A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Aranyasszonyok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Aranyasszonyok. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 13., szombat

Purisaca Golenya Ágnes: Perui papnő című könyvéből részletek



Valami nagyon fontos történik Világunkban. Egy korszak határához értünk ismét. Először is, tudd, hogy ha változik valami a világban, akkor az az eddigi, kizsákmányoló világ vége lesz.
    Azt jelenti e korszakváltás, hogy az ember ismét érzékelheti az eddig számára elzárt dimenziókat. Ezt nevezzük tudati változásnak, tudattágulásnak.

    Vagyis, szinte genetikai ugrást hajthatunk végre: az ember ismét olyanná válhat, mint hajdanán. Még mielőtt „megismerte volna a jót és a rosszat”. Innen kezdve már csak dualitásában képes az ember felfogni a világot, elvesztette eredendő egységtudatát. Csak a duális világban van egészség és betegség, szépség és jóság, kezdet és elmúlás. Csak itt válik az egységes energia jinné és yanggá, negatívvá vagy pozitívvá, vagyis polárissá. Az eredendő ember nem volt se férfi, se nő. Egy komplett lény volt, a kettő egyben, „Isten hasonlatosságára”, önmagában teljes. Ebből következően Isten sem a ma hímnemű Atya, hanem Istenanyával teljes.  

    Az édeni állapotban a Tudás még nem volt leválasztva az Élettől. Még nem is „tudták”, hogy létezne kétféle nem. Az Ember ősállapota a még ketté nem hasadt Egység volt. A hasadás egyben tudathasadás is lett, ezért fel sem tűnik a maiaknak, hogy istenük „fele” hiányzik! Olyan, hogy nemiség, nem létezik! Amit mi a Földön különváltan, nemekként érzékelünk, az a dualitáson túli egység megnyilvánulása ebben a téridőben. Nincs két különálló egység, hanem az Egyben pulzáló minőségeket érzékeljük különbözőségként. Az én csodálatos magyar nyelvem a tagadás nem szavával emlékeztet arra, hogy az Ember nem osztható nemekre, e szétszakadás csak átmeneti és mindenki visszajut egyszer az Egységbe. Ma a kettő hordozza azt különváltan, amit eredendően EGY kapott. A Teljesség minőségeit két féle nem között kellett megosztani.

    Odajutottunk, hogy ma normálisnak tartják milliók, hogy egy olyan istenhez imádkoznak, kinek megszólítása a hímnemű Uram. Fel sem tűnik, hogy a Föld több mint fele, a nő, nincs „képviselve” imádott istenségükben! Atyjuk van, de Anyjuk nincs. E nemzedék legjobb esetben is félárva. Ekkora megvezetettség, ilyen vakság korában csoda talán, ha elhazudható a népek, az emberiség valós történelme? Ha ilyen könnyű egy hamis félistent kikiáltani az Univerzum legfelsőbb Létezőjeként – bármi meghamisítható! Ezért lett világunk a hamisságok, a másolatok, az illúziók világa. Az a hitrendszer, ami egy hímnemű istent tisztel a valóságos Istenanya és Istenatya egysége helyett, sokkal több, mint eszme. Egy valóságos erőteret hozott létre, mely szó szerint elvágta a szív és elme között a szellemi csatornát! Minden erőtérnek megvan a saját töltete, forgási iránya, hatása a környezetére, a benne élőkre. Az egypólusúvá tett hím istenség erőterében hogyan válhatna teljessé az ember? Ezért csikorog az egész vallási dogmarendszer, mert hamis alapokra építették! Ébredjünk már fel a bűvöletből! A bűvöletből, mely nem más, mint saját felejtésünk! Elfeledése annak, kik vagyunk igazából és ki a mi igazi Istenünk!
A megosztó és elkülönítő tudás egyre jobban növekedett. Teljes térhódításában egyszer csak feleslegessé vált Istenanya. Onnan kezdve már csak egy hím „félisten” a legtöbb vallás istene. Az emberiség megtagadta Isten női részét, és innen kezdve az emberi történelem az önkontroll nélkülivé vált hímenergia vágtázása lett…”
„Az energiakibillentés szándékos volt. A szerzés és harc, megosztás és határtalan gyarapodás nem fér össze Istenanya békés, befogadó és mindenkit óvó, tápláló világával. A mai férfiközpontú, bal agyféltekés emberi világnak ezért van már csak harcos és megfélemlítő férfi istene. Ennek szellemében lehetett a nőt elnyomni, boszorkányként több milliót máglyára küldeni, alacsonyabb rendűnek bélyegezni, a nők anyai feladatait alulértékelni. E szellemben a Földbolygó kiszipolyozható, és az ember egyre őrültebb kényelmét hivatott minden szolgálni. Az Univerzum bölcselete materialista ismeretekké, a gyógyítás a test kémiai vegyszerezésévé silányult. Az embernek, az életnek minden téren gazdaságilag meg kell térülnie, mert a kifizetődés lett az egyedüli értékmérce ebben a „józan és racionális” világban! E logika szerint a szeretet, az önfeláldozás, a megbocsájtás, a terhek elengedése nem térül meg, így értéktelen, haszontalan: kiűzendő.  Ne csodálkozzunk, ha azt hiszi a tudathasadt ember, legfontosabb szerve az agy. Eddig valóban az agyban székelő elme volt az úr. Nos, láthatjuk, a bőrünkön érezhetjük, mire képes az emberi ész, hova vezet az elme és logika: megosztáshoz, háborúkhoz, kizsákmányoláshoz, igazságtalansághoz, elnyomáshoz, hedonizmushoz, betegségekhez, kataklizmákhoz.”

„Az egyetlen megoldás, ha még ma helyreállítod Istenanyával a kapcsolatodat! A megmenekülés egyetlen útja és módja, ha helyreállítod e meghasadt, kettéhasadt kapcsolatodat a Teljes Istennel, ha visszatalálsz Istenanyához! Az egyetlen lehetőség, hogy felnyíljon a szemed, és meglásd a teljességet, a valóságot, ha elhagyod a hazugság erőterét, és az Istenanyával teljes Teremtő erőterében, mennyei birodalmában folytatod az életed. Meg fogsz döbbeni, milyen más ezzel a szemmel látni, milyen felszabadító az új szíveddel élni, szeretni! Szó szerint egy új világba érkezel, még itt a Földön! Ha átadod saját életedben a vezetést a szívednek az elméd helyett, felnyílik a szemed, és többé nincs uralma feletted az eddigi erőknek! Istenanyához pedig ismered a visszavezető utat: ez a szív! Nem véletlen, hogy még a földi anyák szívéről is azt állítják, mindent tud és megérez gyermekeiről. Nem az anyák agyáról, elméjéről, hanem szívéről beszél az ősi bölcsesség. Az elme foggal-körömmel védeni fogja a régi beidegződéseket, az új kódok a szívedben fognak felnyílni. A Tudás önállósodott az elme vibrációs szintjén, elszakadva a más hullámhosszú, magasabb szívfrekvenciáktól.
    A szív az a szerv, az egyetlen szerv, mely a magasabb, mennyei hullámokat is képes fogadni és testedbe, lelkedbe, szellemedbe vezetni. Sok ember szíve már automatikusan reagál ezekre az új erőkre. A szív sajátos frekvenciájáról a kvantumbiológia is egyre többet megismer. Megdőlt az agy mindenhatóságának téveszméje! Kísérletek bizonyítják, az agyba már a szívből továbbított jelek jutnak el. A szíveden keresztül léphet be Lényedbe minden magas rezgésű kozmikus hullám, melyet a szív továbbít a többi szervedhez, részedhez, így az agyhoz is. Nem észben, nem tudásban kell gyarapodnod, hanem a szívedben kell változnod, mert nem az agyad, hanem a szíved vezérel az Új Korban, a Helyreállítás Korában. Ő a vezérlő csillagod saját kozmoszodban. Isten magasságossága, az Ő dimenziójának hullámai nem az aggyal, hanem a szívvel érzékelhetőek. 
    Minden manipulálható, minden átverhető, csak a szíved nem. A szívből fakadó cselekedeteidet fogja Isten „mérlegre tenni”, a klasszikus tanítás szerint, és nem az elméd logikázgatását, a tudásodat.”
    „A Szeretet erő. Valóságos, működő Erő!
    Az az erő, ami Isten világából, magasságából, dimenziójából hozzáférhető. Az az erő, amiről Jézus azt tanította, ha ez működik bennetek, mindenhatóak vagytok! Egy olyan erő, mely minden egyes pillanatban Isten szerint működik itt a világban, mindig pont ott és úgy, ahogy erre szükség van. Nincs receptes könyv, mi a szeretet és hogyan működhet. Ez a mindenkori isteni jelenlét megnyilvánulása a világban, ezerféle módon, ezerféle alakban.”
    „Éppen itt az ideje, hogy felébredjünk és belássuk tévedésünket, mert nem élhetünk tovább e szétszakadt állapotban! Vissza kell engedni a női erőt, vissza kell térnünk Istenanyához! A korlátozott információkból dolgozó elme helyett a dimenziókon keresztül dobbanó szívnek kell átvennie az elsőséget végre ismét! Úgy, mint hajdanán, az „Aranykorban”.

Természetesen, szó sincs arról, hogy, hogy ezt az energiát csak nők tudják működtetni, csak a nők tudnának szeretni!
Először is, nem felejthetjük, hogy testi mivoltunkban a jelenlegi „nemiségünk” múlandó, és nem az örök „személyiségünk” meghatározója! Minden lélek teljes, EGY, hasítatlan, így egyben nő és férfi, ahogy Isten is! Ugyanakkor tudomásul kell vennie minden testben élő halandónak, hogy:
„Tetszik, avagy sem, az élet továbbadására, testükben új élet teremtésére, kihordására és megszülésére, saját testükkel való táplálásra kizárólag a nők képesek. Ők az élet hordozói, az anyagi tudáson túli bölcsesség őrzői, látói és működtetői. A férfi-ember viszont tökéletesen megismerte a Földet és annak törvényszerűségeit, óriási jártasságot szerzett ennek a téridőnek a működtetésében. Milyen tökéletesen tudnák együtt működtetni a világot! De nem így történt.”       

Vagyis, minden karma-fázisban, adott életben minden lélek az aktuális feladatához passzoló nemiséget választ magának, hogy ez életbeli szerepét eljátszhassa az Élet nagy forgószínpadán.
A nő, még e hasadt állapotában is, azt az erőt, energiát képviseli, amit a hamis vallások és velük karöltve az egyéb földi hatalmak ki akarnak rekeszteni a jelenlegi harcos világ, a szekértáborok, a nemzetek és kultúrák gyülölködése fenntartásához, mert ebből nyerik profitjukat.
Ezt mindenkinek meg kell értenie, aki tudatosodni akar, és minden léleknek arra kell törekednie, hogy ez az energiakibillenés helyreálljon.
A feminizmus tetőzte be ezt a leplezetlen nőellenességet, mely gyakorlatilag nemcsak megengedi, de biztatja, segíti, támogatja, hogy a nők férfiakká váljanak! Itt az ideje a leleplezésnek, és a szívek felébredésének, legyen akár női, akár férfi testben!

Ez nem valamiféle meglepő és eddig ismeretlen emberi feladat, hiszen a spiritualitás, az egész úgynevezett misztikus út, a beavatások mindig is pont erről szóltak: a SAJÁT EGYségünkre, oszthatatlanságunkra, teljességünkre való ráébredésről, egész-ségünk visszeszerzéséről! 

A mai világban azonban minderről hangosabban és kissé másképp is szólnunk kell, mert pár ezer év óta a harmonikus dualitás felborult. Manapság a nőknek lassan még Európa utcáin is hátbatámadásoktól, jogfosztásoktól, megaláztatásoktól, sőt fizikai erőszaktól kell rettegniük, ami bizony e korszak előtt nem volt így, nem így volt a Földön! ISIS még pár évvel ezelőtt is az Ősmama szimbólumának, a csodálatos IS-IS tudat energiáját őrző név volt, ma már egy nyíltan nőüldőző terrorállamé. (Mekkora arcátlanság, az ősmamai név mögé bújik a nők, a harmónia, a szeretet és béke ellensége).

Nem szükséges tovább ecsetelnünk, hogy a Kozmosz megannyi naprendszere előtt a földi emberiség alaposan szégyenkezhet, hogy ide jutottunk, egy ilyen méltatlan, sekélyes és brutális világot sikerült összehoznunk.

A változás, a helyreállítás azonban nem merülhet ki a mindennapi élet forgószínpadának átrendezésével. A probléma gyökere metafizikia szinten van, így csak itt lehet orvosolni. Napjaink elfajult és beteges szemlélete, rövidlátása és már a mindennapi életünket fenyegető agressziók valóban arra fogják kényszeríteni a mindennapi embert is, hogy kénytelen legyen legbelső erőtartalékait mozgósítani a valódi változáshoz, az életbenmaradáshoz. Ehhez pedig ki kell tárnia magát, lelkét, szívét a "mennyek", a magasabb dimenziók felé. Szebb lett volna e korszakunk színházi felvonása, ha nem engedjük magunkat ennyire sarokba szorítani, de ez van, engedtük, elcsábultunk, nem álltunk ellen megannyi kísértésnek, nők és férfiak egyaránt, most innen kell kikecmeregnünk. 




2016. február 9., kedd

Az aranyasszonyok tündöklése


Az aranyasszony az őstudást képviselő nőtípus, aki magában hordozza a „mag” mindentudását és magában hordozza azt a képességet, hogy a Földanyával és az istenanyával folyamatosan kapcsolatban legyen.
Az aranyasszony ma új szerepet kap Magyarország felemelkedésében és megújulásában. Fontos lenne Magyarországon, hogy egyre több nő ébredjen rá aranyasszonyi képességére, amely tudás ott szunnyad lelke mélyén.

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=215001d18



Az aranyasszonyok tündöklése

Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték, a gyógyítás mellett akár uralkodói, hadvezéri feladatokat is elláthattak.
Nem földi dolgokkal, hanem az Úristen erejével gyógyítottak.
Mágikus erővel és hatalmas bölcsességgel rendelkeztek, leginkább Paál Zoltán Arvisurája hivatkozik rájuk.
Az Arvisura, vagy más néven Igazszólás, egy nagy terjedelmű, összefüggő, térben és időben nagy távolságot átfogó irodalmi alkotás.

Öröklődő tudás

 Eszerint régen az asszonyok irányítottak, őket hívták aranyasszonyoknak, akik generációról - generációra egymásnak adták át a tudást.
 Sok éven át vezették a magyarok társadalmát igazságban és békességben.Ezek a nők erősek, és mégis szelíd tekintetűek voltak, bölcsen szóltak és igazságot tettek, ha bármilyen perlekedésről volt szó. Egyes aranyasszonyok ki is tűntek a többiek közül, voltak, akik ahol megjelentek, ott csodák történtek, az emberek egyre-másra gyógyultak, és volt olyan is, hogy az aranyasszony amerre járt, ott bővebb lett a termés.


A női princípium
Az Arvisura egy részlete (Eperjes aranyasszony és Gyűrűfű szécs-sámán rovása Kr. u. 805-920.) egy szép hasonlattal jellemzi az asszonyokat, az asszonyi esszenciát: „Tudjátok, a női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasnyájé.
A leg­nagyobb gondja a szarvasünőknek mindig az őzikék nevelése volt.
A kis őzike alig jött a világra, estére már a talpára állt, aztán az anya folyton dédelgette, nyalogatta kicsinyeit, amíg éretté nem váltak. Aztán eljött a szarvasbőgés ideje, és a szarvasbikák csatáztak, hogy ki legyen a győztes. Nekünk, a szarvasnyájnak ez olyan mindegy volt és csak nyugodtan legelésztünk. Aztán újból neveltük a kis őzikéket.
Bárki lett a győztes, a nevelés nekünk jutott. Aztán voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzé­sünkben is az szerepel, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona arany­asszonynak fel kellett nevelnie a gyermekeit és utódaival megalapította Ilona aranyrö­ges országát. Utána a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, de mi, az asszonyok még a verések közepette is féltve neveltük fel gyermekeinket. Pannonföld­nek is Gyömöre és Almágy aranyasszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással.”

Az Aranyasszonyok színre lépése

Az Arvisúra számos aranyasszony nevét említi, kitér személyiségük jellemzésére is. Mesél Atilla 453-ban bekövetkezett halálakor kirobbanó testvérháborúról, ami után az aranyasszonyok vették kezükbe a hatalmat, életben tartották a népet és átmentették az avar korszakba. Atilla temetésekor a Maros folyó négy gázlójánál huszonnégy sámánifjú állt őrséget, míg a fejedelmi, víz alá való temetkezés lezajlott. Egy Szöged nevű ifjú lett végül Atilla sírjának őrzője, aki a Maros és Ti­sza találkozásánál őrséget alapított Szöged elnevezéssel. A járőrök minden nap ellenőrizték, nehogy megzavar­ja valaki Atilla álmát. Az őrszolgálatot Ilona aranyasszony szüntette meg 505-ben.

A hun fejedelem halála után a férfiak hatalmi torzsalkodása veszélybe sodorta a hun nemzetséget. A kaotikus állapotok rendezése e korban csak női uralommal volt lehetséges, és ebben az átmeneti időben az aranyasszonyok látták el a kormányzói, irányítói feladatokat. Az addig fokozatosan elnyomott teremteni képes női princípium szentsége most újra érvényesülhetett. Így történt, hogy kétszáz éven át 11 aranyasszony, 12 fővezér és 12 fősámán uralkodott e földön, és ezek közül négy aranyasszony fővezér is volt egy személyben. Az Arvisura időrendi sorrendbe is állítja az Aranyasszonyok uralmát: Bősárkány 410-452, Dunna 451-453, Deédes 453-466, Szörényke 467-490, Száva 490-500, Ilona-Gyilyó 500-503, Hajnalka 503-510, Torbágy 510-540, Ilja 540-568, IL Ilona 568-575, Telena 575-600         
Deédes aranyasszony volt az, aki megszüntette a háborúskodásokat Atilla halála után.
Az írás Géza Nagyfejedelem feleségét, Saroltot is aranyasszonyként tartja számon, aki Koppány halála után, 998-ban Kurszán várából hazavágtatott az Aranyasszonyok ősi városába, az akkor égő Veszprémbe, Istvánhoz.

 

 
 Gyógyító aranyasszonyok

  Az aranyasszonyok veleszületett képessége a gyógyítás.
Ez azt jelenti, hogy nem csak a gyógynövényeket és az alkalmazásukat ismerték, 
hanem érezték a betegséget is, és bölcsességükből, hatalmas tapasztalatukból kifolyólag olyan szellemi csatornák nyíltak meg számukra, ami által átlátták a betegségek közvetlen testi-lelki okait, és azt is, hogy milyen módszerrel lehet a leginkább meggyógyítani ezeket. Látták a lelket, hiszen tudták, hogy a betegségek elsősorban a lélek figyelmeztetései, üzenetei a személyiség felé. Bárki fordulhatott hozzájuk, mindenki a számára legmegfelelőbb szavakat kapta, és mellé gyógyulást, aminek fontos építőköve volt a gyógyulásba vetett hit. Abban az időben a gyógynövények segítették az aranyasszonyokat, az ő tudásukat örökölték meg később a kuruzslók és javasasszonyok.
     
A mai Aranyasszonyok

Függetlenül attól, hogy az olvasók elfogadják-e az Arvisurát, mint hiteles forrást, vagy nem, az bizonyosan elmondható, érezhető, hogy az asszonyokban, a nőkben a mai napig benne rejlik az eszencia, a lényegi rész, amely őket bármikor aranyasszonnyá teheti. 
Ehhez azonban fontos felismerni a női és férfi szerepek különbözőségét, fontos lenne megtalálni az egészséges egyensúlyt a női harciasság, küzdelem és a befogadó, feminin minőség között. A nemi identitás kiművelése, fejlesztése a nők esetében azt jeleni, hogy egyre jobbak és jobbak legyenek a női szerepükben, a férfiaknak pedig azt, hogy a nőket jobban megérthessék, s hogy tudomást vegyenek saját érzelmeikről. Hiszen a 21. századra nyilvánvalóvá váltak olyan változások, mint a tradicionális családmodell átalakulása, a bizonytalanságok, melyek hosszú távon párkapcsolati zavarokat és más jellegű problémákat is okozhatnak, gondolván akár csak a nőgyógyászati megbetegedésekre. A testünk és a lelkünk szoros egységet alkot, hat egymásra.
Mi kell ahhoz, hogy a nő ma is megélhesse aranyasszonyi mivoltát? 
A teremtésnek, mint spirituális fogalomnak, mint isteni kiváltságnak a gyakorlatban történő legcsodálatosabb megnyilvánulása a gyermekáldás gyermekszülés, ami a nőnek adatott meg ezen a földön. Hogy ezt a kiváltságot megkapta, ezzel megkapott hozzá egy sor más adományt is: az intuíciót, a felelősségvállalás igazságát, az érzések kifejezését, a gondoskodást, a szépséget, a lágyságot, puhaságot. Mindez azonban nem működik kellő önismeret és változni, fejlődni akarás nélkül, hiszen addig ezek az adományok csak szunnyadó eszenciák a lélekben, várva, hogy mikor jön el az ő idejük.
A régi aranyasszonyok ismerték önmagukat, ismerték személyiségük napfényes és sötét oldalait, és ráláttak arra, hogy hogyan javíthatják, kovácsolhatják előnnyé kevésbé pozitív személyiség jegyeiket. Amikor a nő elkezdi felfedezni valódi önmagát, akkor kezd felfényleni lélekszikrájának aranysárga fénye, és kezd előtűnni az igazi aranyasszony.
Az aranyasszonyok mellett pedig csak az igaz férfiaknak van helyük.
Minél több aranyasszony bontakozik ki, annál több igazi férfi jelenik meg.
Fordítva is igaz: minél több férfi fedezi fel férfi eszenciájának lényegét, és válik igazi, ám nem érzelmek nélküli férfivá, annál előbb tündökölnek újra az aranyasszonyok.
A hatás kölcsönös.
    
Forrás: