A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bölcsesség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bölcsesség. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 3., péntek

Ha felébredt nőt szeretsz....

“Ha felébredt nőt szeretsz, tudnod kell, hogy egy teljesen új, kihívásokkal teli területre tévedsz.
Ha felébredt nőt szeretsz, nem fogsz tudni aludni.
Ha felébredt nőt szeretsz, nem csak a nemiszervedet fogja izgatni, de az egész lelkedet és a szívedet is.
Őszintén, ha normális életet szeretnél, maradj a normál csajoknál.
Ha szelíd életet akarsz, csak olyan nőt keress, aki hagyta, hogy megszelídétsék.
Ha csak a lábujjhegyed akarod Sakti zajló vizébe mártani, maradj a biztonságos, szelíd nőknél, akik még nem mártóztak meg a Nőiesség Szent óceán vad hullámaiban.
Kényelmes olyan nőt szeretni, aki még nem aktiválta szent benső erejét, mert nem indít be annyira.
Nem fog kihívások elé állítani.
Nem fog hajtani, hogy kihozd magadból a létező legtöbbet.
Nem fogja felébreszteni a lelkedben azt a részt, ami arra emlékeztetne, hogy többet tartogat számodra az élet, mint amit látsz.
Nem fog a szemedbe nézni és az Igazság villámaival sem szórja meg a tested, hogy felrázzon és rég elfeledett vágyakat kavarjon fel benned.
Egy biztos, fel-nem-ébredt nő csodásan kielégítő és megnyugtató az egódnak, szívednek és a testednek. Csendben fog beszélni melletted és érzed majd, hogy szükség van rád, felelősséged van, mint, amikor betöltöd a szerepedet, mint férfi.
Ha ez neked elég, akkor fogadd el, szeresd teljes szíveddel, maradj hűséges hozzá és naponta köszönd meg neki a gyengéd, megnyugtató női jelenlétét az életedben.
Ha mindez nem elég – ha a szíved, tested és lelked “azt a fajta nőt” akarja, a Vadat – akkor tudd, hogy lelked átalakulásának fordulópontjához értél.
Tudd, hogy komoly döntést hozol, karmikus következményekkel.
Ha úgy döntesz, belépsz egy olyan nő aurájába, akinek lángol a spirituális tüze, egyben elfogadod, hogy szükséged van bizonyos fokú veszélyre és kockázatra a növekedésed érdekében.
Amint elkezdesz egy ilyen természetű nőt szeretni, teljes felelősséget kell vállalnod a későbbi sorsodért.
Az életed nem lesz egyfolytában álmosítóan kényelmes. Az életed nem engedi majd, hogy a régi és stagnáló rutinoknál maradj. Az életednek gyökeresen új íze és illata lesz. A Vad Nőiesség jelenléte be fog indítani, és az összes csakrádon keresztül küldi a spirituális Fény elektromos lökéseit, hogy az Isteni Hívásra hangoljon.
Férfias bátorságra van szükséged ahhoz, hogy egy felébredt nővel szexuális és romantikus kapcsolatra lépj. Félelem nélkül kell az Ismeretlenbe lépned, de minden képzeletedet meghaladó jutalomban fogsz részesülni.
A titokzatosság és varázslat felfedezetlen világába visz.
A szerelemtől félig megrészegülve fog elvezetni az érzéki eksztázis és csoda vad erdeibe.
Olyan szent egeket fog megmutatni neked, amik tele vannak égő csillagokkal, hogy azon kezdesz el tűnődni, hogy még mindig azon a bolygón vagy-e, amelyikre születtél.
Széttép és kitár annyira, hogy a heves, szenvedélyes szíved megőrül a vágyakozástól. Be akarod kebelezni és minden szinten úgy belehatolni, hogy a Férfi Esszenciád az egész világot képes lenne az egész világot magáévá tenni – az egész univerzumot bevilágítva a Szerelmeddel.
Úgy fog látni, ahogy előtte senki sem látott téged.
Megbízik benned.
Értékelni fog.
Elismeri az erőfeszítéseidet amikkel boldoggá teszed.
Értékelni fogja mindazt a jót, amit teszel, és mindazt a jót, ami vagy.
Nem fog megfutamodni a sötét oldaladtól, mert a sötét oldalad nem ijeszti meg.
Meg fog ölelni, csókolni, simogatni és egy életen át szeretni fog. Olyan szavakat fog használni, amit a Lelked ért. Nem fog büntetni a hibáidért.
Óriási kockázat egy felébredt nőt szeretni, mert hirtelen nincs hova elbújni. Mindent lát, ezért olyan mélyen tud szeretni, amit a szíved és a tested annyira vágyott, hogy azon tűnődsz, valóban éltél-e, amíg ő nem volt az életedben.
Egy ilyen nőt szeretni azt jelenti, elkezdesz lobogó lélekkel élni.
Az életed soha többé nem lesz ugyanaz, miután behívtad az energiáját.
Kockáztass vagy lépj vissza, maradj a hétköznapi lánynál és fogadj el egy más, biztonságosabb, kényelmesebb és valamivel nyugodtabb életet.
Csak győződj meg róla, hogy ha az utóbbit választod, akkor nem azzal töltöd a napjaidat, hogy a vállad fölött még egyszer megpillanthasd a Nőies Rejtélyt, amit már szem elől tévesztettél.
Már rég eltűnt…vissza a csillagokhoz, a távoli galaxisokhoz és mennyekhez…ahonnan jött.”
-Sophie Bashford-





2019. október 2., szerda

Életed legnagyobb lehetősége, amikor rájössz, hogy sosem voltál az, aki mindig is lehettél volna


- Életed legnagyobb lehetősége, amikor rájössz, hogy sosem voltál az, aki mindig is lehettél volna. -


Megtanultam, hogy a saját értékemet ne másoktól tegyem függővé, hogy mások viszonyulása hozzám, nem az én értékemet, hanem az ő értékrendjüket tükrözi.

Megtanultam, hogy reakcióik, ahogy felém fordulnak, mindig saját identitásuk és belső világuk vagy hangulatuk függvénye, amely meghatározza, hogyan látnak engem és a többi embert a környezetükben.

Megtanultam mások véleményétől függetlenül tekinteni önmagamra és az értékeimre, amikor felismertem, milyen belső folyamatok határozzák meg és torzítják el az emberek latásmódját.

És ekkor értettem meg, az emberek nem engem látnak, hanem a saját elvárásaikat vetítik ki rám, amelynek csak nagyon kivételes pillanatokban tudnék megfelelni és csakis olyankor, amikor az egyéni habitusomat a háttérbe szorítva próbálom a saját szükségleteimet megtagadni. Sokáig tettem így.
Sok-sok évig próbáltam megfelelni másoknak, olyanoknak, akik véleménye fontos volt számomra. Ezekben az években úgy hittem, hogy az ő elismerésük az én értékmérőm, ergó, ha ők nem ismerik el a sikereimet és a tehetségemet, akkor azok nem is valódi sikerek és nem értekes tulajdonságok. Ebből azt a téves következtetést vontam le, hogy változtatnom kell magamon, mert aki vagyok, az nem megfelelő.

Számát sem tudom a fordulatoknak, ahányszor változtattam a viselkedésemen és a szokásaimon, amíg egy nap be kellett ismernem: bármilyen vagyok, az számukra sosem lesz elég jó! És ekkor úgy döntöttem, ahelyett, hogy nekik felelnék meg, egyedül csak magamnak fogok. Vettem a bátorságot többé nem megváltoztatni azt, aki vagyok. És ekkor jöttem rá valami fontosra: nem tudom ki vagyok én! Annyi arc, annyi szokás és annyi jelmez, és egyetlen szerepet még sosem "próbáltam el": önmagamnak lenni. És ekkor kitágult a horizont és a lábaim előtt hevert az egész világ, szűzen, mint a hó, telistele lehetőségekkel. Hiszen "ha nem tudod, ki vagy, akkor bárki lehetsz!" - súgta a hang itt belül, az Én valódi hangom.

Az "amikor semmi sem biztos, akkor bármi lehetséges" életérzése felpattintott bennem egy vaskos lakatot, egy kapuét, amely a világ teljességére nyílott. Az érzés, amellyel kitekintettem a tágra nyílt kapun, elsöprő volt. Ellenállhatatlan vágyat éreztem kilépni és elindulni életem legnagyobb kalandjára az önfelfedezésem útján...

- Életed legnagyobb szabadsága, amikor rájössz, hogy bármikor az lehetsz, aki mindig is lehettél volna. -

- Kyara Joyce


2019. szeptember 12., csütörtök

A HAZATÉRÉS


A nő, aki ősi, lényegi női minőségét éli, hívogat.
A férfit hívja, be a puha fészekbe. Haza.
A Szerelem megnyugtató, meleg, tápláló, életteli ölelésébe.

Hívogatni csak finoman, gyöngéden, ártatlan bájjal, nagylelkűen, kitárt karral, teljes bizalommal és odaadással lehet.
A sérülések ellen felhúzott védelem feladásával.
A hívogatás elfogadása bátorságot igényel. Férfierőt.
Hogy az ismeretlenen átkelve elfogadja az Ajándékot.
Hogy korlátait túllépje. Hogy a biztonságot jelentő határt elhagyja.
Hogy akarjon és merjen osztozni idejében és terében a Nővel, és megtapasztalni az Egységet.
És akkor, megérkezik.
A szerető Nő karjaiba, az Otthon melegébe.
Oda, ahová mindig vágyott és ahol most végre megpihenhet.
Hazatért.
(Seren Bertrand - ford. L.A.)


2018. december 29., szombat

Egy házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal.



Egy házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal. 

A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő. 
Kétféle ember van. Az egyik fölfelé él. Ez a ritkább manapság.
A másik lefelé. Ez a gyakoribb. 
A nő, aki felfelé él, tudja magáról, hogy angyal, és nagyon szégyelli magát, ha néha nem az. 
Ilyenkor úgy érzi, hogy elárult magában valakit. Elárulta a lelkében lévő szépséget és jóságot. 
Egy nő, aki nem jó és nem tud már szeretni, az lefelé él.
És egy fé
rfi, aki elfelejti, hogy a felesége angyal, az lefelé él.
Gárdonyi Géza, akinek könyvéből ez a bölcs mondás való, nem arra gondolt, hogy a férj már nem kívánja többé a feleségét, hanem arra, hogy nem látja meg benne azt, akit tisztelnie kellene. 
Akit becsülnie kellene. Akihez gyengédnek kéne lennie.
És szeretni őt. S
 akiről azt kéne gondolnia: "Ő az én angyalom!"
Müller Péter


2018. november 30., péntek

Arra a nőre gondolok, akivé váltam...


Arra a nőre gondolok, akivé váltam, és a mostani életemre, és hogy mindig is arra vágytam, hogy ez a fajta nő legyek, és ezt a fajta életet éljem: hogy szabadon, megjátszás nélkül önmagam lehessek. Eszembe jut mindaz, amin átmentem, amíg elértem idáig, és azon tűnődöm, vajon én voltam-e – úgy értem, ez a boldog, kiegyensúlyozott én, – aki magam felé húztam a fiatalabb, zavarodottabb, küszködő önmagamat azokban a nehéz években. A fiatalabb énem tele volt lehetőséggel, akárcsak a makk, de az idősebb énem, a már létező tölgyfa volt az, aki egész idő alatt azzal buzdította, hogy „Igen! Növekedj! Változz! Fejlődj! Gyere, találkozz velem itt, ahol én már érett egészként létezem! Szükségem van arra, hogy belőled "én" legyek!”
(Elizabeth Gilbert)

Forrás: https://www.facebook.com/magdala.osanya/photos/a.751514904985772/1535063333297588/?type=3&theater

2018. március 17., szombat

Meryl Streep "hitvallása"






"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. 
Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. 

Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. 
Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. 
És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet." 

(az eredeti szöveg José Micard Teixeria íróé, ami a színésznőnek is hitvallása):)

2017. június 15., csütörtök

Ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad.






"Örökösen csak az megy, hogy tartsd magad fiatalon. 
Mert félünk. Félünk az öregedéstől, félünk a haláltól, elvesztettük a hitünket, nincsenek morális értékeink, 
nincs mibe kapaszkodnunk. Figyeld meg, ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad. Derűt."
Polcz Alaine

2017. június 11., vasárnap

Gondold meg, hogy minek adsz energiát...


Egy nő ragyogjon, és rögtön gyönyörű lesz, akárhogy is nézzen ki. Ennyi lenne.
Remegjen meg a világ, ha megjelenik, és meg is fog, mert azt, aki ragyog, észreveszik. Nem tudnak elmenni mellette, nem is lehet, ugyanis sugárzik.
Na ebből van kevés. Hiszen mennyivel egyszerűbb széthisztizni a perceket, hogy de neked mennyire rosszul áll az életed, és egyébként is milyen szerencsétlen vagy.
Nos igen, az vagy, de ezen csak te tudsz változtatni, semmi más.
Gondold meg, hogy minek adsz energiát. Ne etesd a gyengítő szörnyeket, inkább hagyd magad mögött őket, mintha nem is léteznének. Hiszen nem is léteznek.
Csak az van, amire te figyelsz, az meg olyan lehet, amilyenné formálod vagy címkézed, ugyanis minden a te kezedben van.
(Oravecz Nóra)

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől




Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van. (Müller Péter)




2017. május 4., csütörtök

Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral




Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egyetlen bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is.
Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre.
Olyanokat mond, hogy "már háromszor megbeszéltük, hogy növesztesz ide oldalra egy kis fület!", meg hogy "sokkal jobb volna mindenkinek, ha nem lennél ennyire átlátszó, kezd idegesíteni"... stb. Ahelyett, hogy keresne magának egy bögrét!
Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.




2016. október 1., szombat

Egy házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal.



Egy házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal.
A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő. 

Kétféle ember van. Az egyik fölfelé él. Ez a ritkább manapság. A másik lefelé.
Ez a gyakoribb.
A nő, aki felfelé él, tudja magáról, hogy angyal, és nagyon szégyelli magát, ha néha nem az.
Ilyenkor úgy érzi, hogy elárult magában valakit. Elárulta a lelkében lévő szépséget... és jóságot.
Egy nő, aki nem jó és nem tud már szeretni, az lefelé él.
És egy férfi, aki elfelejti, hogy a felesége angyal, az lefelé él. 

Gárdonyi Géza, akinek könyvéből ez a bölcs mondás való, nem arra gondolt, hogy a férj már nem kívánja többé a feleségét, hanem arra, hogy nem látja meg benne azt, akit tisztelnie kellene.
Akit becsülnie kellene. Akihez gyengédnek kéne lennie. És szeretni őt.
S akiről azt kéne gondolnia: "Ő az én angyalom!"

Müller Péter


2016. szeptember 3., szombat

Ne feledd, hogy egy nő vonzereje türelmében és sosem erőszakos rámenősségében rejlik


"Ne feledd, hogy egy nő vonzereje türelmében és sosem erőszakos rámenősségében rejlik. A férfin piócaként csüngő nőből hiányzik mindaz, ami vonzó lehet: a titokzatosság, a báj, és az erény.
Az igényes nő jelszava a kivárás, melyre csak az igazán érett lélek képes. Hisz nem éri be kevesebbel, csakis a számára tükörképet jelentő férfival." 
(Golden Dawn)


2016. augusztus 24., szerda

A mi világunkon túl létezik egy másik világ....



A mi világunkon túl létezik egy másik világ, messze, mégis oly közel, s láthatatlanul. És ott van, ahol Isten van, s ahol a Holtak vannak, a Szellemek és a Szentek, olyan világ, amelyben minden megtörtént már, s amelyben mindent ismernek. Az a világ beszél hozzánk.
Saját nyelvezete van. Én tolmácsolom, amit mond.
Le tudok pillantani oda, ahonnan minden ered.
Odáig tudok menni, ahol a Világ születik.
A szent gomba kézen fog, s elvezet abba a világba, ahol mindent ismernek. A szent gombák beszélnek hozzám olyan nyelven, amelyet megértek. Én kérdezek, s ők válaszolnak nekem.
Amikor visszatérek az utazásról, amelyre magukkal vittek, elmondom, amit tőlük hallottam, s amit ők mutattak nekem.
Maria Sabina, Mazateka sámánasszony


2016. július 7., csütörtök

Ez az asszonyok ideje







Olyan erők munkálkodnak, amelyekről a legtöbben közülünk nem akarnak tudomást venni... 

Asszonyi mivoltomban szólok, mert ez az asszonyok ideje, az asszonyok kora. Megvannak a magunk próféciái, s ezeket a dolgokat közhírré kell tenni.

Asszonyi mivoltunk teszi lehetővé a spirituális párbeszédet.
Nem vagyok férfiellenes. A cselekvés férfidolog. A termelés férfidolog.
De egyensúlynak kell lenni. Ha a szelíd belső hangra hallgatunk, akkor vagyunk kiegyensúlyozottak.

De vigyázz!
Két hang létezik; ez már csak így van.
Hallgass mindig a jobbik hangra, arra, amelyik szelídebben szól. A másik sötét, megpróbál uralkodni, s olyan dolgokra rávenni, amely mérget táplál, önzővé akar tenni, s bánt.

Mindenkinek, aki erre a világra születik, van egy feladata, s vannak bizonyos erők, amelyek útján vezérelik, hogy sikerrel járjon. Hogy ezt a feladatot legtisztábban kifejezésre juttathasd, ahhoz testileg és lelkileg együtt kell működni a szellemmel.

#Idősindiánasszony, aki nem akarja megnevezni magát
Kép: Carole Maniere

https://www.facebook.com/aquariuskincsei/photos/a.110734542297506.6218.108539295850364/997844540253164/?type=3&theater


2016. július 3., vasárnap

Eljön a nap, amikor tudsz majd nemet mondani…






Eljön a nap, amikor tudsz majd nemet mondani…
 Amikor pohárba hullik az utolsó csepp vagy amikor egyszerűen csak a semmiből elkap az a mélyről jövő érzés, ami ott kavarog minden emberben: nem kell így lennie. 
Eljön a nap, amikor rájössz, valami nem stimmel. Körülnézel és feltűnik, rossz helyen vagy, rossz emberekkel. Eljön a nap, amikor már nem keresed azokat, akik soha nem érdemelték meg a szereteted, amikor nem adsz annak, aki csak kérni tud, amikor többé senki után nem futsz…Eljön a nap, amikor megállsz a káosz közepén és csak magadra figyelsz. 
Meghallod a saját hangod és kinyílik a szemed. Megpillantod, kik állnak igazán melletted és egy életre megtanulod, csak ők kellenek. Nincs időd szeretni azokat, akik nem szeretnek…
Eljön a nap, amikor szeretni kezded magad, amikor hálás leszel azért, hogy életet kaptál és lehetőséget, hogy eljuss oda, ahova e nélkül felfedezés nélkül soha nem juthatnál. 
Eljön a nap, amikor végre igazán megtalálod, amit mindig is kerestél: önmagad...
(Manna OWell)



2016. június 29., szerda

Szeretném, ha úgy érnél hozzám...


Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha holnap elmennél, messzire, és azt szeretnéd, hogy emlékezzél arra az érzésre, hogy milyen a testem, a bőröm érintése, ahogy dombok és völgyek alkotják a tájat, az aki én vagyok.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha vak volnál, tudva, hogy szeretsz engem, de nem láthatsz soha. Érintsd arcom, mellem, hasam, lábujjaim ... tanuld, hogy „nézel” engem, képzeld el a fejedben, ahogy a kezed felfedezi az alakom.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha egy gyógyító keze lenne, sugárzó szereteted energiáját adod minden érintésben. Érezd az energiát ahogy áthatol a bőrömön, az izmaimon, és belép testem minden sejtjébe.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezeid etetnének engem. Enni adnál nekem, itatnál és tartanál azzal szerető érintéssel, amit én is adok neked.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha érintésed táplálna engem. Ízenként kiáltana az érintésért, és arra vágyna, hogy etessék.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha a kezed egy toll volna, s finoman simogatná a lényemet.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha ecsetek lennének kezeid, és ahogy simogatnál, úgy festenél rám ragyogó és káprázatos árnyalatokat.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha eltörölnéd a külsőmet, hogy felfedjem neked belső énemet.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha szobrot faragnál, és simogatásoddal éreznéd, hol kell még simítani rajta, hogy végül élvezhesd a kész művedet.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezed maga lenne tűz, elégetnéd a rajtam lévő salakot, hogy csak a tiszta arany lelkem maradjon meg.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezed egy szivacs lenne, és magába szívná teljes lényemet.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha egy száraz nap után, frissítve bőrömet a lelkemet vidítanád fel.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha a bőröm maga volna a puha bársony.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha zenész volnál, és az érintésed különféle dallamokat csalogatna elő testemből.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha én egy ritka ékszer lennék, értékes drágakő.

Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha én lennék a te szerelemed.

Diana Daffner


2016. május 30., hétfő

Szabó István világhírű filmrendezőnk szerint: "A Nők tartják a vállukon a világot."





Ma Nőnek lenni - azt gondolom - egészen mást jelent, mint akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt is.
És talán a változó világ, változó szerepeinek közepette, ideje Nővé érnünk… újra megtalálni az erőnket önmagunkban, a női generációk láncolatában, egészen a legelső láncszemig…
Ráébredni a Csodára, a szenvedélyünkre, a szexualitásunk gyógyító, beavató erejére, megérteni, hogy sem a patriarchális minták szerinti cselekvés, sem a düh, a gyűlölet, az egymás iránti féltékenység és gúny sem oldja fel a sejtjeink mélyéig hatoló minták láncolatát. Nem oldja fel a szégyenünket, mely talán évezredek óta belénk ivódott, nem oldja fel a félelmet, a fájdalmat.
A Nő gyógyulása a világ gyógyulása.
Ezért is kell első sorban önmagunkat táplálni, szeretni, kényeztetni, gyógyítani, hogy aztán adni tudjunk, hogy képesek legyünk megbocsátani, és újra elfoglalni méltó helyünket a teremtésben, az élet láncolatában.
Nekünk, Nőknek nagyon fontos, hogy mélyen kapcsolódjunk saját belső hangunkkal, hogy befogadjuk az Univerzum ritmusát, hogy válaszoljunk a Természet ciklusaira, és nagyon fontos az is, hogy találkozzunk egymással, hogy meséljünk egymásnak és támaszt nyújtsunk egymásnak olyan női körökben, ahol megnyílhatunk, ahol őszinték lehetünk, ahol valóban megértenek bennünket úgy, ahogy talán sehol máshol.
A Föld, a Természet, az Istennő megnyilvánulása. Minden Élet Anyjának kitárulkozása.
Mi magunk vagyunk a Természet, a testünkben hordozzuk ugyanazokat a ritmusokat és ciklusokat.
A csillagok hozzánk beszélnek, a tengerek mozgása, a Hold változásai mind-mind ott van bennünk is.
Ezért nagyon fontos, hogy sokat legyünk a Természetben, hogy kapcsolódjunk a földdel, ássunk, kapáljunk, mezítláb rohanjunk a fűben, hogy meglátogassuk a ködös hegyi ösvényeket, eső áztatta dombokat, hogy menjünk ki teliholdas éjszakákon és nézzünk fel az égre...
"Ha csak egyetlen árva fűszálat, tenyérnyi égboltot látunk is, ha csak egyetlen árva gyom kandikál is ki a járda repedéseiből, ezekben is természetes ciklusainkra ismerhetünk"
Minden, ami körülvesz, egy kicsit mi magunk is vagyunk.
És talán már érzitek, hogy mennyire gyönyörűek vagyunk!
Igen, mi tartjuk a vállunkon a világot, mi gyógyítjuk a világot és egyáltalán nem mindegy, hogyan reagálunk, hogy reagál a testünk e gyönyörrel terhes feladat során.
Amikor ezt a csodálatos testet elhúzódó vérzések, görcsös állapotok gyötrik, amikor a menstruációt megelőző erős tünetek, vagy a női szervekben/szerveken megjelenő sebek, ciszták, miómák, folyások vannak jelen, ez mind a női energiák/szervek elerőtlenedésére utal, mind-mind az Élet szabad áramlásának blokkjai, mind-mind a mélyben meghúzódó, nőiséggel kapcsolatos sebek, sérülések jelenlétére utalnak.
A Nő teste az Élet mindenkori bölcsője!!! A Nő a mindenkori teremtő, életadó, tápláló erő a férfi pedig ennek az óriási belső erőnek a szükség szerinti külső támasza kell, hogy legyen, erre van az ő fizikai ereje!
Sebeket hordozunk mindannyian, Nők és Férfiak egyaránt, és kell, hogy mindkét nem gyógyuljon a Nő lénye által, a gyógyító képességünk által.
Erre pedig egyetlen lehetőségünk, ha a Szeretet ösvényén járunk, a megbocsátás ösvényén járunk, a teremtés ösvényén járunk, és ha a dogmák helyett visszaemeljük az Élet misztériumát a mindennapjainkba.
Az elme uralmát feloldjuk a megtapasztalásban, a feszültséget a lélegzetben, a merevséget az áramlásban. Megnyitjuk az emlékezés tárházát.
Az élet misztériumának Beavatottjai és Beavatói vagyunk.
És, valószínűleg már unjátok ezt olvasni, de most is, - mint annyiszor - azt kell mondanom, hogy bennünk kezdődik minden, itt kezdődik a megbocsátás, a szeretet, a teremtő erőnk visszaszerzése.
Megtalált belső erőnk határtalan támaszával, így tudunk újra kiáradni a világba.

2016. május 15., vasárnap

Az a nő, aki tisztában van önmagával, határozott és erős






A gyengédség nem keverendő össze a gyengeséggel és a lágyság nem jelent határozatlanságot.
Az a nő, aki tisztában van önmagával, határozott és erős. Pont ezért képes megmutatni a benne rejlő finomságokat is, mert nem tart attól, hogy ezáltal elnyomhatóvá és kiszolgáltatottá válik.
Képes szívből élni és megengedi magának, hogy sérülékenységét is felvállalja.
Ettől lesz hiteles és szerethető, a férfi szeme fénye, akit nem elnyomni, megalázni, hanem tisztelni és szeretni akar. Az a NŐ és az a FÉRFI valóban úgy él, mint yin és yang, nincs szükségük arra, hogy egymás fölé kerekedjenek, hogy hatalmi játszmákat vívjanak. Képesek kapcsolatban is szabadon élni, mert nem birtokolnak, nem uralkodnak, egyszerűen csak szeretnek. És így nőnek lenni jó!


2016. május 13., péntek

Ez az asszonyok ideje...




Olyan erõk munkálkodnak, amelyekrõl a legtöbben közülünk nem akarnak tudomást venni...
Asszonyi mivoltomban szólok, mert ez az asszonyok ideje, az asszonyok kora.
Megvannak a magunk próféciái, s ezeket a dolgokat közhírré kell tenni.

Asszonyi mivoltunk teszi lehetõvé a spirituális párbeszédet. Nem vagyok férfiellenes.
A cselekvés férfidolog. A termelés férfidolog. De egyensúlynak kell lenni.
Ha szelíd belsõ hangra hallgatunk, akkor vagyunk kiegyensúlyozottak.
De vigyázz! Két hang létezik; ez már csak így van.
Hallgass mindig a jobbik hangra, arra, amelyik
szelídebben szól.
A másik sötét, megpróbál uralkodni, s olyan dolgokra rávenni, amely mérget táplál, önzõvé akar tenni, s bánt.
Mindenkinek, aki erre a világra 
születik, van egy feladata, s vannak bizonyos erõk, amelyek útján vezérlik, hogy sikerrel járjon. Hogy ezt a faladatot legtisztábban kifejezésre juttathasd, ahhoz testileg és lelkileg együtt kell mûködnöd a szellemmel. ~
Idõs indián asszony, aki nem akarja megnevezni magát.


2016. március 20., vasárnap

A Nő önmagára ébredése.





"Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni szerepeiken, s fölismerni, hogy nemcsak nők, de önálló, szabad lények, akiknek sorsa nem csupán a Férfi."
Ez egy veszélyes mondat. A férfivilág nem szereti, ha egy nő önmagára ébred. Úgy véli, hogy ez csak a férfiak dolga - évezredek óta. A nő feladata a szeretkezés, a szülés, az anyaság és a nagymosás. Legyen csak jó szerető, feleség és családanya - a többit majd ő, a férfi, elintézi. De nem intézi el!
A szó igazi értelmében vett Férfival az eltelt hetvenöt évem alatt alig találkoztam. (Magamat is beleértve, persze.) Eltorzult, korrupt másolatai vagyunk az igazi férfiideálnak.
Önérzetesek helyett önzők, bölcsek helyett okosok, sőt, ostobák vagyunk. Bátrak helyett gyávák, erősek helyett erőszakosak, gyengék és alkalmazkodók lettünk. Hősök helyett sunyikká váltunk. Eszményi célok helyett anyagiakat követünk, a természetet kifosztjuk, és nem jól bánunk a nőkkel. Enyhén szólva...
Nem ismerjük az uralkodás, csakis a zsarnokság művészetét. Az uralomhoz megértés és szeretet kell. A zsarnoksághoz elég az erőszak, a lelketlen erő, az érzéketlen önzés és a gátlástalan fölényesség.
Az uralkodó tudja, hogy szolgál. A zsarnok azonban másokat kényszerít szolgálatra, és önmaga fölött senkit, semmit nem ismer el. A zsarnoknak egyetlen lételeme és istene van: a Hatalom. A mai férfi nem tudja a sorsfeladatát betölteni. Az uralmat nem ismeri, csakis a hatalmat.
Az "együtt"-et nem bírja sokáig - elfojtja benne az "enyém". A nőre is azt mondja: "Enyém vagy!" Eszébe sem jut, hogy amikor egy nő teste végre befogadja, a helyzet - ha ezzel a birtokviszonnyal kifejezhető - éppen fordított: ő lett a nőé, és addig az övé, amíg az magában tartja. Biológiai értelemben innen kezdve már a magja sem az övé - minden a nőé.
"A tiéd lettem, egészen!" - mondhatnánk mi, férfiak, minden ölelés után. Neked adtam magam, de nem mondjuk. Nem is gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy a női lét értelme mi vagyunk. A nő sorsfeladata, hogy értünk éljen, minket szolgáljon, nekünk szüljön.
Komoly szerzőknél olvashatod, hogy a nőknek valójában nincs is lelkük, lényegében olyanok, mint a beszélő háziállatok. Ennek vége! Ez a több évezredes szemlélet nemcsak a nők életét tette tönkre (és persze a férfiakét), hanem az egész földi életet.
Ha a nők nem ébrednek magukra, s nem mentik meg önmagukat, a férfiakat, vagyis az egész emberiséget - ahogy Éva teszi Az ember tragédiájának végén -, elpusztul a földi élet. Ennek a nagy műnek az utolsó felvonását éljük manapság. 
Címe: "A Nő önmagára ébredése."
Müller Péter