2016. március 3., csütörtök

Az istenség női oldala




A művelt ember - bármelyik vallásba is tartozott - mindig tudta, hogy csak egy Isten van. De azzal is tisztában volt, hogy ez az Egy-Isten sokféle módon nyilatkozik meg, és éppen annyira női, mint férfi testen át, vagyis az életnek éppolyan teljességében az úgynevezett negatív oldalon, mint a pozitívon.
És ahogy sok a megnyilatkozása a férfi-oldalnak, sokféleképpen nyilvánul meg a női is.
Ezért van a régebbi idők vallásaiban sok isten és sok istennő, mert mindegyik egy-egy isteni arcvonást képvisel.
Elképzelésünk az istenségről magában foglalja mindazt, ami mind a két nem jellegzetes, legjobb tulajdonsága. Isten, akiben minden benne van, nem lehet kizárólag férfi vagy nő-arcú.
A tökéletes istenségben előttünk áll mindaz, ami az emberi jellemben a legszebb, és ez a jellem kétfajta arculata. Az egyik, amit a férfival társítunk: az erő, szilárdság, bölcsesség, a tudományos irányultság, valamint a romboló erő (amit a hinduk Sivája képvisel).
A másik, amit főképp női tulajdonságnak ismerünk, és a női oldalhoz számítunk: a szeretet, szépség, harmónia, gyöngédség.
Ezek az erények egyaránt letükröződnek ránk az istenségből. Természetes, hogy az ember mindig elválasztotta a két fő megnyilvánulást, és úgy gondolta el őt, mint az isteni Atyát és Anyát. Minden nagy vallás megmutatta az istenség e kettős oldalát, majdnem egészen napjainkig. Ezért voltak nemcsak isteneik, hanem istennőik is a vallásoknak. Indiában Parvati, Lakshmi, Sarasvati. A görögöknél Hera, Aphrodite, Demeter, Pallas Athene. Egyiptomban Izisz és Nephthys. Kínában Kwan-yin, Rómában Júnó, Vénusz, Minerva, Ceresz, Diana, más vallásban Asztarté (Isztár). Izisz képmásai pedig, amelyeken ölében tartja a gyermek Hóruszt, egészen olyanok, mint a Szűz, karján a gyermek Jézussal.

A szűz anyag szimbóluma

Az anyag nagy tengerének szimbóluma Mária, akit a "tenger csillagának" neveznek, és Aphrodite, a tengerek királynője. Ruhája, hogyha ábrázolják, mindig kék, a tenger és az ég kékje.
Mivel fejlődni csak anyagban, az anyagon keresztül tudunk, azért nekünk ő a Szűz Anya (szűz anyag), akitől a Krisztus születik meg bennünk - azaz a kauzális test, ami az ember lelkének a hordozója. Isten anyja, akiben az isteni szellem kifejezésre jut, mert az anyaméh, mint szimbólum ugyanaz, mint a Szent Grál kelyhe. Éva alakja is jelkép, aki leszáll az anyagba, és földi vándorútra indul.
Amíg fejlődésünk alsóbb fokait járjuk, és alá vagyunk vetve az anyag uralmának, addig ő számunkra a Mater Dolorosa, a fájdalmas anya, a szomorúság anyja, mivel minden földi baj és bánat oka kapcsolatunk az anyaggal. De amikor legyőztük az anyagot, amikor a halhatatlan felső hármasságot (atma-buddhi-manasz) bennünk nem homályosíthatja el többé a négyesség (konkrét elme, vágytest, étertest, fizikai test), akkor ő nekünk a Győzelem Asszonya, a Napba öltözött asszony a Holddal a lába alatt (legyőzve a szenvedélyeket), feje körül a tizenkét csillagos koronával. Ha a kérdést továbbra is szimbolikus értelmében nézzük, akkor az Áldott Szűz mennybemenetele azt ábrázolja, amikor az anyag lényege ismét az Abszolutba vonul vissza.

A Világanya


Képzeljünk el egy hatalmas lényt, aki valójában egy hatalmas angyal, egy nagy sereg alája rendelt angyallal. Munkája - védő, oltalmazó szerepe - kiterjed az egész női nemre. Ez a lény az Egyetemes Anya.
Azt mondják, hogy világ minden nője az Ő oltalma alatt áll, különösen a legnagyobb megpróbáltatásuk idején, amikor legfontosabb feladatukat gyakorolják, és a valóságban anyává válnak. Régebben elhangzottak történetek - főleg a parasztság körében -, hogy némelyik asszony látta a legfőbb Anyát maga mellett állni a szülés nehéz óráiban.
Mások viszont, akik nem látták, mégis érezték a segítséget és erőt, amely rájuk áradt.
Mint a női nem leghivatottabb védője, együtt munkálkodik a Karma Uraival, hogy alkalmas születést találjanak a testet-öltésre váró lelkek hatalmas tömegének. Van egy másik dolga is, hogy enyhítse a világ szenvedését, és vigasztalója, bátorítója és segítője legyen mindenkinek, aki bajban van, szerencsétlenség érte, szükséget szenved, aki beteg.

Modern, spirituális nőiség

A férfit és nőt úgy kell tekintenünk, mint egyenlő erőket különböző egyéniségekben.
Hiszen az igazi Én egy, de inkarnációról inkarnációra férfi vagy női megtestesülésbe születik meg a szerint, hogy éppen melyik oldalát (jin vagy jang) szükséges jobban megismernie, kifejlesztenie, melyikben kell több tapasztalatot szereznie.
Ma jobbára csak materiális és praktikus szempontok, vagy csupán az érzéki vágyak és külsőségek jönnek számításba egy-egy párkapcsolatban, ezért is tartanak rövid ideig.
Pedig a házasságnak csak egy igazi oka lehet, az, amikor két ember között nagy spirituális szeretet, tiszta szerelem és harmónia van. Ha valakit szeretünk, a benne élő Istent szeretjük. Az Isten, aki mibennünk lakik, felismeri az Istent - másban. A szerető szem gyakran olyan jó tulajdonságokat lát meg abban, akit szeret, amit senki más nem tud felfedezni.
És a szerető szív komoly hite és erős vonzalma elősegíti, hogy a belül meglevő, de rejtőzködő erények megnyilatkozzanak.

Mi lehet a nő szerepe ma a spirituális fejlődésben?


Talán éppen az, amiből - visszahatásként előző korokra - elkezdett kivonulni: az anyaság és házasság vagy párkapcsolat terepe. Magasabb szintű intuíciójával, nagyobb érzékenységével a nő olyan megérzéseket, rezdüléseket közvetíthet gyermekei és férfi-társa felé a magasabb igazságokról, amiket ők esetleg még nem találtak, nem találhattak meg.
A nők dolga, hogy inspirálják a környezetünket, ezzel általában is emeljék a világ szellemi színvonalát.
Legyünk nyitottak a világra, vegyük és vetessük észre annak ezerféle szépségét, ami mind az Egynek a megnyilvánulása.
A csupán fizikai testiségben megnyilvánuló divatnő helyett vállaljuk fel természetes nőiességünket, sugározzuk ki a bennünk levő belső szépséget.
A párkapcsolatot fogjuk fel egyfajta tanuló iskolának, ahol a magasabb erkölcsi értékekről, például a hűségről, bajtársiasságról, tiszteletről, felelősségről tanulhatunk a hétköznapok gyakorlatában. Fedezzük fel tehát a nőiség szerepét a spirituális fejlődésben. Mert amíg a nő nem foglalja el az őt megillető helyét a világban, addig nem hordozhat méltó testeket sem kristálygyerekek, sem jövendő Krisztusok és Buddhák számára.

Nagyiday Adrienne
Magyar Teozófiai Társulat
forrás: www.teozofia.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése