2016. augusztus 21., vasárnap

Királynőnek lenni nem döntés dolga....




„Királynőnek lenni nem döntés dolga. Ellenkezőleg, nem lehet dönteni. Erről. Királynő az, aki vár. És ha kishitű vagyok, ha félek, ha aggódom, ha be akarok szaladni a királyfi után az erdőbe, vagy irányítani őt, akkor még nem vagyok az. Jó ezt elfogadni.
Királynő, aki már látott és meghaladott mindent. Van. Vár. Adja, amit tud, mindenét szórja folyamatosan szét, és ettől nem kisebb, hanem egyre nagyobb lesz, folyamatosan, és senki nem érti, hogy ez hogyan, ő maga már rég nem is akarja érteni, csak áll, középen, bálozik, és univerzumok forognak körülötte, és ad, és emel, és folyamatosan egyebet sem tesz, mint segíti mások növekedését és kibontakozását. Na, ő a királynő. Aki kész arra, hogy az legyen.
Ha még akarok, ha még irányítok, akkor az még nem királynő. Amennyire akar, azzal arányban nem. Királylány. Hiszti.
És akkor hiába is várok, hiába teszek úgy, hiába olvasom ezt itt, hiába értem, mert meg kell élni az Igazságunkat. Ahol tartok. Az az Igazság.
És ha az még boszorkány, aki játszani akar a férfiakkal (fiúkkal), hatalmát élvezni, akkor azt, ha pedig amazon, aki erőből mérkőzik velük, s fejeket kaszabol, akkor azt is. Muszáj. Tapasztalni kell.
Csak így halhat bele, csak így lesz királynővé az ember, hogy az akarásba belehal, míg végül emelést, igazodást, erősítést kezd gyakorolni, irányítás helyett. Tánciskola. Nem szégyen. Sőt.
Az őszinteség Bölcs. Erény.

A királynő a Tiszta Fény, akiről távoli országokba is eljutott a hír. Hogy Van. Hogy csodaszép, - ami nem, NEM a külső adottságok dolga. Hanem, hogy VAN. Attól lesz az ember csodaszép.
Hogy van és adja magát …

Na és erről hall a királyfi az erdőben.

Ez tartja a reményt benne, hogy valahol Van egy Királylány.
Felé tart, a legsűrűbb éjszakán a távoli, tiszta Fény ez.
A királylány, aki Van. Aki Vár. Várja a legényt, aki az Irányát tudja. Férfi. ETTŐL Férfi a férfi, hogy TUDJA, mit akar.
Nem magának mit akar, hanem Alkotni, Tenni mit akar.
A Dolga, Harca, Ügye, Szolgálata mi. És adja, ő is Adja, azt, tehát Lép felé, napról napra, erőfeszít, Harcol, sőt öl. Ennyi. De ezt maga kell, megtalálja, az Irányt, az Igaz Funkciót, ami csakis a sűrű sötét erdőben eltévedve lehetséges. A fejemben. Az “azt hiszem, hogy én tudom”-ban. Eltévedve. A mélypont csodája, hogy feladom. Onnantól kifelé tartok. Onnantól már nem csak magamnak, nem csak magamért Akarok, hanem Nagyobbat, hanem Ügyet találtam, ami a Szolgálat, ami az Ország, és ezzel érkezik meg a királylányhoz a Legény. És EZT érzi a királylány, ezért akarja a csókom, ezért mutatja az anyajegyét a patakparton meg, így állom ki a próbát.
A Legény Ereje a Nyugalma, mert TUDJA a dolgát, és azt is, hogy a világ érte van, tehát Bízik. A világban. És a királylány is Bízik.
A Legényben, a Világban, amit a Legényben Lát. Csillagszemű Juhász, erről szól, a Világ a szemében látszik, igen. Bíznak.
Kifelé Bíznak, mindketten. Egymásban állva. Férfi a Világban, Nő a Férfiban. És így hozzák ki, a Közös lehetőséget, teremtik meg a közös Országot, amit a Férfi Iránya, és a Nő Ereje határoz meg”
Joós István