Női szerepek

Egy régi szólás szerint: Ha egy úri asszony azt mondja nem, akkor az azt jelenti, talán.
Ha azt mondja, talán, az azt jelenti, igen, ha azt mondja, igen, akkor az nem úriasszony.

Ugyanakkor, ha egy diplomata azt mondja igen, az azt jelenti, talán, ha azt mondja, talán, az azt jelenti, nem, ha azt mondja, nem, akkor az nem diplomata.

Rámenős (magabiztos) hárpia (szipirtyó, házisárkány), vagy álmodozó próféta, fondorlatos femme fatale, vagy az anya példaképe. Ezen változatos oldalait a nőknek amazonnak, madonnának, kurtizánnak vagy anyának nevezte el Linda Franklin angol pszichológusnő. Ő próbálkozott e négy alaptípus jellemzőinek leírásával. Mások könyvet, sőt könyveket írtak és írnak ezen témáról, de a kategóriák meghatározása tulajdonképpen Karl Jung, a híres svájci pszichológus munkásságán alapszik.

Természetesen egy pillanatra sem szabad azt hinni, hogy ezek az alaptípusok tiszta formájukban léteznek, hiszen minden ember (nő) egyedi és egyszeri. Ahogy Ady írja : ”vagyok, mint minden ember, fenség, titok, északfok idegenség”.....,vagy ahogy Madách mondja : „mily csodás kevercse jónak és gonosznak”. A kategóriák inkább azt mutatják, hogyan látják magukat a nők, de méginkább a férfiak és mik a társadalom elvárásai, helyeslik és elismerik, vagy elvetik ezeket a magatartásbeli jellemzőket. Hiszen vegyük figyelembe, milyen nagy közvetlen vagy közvetett befolyással rendelkeznek az egymástól nagyon nagyon különböző nők a modern társadalomban, nem is beszélve a művészetekben. (főleg irodalomban és filmben érzékelhető általános és tartós népszerűségük.) De most tekintsük át a kategóriák jellemzőit.

Az amazon nő erősen összpontosított, törekvő, céltudatos, magabiztos és önálló.

Az anya gondoskodó típus, akit a másokhoz fűződő kötöttségei éltetnek.

A kurtizánnak elsősorban személyes viszonya van a férfival intellektuális, érzelmi és szexuális téren.

A madonna normákat, értékeket és ideákat közvetít. Olyan tulajdonságai vannak, mint türelem, hallgatás, hűség, titokzatosság.

Minden nőben megtalálható mind a négy nőtípus, csak nem egyenlő arányban. Az igazán nőies nő nagyszerűen tudja használni nőiessége mind a négy oldalát, mert tudja, hogy mikor, kivel, milyen helyzetben melyik oldalát jobb előtérbe helyeznie. Ezt fejezte ki nagyszerűen az a magyar szólás, hogy

A férfiak azt szeretik, ha egy nő úrinő ( tehát madonna) a társaságban, háziasszony (vagyis Anya) a konyhában és kurtizán a hálószobában. (Az amazon típus az már egy másik férfi a férfiak számára, akivel meg kell vívniuk, aki versenytárs, vagy egyenrangú barát ezért őt nem is említik)

 

 

Ezzel szemben, ha valakinek a felesége kurtizán a társaságban, úriasszony a konyhában és háziasszony a hálószobában, — az egy szerencsétlen férfi.

A nő sokoldalú, olyan, mint a gyémánt. Ha egyik irányba fordítjuk, az egyik oldalról villantja fel a fényt, ha másfelé, már egy egészen másféle személyiséget látunk. Sok függ attól, hogy milyen a környezet, hogy ki a partner. A létezésnek ez a sokszínűsége a nő lényegi tulajdonsága. (Olyan, mint a hold, amely állandóan változik).

A teljesértékűség érzéséhez minden nőnek integrálnia kell életet során a személyiség sokféle vetületét, és amint már szó volt róla, a megfelelő időben kell alkalmaznia különböző vonásait.

A modern amazon nő látványos és dinamikus módon lép színre. Értelmes, önmagáért és a világért érez felelősséget. Önellátó és büszke is függetlenségére. Összefogott gondolkodásmódot fejlesztett ki, és megtanulta, hogyan kell a célokat kitűzni és elérni. (Ez az oldala kifejezetten férfiasnak mondható)

Erős, tehetséges, hatékony, képes másokat támogatni, gyakorlatias, telve bölcsességgel. Két lábon áll a földön, sikeres és megbízható. Büszke iszonyatos munkabírására, egész nap dolgozik, de este vacsorát főz, ő a superwoman. Elviseli az élet csapásait és nemcsak a felszínen marad, de megerősödve kerül ki belőlük. Vasfegyelme van, jól szervezi a maga és mások dolgait. Jól teljesít, nem potyázza el idejét asztalnál és ágyban. Típusa a társadalomban egyre inkább előretör, számuk a vezető posztokon is növekszik. Tudja, ha sikeres akar lenni, sokkal többet kell produkálnia, mint egy férfinek. Ha ezt már nem bírja, retteg, hogy mindennek vége.

Az amazon annak a férfinek vonzó partner, akinek van önbizalma, számára egy ilyen nő kihívást jelent. Házasság esetén a férfi tudja, hogy életét a nő jól szervezi és menedzseli, idejét így szabadon felhasználhatja más dolgokra.

A modern felfogás az, hogy ez a típus egy virtuális kalickába zárja magát –ami nem tesz neki jót.

„Olyan szerepbe helyezed magad, ami hasonló a szexuális egyenlőtlenséghez és szolgai helyzetbe hozod magad a férfival szemben” mondja Jennie Williams pszichiáter A nőket vonzza ez a szerep, mert része mai civilizációnknak és néha mert nincs más választásuk. De ha a nőket arra sarkallják, hogy legyenek különleges lények és ez nem felel meg női mivoltuknak, akkor jön az elidegenedés. Ezért legyenek csak önmaguk –bár ezt felismerni nehéz.

Aki tudatában van ennek a sztereotípiának és ezért valamelyik részét tudatosan elveti, az nem könnyű dolog, de az első lépés annak felismeréséhez, hogy ki vagy mint individuum és távolodsz a kényelmes "status quo" fenntartás érdekében rádkényszerített szereptől.

Amikor benne vagyunk a változásban, az nem tudatosodik bennünk, csak „történelmileg” visszatekintve. A házasság és család „intézménye” átalakulóban van, már nem kötnek bennünket a hagyományok és ugyanakkor biztonságot sem adnak. Régen a nőknek nem kellett megállni a helyüket a versenyszférában, még az is ritka volt, hogy nők vezető pozícióba kerültek. (Még régebben „csak” otthon dolgoztak, a hátteret biztosították a férfiaknak). Mára a nők egyenrangúak lettek a férfiakkal, autót és céget vezetnek, versenytárgyalásokon prezentálnak, miközben a férfiak vagy megijednek tőlük, vagy versenyre kelnek velük, és akkor már nem is tekintik őket nőknek. Amerikában már odáig jutottak, hogy ha egy férfi előre enged egy nőt az ajtóban, akkor a nő felháborodik a „negatív diszkrimináción”.

Sajnos ezek a nők belemerevedtek amazon szerepükbe, és ezért érzik magukat sokszor nagyon kényelmetlenül.

Ugyanakkor a mai madonna elveszítette titokzatosságát, az őszinteség jegyében szanaszét hagyja tamponjait és nesszeszerét a fürdőszobában, szinte beteges kényszert érez, hogy megossza a férfival legbensőbb érzéseit, azon erőlködve, hogy a férfi „megértse” őt. Olyan kultúrában élünk, amely a férfias teljesítmény-értékeket hangsúlyozza a humán, szerető, a nőiesebb értékek rovására. A mai társadalom felmagasztalja a cselekvést és lebecsüli a puszta létezést, a nő intuitív és spirituális részét.

„Az igazi madonna megegyezik a természettel, kapcsolatban és együttérzésben van minden élővel, szilárd a hite a világ helyénvalóságában, az értelem elé helyezi a szeretetet és a türelmet.”

Hogyan lehet ezt elérni? A meditáció, a magány, önmagunk megtalálása, hosszú és csöndes séták a szabadban, tánc és művészi tevékenység, mind elősegítik ennek a folyamatnak a kialakulását, madonna oldalunk visszaszerzését. Mindehhez idő kell, amiből a modern nőnek sosincs elég.

A madonna a látnok, a próféta, aki képes feltárni a világmindenség titkait. Istenekkel kommunikál örömöt, extázist hoz, spontaneitást és a pillanatnak való önátadást sugall. Szinte kissé túlvilági, aki nem hajlandó elfogadni a mindennapi élet hajszáját, főleg a dicsőség és a pénz kergetését. A túlvilági élet jutalma, a földön a lélek békéjének megszerzése motiválja. A valódi szépséget és kreativitást keresi. Mindennapi életében is valami szinte rögeszmeszerűen motiválja, filozófia, hit és azt hiszi, hogy az minden probléma megoldója. Gyakran találjuk őket jótékonysági egyesületekben, vagy olyan ügyekért kampányolnak, amikben hisznek. Elképzelt világuk, egy igazságosabb társadalom megvalósításáért szívósan küzdenek

A madonnának van ízlése és szépérzéke, érdeklődik a művészetek iránt, gyakran maguk is amatőr fokon művelik őket. Jól öltöznek, otthonuk, mint a patika és jól főznek. A madonna nem feltétlenül szép, de vonzza a férfiakat. A férfi úgy érzi, megtalálta múzsáját, alkotókészségének és életének katalizátorát. Hős lett a nő álomvilágában anélkül hogy valamit is tett volna.

De az a nő, aki kifejleszti magában a madonnát a kurtizán oldal használata nélkül, mindjárt be is állhat apácának!

A jó értelemben vett kurtizán a férfi nője. Ahhoz, hogy valaki a férfi nője lehessen, tisztában kell lennie a férfiak valamennyi sajátosságával, meg kell értenie, hogy mit várnak a férfiak a nőktől. A kurtizán úgy tekinti önmagát, mint egy műalkotást, olyanképpen mutatja be magát, hogy minél jobban fokozza természetes szépségét, és minél jobban megfeleljen partnere nőideáljának. Ebbéli igyekezetében a kurtizán gyakran játszik szerepet, méghozzá olyan szerepet, amely nincs feltétlenül összhangban személyisége egyéb oldalaival. Azoknak a nőknek, akiknek orgazmus-problémájuk van, gyakran okoz gondot az, hogy félnek személyiségüknek ettől az oldalától, megriadnak tőle, elfojtják magukban, megalázónak érzik, ha a férfi személyiségüknek erre a részére vágyik. Pedig ez egy jó játék! Az életben annyiszor kell szerepet játszani, miért ne próbálnák meg ezt is? És ha sikerül jó tapasztalatokat szerezni, akkor máskor már könnyebben megy…

A kurtizán (mint gésa, mistress) tehetséges, kulturált, esztétikus, a szerelem és udvarlás nagyon fontos neki, szeszélyes, érzéki, pillangó-szerű. Szexualitását a legkülönbözőbb módokon sugározza: ártatlanságot mímelve, fondorlatosan, arcátlanul, humorral. A mai filmek leggyakoribb típusa. A fiatal kurtizán élvhajhászként és „kurvásan” prezentálja magát, az idősebbje megjátssza a nagyvilági nőt, aki valóban megérti a férfit, és feladatának tekinti, hogy energiáját feltöltse. Felépíti a férfi egót és elhiteti vele, hogy dicsőség számára, ha oldalán megjelenhet. Jól néz ki, jól öltözik és az élet könnyebb oldalát illetőleg jó ízlése van, szívesen jár könnyed szórakozást ígérő helyekre. Nem feltétlenül intelligens, de manipulatív. Az ilyen típusú nőhöz vonzódó férfi nem igényel intellektuális partnert. De ha a nő az okosabb, ügyel arra, hogy a férfi ezt ne vegye észre. Természetesen a jól pozícionált, pénzes férfiakhoz ragaszkodik. Úgy érzi, hogy a férfi pénzéért bőséges ellenértéket ad. Társadalmi megítélésük inkább a véleményt mondó személyétől függ, semmint valamilyen szigorú erkölcsi normától.

Az anya szerepe minden nőben ösztönösen benne van. Most nemcsak a gyermekét nevelő anyáról van szó, hanem a férfivel való kapcsolatban lévő azon női részről is, amelyet az anya jelzővel illethetünk.

Ez az oldalunk elfogadja a férfit olyannak, amilyen, nem akarjuk megváltoztatni, feltétel nélkül szeretjük. A nőnek ez a szerepe a gondoskodó, a férfi körül rendet tartó, a kényelmét biztosító.

Az anya alakja tele van védelmező, tápláló, gondoskodó tulajdonsággal. Derűs arca jelenti az otthont és biztonságot, kényelmet és megbocsájtókészséget; megtestesíti az együttérzést és bölcsességet. Árnyoldala kevésbé vonzó: ő a birtokló, mohón megzabáló és romboló, a sötét uterus, amely a férfit az életből a halál felé vonszolja.

Sohasem totális nyertes. Ivadékai, akikre életét áldozta, egy szép napon búcsút intenek, elmennek, és valaki mást szeretnek. Mindegy, hogy mit tesz csupa jó szándékkal, mindig hibáztatják a problémákért, amik az egykori gyermeknél később jelentkeznek. A terapeuták heverői tele vannak a paciensekkel, akik ott fedezik fel, hogy az anya mimindenért hibás.

Az anyaság mutatja legjobban a nő és férfi közötti egyenlőtlenséget. Sokan 6 –8 évet is kihagynak a munkából, esetleg közben rosszul fizetett alkalmi munkákat végezve és mikor visszatérnek eredeti munkájukhoz, behozhatatlanul lemaradtak. Sokan pedig azokat vetik meg, akik dolgoznak, mondván az asszonynak otthon a helye. Másrészt nem kell ahhoz feltétlenül anyának lenni, hogy egy nő kiélhesse anyai szenvedélyét, elég, ha anyáskodik és ezt ráadásul számos férfi szereti is. Az anyáskodó férfi –nő kapcsolat rendszerint frusztrációval végződik, egy idő után mindkét fél megunja.

A fiatal nők „szexis és sikeres nőként elsősorban amazon-kurtizán oldalukat fejlesztik ki, aztán mikor elérnek a harmincas éveikbe, akkor valami ürességet kezdenek érezni, gyermekre és tartós kapcsolatra vágynak. Furcsa, kellemetlen érzés szivárog a lelkükbe és nem értik, mi történik velük.”

A női szerep megítélése adott történelmi korban más-más követelmények, elvárások mentén alakul, és ezzel összefüggésben is változik. Az iparosodás korát megelőzően, a nagycsaládos életformában a nők szerepe főként az otthon környékére terjedt ki, a ház körüli teendőkre és a gyermeknevelésre. (Anyaként ismerték el őket) Az ipari forradalmakat követően a nők is dolgozni kényszerültek, hogy a család minimális megélhetését biztosítani tudják. A nők tömeges munkába állásával felborult a női szerepben addig megszokott egyensúly a megnövekedett terhek miatt (egyszerre kellett eleget tenni a tisztességesen dolgozó nő, és a gondoskodó anya, szerető feleség szerepelvárásainak). A XX. század második felében kibontakozó nőmozgalmak egyenjogúsítási törekvéseikkel tulajdonképpen a nemek közötti biológiai egyenlőtlenségekből származó társadalmi egyenlőtlenségek ellen tiltakoztak, ezzel a nők amazon oldalát erősítve.

A nők életében sokszor a családi élet és a foglalkozási karrier dilemmája okoz szerepkonfliktust, az, hogy a két színtéren kijelölt feladatok közül melyiket részesítsék előnyben, melyik élvezzen elsőbbséget a másik rovására.A családi élet, az anyaság és a karrier dilemmájának feloldása összefügg a házastársi kapcsolat minőségével. Ha a férj képes beletörődni abba, hogy esetleg felesége keres többet, és ennek érdekében támogatja karrierépítésében azzal, hogy a családi terheket leveszi a válláról, akkor nagyon jól működő kapcsolat jön létre.

Sokszor a nem kiegyensúlyozott házasságban a karrierjében sikeres feleség szorongást él át női szerepelvárásai és a férfias helytállást igénylő pálya ellentmondása következtében, esetleg, mert az anyaságra nem jut elég ideje.

 

A nők a mitológiában, – akárcsak az életben – jók és rosszak, hűségesek és hűtlenek. Ám közös vonásuk, hogy látszólag az események hátterében húzódnak meg, és célhoz soha nem a fizikai erejükkel, hanem nőiességükkel, furfanggal jutnak:

A bibliai Évát a görög mitológia-beli Pandórával kíváncsiságuk köti össze. Ádámnak és Évának az Úr megtiltja, hogy a tudás fájáról egyenek. Éva – a kígyó tanácsára (aki akár egy másik férfit is szimbolizálhat) – mégis szakít a tiltott gyümölcsből. Ennek következtében Isten kiűzi az első emberpárt a Paradicsomból.

Pandóra története szerint: Zeusz féltékenyen látta, hogy az istenek tüze az emberek kezébe került. (Prométheusz) A főisten parancsára az istenek egy gyönyörű, szemérmes szüzet formáltak, akit Hermész Pandórának, “mindenki által megajándékozottnak” nevezett el. Hermész Prométheusz testvéréhez, Epimétheuszhoz vitte ajándékba a nőt. Epimétheusz háza körül számos agyaghombár állt; Pandóra mindegyikbe belenézhetett, kivéve egyet. Egy óvatlan pillanatban az asszony leemelte a hombár tetejét, amiből kirepült a Fáradtság, a Betegség, az Öregség. Pandóra ijedten becsukta a fedelet, de hiába, csak a Remény maradt a hombárban.

A házastársi hűséget jelképező Pénelopé ellentéte a csalárd szerető Delila. A húsz évi bolyongás után visszatérő Odüsszeuszt kitartóan várja felesége, Pénelopé. Delila furfanggal megtudja, hogy Sámson ereje a hajában rejlik. Delila visszaél a titokkal, s a filiszteusok ösztönzésére levágja Sámson haját, a férfi vesztét okozva ezzel.

 

E két ellentétes női szerepben kulcsfontosságú a titok. Pénelopé a házasság megmentésére törekszik (lásd: a nászi ágy titka), míg Delila a házasságon kívüli kapcsolatban a pusztulást hozza.

www.drpandymaria.hu/noi_szerepek2.html