Dr. Lux Elvira: A nők titkai

Egy - egy kultúrkörben a társadalmi tudatban megfogalmazódott és rögzült információk az egyén tudatába tükröződnek, s ezek vissza-hatással vannak a szűkebb és tágabb szociális környezetre is. 
Ezekhez a mintákhoz kell az egyénnek alkalmazkodnia, s megtanulnia a megfelelő viselkedésmintákat, magatartásmódokat, amelyeknek segítségével képes beilleszkedni adott környezetébe.

Az egyén ezeket a megfelelő magatartásmódokat környezetétől tanulja el, annak tudatos és önkénytelen tanító ráhatásai útján. Így van ez a szexuális beállítódottság kialakulásával is. Az egyén meghatározott nemi státusszal születik lánynak vagy fiúnak, de a nemének megfelelő viselkedési modelleket a környezetében lévőktől pszichoszexuális fejlődése során sajátítja el. Ez a kondícionális tanulás szinte a születés pillanatától kezdődik, amikor a szülők megtudják a gyerek nemét. A gyerek, - nemi státuszát illetően - vagy megfelel a szülők elvárásának vagy nem. Amennyiben megfelel, a Kicsinek nincsenek "gondjai" és csakúgy örömmel vállalja nemiségét, ahogyan azt szülei is teszik. Ezzel ellentétben, ha a gyerek nemi meghatározottságával a várttal szemben ellenétes, megkezdődik a gyermek nemével szembeni ellenállásának bonyolult "programja". Ez a vitatott kettős érzelmi viszonyulás, a pszichoszexuális fejlődés során mélyen beépül személyiségébe. Nem tudja mennyiben tanácsos elfogadnia nemét, illetve mennyire kellene azt elutasítania a szülőkhöz hasonlóan.

 Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a tételt, hogy minden érzelem ambivalens, azaz két pólusú. Jó - rossz, szép - csúnya, kellemes - kellemetlen, tetszik - nem tetszik, szeretem - nem szeretem, imádom - gyűlölöm. Amennyiben ezt egy képzeletbeli skálán kívánnánk ábrázolni, akkor a végletek, mondjuk az imádom - gyűlölöm a skála két végső határán lenne elhelyezhető. 
A szélsőségek ellentétes előjelű érzelmeket tartalmaznak. Ezen a képzeletbeli skálán középen a nulla pont van, amely érzelmi vonatkozásban a közönyt szimbolizálja.

Ez az érzelmek ambivalenciáját jellemző skála mindenféle minőségű érzelemre egyaránt vonatkozik. Amennyiben a gyermek nemével szülei elégedettek a gyermek készséggel és öntudatlanul is igyekszik a nemi státuszának megfelelő szerepkörrel azonosulni. A modell elsősorban a szülő és a környezetében lévő azonos nemiségű egyének. Ebben az azonosulási folyamatban a gyermeket - szűkebb és tágabb - környezete támogatja. A folyamat zavartalanságához tartozik, hogy a gyerek mindkét nemű szülőjével együtt éljen.

Miután ebben a cikkben főleg a nőkre koncentrálunk, a kislány aspektusából fogalmazom meg az azonosulás motivációit. A kislány női - szerep tanulásának fő késztetési energiája abból az élményből ered, hogy a kislány érzi, hogy a szülei között más jellegű az érzelmi kapcsolat, mint közte és az apja között. Azt hiányolja, amiről semmit nem tud. Ez a hiányérzet két fontos igényből ered. Tudja, de főleg érzi, hogy az anyának hatalma van az apa fölött és azt is, hogy neki "hiányzik valami"( a köztük meglévő szexuális vonzalom), ami ezt a hatalmi státuszt az anya számára biztosítja. A genetikus programban jelen vannak ezek a "tudások" is anélkül, hogy ebben a tudatnak bármi szerepe lenne.

Normális esetben a kislány érzi, hogy az apja feléje irányuló érzelmi spektruma nem teljes, csak éppen azt nem tudja, hogy mi a hiányzó láncszem. Éppen ezért megpróbál az anyával azonosulni, hogy megszerezze azt a "valamit", amelynek birtokában az apa érzelmi életében ugyanolyan helyet foglalhat el, mint az anya. Ez az érzelmi és hatalmi státusz megszerzése készteti az anyával, illetve a női - szereppel való azonosulásra.

Az anyával való azonosulás egyben a női - szereppel való azonosulást is jelenti. Ez az alapja annak, hogy a kislány felnőttként képes legyen a nemi élet teljességének megélésére. A nemi aktus és annak sikere csak egyetlen fejezete a szexuális életnek. Azonban a téma sokkal bonyolultabb, mint azt az átlag ember képzelné.

Az azonosulás igen bonyolult lélektani folyamat. Amennyiben a kislány női - szerep vállalását és gyakorlását környezete támogatja helyes útra terelődik pszichoszexuális fejlődése. Ha a szülők elválnak, mielőtt ez az azonosulási folyamat befejeződött volna, a gyerek nemcsak általános értelemben sérül érzelmileg, hanem gátlást szenved pszichoszexuális fejlődése is.

Egész praxisom alatt az volt a törekvésem, hogy amíg a gyereknél nem szilárdul meg a saját nemével való azonosulási folyamat, legalább addig ne váljanak el szülei. A pszichológiai tudomány elve szerint öt éves korban "kész" a személyiség. Az öntudat, a nemi tudat és a világban való tájékozódás programjai eddig kialakulnak a gyerekben. Tehát a gyermek boldogulása értelmében az öt éves kor előtti válás kitörölhetetlen traumát okoz a gyermek minden vonatkozásban való fejlődésében. Öt év nem a világ, és ezt, ennyit a közös gyerek védelmében minden szülő köteles kivárni, ha - egyébként - semmiképpen nem alkalmasak az együttélésre. Persze ezért a gyerek nem felelős. Ha a szülők rendes, korrekt emberek gyermekük kedvéért együtt maradnak, amíg az el nem éri öt éves korát. Házasságot lehet rövid távra tervezni, de gyereket nem.

Miért is válnak el a szülők?
Ennek egyik oka, hogy napjainkban hamarabb kezdődik a szexuális együttlét, mint, ahogy az korábban volt. Éretlen személyiségű gyerekek, biológiai fejlődésüknek megfelelően, - tehát nem egészen megalapozatlanul - igénylik a partnerkapcsolatot, főleg akkor, ha családi környezetük problematikus. A szülők meg nem értései, veszekedései, a zaklatott, feszültséggel teli családi légkör megzavarja a gyermek egyéniségének normális fejlődési folyamatát. A két nemű szülők kapcsolatának zavarai beárnyékolják és eltorzítják a gyermek nő - férfi kapcsolatára vonatkozó fantáziáit.

A nemiséghez való pszichés affinitásuk gátlást szenved, s ez a gátlás meghatározó lehet egész felnőtt életükben. A rossz, agresszív, italos apa képe eltorzítja a többi férfire való kivetítéseiket. A férfiakról való pozitív fantázia - képüket devalválja az apáról megtapasztalt negatív apa - modell. A szülőknek fogalma sincs róla, hogy mit és milyen mértékben rontják meg gyermekük jövőjét. Ez az egyetlen mentségük. Azonban, mint tudjuk a törvény nem tudása nem mentesít. A lelkiismereti kofliktustól semmiképen sem. Tudatosítaniok kellene, hogy a gyermek egész jövőjét meghatározó program tőlük függ. A totális rombolást egy tisztességes szülő nem akarhatja.

Ide tartoznak azok a történetek, amelyekben az anya vagy apa megcsalja házastársát. Ezek a felelőtlen kezdeményezések mintául szolgálnak a gyereknek a promiszkuitás, partner váltogatás eszméjéhez. Kitől tanulják a gyerekek a csúnya beszédet, káromkodást? Attól, akitől beszélni tanulnak. Kitől tanulják a hűtlenséget? Elsősorban szüleiktől, hiszen a példa a leghatásosabb nevelési eszköz. Ez így van akkor is, ha a gyerek részére a példa negatív előjelű. Milyen kár, hogy az emberek nagy százaléka nem foglalkozik tetteinek hatásaival, s nem is tud róluk szinte semmit.

 Gyakran borsódzik a hátam, amikor például egy buszmegállóban hallom, hogy az anya, hogy "neveli" gyermekét. Elképeszt az a tudatlanság, hogy mennyire káros hatású az anya nevelési szándékkal használt "szózata". A legjobb szándékkal irányítja gyermekét a helyes magatartás felé, miközben - öntudatlanul - olyan sebeket ejt gyermeke lelkén, amikről a leghalványabb fogalma sincs. Már, "a régi görögök" mondták és hírdették: "Gnoti se auton", ismerd meg önmagad , de intésük még a XXI. században sem nyert polgárjogot. Elképesztő, hogy mennyire nincs fogalmunk arról, hogy a szánkon kiszakadt ítéleteink mennyire ártóak lehetnek saját gyerekeinknek. Mondjuk a "magunkét", úgy, hogy fogalmunk sincs annak hatásáról.

Még mindig divat az, hogy lányainkat nem támogatjuk női szerepük gyakorlásában. Nem mondjuk nekik, - nehogy elbízzák magukat, - hogy szépek, csinosak, elbűvölőek. Pedig a szépség a fiatalsággal egyenlő. Tudniuk kéne, hogy hatással van nőiességük környezetükre, hogy bátrak és öntudatosak legyenek. Arra kellene tanítanunk őket, hogy a férfiak előtt értéket képviseljenek. Libidó-mozgósítást, anélkül, hogy gyorsan igyekezzenek kielégíteni a férfi-vágyat, amelynek gyors sikerét leginkább a férfiak ítélik el. A férfiak sokkal konzervatívabbak a nőknél. Ennek egyszerű oka az, hogy a férfiak életében az évszázadok során távolról sem történt akkora változás, mint a nőkében. Ők, mindig is a teremtés koronái voltak, s azok akarnak lenni ma is. Ebbe viszont belejátszott a nők munkavállalásának története. Az, hogy míg korábban a nők léte a férfiaktól függött, ma már ez nem így van. 

A nő is dolgozik és léte nincs kiszolgáltatva a férfi keresetének. Igaz, hogy azonos munkáért nem kap azonos bért, de mégis, ha kell, meg tud élni a saját munkájából. 

 A létfenntartási lehetőség megadta a nőnek a szexuális szabadsághoz való jogot is. Korábban a nő dolga a fajfenntartás volt. Ez szabályozta társadalmi rangját, de ebbe az értékelésbe nem az orgazmusa adta "szavazati jogát", hanem termékenysége. Ma már megváltozott a világ. Az anyaság, mintegy mellékes "hozam" kötődik a női - szerephez. 

S ez veszélyezteti a szaporodást, ide számítva a fogamzásgátló szerek hatékonyságát is. 
A nők szerencséjére a fogamzásgátló tabletták nem "férj-specifikusak". Minden fajta megtermékenyüléstől megvédik a nőt és növelik partnerváltogató kedvét.

Különös tekintettel arra, hogy a nő aktus során való - minden nő által vágyott hüvelyi kielégülése, bizony igen rossz statisztikát mutató adat lenne, ha valaki ezt korrektül feldolgozhatta volna. 
A nők, ugyanis nemcsak férfi partnerüknek hazudnak, hanem a felmérést készítő egyéneknek is. Hosszú gyakorlatom során, - nyilván azért, mert nő vagyok - soha nem hittem el egyetlen férfinek sem, hogy partnere kielégül az aktus során, ha ezt csak a férfi állította. Tisztában vagyok a hüvely rossz idegellátottságával csakúgy, mint a nők ambíciójával, hogy azt szeretnék érzékeltetni a szeretett férfival, hogy ő a győztes "hím", akivel eljutottak azokba a magaslati szférákba, ahová, eddig még senki nem juttatta el őket. Ezt egy nő könnyedén el tudja hitetni egy férfivel, ha akarja, - márpedig többnyire akarja - amire egy férfi képtelen.

Hiába mondja egy férfi partnerének, hogy "kívánlak Szívem", ha nincs merevedése. Az viszont. hogy egy nő, mit akar elhitetni partnerével, az ő dolga. Biológiai értelemben a férfiak inkább kiszolgáltatottak. A nemi együttlét során a férfi biológiai, élettani működése a nő számára nyilvánvaló. Akár a merevedési zavar, akár a korai magömlés nem marad rejtve a partner előtt. 
A nőnél két élettani jelenség mutathatja a partner, illetve a szex hárítását. Az egyik a hüvely görcsös összehúzódása, amely meggátolja az aktust, a másik a nedvesedés teljes vagy részleges hiánya, mely akadályozza a pénisz szabad mozgását a hüvelyben. 
Azt azonban, hogy egy nőnek van-e orgazmusa az együttlét alatt, azt biológiai jelekből nem lehet kontrollálni.

Mindennapos női probléma az előjáték gyors, hiányos volta. 
A férfi - akkor is, ha nincs szexuális problémája - törekszik az effektív együttlétre, az aktusra. A női erotikus görbe sokkal elnyújtottabb, mint a férfié, ezért van szüksége megfelelő előkészítésre. Ennek egyszerű, de reális oka van.

Amikor a gyermek megszületik lánynak vagy fiúnak, azonos vagy ellentétes neme van az anyjával. Az anya mindkét nemű gyermekét hasonló szeretet-megnyilvánulásokkal becézgeti, gondozza a gyermek nemére való tekintet nélkül. Azonban míg a lánykára a nemi azonosság miatt ezek a viselkedési akciók közömbös talajra hullanak, addig anya és fia esetében a nemi státuszukból adódó heteroszexuális különbség nem hanyagolható el.

A fiú, már az anyaméhben is képes merevedésre, s születésekor akár merev hímvesszővel jöhet a világra. Később az anya gondozásának mechanikus ingereire szintén merevedéssel reagál. Az erekciót jó érzés kíséri és ennek a jó érzésnek igénye beépül személyiségének korai fejlődési korszakában.

Ennek tanúsága szerint a lány gyermek az anya szeretetteljes közléseit "nemtelen" reakciókkal fogadja. Ezért is jelent - szinte mindennapos problémát a párok között az -, ha a férfi elhanyagolja a szeretetteljes közeledést. Kicsit szentimentálisan hangzik, - dehát mi nők szentimentálisok vagyunk -, hogy minden nő arra vágyódik, hogy a szeretett férfi a szeretet bölcsőjéből ringassa át a szerelem nászágyába. Különben azt fogja megélni, hogy partnere "csak azt" akarja tőle.

Ez persze érthető, hiszen a fiú-gyermek szocializációjához az is hozzá tartozik, hogy az anyát, aki első nő az életében megtanulja szexuálisan tiszteletben tartani. Az anya az ősi programok értelmében szexuális tabu a fiú számára. Az anya lesz az, aki leszoktatja gyermekét a felé irányuló szexuális megnyilvánulásairól. Az anyának ez a tudatos és tudattalan törekvése szocializálja fiú gyermekét a helyes nemi magatartásra. Az anya felé irányuló nemi vágy gátlása, elfojtása nem válik semmivé, hanem program a fiú számára a további nemi magatartás útmutatója.

Az elfojtás tárgya többnyire akkor robban ki a fiú személyiségéből, amikor olyan partnert talál, akit nem érint az ősi tabu tilalma. Mint tudjuk egyáltalán nem ritka, az ifjú férfiak náluk idősebb nőre eső választása. Ezek a nők áldásosan hatnak a férfi pszichoszexuális tovább fejlődésére. Kisegítik az ifjút az infantilis fixálódás kátyújából, az anyáért s egyben az anya ellen küzdő gyermekded állapotból. Híd - szerepük van, leválasztják az anyáról a hozzá tapadó "kisfiút", s bevezetik őt a felnőtt, nemi élet "rejtelmeibe". 
Az anyától nagyon függő ifjak "anyányi nőt" választanak, természetesen olyat, akire nem vontakozik az ősi tabu, de nekik biztonságos segítséget nyújt a teljesen ismeretlen területen való tájékozódásban. Úgy, ahogyan ezt az anyjuk is tette az élet egyéb területén való eligazodásban. Ezek a nők - feltételezetten - a nemiségben nagyobb tudással és gyakorlattal rendelkeznek és ösztönös anyai érzületük biztonságot ad a vélt kudarcok "megbocsátásától" való szorongással szemben. 

Minden nőben van és kell is, hogy legyen ösztön - szinten öröklött anyai program, amely a nő - férfi viszonyban is megnyilvánul. Éppen ez az oka annak, hogy a nők a szeretett férfi szexuális hibájához megértő elfogadással viszonyulnak. Sokkal kevesebb szexuális zavar létezne a férfiak nemi működésében, ha képesek lennének elhinni, hogy a nőknek nem a nemi aktus vagy orgazmus jelenti a teljesítményt, mint a férfiaknak, hanem a gyermek. 
Ez ősi program és ebben, egyenlőre modern világunkban sem történt lényeges változás. Az azonban már átalakulóban van, hogy a nők akarva - akaratlan hárítják az anyaságot. Tudatosan fogamzásgátló szedéssel, művi terhesség-megszakítással. Nem tudatosan pedig funkcionális meddőséggel, amely azt jelenti, hogy sem a nőnek sem a férfinek nincs szervi oka a sterilitásra, házasságuk mégis meddő. 
A másik öntudatlan hárítás pedig a spontán abortusz és a koraszülés.

Miután a férfiaknál a nemi aktus sikere, - amelyhez a partner orgazmusa is társult a lényegi teljesítmény -, a nők szempontjából is túlértékelik az aktus sikerét vagy kudarcát. Hiba esetén - önvédelemből - gátolják nemi vágyukat, kedvüket az együttléthez, mert azt gondolják, hogy a nők férfiakra vonatkozó érték és mértékegysége a sikeres, orgasztikus nemi aktus. Ebben tévednek, de soha nem hiszik el, hogy ha egy nő szeret egy férfit, nem dekára méri a nemi szervét csakúgy, ahogy analitikus praktikával sem igyekszik górcső alá tenni az együttlét minőségét.

A régi és kibékíthetetlen ellentmondás kulcsa az, hogy a nők szeretkezni szeretnének, míg a férfiak koitálni akarnak. És ez nagy különbség. 
A férfiak az anya felé tiltott és elfojtott kívánalom szabadba törését élik át, - főleg nemi életük kezdetén - a szeretett és megkívánt nővel. Ott folytatják, ahol az anyával szemben kiépített gátlás zsilipje átszakadhat. 
A nők pedig arra vágyódnak, hogy partnerük gyöngéd és szeretetteljes legyen velük, amilyen anyjuk volt korábban. Mindkét nemű egyénnek azonos a vágya kizárólag nemiségük meghatározottsága különbözteti meg vágyaik tárgyának birtokba vételét.

Ahogy a nőnek meg kell értenie a férfi-törekvés ősi motivációját, ugyanúgy kell a férfinek is figyelembe vennie, hogy a nő igénye nemcsak a szexuális együttlét, az orgazmus, hanem az, hogy átélje partnere szeretetét, amely biztonságos oldódást jelent számára ahhoz, hogy képes legyen átadni magát nemi vágyának beteljesüléséhez.

Más kérdés, hogy a női kielégülés nem olyan egyértelmű, mint a férfié. A kamasz fiú 13 éves kor körül szépeket álmodik a tanító néniről és átéli álmában az első magömlést, amelyet jó érzés kisér. Nem a kortárs kislányok jelennek meg álmaiban és fantáziáiban, azok a kislányok, akik kortársai ugyan, de még gyerekek és nem nők. A félmeztelen felnőtt nő kísérti és kíséri szexuális fantáziáiban.

A női nemi szerv rejtett, míg a női mell láthatóan kidomborodik az óvó néni, tanító néni blúzából. A gyermeket pozitív kódok kötik a létét meghatározó és megtartását biztosító anya-mellhez. Ezt idézi fel benne már nem a lét-, hanem a fajfenntartó ösztönkörhöz tartozó azaz szexuális vonatkozású fantáziáiban a felnőtt nőt jellemző "anyamell", amivel a kortárs kislányok még nem rendelkeznek.

  

A kamasz gyerek elsődlegesen az éjszakai magömlések megelőzéseként, az áruló jelek kiküszöbölése érdekében kezd maszturbálni. Ez az akaratlagos, tudatos cselekvés oldja a feszültségét és megvédi az anya árgus szemeinek leleplezésétől. Ilyenkor válnak az álmok tudatos fantáziákká, melyeknek tárgya többnyire a női test torzója, a derékig elképzelt "melles asszony". Több ezer férfi vallomásából tudom, hogy ez így van. Azután az önkielégítés - néhány éven át tart - amíg a fiatal embernek nem lesz állandó és rendszeres nemi életet biztosító partnere, vagy még ezen túl is.

A lányoknál ugyanez nem olyan gyakori és törvényszerű, mint a fiúknál. Lányoknál a menzesz megjelenése ugyanolyan pregnáns jele a serdülésnek, mint fiúknál az éjszakai magömlések kezdete.

Ilyenkor természetesen a serdüléssel járó női formák kialakulása, a másodlagos nemi jellegek megjelenése is támogatja a nagy lánnyá érés folyamatát. Semmelweis több, mint 100-évvel korábbi vizsgálatai szerint, a bécsi lányok átlaga 17,5 éves korukban kezdtek menstruálni. Ez napjainkban 12,4 életév. A századfordulón kezdődő biológiai akceleráció, szoros összefüggésben van a technikai forradalom vívmányaival. A külső környezet megváltozása hatott a sejtekben tárolt lehetőségekre, melyeknek eredménye a felnőtté érés folyamatának meggyorsulása is.

  

Teljesen egyértelmű, hogy egy l7-l8 éves lány pszichésen lényegesen érettebb, mint egy 10 év körüli gyerek, hiszen a modern statisztikában 9 éves kislányok is szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy 100 év alatt egyre nőtt a szakadék a biológiai és a pszichológiai fejlődés nívója között. Így tehát van reális alapja annak, hogy a nemi élet gyakorlásának kezdete jóval korábbi napjainkban, mint volt a múltban. Ez azonban azt is jelenti, hogy az egyén pszichológiai: értelmi, érzelmi fejlődése jelentősen lemaradt a biológiai érettséghez képest. Ezért találkozunk annyi felelőtlenül elkezdett párkapcsolattal a kamaszok között és annyi nem kívánt terhességgel 18 éves kor alatt. Ezeknek az eseményeknek főleg a tudatlanság az oka. A szexualitásra felszólító publicisztika felelőtlenül és pontatlanul informálja hallgatóit, nézőit és olvasóit. A tini-korban még semmilyen szempontból nem érett a személyiség, szexuálisan sem. Ugyanis a biológiai rátermettség csak a kósza, meggondolatlan és elkapkodott aktus-kísérletekre, a napi szóhasználatban élő "dugás"-ra teszi alkalmassá a gyerekeket, de felelősségteljes párkapcsolatra nem. 

 Gyakran élem meg ostorcsapásként a különböző, főleg kereskedelmi tévécsatornákon az "okos" műsorvezető és szereplők tudatlanságát a nemi témában. Olyan meglepő tudatlanságot árulnak el szexuális kultúrálatlanságukról, hogy joggal pirulok helyettük, amikor öntudatlanul leplezik le saját intimitásuk - számomra - ordító hibáit, zavarait. Ha tudnák, hogy a témában való járatlanságukat leplezik le, anélkül, hogy erről tudnának, nem lennének ilyen magabiztosak.

Bizony nagy szükség volna helyes időben exponált felvilágosításra, hogy a nemiségről valódi fogalmai legyenek az ifjúságnak, de ez ilyen formában hiánycikk a publicisztikában. Igen gyakori felnőtt férfiak között is, hogy a női nemi szervnek a topográfiáját sem ismerik. Számukra olyan sötét "alagútban tapogatóznak", mint amilyen sötét és titokzatos alagút számukra a női nemi szerv. A legnagyobb zavarba jönnek, ha gyanút fogva megkérem a hozzám fordulót, hogy vázlatosan rajzolja le a női külső nemi szervet - amely a hüvelybemenetig tart. Az első válasz természetesen az: "nem tudok rajzolni". A baj csak, hogy nemcsak rajzolni nem tud, de mást sem. Sok párkapcsolatnak legegyszerűbb hibája az, hogy a férfi nem tudja hogy van a nőnek csiklója, vagy ha ezt tudja is, nem tudja hol található.

A kamasz fiú éjszakai spontán magömlése gyakran minden mechanikus inger nélkül is lezajlik, mint ahogy nőknél is előfordul ugyanez, de ritkán és többnyire nem is a kamaszkorban. A fiú önkielégítése ugyanazon a testrészen történik akkor is, ha "önkiszolgáló" módon jut el a magömléshez vagy partnerkapcsolatban akár petting, akár aktus során. A nőnél azonban ez nem így van.

Amikor a szűzlányok maszturbálni kezdenek az ingerelt terület a klitorisz (csikló). Annak szervfejlődési oka van, hogy miért ez a terület a legérzékenyebb, és az is világos, hogy a szűzhártya útját állja a belső terület megközelítésének. Az a kislány, aki erre az ingerlési formára tanulja meg a kielégülést, annak még nehezebb dolga lesz a felnőtt nemi életben, ha arra vágyódik majd, hogy a nemi aktus során az egyesülés alatt jusson el a csúcspontra.

Könnyű elérni és megtanulni is a klitoriszra irányuló orgazmust, az említett gazdag idegellátottság miatt. De nehéz egy neuronálisan sokkal kevésbé jól ellátott területre vetíteni majd az orgazmus élményét, ha a lány már fixálódott a csiklóra orientált kielégülésre. A nemi aktus során az inger a hüvelyt éri, amely jóval kevésbé érzékeny, az említett idegi ellátottsága miatt.

Nehéz megfejteni, hogy miből gondolják a nők, hogy amint megfelelő partnerhez jutnak egyből rendeződnek majd szexuális problémáik, amelyek nem is léteztek addig, amíg nem kezdték el a heteroszexuális életet. A nemi élet ismeretének hiányosságai éppen ebben az igen fontos témában rendkívül hiányosak mind a nők, mind a férfiak vonatkozásában. Pedig teljesen észszerű és logikus, hogy a gyér idegellátottságú hüvely fel sem veheti a versenyt a csikló kiváló neuronális adottságaival. Különös tekintettel arra, ha a fiatal lány szexuális feszültségeit "önkiszolgáló módon" már akkor a csikló izgatásával vezeti le, amikor még meg sem kezdte a partnerrel való szexuális életét. A lányok és fiúk közötti döntő és reális biológiai különbség éppen az, hogy bármilyen nemi inger, legyen az önkielégítés, petting, manuális vagy éppen orális, a férfinél mindig ugyan arra a területre vonatkozik, azaz a pénisz izgatására alakul ki annak reakciója. Azonban ez nincs így a lányoknál. A csikló és a hüvely távolról sem azonos területen helyezkedik el. A kétféle lokalizáció kétféle idegellátottságú terület, míg a férfiaknál az ingerelt szféra minden szexuális vonatkozásban azonos. Márpedig ezt - akár tetszik, akár nem - tudomásul kell venni.

Éppen ezért óvni és inteni kéne a fiatal lányokat a korai maszturbációtól. Ha kialakul a feltétlen - reflexív az ingerelt terület és annak reakciója között nehéz lesz áttanulni a sokkal kevésbé érzékeny területre való kivetítést, melynek célja, hogy a nő a hüvelyben élje át az orgazmust.

Ma már a nemi élet elég korán kezdődik ahhoz, hogy a fiatal lánynak legyen türelme kivárni a partnerkapcsolat kezdetét, önkielégítéses szakasz nélkül. Nem sokan vállalják annak a felelősségét, hogy felhívják a figyelmet a sok kárt okozó önkielégítés fixációs veszedelmére. Ennek persze fő oka az, hogy kevesen vannak tisztában a nemi szervrendszer élettani működésével. Ezért is tartom rendkívül fontosnak, hogy legyenek olyan publicisztikai fórumok, ahol ezekről a dolgokról, az értők és a részleteket is ismerők véleménye helyet kapjon.

Természetesen más a helyzet azoknál, akiknek nincs partnerük és feltehetően már nem is lesz. Az, aki már felnőtt, sőt idősödő, nincs partnere és nincs már arra kilátása, hogy legyen természetesen "büntetlenül" használhatja ezt a módszert. A szexuális kielégületlenség sok feszültségnek a gyökere. A harmonikus és kiegyensúlyozott lelkiállapothoz ez a fajta szükséglet kielégítése is majdnem olyan fontos, mint a létfenntartáshoz tartozó szükségletek kielégítése. Az öregkori, klimax utáni állapot még távolról sem jelenti azt, hogy a nőnek egyértelműen megszűnt a szexuális kielégülésre vonatkozó hiányérzete. Az természetes, hogy "jobb híján" ezt a pótcselekvést használja testi-lelki kiegyensúlyozottságának érdekében. Tegye!

Aki a létfenntartó ösztön szükségleteit nem elégíti ki: nem eszik, iszik, pihen megfelelő mértékben annak "halálbüntetés" jár. A másik legfontosabb ösztönkör a fajfenntartás. Ezen szükségletnek kielégítetlensége nem az egyed, hanem a faj pusztulásával jár.

Éppen ezért - a bölcs rendelkezés szerint - ezen szükséglet kielégítésének motivációja az örömszerzés jutalma. Ennek érdekében hajlandó az egyed a fajfenntartásra. Napjainkban már az örömszerzés jár élen s átvette a főszerepet a fajfenntartással szemben. Azonban a szexuális tevékenység napjainkban sem egészen l'art pour l' art működik, hanem az örömélmény megszerzéséért. Ez, ha úgy tetszik az ember egyik legfontosabb pótcselekvési manővere az élet tovább adása helyett. Ebből a programból azonban jelentős mértékben kimarad az eredeti cél, a valóságos tartalom az ember halhatatlanságának biztosítéka: az utód. Ha viszont a cél az örömszerzés, akkor fontos, hogy ebben a pár mindkét résztvevője egyforma jussal részesüljön.

Ennek a tudománynak beszerzése az igazi szexuális kultúra elsajátítása.