Szívetekben béke legyen, csakis a szeretet úját járjátok!
Ez a szeretet tud teremteni egy Új Világot, egy szebb, egy újabb valóságot, mint amiben most éltek.
A szeretetlenség eluralkodott a világotokban!
Egymás bántjátok, s egymás ellenére tesztek, nem törődve azzal, hogy mi zajlik a másik ember lelkében és életében! Nincs meg a megértés, a könyörület a másik ember iránt!
Szenvedésében nem nyújtotok feléje segítő jobbot, csupán a magatok dolgával foglalkoztok, - ez jellemző túlnyomó részben reátok emberek.
Hol van bennetek a szív szeretete, a segítő szándék, amellyel megnyilvánultok embertestvéreitek felé?
Lassan egy Új Világ köszönt rátok, s Ti sokan már ennek a kapujában álltok,- de ide csak a nyitott szívűek kapnak belépőt.
Akinek szíve telve van jósággal és szeretettel, megértéssel!
Egy Új Világ van kibontakozóban előtettek, s csakis Tőletek függ, hogy ide ki léphet be.
A régi világ falai omladozóban vannak.
Minden ami régi, s nem az igaz értékeket képviseli, összeomlik, mert nem menthető át az Új Világba, nincs jogosultsága ott létének. És így van ez az emberekkel is.
Aki nem képes megújulni, nem képes megnyitni a szívét a magasabb szeretet felé, az nem kap belépőt az Új Világba!
Az Új Világ egy olyan térben helyezkedik el, melyben a szív által teremtesz. És ez a teremtés csakis szívbéli lehet!
Itt már nincs helye az akarásnak, annak, hogy mindenáron és mindenkin keresztül megvalósítsd a céljaidat!
A meleg, szerető jelenlétnek van helye ebben a világban ahová vezetlek bennetek,- a feltételnélküli szeretetnek,- mely útmutatóul szolgál életetekben.
Nyissátok meg a szíveteket Kedveseim!
Kapcsolódjatok Önmagatok isteni Forrásához, a Végtelen Örök Szeretethez, amely vezet és támogat bennetek!
Csakis így léphettek előre, így léphettek be az Új Élet, az Új Kor hajnalán keresztül azon a kapun keresztül az Új Világba, mely a végtelen szeretet és összetartozás minőségét jeleníti meg magában, mert ez az Új Kor ismérve.
Szomorúan tekintek reátok, mert az összetartozás, az egymás irányában megnyilvánuló szeretet nem az erősségtek!
Elmentetek egy olyan irányba, s ezt túl sokan megtettétek, amikor nem egymásért, hanem egymás ellenére tesztek.
Hol van itt a szív szeretete, az együttérzés, az összetartozás minősége?
Magyarok! Mivé lett Országotok?
Őseitek szomorúan néznek reátok, bánatos a szívük.
Földjeiteket, melyet örökségül kaptatok, elherdáltátok, s betontömbökbe költöztetek, valóságotok egy virtuális valóság lett, s abban élitek le az életetek.
Magyarok vagytok, vagy csak annak mondjátok magatokat?
Sokan vért izzadva, testet, lelket nem kímélve teszik dolgukat, az isteni elhívásukat vállalva, de nem haladnak előre, mert korlátozva vannak.
Korlátozva vannak embertársaik iránt, akik nemcsak, hogy nem jobbító szándékkal közelednek feléjük, hanem az ellen rajtuk keresztül igyekszik porrá zúzni azt, amit felépítettek.
Magyarok! Megosztás lett a részetek!
Új Élet várományosai vagytok, de ez az élet csak a szeretet minőségében és megnyilvánulásában jelenhet meg!
Abban a támogató jelenlétben, amelyben megértéssel, támogatással fordultok egymás felé, nem elkülönüléssel, s ártó szóval bántjátok, s bélyegzitek meg egymást!
Őseitek nem ezt a mintát adták át néktek!
A Haza becsülete semmisé vész, kiárusítjátok terményeiteket, földjeiteket felszabdaljátok és idegen kézbe adjátok!
Mivé lettél Magyar Népem?
Minek kell még történnie ahhoz, hogy felébredj ezer éves álmodból?
Szomorú vagyok, könny hull a szememből, fájdalom van a szívemben, mert látom Országom szenvedését!
Látom, hogy veszik el minden, ami eddig érték volt!
Kevés ember maradt itt ebben az Országban, aki meg tudja nyitni szívét a szóra,- Szeress, segíts, támogasd Nemzettestvéredet!
Oly annyira eluralkodott a gonoszság a világotokban, hogy ezeknek a szavaknak már nincs értéke, nincs jelentősége!
Magyar Népem állj fel, egyenesítsd ki görnyedt hátadat!
Légy újra büszke, tudatos magyar, aki megtartja Ősei értékét, nem hagyja elveszni Nemzeti kincseit!
Nyisd meg szívedet a szépre, a jóra, a becsületes életre!
Nyisd meg a szíved arra az életre, amelyben Isten társteremtőjeként vagy jelen ebben a térben, ezen a Földön, a Magyar Földön!
Becsüld meg azt, amit Őseitek örökül hagytak reátok!
S legfőképp ne árusítsátok, adjátok el Országotok, s ne helyezzétek olyan kézbe, melybe Őseitek soha sem helyezték volna!
Legyen újra érték a magyar becsület, a szó, melynek súlya van!
Anyátokként állok előttetek, kérlek benneteket,- Teremtsetek Új Életet, Új Jövőt, melyben a Nemzet felvirágzik!
Áldottak legyetek, szívvel éljetek és teremtsetek!
Áldás!
