Honnan vesszük mi, nők, a mintát nőiségünkhöz, majd később az anyasághoz? Hogyan sajátítjuk el az egyes női szerepeket? Milyen mértékben hat ránk a saját édesanyánk által átadott minta, illetve mindaz, amit a környezetünkben látunk? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ kineziológus szakértőnkkel,
Gy. Márkus Flórával.
Gy. Márkus Flórával.
Meglátszik egy nőn, hogy mennyire érzi jól magát a bőrében, és mennyire van kibékülve nőiségével?Igen, teljes mértékben. Ha ránézünk egy nőre, akinek a megjelenése: az öltözködése, a sminkje, a kommunikációja harmóniát mutat, akkor ez a nő békében van magával és a világgal. Ezzel szemben minden túlzásba vitt külső szignál a belső nőiesség hiányát tükrözi. Ilyenkor a nő a külső eszközöktől várja, hogy elérje a kívánt hatást.
Általában a női szerepeink a szeretetről, a befogadásról és a harmónia megteremtéséről szólnak. Ha az életünk bármely területén felborul az egyensúly, akkor különböző védekező attitűdöket veszünk fel, melyek sok esetben ütköznek a női mivoltunkkal.
Mi állhat a hátterében annak, hogy valaki nem tipikusan nőies, befogadó-elfogadó, hanem inkább fiús/férfias, keményebb, esetleg nem akar gyereket, vagy nem érzi magát jól az anyaszerepben? Ez egy nagyon összetett probléma. Az a tapasztalatom, hogy ilyen esetekben sérül az otthon látott női minta, illetve az általunk tapasztalt női működések ellen harcolunk.
Oldások során gyakran kirajzolódik a származási családban női oldalról az alárendeltség, kiszolgáltatottság, önfeladás.
A nők terheinek fokozódása, az önmegvalósítás elmaradása a fiatalabb generációkban elutasítást válthat ki, és a sérelmek elkerülése érdekében férfielemeket integrálhatnak a viselkedésükbe.
Mindenképpen fontos lenne azonosulni a női szerepekkel, mert csak akkor tudunk ráhangolódni valódi feladatainkra.
Hogyan határozza meg az anyához fűződő viszony azt, hogy egy kislány hogyan válik nővé, majd asszonnyá, anyává? Mindig az anya mintája a mérvadó, vagy a környezetnek is nagy szerepe van? Mennyire ösztönös, és mennyire tudatos, vagy tanult viselkedés az anyaság? Az anyai mintát elsősorban az anya, majd a család nőtagjai és végül a környezet befolyásolhatja szerintem. Nagyon sokszor kell anyával szembeni haragot oldani, hiszen aki neheztel, nem érzi jól magát a női területein.
El kell fogadni, hogy az anyánk akkor és ott ennyit tudott nekünk nyújtani, hiszen tele lehetett félelemmel, szorongással, kétellyel, vagy esetleg egyedülálló anyaként a megélhetést is biztosítania kellett.
Felnőttként kialakíthatjuk a saját válaszainkat az anyaságra, és meg is tudjuk valósítani.
Milyen konfliktusok adódhatnak abból, ha valakinek nem felhőtlen a kapcsolata az édesanyjával? A tudatalatti harag az anyaságot beárnyékolhatja. A sok megválaszolatlan kérdés, le nem játszott játszma begyűrűzhet a házasságba és a gyermeknevelésbe is. Az anyaság egy csodálatos állapot lehet, nem éri meg, hogy a harag miatt ennek csak töredékét éljük meg.
Hogyan változtatja meg az anya-lánya kapcsolatot, ha a lány maga is anyává válik? A felnőtt nő a saját élethelyzetén át jobban tud közelíteni az anyjához, észreveszi a feszültségeket, amit esetleg az anyja is átélhetett, felismerheti a konfliktusok valódi okait.
Az anyuka viszont felszabadultabban tudna a felnőtt lánya felé fordulni, hiszen már nem éli azokat a stresszeket, ami fiatal korában esetleg befolyásolta a működését. Kialakulhat egy harmonikus, elfogadáson alapuló kapcsolat.
Az anyuka viszont felszabadultabban tudna a felnőtt lánya felé fordulni, hiszen már nem éli azokat a stresszeket, ami fiatal korában esetleg befolyásolta a működését. Kialakulhat egy harmonikus, elfogadáson alapuló kapcsolat.
Régen együtt éltek a generációk, és erősebb volt az igazodás, a példakövetés. A szülésre és a gyermeknevelésre való felkészülés is régebben tipikusan a hagyományok, a családban látott példák, az anyánktól átvett tudás felhasználásával történt. Manapság ilyen tekintetben mintha eltávolodtak volna egymástól a generációk, hiszen amit a nagymamák a gyermekgondozásról tudnak, manapság gyakran „korszerűtlen" tudásnak minősül. Sok nő szakkönyvekből készül a szülésre, gyermeknevelésre. Hogyan lehet feloldani a konfliktust, ami ebből adódhat anya és lánya között? Az anya feladata a gyermek születése után a szeretet kifejezése, a csecsemő táplálása, a baba igényeire való reagálás, a békés környezet megteremtése.
A szülés után az anyában kialakul ez az ösztön, és teljes mértékben helyt tud állni - természetesen figyelembe kell venni ilyenkor a fizikai korlátainkat, és, ha szükséges, akár segítséget kell szervezni a házimunkára.
Erikson szerint a gyermek életében a 0-1 évig tartó szakasz az ősbizalom kialakulásának szakasza. Az anya szeretete, figyelme alakítja ki ezt bennünk.
Visszatérve a kérdésre: az összes családtag javasolhat valamit, elmondhatja saját tapasztalatait, deeleinte az anya tud annyira a gyermekére hangolódni, hogy észrevegye az apró rezdüléseket, megérezze és kielégítse a szükségleteit. Tehát semmit nem erőltetnék a múltból, amivel az anya nem tud egyetérteni.
A békés, kiegyensúlyozott, egészséges gyermeki működés jelzi, hogy jól csináljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése