2016. február 6., szombat

Mi kell a jó szüléshez?





Hallom, ahogyan már a kérdés olvasása nyomán borzong nőtársaimban a kedélyállapot.
Meső, már a kérdésfeltevésnél hibáztál. Hogyan lehetne jó egy szülés? Hányszor hallottam már elkeseredett tapasztalók szájából: aki azt meri mondani nekem, hogy szeret szülni, azzal keresztbe lenyeletem a zokniját, mielőtt fejbe vágom a péklapáttal. 


Pedig lehet jó, és lehet szerethető egy szülés. Nem saját tapasztalatból tudom, saját szüléseim olyanok voltak amilyenek, legyen elég annyi, igen sokat jártam miattuk terápiákra. Már csak azért is fontos volt a gyógyító úton járkálás, mert ha nem oldom fel magamban saját fájdalmas emlékeimet, akkor dúlaként az elmúlt hét esztendőben nem tudtam volna másoknak odaadó hasznára válni.

Hány szülést kísértem? Sokan kérditek. Nem tudom a választ. Csak azt tudom, hogy kedvesemnek rendre mutogatom a közösségi oldalon a felbukkanó vigyorokat, látod, ő is velem született... Na jó, őszinte leszek, nem így szoktam mondani. Hanem emígy: látod, ő is az én babám... 

Mert valahogy így is van. Dúlaképzésen tanulhattuk, hogy ha aktív részese lehetsz egy cseppember megszületésének, ha valóban befogadtak a folyamatba, onnantól kezdve valahol tündérkeresztanya maradsz és az édesanyával láthatatlan erős női kötelék fűz össze. 

Fontosnak tartom a szülésre felkészülést. Évről évre azt kutatom egyre sűrűsödő tapasztalásom alapján, mi kell legyen ennek alapja. Milyen kombót kellene tudni felmutatnia annak, aki azt mondja, szeretnék szép élményekkel nekiindulni a babázásnak...

Állítólag egy szülészeti konferencián elhangzott, hogy a jó szüléshez nem kell más, mint egy jó szülészorvos. Már eleve ordenáré, hogy a két legfontosabb résztvevőt, az édesanyát és a kisbabát beelőzheti egy fontosabb szereplő. 

A fehér köpenyes bizalmi személyek valóban nagyon fontosak lehetnek. Aki azonban megteheti és megfizet magán orvost és szülésznőt, nem igazán készül fel arra a tényre, hogy az illetők nem jönnek támogatni vajúdását az első sóhajoktól. A fogadott szülésznők talán igen, de ők sincsenek feltétlenül végig az anyával. Ha nincsenek ügyeletben, később érhetnek be, mint szeretné az anya, ha ügyeletben van, több anyával kell egyszerre foglalkoznia. 

A fogadott szülészorvosok többsége, ha éppen nincs ügyeletben, a finisre ér be. Előtte kollégái végzik a vizsgálatokat. Neki adott esetben referálnak. Erre sok édesanya nincs felkészülve, hiszen mást gondolt-képzelt arról, mit jelent felfogadni valakiket. 

Aztán itt van a dúla, aki a laikus átmenet. Jómagam eljutottam arra a pontra, hogy bizonyos szülőpároknál lebeszéltem magamról őket. Ennek egyik oka, ha azt láttam hogy nélkülem sanszosabban ugrik mérföldköveket a párkapcsolat. Mélységben, intimitásban, egymásért tevésben. Másrészről előfordul, hogy adott intézményben pont a dúla jelenléte miatt kaphatnak alapvető büntető pontokat. 

Dúlaként eljutottam arra a pontra, hogy alaposan mérlegelek. Kinek, mikor, mire mondjak igent, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett. Úgy, hogy döntésem valóban a szülő pár javát szolgálja. 

Ha egy szülőpár, főleg a várandós édesanya azt tekinti a jó szülés garanciájának, hogy előre biztosította-bérelte magának a támogató-szakmeber gárdát, bizony nagyot zakózhat, amikor bejelentik nekik, hogy x választottjuk beteg lett, y pedig elutazott egy konferenciára. Bizony, találkoztam már utolsó pillanatos pánikkal. 

Mi a helyzet a helyszín megválasztásával? Éppen tegnap olvastam végig a hozzászólás folyamot egy megosztás alatt. Egyik kórház szülészetét úgy reklámozta a média, mint ami az otthonszülés körülményeit képes visszaadni a nagyberuházásos átépítés nyomán. Szakmai szemszögből szóltak hozzá alternatív szemléleletű szülés körüli szakemberek. Egyet értettek abban, hogy egyik részről semmilyen körülmények között nem imitálhatja személyes otthoni környezetedet egy akármilyen hipermodern, barátságos tapétájú szállodai szoba, amúgy pedig nem attól lesz jó a szülésed, hogy a tér milyen körülötted....

Na, ne már. Sem a szakszemélyzet, sem a helyszín nem garancia? Akkor mégis mi? 

Azt hiszem, sok mindennek az együtthatója odabenn az anyában. 

Megfigyeléseim alapján a legfontosabb tényező, hogy az édesanya érjen össze önmagával. Legyen egyben. Ismerje el önmaga erősségeit, félelmeit, ezek összességét határain belül tartsa és ne helyezze kívülre. Mint ahogyan ne képzelje azt, hogy a szülését a külső körülmények határozzák meg. Ugyanakkor tegyen a pakliba minden megtörténhetőt. Legyenek A, B és C tervei. 

Fontos, ha voltak előző negatív élettapasztalatai, azokat dolgozza fel szakemberek segítségével. Nem csak szülésemlékre gondolok, hanem gyerekkortól fogva nagyon sokféle lelki-testi-szellemi sérülés okozhatja meghiúsulását egy maga útján gördülő szülésnek-megszületésnek. A vajúdás során a sérülések aktiválódhatnak. Akár több emeletnyi szőnyeg alól kezd előtornyosodni, sok szálon futó trauma csomag. 

Fontos, hogy az édesanya tudja, mit kell kezdeni egy újszülött babával. Nagyon gyakran tapasztalom a csodálkozást, amikor elmondom ragaszkodásomat: a szülésfelkészítés egyik alaptanítása nálam a gyermekágyas, szoptatós, babagondozós blokk. Miért? Mert szülés közben aktiválódhat a felismerés: basszus a babám eddig bent automata rendszer szerinti ellátást kapott, de most előbúvik, és én leszek érte a felelős. Azt sem tudom, mit kell majd tegyek: Biztosan életben tudom tartani? Nem biztos, Akkor inkább nem engedem el. Lám, milyen egyszerű tud lennie egy pszichés elakadás. A másik vesszőparipám pedig arról szól, hogy a szoptatásra azért kell nagyon felkészülni, mert azzal kapcsolatban érkezik majd a legtöbb egymásnak ellentmondó info. És a baba nem kísérleti nyuszi. Érdemes elejétől fogva azt és úgy adni neki, ami és ahogy őt megilleti. 

Egy jó szülésélménynek alapja lehet a jó párkapcsolat is. A kedves általi adekvát támogatás. Nem, itt most én nem az apás szülésre gondoltam első sorban. Hanem arra, hogy a két fél találja meg azt a szülési módot, amiben mindketten, párkapcsolatilag is tökéletesen érzik magukat. Mindenkinek tiszteletben tartva képességeit, határait, érzékenységét. Nem az apás szüléstől lesz valaki jó apa. Ugyanakkor való igaz, hogy ha egy pár mindkét fele egyformán vágyakozik az együtt szülésre, életük legcsodásabb élménye lehet. És a lehet szón erőteljes hangsúly van. Fontos az apa felkészítése, fontos a pár közös felkészülése. Az apás szülésről pedig titokban könyvet írogatok.

A helyszínről még nem beszéltünk. Én Geréb Áginak elhittem, amit egy konferencián mondott anno. Mindenkinek ott kellene szülnie, ahol biztonságban érzi magát. Ha otthon érzi magát biztonságban, akkor otthon. Ha pedig kórházban érzi magát biztonságban, akkor kórházban. Persze, ha van választási lehetősége. Vannak előfeltételei egy otthonszülésnek. Nem szabadna megítélni senkit a választásáért, mint ahogyan arra sem formálhatna senki jogalapot, hogy választásáért valaki önmagát feljebbvalónak tekintse a többi nőnél. Létezik egy átmeneti helyszín is, melyet tudtommal sokan választanának, ez pedig a születésház. Magyarországon egyetlen egy működik...

Summázva azt szoktam mondani, akkor vagy felkészült a szülésedre, és akkor "számíthatsz" szép szülésélményre, ha megengedheted magadnak azt a képzelgést, hogy egyedül a dzsungel közepén sétálgatsz, mosolyogva vajúdsz, összehúzódásoknál támasztod-öleled a fákat, rácsimpaszkodsz a liánokra. Talpaddal simítod a földet, füvet, virágzatot. És amikor azt érzed, itt az időd, kezedbe engeded finom sóhajok közt, vagy vakár vadállati üvöltéssel édes magzatod. 

...most érkeztünk meg ahhoz a ponthoz, ahová mindenképpen el akartam érkezni. Ahhoz, hogy egy nő eggyé váljon önmagával, képesnek kell lennie visszahúzódni az agyából. Eggyé kell válnia testével, ösztöneivel, belső hallásával, jeleivel, szimbólumaival, színeivel, hangjaival. Saját látomásával egybeolvadva, lüktetve. Kérdés, hogy önmagában képes-e rá? Ha önmagában képes rá, kiknek a társaságában képes rá? És vajon számít-e neki a helyszín, ahol megengedheti magának? 

Bizony nem egyszer voltam részese kórházi szülésen asszonyok sámánisztikus látomásának. Ahol nem xyz a hétköznapi jogász, tanár, könyvelő, közgazdász vajúdott, hanem egy szirén, egy vadmacska, egy gorilla, egy esőerdő, vagy akár egy sas. Némely szimbolikán magam is meglepődök.

Mi kell hát egy jó szülésfelkészítéshez? Arra kellett kilukadnom, hogy a hiteles információk a természetes szülés menetéről alap. Mint ahogyan az is alap, ahogyan a kórházba menőkkel beszélgetünk oxitocinról és epidurálról. Az is alap, ahogy az önismeret segítségével kiválasztódnak a bizalmi személyek és a helyszín. Aztán persze igyekszem a pszichés blokkokat is lufiként pukkasztgatni, mire eljő az idő. A legfontosabb blokk azonban mégiscsak a transzállapot "gyakorlása" lenne. Az önkontroll elengedésének gyakorlása. Ennek keresem módjait és lehetőségeit, tizennyolc év sámánisztikus tapasztalás nyomán. Hogyan, hol, s miként tudom-tudnám előrehozni bizonyos állapotok megélését.

A marketingről még nem is beszéltem. Hogyan lehetne meghirdetni azt, ami amúgy teljesen természetes, ugyanakkor bizonyos tradíciók miatt félelmet keltő: vajúdásra felkészítés sámánisztikus módszerekkel smile hangulatjelTranszállapotok gyakorlása. Finomhangolás a szép szülésélményre.

Valamiben már biztos vagyok. A dúlaságot szegre akasztom és innentől fogva tapasztalati útnak tekintem. Mert a felkészítés és a gyermekágy témája most mindent visz nálam. Összes idegszálamat leköti. Meg persze, szeretném visszakapni a naptárban tervezhetőséget. Magam miatt is, családom miatt is. 

Őszintén szólva ezt az írást kicsit most magamnak írtam. Mert ha megkérdeznéd tőlem, Meső kedves, te hogy állsz a felkészüléseddel? Hiszen lassan, de biztosan csak küszöbön az ötödik... És akkor azt mondanám neked: sajnos kedves, még be kell üljek szülésfelkészítésre. Pontosan olyanra, mint amit én tartok. Van még tennivaló... 

ui. a képet a netről lőttem, még régen. Fogalmam sincs az eredetéről, de nagyon szeretem. Számomra kifejezi azt a női minőséget, aki éppen önmagával válik eggyé. Igen, olyan, mintha ő is burokban lenne. Mert abban az állapotban valóban benne van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése