egy világ szeme elől elrejtett helyen. Mindenki tudja, hogy ez a hely létezik, de csak kevesen látták. Mint a kelet-európai tündérmesék öregasszonyai, ő is arra vár, hogy eltévedt vándorok, valami után kutatók vetődjenek tanyájára.
Nagyon óvatos, sok mesében szőrös, mindig kövér és kerüli más teremtmények társaságát. Károg és kotkodál, általában inkább állati mint emberi hangokat ad ki.
Sok neve van: Csontasszony, La Loba, Gyűjtögető, Farkas asszony.
Egyetlen foglalatossága a csontok gyűjtögetése. Sokan úgy tudják, hogy különösen azokat gyűjtögeti és őrizgeti, amelyeket az a veszély fenyeget, hogy elvesznek a világ számára. Barlangja teli a sivatag legkülönbözőbb teremtményeinek, csörgőkígyónak, varjaknak csontjaival. De állítólag a farkasokkal törődik.
Hegyeken és kiszáradt folyómedrekben kúszik, mászik, átrostál mindent farkas csontok után kutatva, s amikor aztán összerakta az egész csontvázat, amikor az utolsó kis csont is a helyére kerül és ott áll előtte a gyönyörű fehér szobor, akkor leül a tűz mellé, s kigondolja, mit énekeljen.
Amikor eldöntötte, a teremtmény fölé áll, fölé emeli karját és énekel. Akkor a farkas bordacsontjai lassan megtelnek hússal, s az állatot lassan bunda fedi be. La Loba énekel még egy kicsit, s a teremtmény még inkább megtelik élettel, bozontos erős farka felfelé kunkorodik.
La Loba tovább énekel, s a farkas lélegezni kezd.
La Loba folytatja mélyről jövő énekét, amibe a sivatag beleremeg, s a farkas kinyitja szemét, felugrik és elfut a kanyonban.
Futás közben, vagy a gyorsaság miatt, vagy azért, mert útközben megmártózott egy folyóban, vagy mert egy napsugár vagy holdsugár éppen az oldalát érte, a farkas egyszerre nevető asszonnyá változik és szabadon száguld tovább a horizont felé.
Ezért tartják úgy, hogy ha az ember a sivatagban vándorol és közeleg az alkony, s kicsit talán már el is tévedt, el is fáradt, akkor szerencséje van, mert lehet, hogy megtetszik La Lobának, aki megmutat neki valamit – valamit a lélekből.
La Loba ebben a mesében arra figyelmeztet bennünket, hogy az elpusztíthatatlan életerőt, a csontokat kell keresnünk. A csontok, archetipális értelemben, a soha meg nem semmisíthetőt jelképezik. A csontokról szóló történetek lényegében a
pszichének arról a részéről beszélnek, amelyet nehéz megsemmisíteni. A birtokunkban lévő dolgok közül a lélek az egyetlen, amit nehéz elpusztítani.    Ez a feltámadás történet a Természeti Asszonyhoz fűződő, a világ alatt húzódó kapcsolatunkról szól. Azt az ígéretet hordozza, hogy ha el tudjuk énekelni a dalt, megidézhetjük a Természeti Asszony lelkének pszichikus maradványait, s énekünkkel újra élettelivé tehetjük őt. Az éneklés azt jelenti, hogy az ember a lélek hangján szól. Azt jelenti, hogy kimondja hatalmának és igényének igazságát, lelket lehel abba ami szenved és gyógyulásra vár. Nem követhetjük el az a hibát, hogy a szeretet eme nagy érzését egy másik szerető személytől várjuk, mert a megtalálásának és a teremtéshimnusz éneklésének asszonyi munkája magányban végrehajtandó feladat, amelyet a psziché sivatagában kell elvégeznünk.
Végezetül engedjék meg, hogy életem egyik legcsodálatosabb könyvéből idézzek két gondolatot,  A szépség szimfóniája c. könyvből,  amit Gonda István és Illés Csilla írt meg, és Anthony De Mello: Szárnyalás c. könyvéből egy részlet.
 „A nőt Isten a férfira a Napra bízta. A nő a megemelkedett férfi vezetése nélkül elveszett. Csak a szerelmes nő hordoz csillagot a szemében.”
„Nincs nő aki ne vágyna arra, hogy hercegnőként bánjon vele a férfi. Nincs férfi, aki ne áhítaná nemességével és erejével kivívni a szeretett nő ámulatát. Ehhez azonban hercegnővé és lovaggá kell előbb válni.”
Anthony De Mello: Száranyás c. könyvéből egy részlet
„Egy dervistől  azt   kérdezték, hogy  miért  tánccal  imádja    Istent.    Azért  - válaszolta -  mert   Istent imádni annyit jelent, mint meghalni önmagunknak, a tánc pedig megöli az egónkat. Ha az énünk elhal, minden probléma meghal vele együtt. Ahol az ego már nem létezik, ott a szeretet, ott az Isten. „ 





Miért is ilyen nehéz a mai nőknek, megélni a nőiességüket?






Az ősi időkben a nő tisztában volt saját erejével. Tudatosan teremtő volt – intuitívan és teljes mértékben szívből élt.

De az elmúlt évszázadokban a női energia a háttérbe szorult azért, hogy a patriarchális szemlélet, így a férfienergia előtérbe kerülhessen. Ennek eredményeként kialakult az identitászavaros, önbizalomhiányos, magát leértékelő, félelmekkel teli, folyton gondolkodó 'agyaló' nő, aki nem tud megfelelő módon helytállni dolgozó nőként, családanyaként és szerető feleségként egyszerre. Ez a nő már nem képes megteremteni a családi harmóniát; képtelen istennőként támasza lenni a férfi teremtő energiájának; a szexualitás és az intimitás alig vagy nincs is jelen az életében; és nem marad elegendő ideje a gyereknevelésre. Később a lánygyermek is ezt a tanult mintát viszi tovább, így a rossz berögződések tovább fennmaradnak.

A dimenzióváltás, és ennek megfelelően a női energiák előtérbe kerülése ellenére a társadalom még mindig szándékosan torz képet nyújt a női energiákról és a nőiesség milyenségéről. Nem cél, hogy a nő tudatára ébredjen, és istennőként, intuitívan, szívből létezzen. Ennek köszönhetően sok nőtársunk nincs igazán tisztában azzal, mit is jelent valójában nőnek lenni, birtokolni és tudatosan használni azt az elképesztő energiát, ami a gyengébb nemben szunnyad.
Sok nő lelkében azért is alszik saját nőiessége, mert fél a kudarcoktól, megfelelésre és szeretetre vágyik.
Hogyan fejleszthetjük ki magunkban ezt a bennünk lévő, lappangó nőiességet?
A nőiesség felébresztésének első lépése, hogy megvizsgáljuk, hogyan működtünk eddig. Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy továbbra is így szeretnénk élni, vagy elkezdünk változtatni, változni! Amint a változás mellett döntünk, hihetetlen folyamatokon megyünk keresztül napról napra.
A következő lépesek egy mély önismereten és a tudatos gondolkodáson keresztül vezetnek: az önmagunk elfogadása; az önszeretet mint tudatállapot megtanulása; a tanult viselkedésmintáink, vágyaink, félelmeink, akaratunk elengedése; a pozitív önértékelés és testkép kialakítása; az önbizalom növelése; a szexuális energiák felébresztése; az életörömök maximális megélése; ezáltal pedig a környezet felé kiáradó elfogadás és szeretet állandósulása.
Ha kitágítod a tudatodat, és nyitottá válsz, akkor saját nőiességed felébresztéséhez segítőket sodor eléd az élet.
Ha mindezeken dolgozunk, akkor egy új nő bontakozik ki belőlünk, aki már megtapasztalhatja az egységesség érzését, hiszen megélheti nőisségének fizikai, lelki-érzelmi, szellemi és spirituális részeit külön-külön és a maga teljességében egyaránt.
Aki képessé válik az elfogadásra, harmóniát teremt önmagában, a családjában és a kapcsolataiban – békét és egységet létrehozva a békétlen és szétesett, ego irányította világban.

(napielemozsia.hu)