2017. augusztus 15., kedd

NagyBoldogAsszony Napja- Augusztus 15.



Feketéné Lendvay Katalin: Magyar Feltámadás



NagyBoldogAsszony Napjára készítettem el a MAGYAR FELTÁMADÁS című selyemképet, melynek üzenete: 
Volt egyszer egy kis Ország, egy nagy és hatalmas NÉP, akik az EGYBŐL eredeztette MAGát. Sólyom szárnyán érkezett a FÖLDRE, hogy példát mutasson más népeknek.
Mivel e NÉP túl fényes és szép volt a körülötte élőknek, ezért fényét el kellett, hogy homályosítsák, tudatát megfertőzzék, dicső múltját lealacsonyítsák, nemzetét sárba tiporják.
S mi volt a vétke?
Vétke nem volt, hisz az EGYSÉGBŐL, az EGYből eredeztette MAGát. Bőséget és gazdagságot hozott a FÖLDRE, dicső ŐSÖKET, akik a kezdet kezdetén is ÚJ HAZÁT teremtettek, és bearanyozták a Nemzetet.
Mivel a fényre árnyék vetült, a nép elindult egy olyan úton, amelyben elvesztette tudatosságát, elvesztette az egységes létezését, amelyben önmaga értékeit felhasználva bőséges életet teremtett, s nem hívott magához más idegen kezű nemzetségek tagjait.
Midőn ez megtörtént, a magyar népre egyre inkább rávetült a felejtés fátyla, elvesztette öntudatát, és más népek csatlósaivá vált. De egyszer csak eljött az idő, a NAP újra felragyogott és átvilágított a sötétség fátylán,- s a nép, aki régóta aludta álmát, újra eszméletére tért.
Sokan, egyre többen ébrednek fel ebből a mély álomból, s ébresztik azokat, akik még mindig alszanak.
A felragyogó NAP fényét már nem lehet elhomályosítani!
E NÉP tudatát, hitvallását már nem lehet aláásni, mert ÚJ IDŐK jönnek, és ezek az idők neki kedveznek!
Az EGYből jőve újra EGGYEK lesznek, EGGYÉ válnak a NAP ATYÁVAL, BOLDOGASSZONNYAL, a HOLD sugarával, s azokkal a Csillagokkal, melyek dicső múltjukat elevenítik fel.
Higgyetek és bízzatok, tudjátok, hogy egy ÚJ VILÁG jő, melyben békességre, boldogságra leltek.
Erre gondoljatok mindennapjaitokban!
Erőt próbáló küzdelmeitekben az ÉGre tekintsetek, és kérjétek, hogy az ÉGI ATYA /ANYA segítsen meg bennetek.
ÉG és FÖLD Angyalai veletek vannak,- csak szeressetek, szeressetek, egymás megsegítésére legyetek!
Áldás! Feketéné Lendvay Katalin




Nagyboldogasszony ki is nekünk valójában?
Ő aki ősi teremtő erejével megnyilvánította, és áthatja az egész világot.

Benne van a létezésben, a teremtő és áradó minőségben, minden ember lelkében, az egész Univerzumban. Ő a megnyilvánult, az életadó. 
Ő adja a létezés örömét, lágyságával, könnyedségével megteremti a BOLDOG LÉT elemét. Ő a Mi mindent átfogó, mindenen túlmutató Égi Anyai Áradó Minőségünk.
Megnyilvánulási formájában Anyahitaként jelent meg a FÖLDÖN.
Ő a Mi Nagyboldogasszonyunk, az ősi anyai minőségünk.
Az örök létet hordozza MAGában, az ősi erőt, a megnyilvánultat és a megnyilvánulatlant, a mindent átfogó szépséget, a teljességet, a termékenységet, az újjászületést. Ő a MI Égi Édesanyánk- NAGYBOLDOGASSZONYUNK.
Áldással: Feketéné Lendvay Katalin


Vargyas Ildikó alkotása​



Nagyboldogasszony napja

Valódi NŐ-nap. Miért érdemel mindenek feletti tiszteletet a NŐ? Mert „… a NŐ a kezdet, a NŐ az első ISTEN, az őserő, az IGE teremtője és továbbadója.” Ebből fakadóan „… az ős-istenség… egy istenférfival várandós istenasszony, … primer azonban a nőstény, az élet ősforrása.”

A magyar bölcselet szerint „… nősténység-hímség az istenség lényege…”, és az ikerörvénylésben „… nősténység és hímség duális egyensúlyban vannak…”. Boldogasszony a NŐ-ben hagyta az ős-sejtést, így minden NŐ egyben Istenasszony, összefonódva a legtisztább, legmagasabb minőséggel. Ennek értelmében mit is jelent a férfi számára a NŐ? Párt, csatornát, kapcsolódást, oltalmat. Mert „Aki ’még nem érintett asszonyszemélyt’, az még csak fél-ember volt, az Istenség mércéjével mérve gyerek. Ezért BOLDOGASSZONY oltalmában volt. Mihelyt „érintett” nőt, attól kezdve nője közvetítésével élvezte az Istenasszony oltalmát.”

Áldás

(Az idézetek Máté Imre Yotengrit című könyvéből származnak)

(Kép: Vargyas Ildikó alkotása, a Vadárvácska Alkotótábor keretein belül Dávid Júlia oldaláról)



2017. augusztus 13., vasárnap


Tükör

Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.
(Moretti Gemma: Tükör)


2017. augusztus 4., péntek

A születés szentsége - Bernád Ilona, Jakab István

A szülés és a születés egy lelki, szellemi, tudati, természetes, szentséges folyamat. Ennek ellenére ma nagyon kevesen tekintik ennek és ez megmutatkozik a megtermékenyülés nehézségeiben, a spontán vetélésekben és a szülési komplikációkban is.

A fájdalom a természet adománya, hiszen bizonyos nézetek szerint ebből születik a fejlődés és a tudás, de a szüléshez és a szeretethez - az ezzel kapcsolatos tévhitekkel ellentétben - nem feltétlenül szükséges.

Milyen tudatállapot szükséges ahhoz, hogy a szülés a legtermészetesebb módon tudjon megtörténni? Hogyan térhetünk vissza újra a születés és a szülés szentségéhez? Hogyan hat erre a csodálatos folyamatra az imádság?



Az élet dolgairól





Idézetek Gonda István és Illés Csilla "A szépség szimfóniája" című albumából.
 A szépségről
"A szépségnek két fő válfaja van:  a férfias erőteli, nyugodt és szilárd szépség és méltóság; a nőies, kedves és élénk szépség pedig a bájosság."   Cicero
Az ötvenes évek Nyugat-Európában és Amerikában a múlt század legörömtelibb és legoptimistább évtizede volt.
Mindkét nem a legtöbbet hozta ki magából és a másikból. Tartalmilag és ebből következően formailag is.
Mit tudott az ötvenes évek  asszonya, amiről nőtársai megfeledkeztek az előző évtizedekben, és ami mára minden eddiginél nagyobb mértékben ismét feledésbe merült? Mi volt harmóniájának és kirobbanó vidámságának titka? Mitől vált királynővé? S mit tudott a férfi, hogy a nő életének értelmévé Ő válhatott?
A titok: eleget szenvedett a férfi és a nő is ahhoz, hogy értékelni tudják az élet apró szépségeit, benne önmagukat és egymást. Megélték a pillanat varázsát, mindennek örültek, ami megadatott, s a lélek töltődése előrébb való volt, mint a pénztárca és a bankbetét felhízlalása.
A szenvedés boldogságot érlel. A Rendből való kibillenés pedig szenvedést.
Az ember számára a Sorsa által kijelölt legfontosabb feladat: nőként élni, illetve férfihoz méltóan élni.
Az ötvenes évek boldogságérzete abból fakadt, hogy az emberek visszatértek nemi szerepük ősi mintájához. A II. világháborúban részt vevő összes férfi és nő egy közös vonást hordozott: a szenvedést megelőzően a nők férfias attitűdöt vettek fel, a férfiak pedig elkényelmesedtek.
A divatról
"A divat nemcsak ruházat kérdése. A divatnak a gondolatainkhoz van a legtöbb köze." Gabrielle (Coco) Shanel
Amikor a nő nem érzi jól magát a bőrében, akkor a nőies vonalak is idegenné válnak a számára. A boldogtalan nő vagy elbújtatja testének formáját, vagy kirakatba teszi azt. Miről ismerszik meg egy kiegyensúlyozott hölgy? Szépséges visszafogottságával hirdeti az Örök Mértéket.
Az ötvenes évek asszonya csodálatos teremtés volt: belül és kívül is önmaga legjava. Bebizonyította, hogy aki szellemileg és lelkileg megérik a Rendre, az a földi formák világában is megtalálja a neki megfelelő kifejezési lehetőségeket. Hogy a nő tudatilag mennyire a helyén volt, azt leginkább az mutatja, hogy az építészetben és a lakberendezésben is a női test homokóra alkata ismétlődött.
Vese alakú asztalkák, tulipán formájú poharak, ívelt vázák és megannyi kerekded forma jelezte a tárgyi világ minden szintjén, hogy a nő - születési helyétől és társadalmi szintjétől függetlenül - Eredendő Asszonyi Szerepére megérett. Az egész fizikai világ - a nő szimbolikus másolata - ellágyult.
Mai világunk négyszögletes, hegyes, éles kontúrjai a nő keménységéről és kegyetlenségéről vallanak.
Egy szellemileg zuhanó társadalomban csak akkor tudjuk egyénileg megtartani emberi nívónkat, ha rendíthetetlenül követjük az Örök Mértéket.
"Az elegancia nem más, mint önmegtartóztatás.. azaz a kevesebb néha több." Diana Vreeland
 Az újonnan felfedezett Isteni Rend minden megnyilvánulásunkban láthatóvá válik, de az egyik legszembetűnőbb megjelenési formája a divat. Amikor a visszafogott, kecses vonalak, a klasszikus formák széles körű igénnyé válnak, az mindenkor egy társadalom tudati emelkedését jelzi.
A lelki megnyilvánulásunk kifinomultsága gondolkodásmódunk függvénye. A Rendet követő gondolkodásmódot mindig lelki fölszabadultságárzés követi.
Használati tárgyaink fizikai meghosszabbításaink szín- és formavilága érzelmi színvonalunk lenyomata. A szeretetképességben tágra nyílt lélek könnyed, kecses formákat épít.
Ha a nő önmagában a nőiséget tartja legfőbb kincsének, akkor a férfi teremtőereje eget - földet képes lesz megmozgatni, és az egész társadalom fejlődésnek indul.
Ha a nő önmagában a maszkulin értékeket kezdi érvényesíteni, akkor a férfi teremtőereje vagy a nő támadásainak visszaverésére fecsérlődik el, vagy - ha a nő erőteljesebbnek bizonyul- teljesen összeroppan.
A társkapcsolatról
"Tudnom kell, hogy a társam olyan erő mellettem, akihez bármikor fordulhatok, akitől bármikor, bármire választ kapok, és akit nem lehet csak úgy átugrani, mert ha igen, akkor el fogok menni tőle."  Törőcsik Mari
 Anyagi többletre, vagy intellektuálisan hatalomra az a férfi erőlködik minden áron szert tenni, aki úgy érzi, pusztán férfiúi erényeiért felesége nem becsüli.
 A házasságkötés a nő számára egy új Nap választása. Az esküvőig az édesapja a napszerű irányító energia minden fiatal hölgy életében. Még akkor is, ha az apa fizikailag nincs jelen a családban, mert a szülőknek korábban elváltak az útjaik.
Mindaz, amit egy nő nem old meg lelkileg az édesapjával, visszaköszön a férjéhez való viszonyát illetően a házasságban.
 A férfiakkal kapcsolatos nehézségek a nő Nap energiával való lelki diszharmóniájáról szólnak. A férjjel ott kezdi a nő, ahol az édesapjával abbahagyta. Ha az apa korán elhagyja a családot, a férfiak vezető pozíciójának visszautasításához vezet. Ha a nő nem akarja elismerni, sőt egyenesen letörni vágyja a férfi felelősségteljes irányítását - mert női szabadságában korlátozva érzi magát -, akkor legközelebb olyan Nap -szereplőt fog bevonzani először apaként, majd ha nem sikerül megvalósítani az elismerést, partnerként, aki minduntalan kibújik az elkötelezettség alól. Végül önmagára hagyja a nőt, teljesítve annak tudattalan vágyát.
Ha a diszharmonikus apa-lánya Nap-viszony után a nő egy, az apjánál is kevésbé tiszteletreméltó férfit választ társként, aki mellett könnyedén főszereplő maradhat, akkor a házi feladat időben tovább tolódik a születendő fiúgyermekkel való kapcsolatára.
Ha a nő hatalomvágyától vezérelve megriad az igazi szerelem testet-lelket megszépítő próbájától, akkor boldogtalanságra ítéli magát egy eszével, de nem szívével választott kapcsolatban. Eszményítése tárgya, ha születik, gyermeke lesz, különösen, ha fiú. Őt fogja a nő szenvedélyével elárasztani. A földiséget szimbolizáló nő csak egy számára tiszteletre méltó, az Égi minőséget képviselő férfi segítségével emelkedhet szellemileg.
Akár az édesapjával kezdi a nő diszharmonikus Napjának rendezését, akár a férjével, a kulcsszó ugyanaz: ne földi, látványos bizonygatással akarjon a Tűz (Nap) melegéhez közelebb kerülni.  Szíve teljes szeretetével forduljon a férfi felé.

Az emberlét célja
"Az Örök Mértékre bízd magad: ez a Noé bárka a mindent  beborító áradat fölött." Weöres Sándor
Minden emberszellem legfontosabb küldetése, hogy tudatos lemondással törekedjen arra, hogy felidézze ittlétének feladatát.
Honnan jött, mi az, amit már csak ismétel? Hová tart, mi a konkrét, elrevivő teendője? Kik a segítői és kik azok, akik hátráltatják? Hol rejtőznek a puszta kényelmességből eredő ismétlés buktatói? S ha már eltévedtünk, hogyan jutunk vissza az útelágazáshoz, hogy onnan újrakezdve most már a valódit, a méltót válasszuk?
A boldogságérzet alapja, hogy életfeladatunkkal azonosulni tudjunk, és aktív cselekvéssel azt valósítsuk meg és ne a kényelmesebbet, a kibúvót keressük.
A világban cselekedni a legkönnyebb.De azt cselekedni, amiért itt vagyunk, az valódi kihívás.
Az emberlét célja, hogy szeretetképességünkben növekedjük.
Miről ismerszik meg az, amit inkarnációs feladatként felvállaltunk? 
Arról, hogy megtéveszthetetlenül követi a szeretetérzésünk növekedése és az egyre növekvő erőnk adta magabiztosságunk.
A Rend mindannyiunk lelkében örök lenyomat. A kérdés az, mennyit tudatosítunk belőle. Aki nem a Mérték szerint él, az a káoszt képviseli. Minél inkább úrrá válik a káosz, annál agresszívabb  az ember. Egyben annál sürgetőbb a Rendhez való visszatalálása.
Minden emberszellemnek az a legnagyobb tudattalan félelme, hogy lemarad a valódi életfeladatáról.
A haláltól való rettegés nem más, mint annak a jele, hogy érezzük: a testünkből kilépve szembesülnünk kell majd tévutunkkal.
Életünk lezárásakor egyetlen kérdésre kell majd választ adnunk: mennyi szeretetet tudtunk adni...
 Minden emberszellem azt a nemet választja, amelyik által  nagyobb lehetőség nyílik az adott  inkarnációra vállalt életfeladat megoldására.
 Ha alapvetően a bátor vezetői képességben és az oltalmazásban kell fejlődnünk, akkor férfinak születünk meg.
Nőként akkor jövünk a világra, ha a lelassulás, a finomodás, a szeretett férfi iránti szolgálat a hárított, gyenge pontunk.
Amennyiben nemi szerepünkkel nem vagyunk képesek azonosulni, úgy a karmikus tennivalóink alapvető eszközét tagadjuk meg magunktól. Életünk üres kör marad.
A nőiesedő férfi és a férfiasodó nő eleve nem tudja teljesíteni azt, amiért vállalta a földi létet. Azt a grandiózus célt, hogy az évek múlásával lényével egyre minőségibb formában képviselje az Örök Mértéket.
Aki ellenáll mindannak, ami a Világrend értelmében a Férfi, illetve a Nő, az eleve boldogtalanságra ítéli megát.
A kizárólag anyagban gondolkodó ember nem lehet boldog, mert megtagadja szellemi és lelki lényegét. A szellem-lélek-test hármasában mindennap mind a háromnak szükséges áldozni.
A minőségi lényeg az, ami belül van. Nem a bőr alatt, nem a húsban. A lélekben, a láthatatlanban. Azzal kell jóban lennünk, amit csendes óráinkban ott találunk.
Életünk célja, hogy karmikus feladatunk megoldása által lelkileg gazdagabbá váljunk. A lélek tágulni vágyik! Tapasztalni mélységeket és magasságokat, égni a fájdalomban, újjászületni a szenvedésből. A lélek a szenvedésen át fejlődik. A lelki útján eltévedt embernek váratlan és súlyos katarzisokat kell átélnie.  Mivel önmagától nem keresi a lelki megmérettetés lehetőségeit, ezért a lemondásnak, a veszteségnek erővel erejével kell belépnie az életébe.
Aki nem képes önmagától áldozatot hozni, az törvényszerűen áldozattá válik.
Csak az anyagról és az érdekkapcsolatainkról való lemondás árán válhatunk szellemileg és lelkileg teljesebb, nemes emberré.
Amint a köztes lépések szükségességét átérezzük, megszűnik félelmünk a sikertelenségtől. Kudarcok árán, lépésről lépésre haladhatunk a Teljesség felé.
Aki elvesztette szellemi kapcsolatát létének értelmével, az a fizikai paramétereivel azonosítja önmagát. Ez a materializmus.
A máter - a nő: A férfi eredendően a magasabb szempontú összefüggések megvilágítója. Abban a családban, ahol a cél az anyagi többlet felhalmozása - bármi is a látszat - a nő irányít. A férfi inkább a nő igényeit, mint a Rendet szolgálja. Ott, ahol a szükséglet biztosítva van, de a lelki boldogság az elsődleges, a férfi a helyzet magaslatán áll.
"Ha úgy viselkedsz valakivel szemben, amilyen ő valójában, akkor egyre rosszabb lesz - de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná is válik, amilyennek lennie kéne."Goethe
 Egy nő akkor menekül a külvilágba férfias tennivalókért, ha nem leli örömét abban, ami a nemi szerepéből adódóan neki rendeltetett. Aki egyetlen életben gondolkodik, az beszűkült tudattal csak a sikereket hajszolja. Mindig az éppen leglátványosabbakat. Aki ráébredt, hogy az élet egy örökké jelen lévő energiaforma, amelynek fejezetei vannak, az azt cselekszi, amit a jelen bekezdés diktál.
A szellemi férfi a nőt testén túl, egészében látja, ezért megemelkedett férfi a testtel kecsegtető csapdába nem lép bele.  A férfi behódolását követelő nő lénye nem gyönyörködtet.  A hatalom átmeneti mámorán túl a nőnek más élvezete nem lesz a kapcsolatban. A szellemi csúcs átélése a lelki finomság gyümölcse.
Boldogok csak azzal a társsal lehetünk, akiért mindenünket odaadnánk.
Igaz örömöt csak abban a hívatásban találhatunk, amit fizetség nélkül is vállalnánk. 
A férfi és a nő zátonyra futott, hitehagyott kapcsolatában egyetlen fölemelkedéshez vezető út kínálkozik: méltóságot kell építenünk saját nemi szerepünkben.  A tönkrement kapcsolatok mindegyikében gerincfájdalommal küszködnek a felek. A gerinc a tartás.Ha nőként és férfiként nem hiszünk az önmagunkra találásban, akkor a válságtüneteket még egy darabig egyre több anyagi felhalmozásával próbáljuk palástolni. Ám csak idő kérdése, mikor robban a bomba - mikor éri el kibillentségünk a tűréshatárt.
A nő a férfitól való elfordulásával nemcsak szépségét kockáztatja. A teljesen matériába fulladt, acélkemény nő - mivel előrelépést csak egy nívós férfi iránti szerelme jelentene - visszafelé hanyatlik. Mivel ő maga képtelen önfeláldozóan szeretni, azt keresi, aki majd őt imádja.
Semmi sem véletlen, legfeljebb tudatunk szűkösebb annál, hogy az összefüggéseket  átlássuk.