Varázslatos Nőiségünk

Varázslatos Nőiségünk

- paradigmáink, belső- és külső szépségünk, mindaz, ami A Nő - 

55 felett...

Ragyogjon Varázslatos Nőiséged  62 évesen, 82 évesen, hiszen

elsősorban Nőnek születtünk, így lehettünk társak, feleségek, anyák,

nagymamák drága csillagom... 

Táska & Retikül...


Amikor egy gyönyörű, napsütéses, madárcsicsergős, rügyfakasztó

reggelen, kéjes nyúztózkodással ébredezve, meglátva a kék eget, hallva

az épp aktuális évszak csodálatos hangjait, eltölt az Életöröm semmihez

nem hasonlítható pazar érzése, felkelsz, wc, fogmosás, tusolás - tükör...

és ott vagy a Sikoly című filmben... 

Hirtelen beborul az ég, elhallgatnak a madarak, a fűfavirág megáll a

növekedésben, kikerekedik a szemed... de akkor sem tűnnek el a táskák

a szemed alól... Ledöbbensz... ezek meg hogy kerültek oda? Nem...

tegnap még nem voltak ott... Valami alpári mély sunyisággal

besettenkedtek éjszakának évadján, az Idő Vasfogának 03:50-es

járatával, és oda csücsörögtek a szemeid alá...

Itt állsz a tükör előtt, teljesen védtelen vagy, sem pénzed, sem kedved a

plasztikai műtéthez, és érzed, ahogyan az öregedés tudatának

iszonyata lassanként kúszik fölfelé a gyomrodból a torkod felé, hogy

élvezettel fojtogasson, amíg aztán ki nem tör belőled feltartózhatatlanul

a zokogás... és ebben a testet rázó zokogásodban ott van az elmúlt

Ifjúság, elmúlt és meg nem élt szerelmek, gyermekeid születése, a

válásod, a világ változása, az elvesztése annak, amit öröknek hittél -

amíg a Tiéd volt... Benne van a tizenhatodik születésnapod, az Első Bál,

az Első Randevú, az Első Csók, és ha kellőképp régóta egyedül élsz, mai

szóval szingliként, talán az Utolsó Csók is, amit még nem követett másik,

hiába görcsöltél megalázó helyzetekben, még megalázóbb idétlen

egyedek még idétlenebb elvárásaival...

Itt kuporogsz a fürdőszobaszőnyegen, a tisztító zokogás már

hüppögéssé szelídült üresjáratával, és nem érted az egészet... Most mi

van?!... hiszen még föl sem nőttem... hiszen még ugyanaz a gyermek

vagyok, akit az Édesapja a nyakába ültetett, hogy lássa a világot... és a

retteneten, az ijedtségen már túl vagy... túlontúl... már üres vagy...  és

nem mégy be dolgozni... pedig tudod, hogy most a táppénzt nem

engedheted meg magadnak, hát szabadságot jelentesz, kockáztatva a

munkád elvesztését, ám képtelen vagy emberek közé menni... ezer

szerencse, ha épp hosszú hétvége van... és jön az ágyból fel nem kelés,

a fogmosás és önmagad elhagyása, halomban a mosatlan

poharak,bögrék garmadája, tányér nem, mert enni nem tudsz, és

különben is minek...

...távirányító a kezedben, látod, hogy mozog meg színes, de hogy mi,

arról gőzöd nincs, nem is érdekel... két napja csöng a telefon, egyszer

nem veszed fel, gebedjen meg, rajtam ne sajnálkozzon senki, elég, ha

én sajnálom magamat.

.és ekkor. csöngetés, kopogtatás nélkül, égszínkék égen nyári

Napfelkelteség-ruhában megjelenik az ágyad előtt a Váratlan Vendég: 

Humor Úr.  Megemeli kalapját, és fülledt nyarak délelőtti  zápor utáni

szénaillatával árassza el önsajnálattól bűzlő szamárfészkedet, arrébb

tolja a három tonna taknyos-könnyes

demegöregedtemistenemderondalettem  papírzsebkendő halmazt,

méltóságteljesen helyet foglal, szemében és szája szögletében hunczut

mosoly; nna, akkor most játsszunk!...  édes gyermekem, sokat vagyok

nálad, de ez már nekem is sok. határozzuk nocsak meg azoknak a

táskáknak , mert ugyebár női táskákról van szó, vagyis retikülökről - a

márkájukat!... mert ugyebár végképp nem mindegy ám, hogy Nő létedre

milyen táskákkal -maradjunk a retikülöknél- is rohangálsz a szemed alatt

itt nap mint nap.

Tehát. mire is formáz? Sportos netalántán ez a két retikül itt a két szép

szemed alatt? mert akkor ugyebár  akkor lehet egy Brunotti és egy

Converse, habár most ippeg nem ragyog csillag a szemeidben, ezt nem

mondhatnám kérlek szépen.

.avagy romantikus retikülöket látunk, egy-két fodrozódó bőrredővel?...

talán Bulgari?  ...avagy sikkesen elegáns? .mert akkor Gucci.  ám ha sok

bánatos könnyet akarsz benne tartalékolni, akkor a Calliope a nyerő.

.és mesélt Humor Úr nekem, táskákról, retikülökről, márkákról, felszárítva

mindeközben a bánat könnyeivel azt a mocsarat is, amelyben ott

tapicskoltam már egy ideje. mert ez velem történt meg csillagom. meg

Veled.

.és behelyettesíthetjük ezeket a ráijedéses pánikretikülöket  bármivel;

szakítás, munkahelyelvesztés, nincsegyvasamsemdebepánikoltam,

elhagytak, megcsaltak, most válok, tőlem válnak,

Istenemmittegyekénmostsegíts-depresszív életérzés. elmúlik. csak

engedd, hogy Humor Úr oda üljön melléd, és átadja a legszebb

Ajándékot, ami csak létezik a világon: a nevetés képességét.

Személy szerint nekem  -még- nincsenek sem táskák, sem retikülök a

szemem alatt, más magam alá kavarodás végett látogatott meg Humor

Úr.  Viszont a Nagy Iskola; a több évtizede hozzám látogató

hölgykoszorú tapasztalatai is velem vannak - hogy tovább adhassam

Neked szentem.

Jó volt most Veled olvasni ezeket a sorokat. Jó volt Veled lenni.

Köszönöm, hogy meglátogattál a Tündér Budoáromban csillagom.


...merj Sírni. merj Nevetni. merj Szeretni. merj Élni.  

                                             
Áldott,Örömteli,Teljes Életet élj itt és most Kedves.  

Legyen az önmagunk varázslatos nőiségére való ráébredésünk felemelő

és előrevivő a mindennapi kis boldogságainkban - ami az Élet... 

Tündérörömöleléssel; RaSu TündérAnya.

 
..és álljon itt egy 2008.Augusztusában írott versem,(még 2008-ban

Spanyolországban írtam) Neked, nekünk; Tündéri Nőknek, akiknek

varázslatos nőiségünk kortalan...

 
Átmenet 2.
 
Nehéz az érett
korból
az öregbe
lépni át
levetni minden
régi
jajdeszép ruhát


állni csupaszon
a ráncokat mutató
napfényes
tükör előtt
egy önsajnálattól
bűzlő kegyetlen
hülye délelőtt...


Már csak a Nap
csókolja bőröd
árnyait
nem látva meg
az évek gyűrő
ráncait
miket rádsimított
az Élet
a csaktiéd
és kifosztva állsz
...a semmiért...
 
...a Mindenért...
 
miközben
combod összeér
a feneked
is löttyedt
sírd csak ki
a könnyet
mi úgy nyomja
szívedet
igen, a melled
is megereszkedett...


a Nap látja
hogy Te vagy az
ki kihordta
szíve alatt
azt a nemzedéket
ki korod miatt
Téged
tegnap úgy
lenézett...


Istennek hála
tettél Te le
az Élet asztalára
ragyogást, felhalmozott
kincseket


...és csak Isten
becsüli meg
hogy ki és
mennyit ér
nem kár
a könnyekért
kimossa
az önsajnálatot


megmaradhatott
Életed
hát éld Te meg
ne bízzad senki másra
neki mi
az elvárása
tartsa meg!


...miközben Te
szórod szét
még mennyi még
kincsedet...
 
Hölgyeim...ez van...MI nem amortizálódunk, mi Nők bölcsülünk...

TündérAnya RaSu spirituális tanító író, költő

 Tündérörömöleléssel a szerző; TündérAnya RaSu;Csatári Rózsa 

http://www.rasu527.eoldal.hu/