Április ereje

Az előtettek álló hónapban rejtett erőtartalékaitok kerülnek felszínre.

Minden, ami már nem szolgál bennetek, szép lassan leválik rólatok ha megengeditek. Személyes erőteretekbe új energiák érkeznek. Ősi kódok nyilvánulnak meg bennetek, mellyel magatokhoz vehetitek és kiteljesíthetitek lényetek azt a részét, amely eddig rejtve volt előtettek. Ennek a hatására egy új látásmód alakul ki bennetek. Az Ég és a Föld összeér bennetek és középre helyeződik. MI, akik az Új Világ teremtői vagyunk, ebben az időszakban jelentős átalakuláson megyünk keresztül. Megválunk minden olyan erőtől, minőségtől, ami hátráltatja az előrehaladásunkat. Megválunk azon társainktól, akik nem rezdülnek együtt a teremtési folyamatainkkal. A Nők egy mélyebb lelki síkra érkeznek meg önmagukba, ahonnan felszínre hozhatják az igaz, eredendő minőséggel egyenértékű értékeiket. Generációs mintákat lehet letenni ebben az időszakban, mely esetlegesen megkötő teherként van jelen az életünkben. A szívcsokor energiamintái átalakulóban vannak ebben az időszakban. A magunkba tekintés még egy mélyebb szinten jön létre. Ebben az időszakban előfordulhatnak szívproblémák, amely az átalakulás részét képezi. Ez az átalakulás egy magasabb rezgésminőségbe emel át. A bennünk és a körülöttünk lévő világ megváltozik, és egy új tartalommal fog bírni. Az ételek helyes megválasztására különös figyelmet kell fordítanunk. Kerüljük a puffasztó, nehéz ételeket. Sok folyadékot, lédús gyümölcsöt, zöldséget vegyünk magunkhoz. A Nap jótékony áldását és erejét tegyük magunkévá! Ebben a hónapban jelentős energetikai változás megy végbe bennünk, amely megalapozza a következő hónapokra való felkészülést. A Fény és a Szeretet legyen velünk! Áldáska

"SOHA NE VÁRD, HOGY A FORRÁS, - NEVEZZÜK MOST ISTENNEK -, LEKÁSZÁLÓDIK A NYOMORBA, MERT NEM FOG! NEKED KELL FELEMELKEDNEK HOZZÁ!!!" "Ha a magas rezgésű Forrásenergia (nem-fizikai, nagyobbik éned) leereszkedne hozzád amikor éppen alacsony rezgésen tanyázol (ennek jele, hogy rosszul érzed magad); akkor a Forrásod is alacsony rezgésen lenne és így semmit nem tudna adni neked. A Forrásod egy stabil, magas rezgésszinten helyezkedik el, és a rezgésbeli távolságot kettőtök között az érzelmeid jelentik. De mivel a Forrás stabilan tartja a szintet, Te vagy az egyedüli, aki képes vagy fel-le mozogni ezen a rezgésbeli létrán a fókuszod által. Hát nem csodálatos, hogy van egy biztos pont az életedben, ami folyamatosan és következetesen tartja a magas rezgést? Hát nem nagyszerű dolog tudni, hogy a valódi Éned ez a magas rezgésű, stabil Energia? Hát nem nagyszerű tudni, hogy képes vagy egyre magasabbra emelkedni ezen a rezgésbeli (érzelmi) létrán? Rengeteg ember panaszkodik, hogy Isten magukra hagyta őket. Elkeseredetten, viharverten állnak egy borzalmas szituáció kellős közepén és kiordítják magukból: 'Hol van ilyenkor Isten???' - Isten, vagy más néven Forrásenergia, vagy más néven a Te nem-fizikai részed ott van egy magas rezgésszinten, tartja a helyet mindörökké, várja hogy csatlakozz hozzá az érzelmi összpontosításod által. És ha így teszel, ha tisztán fókuszálsz és fenntartod ezt a fókuszt, hozzáférsz mindahhoz aki valójában vagy, a kiteljesedett képességeidhez, az Univerzum Erőihez, de SOHA NE VÁRD, HOGY A FORRÁS, - NEVEZZÜK MOST ISTENNEK -, LEKÁSZÁLÓDIK A NYOMORBA, MERT NEM FOG! NEKED KELL FELEMELKEDNEK HOZZÁ!!!" - Abraham-Hicks

IKERLÁNGOK AVAGY IKERLELKEK

Gyönyörű írás, bár korábban született, de már sok titkot feltár. A jóslatai szépen, rendre beteljesülnek. Páratlan boldogságot okoz az Ikerlángoknak. Nekem is, másoknak is, sokaknak. Saját ikerlángjainknak is. Különösen a kiválasztottak első körének, a kilenc ikerláng-párnak. Már a beteljesülésben lévő Ikerláng-párok ünnepei kezdődnek.
.,...

Ikerlelkek egymásra találása
Közzétéve 2013. október 24. csütörtök , Ikerlelkek.hu

Csak az élhet teljes életet, aki megtalálja ikerlelkét. Az ikerlelkek léte rávilágít a szeretet valódi természetére és talán arra is magyarázatot ad, mi a lélek hivatása a földön. Emily Bronte ezt így fogalmazta meg: „Ő sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből is van a lelkünk, az övé és az enyém egy…” Ez az ikerlelkekre roppantul jellemző kijelentés Cathy szájából hangzott el az Üvöltő szelekben. Az azóta klasszikussá lett romantikus regényt egy magányos vénlány írta, akinek a külső életben semmiféle szerelmi tapasztalata nem lehetett. Emily Bronte a lélekből merítette tudását. De ugyanez a belső tudás ihlette a világirodalom és opera megannyi szerelmi történetét is.
E munkák azért maradandóak, mert központi gondolatuk mélyen eltemetett igazságokat feszeget. Valamennyi arról szól, hogy önmagunkban csonkák vagyunk, és él valahol valaki, aki teljessé avatja létezésünket, olyanná, amilyenek kezdetben is voltunk. A keleti bölcselet arra tanít, hogy a lélek egyszerre nőies és férfias, a Teremtő kettős természetének tükreként. A gondolatot, hogy az eredetileg egységes lélek kettéhasadt, filozófusok, költők és vallási tanítók vezették fel az idők folyamán.
Arthur Schopenhauer, a 19. század nagy filozófusa egyenesen természeti törvénynek tekinti. A Világ mint akarat és képzet című művében ezt írja: „A polaritás, vagyis valamely erő felbomlása két minőségileg különböző, ellentétes, újbóli egyesülésre törekvő tevékenységre… A természet csaknem minden jelenségének alaptípusa, a mágnestől a kristályokon át az emberig…”
Már 2500 éve szemléletesen festette le az ikerlelkek létezését Platón a Lakoma című művében. Az egyik szereplő, Arisztophanész a szerelmet dicsőítve elmondja: miként választotta Zeusz két ellentétes félre a lelket. Ez a két fél azután szüntelenül egymást keresi a földi létben. Amikor pedig éppen a maga másik felére talál rá valaki… csodálatos mámorba ragadja őket a barátság, az összetartozás érzése és a szerelem, és nem akarnak elválni egymástól úgyszólván egy pillanatra sem. Ezek azok, akik egész életüket együtt élik végig, és nem tudják megmondani, mit kívánnak egymástól. Mert senki nem képzeli, hogy a szerelmi élvezet az, aminek a kedvéért úgy örülnek, ha egyik a másikkal együtt lehet… Nyilvánvaló, hogy másra vágyik a lelkük, amit nem tud kimondani, csak sejti, mire vágyik, és talányként lappang benne…”
Mert a teljességre áhítozó lélek visszatér eredetéhez. Úgy véljük, e visszaút első állomása a minél tökéletesebb egyéni spirituális fejlődés, ezt követi a lélek kiegészülése hiányzó felével, ikertestvérével. Legvégül ama lélekcsoport lelkei egyesülnek, ahonnan az egyéni lélek a kezdeteknél kivált.
A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Ez azt vonja maga után, hogy aki elhagyott a férje, felesége, szeretője, azért tette, mert nem volt hozzá való. Egy ideig kibírta mellette, ám csak egy darabig. Olyan ez, mintha olyan fedőt tennénk egy lábasra, amely nem illeszkedik rá tökéletesen. A férfiak és nők elhagyják egymást egy harmadikért, az ikerlelkek azonban soha. Tökéletes bizonyossággal ismerik fel egymást, és többé nem válnak el. Amikor tehát félni kezd valaki, hogy elcsábítják tőle házastársát, ez annak a jele, hogy partnere nem a hőn vágyott ikerlélek.
Lelki ikertestvérünk a tükörképünk, önmagunk fordított mása. Az isteni gondviselés csodája folytán mégis páratlan és lenyűgöző személyiségre lelünk benne. Ennek a bűvöletnek jó része kétségkívül abból fakad, hogy új megvilágításban fedezzük fel lényünk lényegi vonásait. Ugyanakkor az egyéni életutak eltérő tapasztalatokat hoznak magukkal, amelyek a különbözőségükben is kiegészítik egymást. Lelkünk másik fele mindörökre új és izgalmas marad számunkra, hiszen azt adja meg, amiben szűkölködünk, bár szívesen fogadnánk. Az ikerlelkek paradoxona, hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik. Egy ilyen együttlét sohasem unalmas, inkább az örök fejlődés igézetével ajándékoz meg.
Az ikerlelkek neme eldőlt szétválásuk pillanatában. E két fél azonban soha nem vált szét maradéktalanul, amennyiben mindkettő magában őrzi tovább a másik fél csíráját. Az egyik lélekfél a jang-, a másik a jin-elvet fejleszti magában, miközben az ellenkező nem lényegéből is hordoz magában valamit.
A keleti bölcselet a következőképpen határozza meg a jang- és jin őselvet: a jang a felosztó és elhatároló kezdeményező erő, a jin ezzel szemben a tápláló, újraegyesítő fogékonyság. Jang nélkül semmi nem keletkezne, jin nélkül viszont meghalna minden, ami megszületett. A jang a szellemi tevékenység a maga erőteljes mivoltában, a jin viszont a képzelet és a költőiség, amely megszépíti a merőben szellemit. A jang előretör, a jin megőriz. A jang a cselekvés, a jin a létezés. A jang férfiúi adakozás és nagylelkűség a jin nőies befogadás, megőrzés, felnevelés és szétosztás. A jang felfedezés, a jin a felfedezésekre csábító vonzerő. A jang a hőn szeretett szerető, a jin az, akit szeretnek, és egyúttal minden szerelem forrása. Férfinak és nőnek lenni e szerint azt jelenti, hogy nemi jellegeink által meghatározott nemünket – tökéletes ellensúlyt alkotva – kiegyensúlyozzák az ellenkező nem sajátságai, de a férfiúi és női erők nem keverednek egymással, hanem megőrzik különállásukat.
A fizikusok újabban az úgynevezett ikergerjesztéses kísérletek során megdöbbenve észlelték, hogy amennyiben az egyszerre született atompárok egyikében külső erő hatására megváltozik az atommag körül keringő két elektron mozgásának iránya, ikertestvére is ugyanazt a változást tanúsítja, legyenek bármekkora távolságban.
Természeti előképe ez az ikerlelkek kettősségének, melyek különállók abban, hogy önálló alakba öltöztek, ám az egyik szellemi dimenzióiban mindig ott érződik a másik hatása. Természeti törvénynek mondhatjuk ki, hogy az egyik bármely cselekedete a másik lelket is befolyásolja fejlődésében, és mindez anyagi síkon is érezteti hatását.
Akinek tehát nincs türelme kivárni, amíg rátalál Énje másik felére, az boldogtalanul éli végig az életét. Csalódások, válások sorozata után végül is egyedül marad, „félemberként” tengeti életét.
Sokan úgy vélik, hogy az emberiség tudati fejlődésében kvantumugrás előtt áll. Aki ezt felismerte, a maga módján készül rá. Ráébred: Itt az idő, hogy tudatosítsuk magunkban eredetünket, lehetőségeinket, és felelősséget vállaljunk magunkért ugyanúgy, mint a Föld sorsáért. Úgy hisszük, az ikerpároknak kulcsszerepük lesz ebben az átalakulásban. Nem véletlen, hogy éppen ebben a korban találnak egymásra tömegesen. Ebben nem csupán a személyes sorsokban van jelentősége, de planétánk életében is.
Az ikerpárok találkozása energiaörvényt kavar, amely fényként villan fel a tömeges tudatlanság sötétjében. Így lesz a kettőből három, márpedig ez olyan erő, amely a világosságot és a végtelenül tiszta Szeretetet képviseli.
Ez az energiafajta, amely mindkét iker erőiből merít, több náluk, de az együtt munkálkodó embercsoportok energiáit is meghaladja. Egyfajta áldozati ajándék, melyet az ikerpár egymásnak ad, hogy azután a köz javára fordítsák.
Képzeljünk magunk elé egy sötétbe borult előadótermet, ahol gyertyalángok gyúlnak. Mindegyik láng egy-egy harmonikus párkapcsolat, két ikerlélek között. Végül, ahogy az ikrek megsokasodnak, a gyertyalángok száma is megszaporodik, és a terembe lassan világosság költözik. Olyan tömérdek energia halmozódik fel a Földön, hogy felgyorsítja a régóta várt tudati áttörést.
Látjuk tehát, hogy az ikerpár keresése nem önzés, hanem egyfajta szolgálat. Az ikerlelkek találkozása, a világ végső reménysége. Hogyan valósulhat ez meg? A kérdés elintézése végtelenül egyszerű azok számára, akik a mindenség ügyeiért felelősek. Az egész gépezetet Isten első lehelete hozta mozgásba, és a fogaskerekek a kozmosz végtelenjében egytől egyig beindulnak, ha megkapják erre a jelet. Tengerek válnak majd szét, hegyek omlanak le, nemzetek dőlnek romokba, hogy utat csináljanak két egymás felé nyúló kéznek, mikor eljön az ideje.
Az ikerpárok ugyanannak a léleknek a két felét képviselik, ezzel szemben a lélekcsoport tagjai minden belső közösségük ellenére külön lények. Sok rokonlélek áll közel hozzánk, lelki ikertestvérünk azonban csak egy van. Az előbbit a hasonlóság, az utóbbit a teljes egyezés határozza meg. Ám még a hasonlóságok is mélyre hatóak lehetnek. A lélekcsoportot összefűző Szeretet ugyanabból a forrásból fakad mint az ikertestvérek szerelme, mi több , az utóbbit is a lélekcsoport tagjainak hosszan tartó kapcsolata érleli meg. Mikor jelen életünkben találkozunk e csoport tagjaival, és hamarosan rokonszenvünkbe fogadjuk őket, azt találjuk, hogy ez a szimpátia és Szeretet minden addigi érzéstől különbözik. A lélekcsoport tagjai ténylegesen összeillenek, és ez az összhang természetük hasonlóságának folyománya. Meglehet lélekcsoportunkba sok százan, vagy ennél is többen tartoznak legkülönfélébb egyéni alkatokkal
Azért vagyunk itt, hogy előre mozdítsuk egymás fejlődését. Ezért is ölt egyszerre testet sok rokonlélek, nekik ugyanis pont most van szükségük a másikra. Mivel szabad akarattal rendelkező lények vagyunk, a csoport egyik másik tagja fejlettebb a többinél. Ők segíteni fogják társaikat előrehaladásukban. A “szintkülönbség” azonban mégsem nagy közöttük, hiszen a csoport laza szövetsége a kezdetektől együtt fejlődik. Ez a kapcsolat azután szilárdul meg, miután a lelkek egyenrangúvá válnak, és már jobban összetartanak. Ez újra az a szempont, amely elkülöníti egymástól a rokon és ikerlelkeket. A lélekcsoport tagjainál elképzelhető, hogy fejlődésük különböző szakaszán járnak.
Más azonban a helyzet, az ikerpároknál, akik egyenrangúak, éspedig igen fejlett fokon. Mivel a lélek két felét képviselik, az ikerlelkek nem előzhetik le egymást, ám sürgethetik vagy hátráltathatják a közös előrelépést. Valamennyi lélekcsoport tényleges vagy leendő ikerlelkekből áll. A csoport elsődleges célja éppen az, hogy összehozza a párokat, egyfajta lelki házasságközvetítés ez. Ráadásul, minden egymásra találó ikerpár olyan tiszta energiát gerjeszt, amely újabb lelkeket vonz a csoport középpontjába. A csoport egyesíti az ikerpárokat, ők pedig közelebb hozzák egymáshoz a csoport tagjait.
A lélekcsoport tagjai lényegükben megegyeznek. A lepárlott, megszűrt tapasztalat azért szabadon áramolhat át egyikükből a másikba. Az idők folyamán a különbözőképpen élő lelkek tudása és bölcsessége az egész csoportot gazdagítja. közös tulajdonuk lesz, ami kozmikus mértekben időt takarít meg. Az isteni gondviselés rendelése folytán nem mindenki vállal fel minden terhet. A végén mégis az összes lélek mindentudó lesz, anélkül azonban, hogy valamennyi keserű poharat fenékig ürítettek volna. Mialatt tehát a csoport egyre feljebb emelkedik a lét ranglétráján, egyszersmind egy nagyobb egységhez is tartozik már, amely közös tapasztalatok törvényének engedelmeskedik. Így folytatódik az egyesülés a mindenségben,mígnem minden tapasztalat kölcsönössé válik, miközben megmarad a lelkek egyedisége.
Az ikerlelkek mélyen lelkükbe vésték a másik képét, mindegyik rányomta bélyegét a társára. Valamennyi emberi lény szívében hordozza ikertestvére arcmását. Bármilyen elmosódott is, de ott van. A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Azért, mert ezeket a lelkeket Isten egymásnak alkotta, és semmiféle erő nem választja el egymástól, és nem is kell elszakadástól tartaniuk. Az ikrek soha nem hagyják el egymást, és tökéletes bizonyossággal ismerik fel ikerlelküket, s ha megtalálták egymást, soha többé nem válnak el. Az ikerlélek lehet már közel is van, és arra vár, hogy megtegyük az utolsó lépést a fejlődésben. Esetleg mindkét félnél hiányzik a végső egymásra találás előtt. A találkozásra csupán akkor kerül sor, ha magunkban eljutunk odáig.
Lelki ikertestvérünk a tükörképünk, önmagunk fordított mása. Kiegészítjük egymást, nem egy szempillantás alatt, hanem újfajta fejlődési folyamat részeként. Mindeközben önmagunkban is egyre egyénibbek leszünk. Az ikrek paradoxona: hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik. A párjára lelt ikerlélek a Teljességet(tökéletes lényt) látja a másikban, és a Szerelem erejénél fogva segít is kibontakoztatni.
Az egymáshoz visszatérő ikerlelkek az egész teremtést arra sarkallják, hogy visszatérjen ősforrásához. Mindeközben tudatában is vannak felelősségüknek, valamennyi magasabb rendű élet felelősségének a többi létező felemelésében. Ezért látunk annyi ikerlelket közös szolgálatban buzgólkodni: tanítani, könyvet írni, csoportfoglalkozásokat vezetni. Bocsássuk meg ezért az ihlet új csúcsait meghódító lelki ikreknek, túlzó, rajongó nyelvhasználatukat. Ez legkifejezettebben a költőknél tapasztalható. Mindez érthető, hiszen a szerelmesek érzelmei, nem mérhetők hétköznapi mércével, vallásos áhítat hatja át őket. Nem arról van szó, hogy az ikrek valahol az éterben lebegnek. Szerelmük szilárdan áll a valóság talaján kapcsolatuk mélysége jogosítja fel őket e magaslatokra. A lélek birodalma elvarázsolt tartomány a hétköznapi embernek, tökéletesen természetes azonban azoknak, akik e hont lakják: a misztikusoknak, szerelmeseknek, gyermekeknek, angyaloknak. Ez a magyarázata miért van misztikus földöntúli felhangja legtöbbször az iker egymásra találásának.
A sors kegye ez a legmagasabb rendű erők munkálkodása, amely egymás felé vezérli az elváló lelkeket. A kozmikus világtörvény rendelése, hogy a tömeges szétválás az egyéni lelkek egymásra találásával érje el a tetőpontját. A mindenség erői ilyenkor összefognak, hogy előkészítsék ezt a drámai fordulatot. A révbe jutás nagy pillanata ez azoknak, akik jó ideje ezen fáradoznak. Mindennek semmi köze a szerelemhez. Aki szerelembe esik, elvész a másikban, lemond önmagáról, mintegy átnyújtja szívét a szeretett lénynek. Az ikrek újraegyesülése ezzel szemben, alászállás önmagunk mélységeibe, a lélek igazi lakhelyéhez. Az ikerlelkek egyesülése kicsiben előlegezi meg a lelkek végső nagy egyesülését az Ősforrással. Ami lent, az fent.
Vegytiszta létezés ez, feltétel nélküli egyesülés avagy állapot. Olyan melynek jellemzése tökéletesen reménytelen gyarló emberi fogalmainkkal, jelenlegi tudatunkkal fel sem foghatjuk ezt a gondolati síkot. A Szeretet hálója az egész mindenségre ráborul, hogy minden időkben felébredésre ösztönözzön. A Mindenható Szeretetből osztotta a lelkeket, hogy egymáshoz visszatérve tovább növekedjen bennük ez az érzés.
Nagy öröm az ikerlelkek egymásra találása, ám mindez csak sápadt visszfénye annak a mennyei elragadtatásnak, amely az ikerlelkekből álló lélekcsoportok újrarendeződését kíséri. Mind több és több lélekcsoport gyűlik össze, mígnem csillagrendszerekként sokasodnak meg a mindenségben. Közben minden egyes lélek egyre tágul, hogy be tudja fogadni az égi üdvösséget. Az ikerlelkek egymás felé vivő útja, nemegyszer bizony rögös és fáradságos. A lelki ikertestvér felé közelítve szerelmi tapasztalatainkból tanulunk. Ugyanakkor nem feltétlenül van szüksége mindenkinek partnerre, saját magunk elfogadását, saját szeretni tudásunkat is fejleszthetjük. Ha nyitottak maradunk, valamennyi élményünk, önismeretünk elmélyítését szolgálja. Aki pedig rátalál önmagára, az ikerlelkével való egyesülésre is készen áll..”
Természetüknél fogva a lelki ikrek képtelenek elválni egymástól, ezért arra kényszerülnek, hogy a lehető leggyorsabban megoldják a konfliktusaikat. Sokat tanulhatunk tőlük, ha követjük példájukat, hisz az ikermodell az emberi kapcsolatok eszményi mintája.
Az ikrek szúfi jelképe két egymásba kalapált gyűrű, melyek középen átfedik egymást, (így hozva létre a hármasságot) és nem lehet szétválasztani. A két karikagyűrű testesíti meg a két személyiséget, akik önmagukban teljesek, bár függenek egymástól. Ők annyira egymásban és egymásért élnek, hogy az átlagnál is mélyebben megszenvedik társuk fájdalmát, melyet tűrhetetlennek éreznek, és mielőbbi megszüntetésére törekednek.
Lelki közösségük alapja a tökéletes őszinteség. Az ikerlelkek sorsa egy örökkévalóságon át összefonódik. Amíg külön élnek, karmájuk ledolgozásával is egymásra találásukat segítik elő. Az ikerlelkek egyesüléséhez nincs szükség csillogásra, fényes külsőségekre. A lélek ilyenkor valódi, benső fényességet keres.
Ha az ikerlélek egyike vagy mindkettő házasságban él, konfliktus támadhat az emberek törvénye és az ég akarata között. Egy házasságban élő felelősségteljes ember, nem hagyja ott a családját egy szerelemért, még akkor sem, ha ikerpárjáról van szó. Ellenkezőleg, még inkább kötelezőnek érzi magára nézve, hogy tekintettel legyen azokra, akik tőle függenek és a lelkiismerete hangjára figyel. Ha olyan férfiról/nőről hallunk, aki átgázolt családján, csak mert megjelent lelki ikertestvére, biztosak lehetünk abban, hogy hamis az egész. A valódi ikrek ezzel szemben bebizonyítják a világnak, mire képes a Szerelmük, amely nem földi szabályokat követ, hanem belső gyarapodásért. gazdagodásért, amely felfelé mutat, és további lelki találkozásokra sarkall. Azok az ikrek akik nem tudják együtt leélni az életüket, megkeresik az okát ennek a megszorításnak. Bizonyára megértik majd, hogy próbának vetette őket alá az ég. Talán olyan szolgálatra szólít, melyet így könnyebben teljesíthetnek.
Az ikerlelkek szerelme különben sem elsöprő földi szenvedély, melyet mindenekelőtt a testi kívánás határoz meg, ők a lélek közelségére vágynak. Bármilyen akadályba ütközik azonban az ikerpár egyesülése, végső soron semmi sem állhat útjába.
Néha azért megesik, hogy az ikrek egyesülése, felrobbant egy létező házasságot. Ez azonban minden bizonnyal önsúlya alatt is összeroppant volna.
A válás ugyanúgy a gondviselés terveinek része, mint az ikrek találkozása.
Az elengedés, az egymásra találás, a természet rendje. Ez esetben az ikrek találkozása új életciklust indít el, valamennyi érintett fél számára.
Mikor egy házasságban valamelyik házastárs félrelép, biztosak lehetünk abban, hogy a házastársak nem ikerlelkek, csupán két egymással összeillő lélek frigyét látjuk.
Fokonként egyre többen lesznek ikerlelkek a Földön. Már nem ritkaság az ilyen ikrek tartós szövetsége, melynek megkülönbözető jegyei: a hűség, összhang, boldogság, Szeretet, bizalom. Egy ilyen Szerelem valamennyi férfi és nő beteljesült álma. Az ikrek kapcsolatában mindkét fél ugyanabban az ütemben fejlődik. Az egyik az egyik területen teljesít, a másik a másikon, miközben mindkettő előrefelé noszogatja a párját. Egymás vezetői. Ha a házasfelek nem illenek össze, mindkettő másik irányban és ütemben fejlődik. Az egyikük kinövi a másikat. A lemaradozó fél igényei ilyenkor gátolja társa spirituális előrejutását. Aki “elől jár”, fel kell mérnie önmagával szembeni kötelezettségeit.
Az egymásra talált ikerlelkekből áradó csillagfény nem tűr meg semmilyen “sötét gonosz erőket.” Amint a lélek kiegészül és ismét teljessé válik, immár olyan erős, és legyőzhetetlen, hogy bármilyen ostromot visszaver. Az ikerlelkek fénye lassan felderíti a világunkat, egy ilyen lázadás természetes reakció a sötétség ellen. Az ikrek kapcsolatának alapja a közösségük alapvető tudata, a látásmód, a célok, és érzések egysége. Az ikrek nem húzzák-vonják egymást eltérő irányba. Csupán csak rövid időre, ideiglenesen távolodnak el, hiszen önálló egyéniségek. Emberként törnek előre, de nem bicegve, nem fogja egyik vissza a másikat. Ezért olyan gyors a közös tempó, miután egymásra találtak.
Az ikerlelkek életszemlélete is megegyezik. Végsőkig csiszolódva társteremtőkké válnak. Nem kételkednek abban, hogy oka volt a találkozásuknak. Ez az ok, fokonként világosodik meg előttük. Miközben felkészülnek egymásra, máris ráhangolják a célra az érzékeiket. Egy emberként szentelik magukat a választott hivatásnak, melyre a sors szánta őket. Az ikerlelkek érzésben is egyek. Mély közösségük leginkább Szerelmükben ad hírt magáról, ez a Szerelem azonban jóval több romantikus lobogásnál.
A lélek szerelme ez, amely az egyénen túllépve az egészet fogja át. Az ikrek önálló egyéniségek, de megosztottságuk eltűnt. Az ikerlelkek megegyeznek törekvéseikben, szeretni tudásukban, az emberiséggel és a bennük élő magasabb rendű erőkkel szembeni odaadásukkal, Mindketten hisznek az életben, a gondviselés alapvető jóindulatában, hiszen ha nem bíznának, hogyan is készülhetnének arra a jóra, amit egymás számára jelentenek. Megegyeznek érzékenységükben, szépérzékükben, és a “rossz” elfogadásában. A bajban ugyanazt a lelkierőt és kitartást tanúsítják. Ahogyan egy levél erezete nem változik, ugyanaz lesz életük során az ikerlelkek mintázata is.
Teljesen kiegészítik egymást, ez legvilágosabban életcéljuk megválasztásában nyilvánul meg. Az a tapasztalat, hogy rendszerint ugyanannak a feladatnak a kiegészítő oldalaival foglalatoskodnak. Gyógyítók, tanítók, zenészek, művészek, írók.. Pl. az egyiknek az írott a másiknak a kimondott szó a fegyvere. Egyiket az esze míg párját az érzelmei mozgatják. Ugyanonnan jönnek, ezért vonzalmaikban, ellenszenveikben, ízlésükben, szépérzékükben is rokonok. Többnyire hasonló zenei ízlés, humor, kapcsolatteremtő készség, ételek, szórakozás, gondolatvilág, testfelépítés, öltözet, haj, stb…
Amikor eljön az ideje, a körülmények is úgy fordulnak, hogy összehozzák az ikreket. A lelkek egymásra ismerése hihetetlenül nagy pillanat. A szikra ekkor pattan egyikükről a másikra, majd fellobban a láng, s ezután válik a kettéosztott lélek ismét eggyé. Noha a beteljesedés egyetlen szempillantás műve, lelki nemesedés is megelőzi.
Az ikerlelkek nem úgy tekintenek egymásra, mint más közönséges halandók, soha nem gyarló embernek, hanem makulátlanul tiszta léleknek látják párjukat. Egyszerűen tudják milyen az igazi valója. A világosság mindent eláraszt körülöttük és Szeretetre méltóvá varázsol. Az érzés: Hazaérkeztél, mert magyarázatok nélkül is mindent ért benned, hiszen mindig is ismerted.
Ugyanakkor tudod, hogy ennek a kapcsolatnak célja és értelme van, hogy szolgálatot tegyél embertársaidnak.
Az ikrek lelkéről lepattanó szikrák azonnal együtt szállnak tovább, amint a kapcsolat létrejön. Mégis elképzelhető bizonyos fokú ellenállás, gyakorlati vagy érzelmi okokból. Egy társadalmi megbecsülésnek örvendő házasember érthető módon megzavarodik, amikor váratlanul szembekerül ikre másik felével. Ilyenkor talán nem hajlandó tudomásul venni a helyzet nagyszerűségét. A lelkek azonban a sors rendeléséből találkoznak, pontosan fejlődésüknek ama szakaszán, amikor az ellentéteknek egyesülniük muszáj. A lélek nem várja ki amíg az akadály elhárul az útból. A küzdelem idején, a mindenség erői valamennyi oldalt felvonultatják. Végül az ikrek közti mágneses vonzás minden akadályt legyőz, és a gondok elsimulnak.
Nem mi döntjük el ő-e az, vagy sem. Lelki ikrünket a kezdetek óta nekünk rendelték a mindenség erői. Ezen sehogyan sem tudunk változtatni. Minden erőfeszítés hasztalan. Nem tudjuk leradírozni, megmásítani. Gondoljunk csak az ujjlenyomatunkra. Hol találunk hasonlót?
Forrás: Patricia Joudry – Ikerlelkek

https://www.facebook.com/csaba.varga.1291421/posts/1141397425880004

Az Ősképek fontossága

"Ősképek abban különböznek minden más képtől amit az ember formál, hogy az Ősképek Isten által formáltak, és az Ősképekkel együtt, vele születik a tartalom is. Azok a képek melyeket mi emberek hozunk létre, mi emberek formálunk, azokkal a képekkel nem születik meg a tartalom, azoknak a képeknek a tartalmát mi határozzuk meg, egyrészt a társadalmi réteg, vagy a civilizációnak valamelyik fokozata."
Molnár V. József

Az egyik kapcsolatteremtés alkalmával Anyahita utalt rá, hogy milyen nagy fontossága van annak, hogy semmilyen tanítást, fontos gondolatot ne tartsunk meg magunknak, hanem Fényünket szétszórva továbbítsuk. 
Tanítását szeretettel osztom meg Veletek.

- Az Ősképek jelképrendszerét hozzátok vissza a gyakorlatba, megerősítitek vele Önmagatok tudását.
Egy élhető társadalom kialakításához igencsak fontosak az Ősképek.
Szimbolikus rendszerben gondolkodjatok!
A belső tudás kiaknázása nagyon fontos a jelenben.
Találd meg magadban eredendő Önvalódat!
Engedd el a múltat és csak a mostban, a jelenben légy!

Adj hálát minden napért, amit a Földön töltesz.
Becsüld magad és az értékeidet!
Jó szívvel gondolj magadra és embertársaidra.
Egyenlőség, testvériség,- ez legyen a jelszavad.
Értsd meg a szeretet fogalmát, helyesen értelmezd!
A lemenő nap tükrében tisztítsd meg gondolataidat, tiszta szívvel térj nyugovóra.

Áldott légy, Áldott légy, és áldással légy embertársaid iránt.
Hozd ki magadból a legjobbat, tiszta szívvel, érdek nélkül fordulj embertársaid felé.

Saját meglátásom szerint nagyon fontos, hogy a bennünk élő Ősképeket felfedezzük, tudatában legyünk lelkiségünk meghatározó elemével.
Mindenki lelkében él egy őskép, amely születéstől fogva kódolva van bennünk.

Csak rajtunk múlik, hogy ehhez a tudáshoz hozzáférünk-e. 
Megnyitjuk-e magunkat az egyetemes szeretet előtt, azonosulunk MAG-unkkal, és felfedezve a bennünk élő őskép rendszer által megtaláljuk világban betöltött helyünket.

Áldáska, Feketéné Lendvai Katalin

A magyar Őskép rendszer kapcsolatos írások megtalálhatóak 
Cey-Bert Róbert Gyula könyveiben
" - A lelki erő, a lélekben élő belső képek, ősképek, szakrális érzetek érzelmi energiájának mágikus összessége.
- Belső képek és ősképek?

- Elsősorban a hun lélek belső képeiről van szó. Megjelennek mondáinkban, regösénekeinkben, meséinkben, ruházatunkban, írásunkban, fegyvereink és hajlékaink díszítésében, zászlóinkon.
Összesűritett lelki energiát hordoznak, cselekvésre ösztönöznek, erőt adnak a mindennapi életben is, a csatatéren is. Ha egy nép lelkében sok érzelmi energiával töltött, belső nemzeti kép él, akkor lelkileg erős, összetart, és könnyűszerrel legyőzi azokat a népeket, amelyek lelke szegény.
-Minél több belső lelki kép van egy nép lelkében, annál erősebb?
-Igen. A belső lelki kép érzelmi energiája, lelki erővé változik, mely összefogja és erősíti a közösséget."
Cey-Bert Róbert Gyula: ATILLA HUN ÜZENET

Égig érő Fa selyem mandalám


AZ ŐSKÉPEKwww.vilagnakviraga.hu/kotetek/oskepek.pdf

Nézzük meg a bennünk élő ősképek közül az egyik, kulcsszerepet elfoglaló ősi szimbólumot, a négyes osztású kört, vagyis a körkeresztet, a mandalát, jelentését, s a rá kivetülő lelki tartalmakat. A körkereszt ősidők óta az egész földön megtalálható az emberiség kultúrájában, nemcsak a keleti vallásokban, hanem már az ősember művészetében, a törzsi művészetben, a népművészetben és a kereszténység szimbolikájában is (1. kép). A középkori ábrázolásokon mind Jézus Krisztus, mind pedig az Atyaistenés a Szentlélekglóriájában megjelenik (2. kép).
A mandala teljességet, egységet fejez ki, a világ alapvető tér-időszerkezetét, egységét, önmagába visszatérő mozgását, például a tavasz, nyár, ősz, tél változásait; a napszakokat: reggel, dél, este, éjszaka; az ember életkorszakait: gyermekkor, felnőttkor, öregkor, halál és túlvilág.
„Az emberiség ősidők óta, ha valami egységet, teljességet, befejezettséget akart kifejezni, ilyenkor rendszerint a négyesség és körszimbólumokat használta.” 
(C. G. Jung)

Teljes írás megtalálható:
www.ntk.hu/web/10801/tartalom/list/50680246

Az ősképek világa

Szakács Gábor beszélgetése Molnár V. Józseffel

- Mit takar a néplélekrajz? Úgy tûnik, nem örvend túlzott népszerûségnek.

- Oka van ennek. Mivel a hitleri idõkben ezt a tudományt a németek használták, Európa hátat fordított neki. A néplélekrajz nem a tárgyakat, cselekvéseket írja le, hanem lélektani hatásukkal foglalkozik, ennek volt nagy tudósa a századelõn a szegedi professzor, dr. Bibó István, a politikus édesapja. A Rákosi-rendszer alatt ezt törölték, tiltott tudománynak számított. Az oldódás igen lassú, mert az akadémikus tudomány mind a mai napig nem óhajt tudni róla. Európában is csak mostanában kezd ismét elterjedni. - A néplélekrajz a felnõttek mellett a gyermekek érzéseit is kutatja. Milyen felismerések vitték ebbe az irányba? A szociológusok, pszichológusok elméletileg már mindent megírtak errõl a témáról.

- Valójában nagyon keveset tudunk a gyerekekrõl, én pedig akkor fordultam feléjük, amikor a 70-es évek elején kiállító grafikusként kerestem a legtöbbet közvetítõ, ugyanakkor legegyszerûbb formákat. Így kötöttem ki a barlangi mûvészetnél és döbbentem tapasztaltam, hogy az iskolában becsaptak, hiszen az az ember, aki a kõkorban belsõ késztetést érzett arra, hogy jeleket karcoljon a környezetében, nem akármilyen formákat vésett a kõbe. Ezek a formák ugyanis a mai napig alkalmasak arra, hogy használjuk õket, amikor modellezni akarjuk a világot. Még nagyobb volt a meglepetésem, amikor az akkoriban még csak firkálgató kislányom szintén ugyanazokat a jeleket használta. Eszembe jutott pankaszi öregapám környezete is, ahol a háború után laktunk, miután édesapámat málenkij robotra hurcolták, ahonnan soha nem tért vissza. Ez a család adott menedéket, és náluk megint ugyanazokat a formákat fedeztem fel, amelyeket öregapám faragott a járomba, öreganyám hímzett kendõre. Ha csak ezeket tapasztalom, már akkor is ezen terület kutatásának szentelem az életem, de ahogy kezdtem odafigyelni más gyermekek rajzaira is, látnom kellett, hogy nem szüleik mûvészi tehetségébõl öröklik tudásukat, hanem ajándékba kapják a Teremtõtõl. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a paraszti környezetben ezek a formák nem díszítõelemek. Öregapám azért faragta járomra a Nap jelét, hogy védje a tehenet a rontástól és az sem volt mindegy, hogyan foglalunk helyet az asztalnál, milyen a templomi ülésrend. Ezek az emberélet rendjét meghatározó formák a természetes mûveltség tartozékai, én pedig ennek lelki vetületével foglalkozom. Így kerültem kapcsolatba a gyerekrajzokkal, amelyekben jelen vannak a Jung által már a századelõn õsképeknek nevezett régi formák.

- Ez az õskép a magyarázata annak, hogy a gyermek hétéves koráig származásától, kulturális környezetétõl függetlenül a világ minden pontján ugyanazt rajzolja?

- Mint mondottam a gyermek ajándékba kapja ezeket a formákat, de az is nagyon fontos, hogy majdan hogyan maradnak meg a felnõtt társadalomban. Az ember azt gondolná. hogy minden nép egyforma, ez azonban így nem igaz, már csak azért sem, mert vannak népek, amelyek ezeket az Istentõl ajándékba kapott õsképeket nem becsülik. A magyarság nem tartozik közéjük, mûveltségét tekintve kitüntetett helyzetben, sõt bizonyíthatóan a legelsõ helyen van az európai környezetben. Felnõtt társadalmunk is becsüli ezeket a jeleket, bár nem a civilizált társadalomra, hanem a paraszti mûveltségre gondolok, amelyik a mai napig megtartotta hagyományán. Az az érzésem, hogy most, amikor a globalizmus terjeszkedik és az ember életellenes dolgokat talál ki a világban, a magyar mûveltségnek értéke lesz, pontosan a megtartott õsi formák miatt.

- Tud-e még példát olyan tulajdonságra, amelynek tekintetében Magyarország a világelsõk között van?

- A születés körüli szokások az egész világon Magyarországon a leggazdagabbak. Ezt azért merem állítani, mert néhány évvel ezelõtt amerikai tudósok jártak a Balkánon, majd nálunk is, hogy a születés legmegfelelõbb formáit kutassák. Rájöttek ugyanis, hogy a kórházban született gyerek már hátránnyal indul. Nos, azt kellett tapasztalniuk, hogy itthon, de Erdélyben és fõleg Csíkban, a gyimesi csángóknál a születés összetett rendszere biztosítja a legjobb körülményeket a világrajövõ gyermek számára. Ilyet még a törzsi közösségeknél sem találtak, ez pedig csak abból következhet, hogy a magyarság õsnép, és mint ilyen, az újabbakkal ellentétben belsõ szükségbõl mind a mai napig tiszteletben tartja az õsformákat. A hirtelen feljövõ népek, például a szlávok, a germánok, a betelepülõ zsidók ebben a tekintetben nem tekinthetõk õsnépnek. Természetesen õk is megkapják ajándékba mindazt, amit a magyar gyerek, de mivel késõbbi nációkról van szó, egy idõ után figyelmen kívül hagyják ezeket az õsképeket, a megtalálható formák helyett kitalálnak képeket, képleteket.

- Ezek szerint a csecsemõhalandóság arányának nálunk kéne legalacsonyabbnak lenni a világon.

- Hogy ez mégsem így van, annak feltételezésem szerint az az oka, hogy a magyarság belement abba a zsákutcába, amelyben nem érzi magát otthon. Az európai kultúrához kötõdõ civilizáció igen nagy kárt tesz az ember, különösen egy õsnép lelkében, de ugyanilyen az indiánok helyzete is. Elfogadták az üveggyöngyöt, a pálinkát, a hódítók közelségét, ami hozta a járványokat, és a korábban nagyon egészséges indián társadalom romlásnak indult. Az õsnép õszinte, kitárulkozó, ám naiv, és ezen tulajdonságával mások vissza is élnek.

- Elõadás-sorozatát elsõsorban nevelõknek, tanároknak, óvónõknek tartja. Milyen módsereket ajánl nekik, hogy a gyermek hétéves kora után se veszítse el az ajándékba kapott tudást?

- Minden ember életében hétévenként történnek a nagy változások. Hétéves korig nem lenne szabad feladatot adni a gyereknek, hagyni kéne, hogy a vele született belsõ késztetés a rajzolásban, játékban is elõjöjjön, és ezt a szabályt be is tartották a régi világban. Karácsony Sándor, a jeles pszichológus, pedagógus úgy fogalmazott, hogy meg kell erõsödnie gyerekségében. Ha idõ elõtt feladatot kap, amikor az értelmi képessége még nem alkalmas annak megoldására, akkor megriad, és nem elõre halad, hanem visszafelé, mert kevesebbet képes befogadni. Ha viszont hagyják, és megfelelõ idõben kapja a tudást, egészséges felnõtt válik belõle. Vannak is erre mutató jelek az óvodai pedagógiában, és a jelenlegi minisztérium szintén ezek bevezetésén dolgozik. Az óvoda tehát nem az iskolai elõkészítés intézménye, hanem az a helyszín, ahol szeretettel veszik körül a gyereket, hogy ebbéli mivoltában megerõsödjék. Ugyanez a családban is nagyon fontos, mégis sok helyen tapasztalom, hogy a türelmetlen szülõ feljelenti az óvodát, mert a nevelõk csak játszanak a gyerekkel, aki nem kétnyelvû csodaként kerül ki onnan.

- Ha már itt tartunk, eszembe jut kiváló nyelvtanárom mondása, Aki a saját nyelvét nem tudja, a másét nem tudhatja. Mi a véleménye a kétnyelvû óvodákról?

- Nem túl jó, mert megzavarja a gyereket a gondolkodásában, hiszen minden nyelvnek van saját gondolkodási rendszere. Igaz, a kisgyerek nagyon fogékony, és ezt a tulajdonságát használják ki, én mégis azt mondom, meg kéne várni az iskoláskort, amikor a magyar nyelv tudása már kialakul nála. Az ön által említett tanár úr mondása egyébként a mûveltségre is igaz. Sajnos a mi gyerekeink aligalig ismerik a saját mûveltségünket, így meg lehet õket zavarni másokéval. A magyart, még szinte nem is tanítják nekik, amikor az iskolában már a görög-rómaival gyötrik, márpedig csak az lesz épeszû ember, aki tud mihez viszonyítani. Megvan nekünk a sajátunk, a szkíta gyökerû mûveltség. Amikor én iskolába jártam, még tele volt mondákkal és legendákkal a folyosó fali tábla, a szülõi környezetben is ezt kaptuk. Napjaink iskolája nem ezt teszi, hanem rázúdítja a gyerekre az idegen mûveltséget, amitõl az gyökértelenné válik. Ezáltal kiszolgáltatottnak, bizonytalannak érzi magát, márpedig az ilyen ember könnyen manipulálható.

- Talán pontosan ezért tûnik úgy, hogy azok a felnõttek, akik elvesztették érdeklõdésüket a gyermekvilág, a mesék iránt, teljesen hideg lelkületûvé válnak, robotként élik az életüket.

- Igaz. Édesanyám addig nem küldött aludni bennünket, amíg el nem mondott egy mesét, és nem keltünk fel anélkül, hogy ne kaptunk volna egy mondókát. Közben szinte egész nap énekelt. A mai felnõtt infantilissá válik, az öregek viszont megtartották lelki gyerekségüket, ami nem tévesztendõ össze a gyerekességgel.

- Említette, hogy hétévenként változik az ember. Mire vezethetõ vissza ez a hétéves ciklus?

- Õsidõk óta ez egy mágikus szám, ami pedig a tudományos magyarázatát illeti, ennyi idõ alatt cserélõdik ki az ember sejtrendszere, ami egyben a gondolkodás változásával is jár. Hétéves koráig a gyerek olyan, mint a föld alatti csíra, amely a felszínre törekszik. Ennyi idõs koráig nem igazán érdekli a tér és idõ, csak az, amivel éppen foglalkozik. Régen azt mondták, hogy hétéves koráig Isten tenyerén él. Erre is belsõ késztetése van, nem a felnõttektõl tanul, csak utánozza õket. Hétéves korában lelép errõl a tenyérrõl, és nekünk, felnõtteknek kötelességünk mindent megtenni, hogy annak melegét Soha ne felejtse el. Nem véletlen, hogy a mi táltosainkat ís általában hétévesen hívta szolgálatra a Teremtõ, ami azt jelentette, hogy meghosszabbodott az Isten tenyerén töltött idõ. A táltosok semmit nem tanultak úgy, mint a többi ember, mindig közvetlenül kapták a tudást. Ennek tucatnyi példája volt.

- Mondjon egyet.

- A századfordulón Szeged környékén, Tápén történt. A mai napig emlegetik az igen korán árván maradt Tápai Pistát, aki nagyon rossz felnõtté vált. Káromkodott, lopott, hazudott, verekedett. Egyik este beállított hozzá egy koldus, és megkérte, hogy ne káromkodjon. Pista azonnal kidobta, mert arra gondolt, hogy valaki felheccelte ellene. Másnap visszajött az idegen, és ekkor már arra figyelmeztette, hogy imádkoznia kéne. Pista erre igen meglepõdött, keresett is egy romos, elhagyott, tanyasi pincét, amelyben hét napot töltött. Mire kijött, teljesen megváltozott, pincei magányában megtanult írni, olvasni, imádkozni, dalokat költeni. Ettõl kezdve tömegesen keresték fel azok az emberek, akik korábban semmire nem tartották. Megkapta azokat a jeleket, jegyeket, amelyek hitelesítették átváltozását, csupán kézrátétellel, füvek nélkül gyógyított. A keresztény világ a táltost a pogánynak tartotta, üldözte, és még manapság is sokan összetévesztik a javassal, aki bár ezzel a tulajdonsággal születik de a tudást tanulnia kell. A táltosság ezzel szemben meghosszabbított gyermekkor.

- Elképzelhetõ tehát, hogy a hétéves ciklusokat figyelembe véve, Tápai Pista nyomán egy 49 éves ember is megkaphatja ezt a tehetséget?

- Nincs életkorhoz kötve. 1993-ban Csiksomlyón beszélgettem Bálint László bátyánkkal, aki már elmúlott 60 éves, amikor szolgálatra hívták. A róla készített filmben elmeséli, hogyan emelkedett az égbe, persze nem fizikálisan, és az a legmegdöbbentõbb, hogy mindez megegyezett a sumérok vízözön utáni mondabeli történetével. Eszerint Etana sumér királyt magtalansága miatt Isten az égbe emelte, hogy megkaphassa az életágat, hogy a sumér királyság mégse haljon ki. Bálint László nem ismerte a sumér szöveg fordítását, elmondása, az égbe emelés története mégis megegyezett azzal. Az õ feladata lett, hogy Csiksomlyón ne legyen többet katonai felvonulás pünkösd alkalmával és miután odament 1962-ben, valóban megszûnt ez a parádé. Környezete attól fogva táltosnak tartotta. Manapság az emberek gyakran hivatkoznak arra, hogy valamit fentrõl kaptak, valami lejött hozzájuk, ez azonban azonnal gyanús, mert soha nem föntrõl jön le a szolgálatra hívás, hanem az ember emeltetik fel hozzá.

- Az általános iskolát hét, a középiskolát 14-15 évesen kezdik, de kezdett terjedni a hat plusz nyolc osztályos rendszer is. Ez ideális?

- Nem. Ha a gyerek hatéves korában iskolába kerül, megszenvedi. Figyelembe kéne venni a természetes korhatárokat, hiszen semmirõl sem maradna le, ha egy évvel késõbb kerülne iskolába, mert hihetetlenül hamar behozza az idõ elõtt beíratott társait. Ha belenyúlunk a természet rendjébe, abból mindig baj származik.

- A nagyszerû, Ég és föld ölelésében címû, gyermekrajzokat elemzõ könyvében mit tart a legfontosabb tanulságnak?

- Azt, hogy a felnõttek még ebben a technokrata világban is figyeljenek oda a gyerek rajzaira, viselkedésére, és próbálják belõle hasznosítani, amit lehet. Bármilyen furcsán is hangzik, de a gyermek lehet a felnõtt példaképe, hiszen az a világ életképes, amelyik használja a gyermekkel születõ õsképeket. Megjegyzem, a felnõtt csak úgy tudja megérteni a gyermeket, ha ismeri saját népe mûveltségét, hiszen az mindmáig megõrizte ezen formák tartalmát.

Szakács Gábor

Forrás: Dobogó

ŐSKÉPEK, SZIMBÓLUMOK

AZ ŐSKÉPEK SZEREPE A HUNGARISTA ESZMEISÉG TÉRNYERÉSBEN

Az MNA eszmeiségének térnyerését nagymértékben elősegíti az ősképekre való hivatkozás. Szellemiségünk meggyőző ereje csak akkor érvényesül igazán, és csak azoknál tudatosul igen rövid időn belül, akikben él a magyarságra jellemző lelki azonosulási tényező (genetikai program) által létrehozott ősi képsor.

Minden népnek megvan a maga őskép-rendszere. Mielőtt a magyarságra jellemzőket megismernénk, két szomszédnép, a románok és a szlovákok igen jellemző ősképeit elemezzük ki, állításunk helyességének bizonyságául.

Romániában erős népi mozgalomként működik a „Román Tűzhely” (Vatra Românească). Ez egy olyan román alap-őskép (és szimbólum), mely a hegyvidéken pásztorkodó, sok nélkülözést tűrő, állattenyésztő román számára a biztonságot, melegséget, a családot és a szeretetet jelentette. Az állataival, bérével hazatérő pásztort melegséggel, szeretettel fogadó családja kárpótolta a sok elszenvedett nehézségért. Átvitt értelemben a román nép számára a boldog időszak valóságosságát jelenti.

A szlovákok „Szlovák Anyácska” (Matica Slovenská) népi mozgalma szintén sok tagot számlál. Ez az őskép (és szimbólum) az ősidők óta vándorútra kelő, a hegyvidéki mostoha körülmények miatt távol idegenben kenyerüket megkereső szlovákok (közismert a „drótos-tót”, vagy az „ablakos-tót” fogalom mind a mai napig) alap-ősképe. A szlovák nép fennmaradásának egyetlen biztosítéka a szlovák anyácska volt, akinek a szoknyáját minden évben eggyel több kis szlovák fogta, mikor a tél beállta előtt hazatért a munkás apa. Átvitt értelemben ma is a szlovák nép fennmaradásának, biztonságos boldogulásának az üzenetét hordozza. Ez az őskép is – mint minden valódi őskép – lényegében a nép kollektív lelkéből fakad és a legmarkánsabb jellemzője az adott népnek.

A magyarság évezredeken keresztül harcos-nomád életmódot folytatott. Ez az életmód nemcsak magas kulturális szintet, hanem igen jól szervezett katonai-társadalmi felépítést (struktúrát) fejlesztett ki a nép fennmaradásáért vívott állandó küzdelem során. Az új területekért és a természet viszontagságaival harcoló magyar nép alap-ősképe a biztonságot és az uralmat jelentő fogalom, a „Tábor” lett. Egyben ez volt a nép fennmaradásának is az egyetlen biztosítéka. Ezekben az időkben a tábor lényegében egy mozgó katonai erőd volt, mely köré szerveződött a birtokolt tér minden számottevő szereplője. Azt, hogy számunkra mit közvetít ez az őskép, nem kell részletezni, mert aki nem érzi, az nem része népünknek. Akiből ez a fogalom – mint őskép – nem váltja ki az erő, az összetartozás, a zászló és a vezér követésének és a család védelmének az érzését, aki becsukott szemmel figyelve nem hallja a kürt szavát, nem érzi a harcra készülődés feszültségét, nem lehet az MNA tagja.

A magyarság ellenségei a kultúránk megsemmisítése mellett a bennünk élő ősképeket is össze akarják törni. Ezt egyetlen módon lehet csak végrehajtani: a magyar faj felhígításával, más – nem európai – fajokkal való keverésével. (Az emberiség egy faj és több fajta, de a köztudatban a fajok fogalma terjedt el, ezért mi is fajokról beszélünk!) Így egy igen szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy egy kannibállal keresztezett magyar a „tábor” szó hallatán az emberlakoma ősképét tudatosítja, miközben halk kürtszót is hall. Ez nem fajelméleti megállapítás, hanem lélektani tény.A magyarság nemcsak szimbólumait tekintve, hanem ősképei vonatkozásában is igen gazdag. Az ősképek az évezredek során sokszor szimbólummá alakultak és segítették küzdelmünket.Ez a folyamat nem állt meg, bár népünk ellenségei minden tőlük telhetőt megtettek megállításuk és visszaszorításuk érdekében. Jelenkorban az MNA képviseli a magyarságnak az önvédelmi (ősképekre épülő és ősi szimbólumainkkal is megerősített) küzdelmét abban az erkölcsi, szellemi és ideológiai harcban, melyet népünkre kényszerítettek, és amelynek a győztesei csak mi lehetünk. 

Forrás: users.atw.hu/informacio/szellemialapok.htm

-Hogyan emlékeztet a tulipán a szeretetre és az összhangra? 

- Külsejével. Alakjában, a virág gömbölyded első felében ugyanúgy jelen van a az élet női eleme, mint a szirmok egyenes, nyílhegyet képző vonalaival az élet férfi eleme, ugyanakkor az ég felé mutató szirmaival csodálatos módon jeleníti meg az éggel való kapcsolattartás fontosságát.
(részlet Cey- Bert Robert Gyula: ATILLA A HUN ÜZENET könyvéből)

A Tulipán Több, Mint Ősi Női Jelkép

Tavasszal nyílik a szerelem virága, a tulipán. Szív formája miatt ma a szenvedély, a lángoló szerelem kifejezésének jelképe, ám ha kissé visszatekintünk a múltba, megtudhatjuk, miféle titkokat rejtenek a szépséges sziromlevelek.

Általában annyit mindenki tud a tulipánról, hogy hagymáját nem a hollandoktól örököltük, hanem őseink Ázsiából hozták magukkal és különös jelentés tartalommal bír. A turáni népek több ezer esztendeje ábrázolják a tulipánt bronzból öntött szíjvégeiken és egyéb díszítményeiken is. Hoppál Mihály szerint ősi női jelkép:

az ősi sziklarajzok, mezopotámiai széttárt lábú nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virággá. A tulipán belsejében lévő szirom a női nemi szerv ábrázolása. Tulipánábrázolással mindenhol találkozhatunk: bútorokon, munkaeszközökön, sulykolókon, edényeken, háztartási eszközökön, fejfákon, ruhákon. Jelentése mindenhol azonos. A tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. A tulipán nagyon gyakran a szívvel együtt van ábrázolva.

A tulipán, mint az ősi női jelkép kifejezése, önmagában azonban igen felszínes magyarázatot feltételez. Értelmezéséhez ismernünk kell ősi vallásunkat, írásunk jelentését, vagyis mindazt, ami napjainkban történelemkönyvekből egyelőre nehezen fellelhető.

Varga Géza írástörténész szerint a tulipán középső sziromlevele például gyakran azonos a székely írás “us” (ős) jelével. Ez a jel a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor (kerecseny ünnep) a Nap kél. A jelet csak másodlagosan használják a női nemi szerv ábrázolására. Ami eredetileg az ősanya vulváját jelölte, az ősvallás időszakában nem a vulva, hanem a benne újjászülető Nap volt. Ez a csillagászati esemény hozta létre a Tejút hasadékának rendkívüli jelentőségét és a sok tulipán ábrázolást.

A tulipán két szélső sziromlevele meg a székely írás “nt/tn” (Ten) jelével azonos, a két jel együttesen az Isten (ős Ten) szót adja, újfent igazolva ezáltal azt a Berze Nagy János által is felismert tényt, hogy a magyar nép az égigérő fát (azaz a Tejutat) az Istennel azonosítja.

Ha a tulipán egyszerűen csak női szimbólum lenne, ábrázolásával nem találkozhatnánk szakrális helyeken és tárgyakon. Márpedig tulipán motívumok ősi magyar régészeti leleteken lépten-nyomon előfordulnak, a Szent Korona Szent Tamás képének zománcos lemezétől kezdve, Atilla kardjaként ismert szablyán keresztül, a nagyszentmiklósi aranykincseken át számos ereklyén. Ki ne ismerné például az énlakai unitárius templom, vagy a csengersimai templom kazettás mennyezetét, amelyek ellenálltak az erőszakos felújításoknak és ma is hűen őrzik ősi vallásunk üzenetét?

Az énlakai unitárius templom menyezet kazettájának üzenete – Valószínűleg sokan “tudják”, hogy a tulipánt a hollan­dok terjesztették el Európában és nevét a török turbánról kapta egy félreértés foly­tán. A hollandus ugyanis a turbánba tűzött virág neve után érdeklődött, ám a török a turbánra értvén ennek nevét mondta. Szép mese, de őseink legkevesebb négyezer éve ismerik a tulipánt olyannyira, hogy ezt a virágot használták a T hang jelölésére. A szó magyar eredeztetése még azt is megmagyarázza, hogy miért.Bővebben :itt olvashatnak az értelmezésről.

A tulipán valóban legősibb motívumaink közé tartozik. Jelentése és a mai kornak megőrzött üzenete azonban jóval többet rejt, mint a napjainkban női nemi szervnek titulált jelkép. Magában hordozza a Nap, a fény, az erő és az élet születését, a megújulást, az isteni örök körforgást.

 Forrás: magyarno.com

Ferenczi József - Szerelem és párkapcsolat

Holdnővér (szakrális női erő ébresztése) fényháló meditáció

A meditáció segíti Gaia terében a kollektív, szakrális női háló kapcsolódását, tisztítását, rezgésemelését.
A szakrális női erő ébresztésében a Holdnővérek az Ősanya Szeretetfény Forrásához, az Istennő Forrásához kapcsolódnak vissza, és segítik, támogatják egymás tisztulását, emelkedését. Minél több szeretetet adunk a Holdnővérek szívének és méhének fényhálójába, kollektív mentális és érzelmi, tudatalatti tereibe, annál több erőt kapunk mi is a hétköznapjainkba. A szakrális női erő ébresztése a nők közös ügye.
Amikor a Holdnővérek visszatalálnak ősi női lélek-közösségeikbe, felébred az Istennő, és visszaemelkedik az Ő Istene mellé...

Zene: Lisa Gerrard

9 hónap alatt a Föld körül - Háborítatlan szülés Mexikóban

Gyümölcsoltó Boldogasszony Ünnepe és Nagypéntek

"A magyar nő mindig a Boldogasszonyban látta nőiességének örök példaképét, és ezért tisztelte is őt, a magyar férfi mindig úgy, mint a Boldogasszonynak részére küldött földi mását.” (Lukács Atya) Minden egyes NŐ lelke legmélyén Boldogasszony/Boldoganya hisz Ő a földre született égi Anya mása. Nekünk Nőknek nagyon fontos feladatunk ebben a mai világban, hogy helyén kezeljük Női minőségünk tisztaságát, és feloldjunk minden ránk erőltetett „ bűnösnek ”vélt princípiumot,- hisz mindnyájan tiszta Fényként születtünk erre a világra. A magyar hagyomány március 25-én ünnepli a nőt és mindent ami nőies. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, mely egyben a tavasz kezdetének, a természet újjáéledésének, a termékenységnek, az életet továbbörökítő anyáknak és nőknek az ünnepe. Ezen a jeles napon kezdik oltani a gyümölcsfákat, a hosszú sötét téli napok után megkezdődnek a tavaszi munkák. Ezek a történések valóban igazi okot adnak arra, hogy a nőket, az anyákat, s az életet ünnepeljük, és felejtsük el végre a mesterségesen elrendelt „nemzetközi nőnapot”. A magyar vallásos néphagyományban az oltás, szemzés napja. Országszerte általános szokás, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust. Milyen szokások éltek-élnek ezzel kapcsolatban? (A Magyar Katolikus Lexikonból szemezgetünk az alábbiakban.) A göcseji archaikus néphit szerint, amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Ez ui. annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniok. Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják. Csíkszentsimon, Csíkcsicsó, Csíkjenőfalva, Ajnád székelysége az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt. Nemesbükön a szőlő 4 sarkában megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen. A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe, és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg. Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák. A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el. Úgy vélik, ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. A méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek. Budaörsön, Hőgyészen, Németbólyban a gazda e napon kitárja az istálló ajtaját, mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett. Németpróna népe is úgy tudja, hogy ekkor jönnek meg az énekesmadarak. Ószentiván, mai nevén Tiszaliget faluban az a hiedelem járja, hogy a magzat után sóvárgó asszony e napon könnyebben megfogan. A zalai Nagybakónak népe csak egyetlen gallyat szemez, melynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása. http://www.tinivagyok.hu/temak/hobbi/item/az-igazi-nnap

VÉGY LE ENGEM A KERESZTRŐL! „Hiszen a gyűlölet szegezett engem oda, és én megmutatom nektek, hogy Isten Fia vagyok. Legyőztem a halált, és testemet magammal vittem az Atyához. Miért a „gyűlölet akarta”- halálomat dicsőíted? Miért nem hirdeti FELTÁMADÁSOMAT az ”üres kereszt”? Soha nem állította Jézus, hogy Isten országába csak az juthat be, aki levezekelte bűneit. Helyette ezt: változtassátok meg a lelketeket, és a gondolkodásmódotokat, hogy új életet tudjatok kezdeni.Jézus soha nem állítja: azért kell meghalnia, hogy „elvegye” az emberek bűneit.Az Isten, aki a Fián keresztül azt kéri az embertől, hogy bocsásson meg „hetvenhétszer”is, végleg mindenkinek!Akkor éppen a mindenható jóságos Isten, nem lenne képes megbocsátani az első emberpárnak és valamennyi utódjának!? Akik a hamis állítás szerint, visszaéltek bizalmával, akiktől származik az eredendő bűn!? A normálisan gondolkodó és az égre néző embernek nincs bűntudata, nem érzi magát bűnösnek, mert nem születtünk bűnben. „Feloldozást” ember nem adhat másik embernek. Hiába visel fényes, papi ruhát és „lelkipásztorként” vezet arra, hogy „áldozd fel” Jézus Urunkat a „bűneid bocsánatára.” Ez hamis és nem Isten kedvére való! Tanuljunk a minden zsidó hitből kizáró, pártus-ősi magyar kereszténységtől! Ők így tanítottak: „Szeresd Jézus Urunkat, a Pártus Herceget a megfeszítettet, a feltámadottat, és ne áldozd fel újra és újra!” Mindenkiben él egy hatalmas reménysugár az Isteni Gondviselés Hitében. Valami csodálatos, felfoghatatlan reménykedés a Jóistenben, abban, hogy Ő mindig velünk van a megbocsátó áldásával és kegyelmével! Olyan „csodavárási” állapot ez, amely megvalósíthatja Isten országának Földünkön való létrehozását, vagyis a Békességet és a Szeretetet. Létre kell hozni egy „eszmei forradalmat”mely Jézus Urunkat nem áldozati „báránynak”, hanem FÖLDRE SZÁLLT ISTENNEK tekinti! Azt kell tudatosítanunk a hívő szívekben, hogy nem „áldozati bárányként” született le a földre, hogy a bűneinket elvigye, hanem azért hogy megtanítson minket a Szeretetre! Kétségtelen csak pislákol a Szeretet lángja, a HIT megrendült, a Gondviselésben való reménysugár csaknem kialudt: Ez a megrendülés az égre kiáltott: „HOL VAGY ISTEN”? Jézus Urunkban a „megfeszítők” azért látták legnagyobb ellenségüket, mert Ő olyanokat tanított, amely a zsidók gyűlöletvallásukban és hit világukban nem létezik. A mi ÜDVÖZÍTŐNK a szeretetről beszélt, a szeretetet tanította, a földre szállt szeretet volt. Tovább fokozta a zsidók gyűlöletét az, hogy Jézus Urunk kalendáriuma a NAP volt. Mindig a „fényben” járt a „fény” felé fordulva a „fény” diadaláért munkálkodott. „ Én vagyok a Világ Világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” A mi Húsvétunkban meg kell emlékeznünk a Fény Szüzéről is. Akiért éppen úgy imádkozzunk, ahogy Édesanyaként könyörgött Szent Fiáért! „Óh, örök Fényesség! Te, ki eddig is Atyánként velünk voltál, adj erőt, hatalmas erőt a gonoszság adta, kínok elviselésére! Adj erőt emberben, hogy minden úgy lehessen, amiként Te rendelted, amiként Te akarod, és visszatérjen Hozzád az örök ígéret szerint. Az én lelkemnek is kegyelmes erőddel add meg, földi napjaim árvaságának elviselését, és az Ő fájdalmaiban való osztozást. Betöltöttünk mindent, amire ide küldtél minket. Utolsó emberi erőt kérünk a Te Igazságod dicsőítésére!” A Gonoszok ítélete az Édesanyát is sújtja, mert végig kell néznie Szent Fiának a Golgotára való keresztvitelét és megfeszítését is. A legszentebb Édesanyának az említését gondosan elkerülik az írások. Elképzelhetetlen, hogy Szent Fia sírba tételénél ne legyen jelen? Az Úr drága testét, leveszik a keresztről. Jézus Édesanyja takarja a lepelbe, amely anyaga azonos a pártus uralkodók részére készített különleges anyaggal, mely közönséges halandó részére nem volt beszerezhető. A halotti lepel is bizonyítja Jézus királyi származását. Higgyük el és tanítsuk, hogy Jézust Édesanyja takarta be a lepelbe, és biztos ő volt az utolsó, aki kijött a sírból, mielőtt azt egy nagy sziklakővel lezárják. Az Édesanya azonban jól tudja, mi következik ebben az„utolsó földi felvonásban”. Nem távozik el Szent Fia mellől. Hiába hengerítik a nagy sziklát a sírbarlang bejáratához, ott marad Mária Magdalával és a többi asszonnyal, akik az ő kíséretét képezték, akik tulajdonképpen a zsidók bosszúja elől óvták eddig is, hosszú éveken át, Amikor aztán éjfélre fordult, bekövetkezett a legnagyobb földi esemény: JÉZUS FELTÁMADT! Az Édesanyának testben láthatóan jelenik meg a Szent Fia és megöleli, megcsókolja Őt, földi módon véve búcsút Tőle. A Feltámadással olyan dimenzióba jutunk, melynek titkát nyugodtan nevezhetjük misztikusnak, hiszen messze túllépi az anyagiasság eszközeit. A sír üres, csak a lepel maradt ott, amin az Édesanya és Mária Magdala felfedezik Jézus testének és arcának képét! A megfeszített Jézus földi hagyatéka a Turini Lepel. Az Ő embertestét betakaró Lepelnek, kozmikus sugárzástól eredő perzselő nyomai, az égből lefelé induló, merőleges sugár földi végénél van az Isten Fia a feltámadás pillanatában.”Jézus halotti leple” bizonyítékul szolgál, mely szerint Jézus legyőzte a halált, és embertestét fénnyé változtatva, magával vitte azt vissza, az örök fényességbe. Fényből lett és fénnyé vált! Tehát nem „szálla alá poklokra”miként azt a júdai gyökerű kereszténység tanítja. A Turini Lepel vallomása: Hetvenkét ládára való mérőműszerekkel tudósok és kutatók vizsgálták a Lepel titkait! A Lepel anyaga és díszítése kizárólag csak a Pártus Birodalomhoz tartozó királyi család öltözetéül szolgált. Embertani adatai azonosak a pártus-hun királyokéval. Vércsoportja „AB” a MAH-GAR-ok mondhatják tehát, hogy Jézus Urunk emberi adottságának azonosságát viselik magukon, így, Jézus nemzetségének utódai. A Turini Lepel is kötelez minket Jézus követésére és az Ő Igazságának tanítására. A saul-páli judeai kereszténység ideológiával szemben, amely Jézus zsidó származását hirdeti. Az „ISTEN-FIÚ” a „FÉNY-FIA”emberi testet öltött Jézusban, és a szkíta-arám-pártus-hun nemzetségbe tartozott! Ez azért fontos nekünk, mert ennek tudatosítása nemcsak életet, nemzet fennmaradást, hanem „tettre hívó kötelességet” is ad. A magyar sors bizonyítja, mióta elhagytuk a Jézusi Igazság emlékét, idegenek szolgái lettünk és vagyunk! Ünnepeljük a húsvétot a benne lévő misztérium szerint! Az Isten Szellem az Isteni fényből lesz emberré, és ez a testet öltött Lélek emberi formában is megtartja Mindenhatóságát. A „Fény Fia”-ként Igazságot tanít, Jóságot és Szeretetet hirdet. Békét ad a békétleneknek, enyhülést a szenvedőknek! Emlékezzetek a csodára, amint legyőzte a halált és megmutatta, hogy Benne lakozik az örök Élet. Ne szomorkodjatok, hanem örüljetek! Új Hitetekkel a bennetek lakozó Élő Jézussal kötöttetek új Szövetséget! U.I:/Prof.Badiny Jós Ferenc hitvallásából, összeállította: Ponty Viktor/ Kedves Testvéreim! Hisszük és tudjuk, hogy lesz egy szebb jövő. Tudjuk, hogy eljön az idő mikor indulnunk kell… A Magyarok Istene áldja meg ezt a Népet, és adja meg számunkra a szebb, kiteljesedett, boldog élet lehetőségét! Áldott húsvéti újjászületést kívánok Mindenkinek! Szeretettel: Áldáska, Feketéné Lendvai Katalin