Az Anya-seb

Miért rendkívül fontos nekünk, nőknek, hogy begyógyítsuk az anya-sebet? Sokan nem látják, hogy a nők felszabadulásának a központi, lényegi kérdése az anya-seb.

Az anyák és lányaik közötti nehézségek és megoldandó problémák nagyon gyakoriak, mégis, nyíltan senki nem beszél róluk. A tabu miatt nem beszélünk az anya-sebből származó fájdalomról, s így az árnyékban, rejtve marad, ahol egyre tovább fekélyesedik anélkül, hogy ránéznénk.

Pontosan mi az anya-seb?

Az anya-seb a női létnek az a fájdalma, amit a patriarchális kultúrákban a nők generációról generációra továbbadnak egymásnak. És ebben benne foglaltatnak azok a diszfunkcionális kiútkereső mechanizmusok is, amikkel feldolgozni próbáljuk ezt a fájdalmat.

Az anya-seb a következő fájdalmakból tevődik össze:

§  Összehasonlítás: az érzés, hogy nem vagy elég jó

§  Szégyen: az a folyamatos háttér-érzés, hogy valami nem stimmel veled

§  Ön-kicsinyítés:  az érzés, hogy kicsire kell összehúznod magad ahhoz, hogy szeressenek

§  Nem múló bűntudat afelett, hogy többre vágysz, mint amid van

Az anya-seb a következő módokon nyilvánulhat meg:

§  Nem vagy teljes, kiteljesedett önmagad, nehogy mások ettől fenyegetve érezzék magukat

§  Nagyon jó viselése annak, ha mások rosszul bánnak veled

§  Érzelmi óvatosság

§  Versengés más nőkkel

§  Ön-szabotázs

§  Túlzott merevség és domináns attitűd

§  Olyan problémák, mint az evési zavarok, depresszió, függőségek

Mai patriarchális, férfi-domináns kultúránkban a nők arra vannak kondicionálva, hogy kevésnek érezzék magukat, nem pedig értékesnek és olyannak, akik megérdemlik a jót. Ezt a „kevés vagyok” érzést nők számtalan generációja építette már be magába és adta tovább az utána következőknek, illetve mindez most is zajlik.

A nőket elnyomó kulturális atmoszféra a lányokat egy „kettős csapdába” helyezi.

Leegyszerűsítve, arról van szó, hogy ha egy lány internalizálja az anyja nem-tudatos hitrendszereit (amik a „nem vagyok elég jó”-nak valamilyen formája), akkor ezzel megszerzi az anyja jóváhagyását; viszont saját magát és a benne rejlő lehetőségeket pedig elárulja.Ugyanakkor, ha úgy dönt, hogy nem internalizálja az anyjának a saját korlátaiban való nem-tudatos hitét, hanem (f)elismeri saját erejét és lehetőségeit, akkor vállalja, hogy az anyja ezt nem-tudatosan saját személye elutasításának veheti.A lány nem akarja azt kockáztatni, hogy esetleg elveszti az anyja szeretetét és jóváhagyását, ezért inkább ezeknek a korlátozó, nem-tudatos hiedelmeknek az internalizálását választja, ami a hűség egy formája, illetve az érzelmi túlélésének biztosítása.Azért tűnhet veszélyesnek egy nő számára az, ha kihozza magából és az életéből maximálisan a lehetőségeket, mert ezzel azt kockáztatja, hogy az anyja valamilyen módon elutasítja.Ez azért van, mert a lány nem-tudatosan megérezheti azt, hogy az ő kiteljesedése szomorúságot vagy haragot válthat ki az anyjából, mivel neki a saját életében sok mindent fel kellet adnia magából. Az anyja iránt érzett együttérzés, a neki való megfelelési vágy, és a konfliktustól való félelem hatására így hát végül lehet, hogy meggyőzi magát arról, hogy biztonságosabb, ha összehúzza magát és kicsi marad.Az anya-sebbel való szembesülés elleni egyik leggyakoribb érv, hogy „a múlt az múlt.” Csakhogy a múlt elől sosem menekülhetünk el igazán, nem temethetjük el. A jelenben él, a mindennapi nehézségeink és problémáink formájában. Ha kikerüljük, hogy szembesüljünk és foglalkozzunk az életünk egy egyik legfontosabb és legalapvetőbb kapcsolatához kötődő fájdalommal, ezzel az egyik legnagyobb lehetőséget veszítjük el arra, hogy felfedezzük, kik vagyunk valójában, és hogy őszintén és örömmel megélhessük valódi lényünket.

Az anya-sebet átfonó sztereotípiák

§  „Nézd meg, mennyi mindent tett érted az anyád!” (elsősorban másoktól jön)

§  „Az anyám annyi mindent feláldozott értem. Nagyon önző dolog lenne tőlem, ha én megtehetném, amit ő nem tudott. Nem akarom, hogy rossz legyen neki.”

§  „Lojalitással tartozom anyámnak, bármi áron. Ha megharagítom, azt fogja gondolni, hogy nem értékelem őt eléggé.”

A lány azért félhet önmaga és lehetőségei kiteljesítésétől, mert lehet, hogy fél attól, hogy hátra hagyja az anyját. Lehet, hogy attól fél, hogy az anyja fenyegetőnek fogja érezni álmait és ambícióit. Lehet, hogy attól fél, hogy az anyja kényelmetlen érzéseket fog táplálni irányában, mint pl. irigység vagy harag. Mindez általában egyáltalán nem tudatos, nyíltan nem ismerjük el és nem beszélünk róla.Mindnyájan éreztük már az anyánk által cipelt fájdalmat. És valamennyire mindannyian arra gyanakszunk, hogy részben mi tehetünk az ő fájdalmáról. És ebben gyökerezik a bűntudat. Ez érthető, ha figyelembe vesszük egy gyermek korlátozott kognitív fejlettségét, amelyen keresztül saját magát érzékeli minden dolog okaként. Ha felnőttként nem nézünk rá erre a nem-tudatos hiedelemre, akkor meglehet, hogy még mindig hordozzuk magunkban, és ennek eredményeképp még mindig nagyban korlátozzuk magunkat.Az igazság az, hogy egyetlen gyerek se tudja megmenteni az anyját.A lány részéről meghozott SEMMILYEN áldozat nem kompenzálhatja mindazt a sok nehézséget és veszteséget, amit az anyjának el kellett szenvednie az évek során, pusztán abból kifolyólag, hogy nőként és anyaként él ebben a kultúrában. Mégis, nagyon sok nő teszi éppen ezt egészen kicsi kora óta: hoznak egy nem-tudatos döntést arról, hogy nem fogják elhagyni vagy elárulni az anyjukat azzal, hogy „túl sikeresek”, „túl okosak” vagy „túl kalandvágyóak” lesznek. Az ezt a döntést kiváltó tényezők a szeretet, a lojalitás, és a tény, hogy valóban szükségünk van az anya jóváhagyására és érzelmi támaszára.Sokan összetévesztjük az anyánkhoz való hűséget az ő sebei iránti hűséggel, és így részt veszünk saját magunk elnyomásában. 
Ezek a dinamikák egyáltalán nem tudatosak, és folyamatosan működésben vannak. Még a legegészségesebb, legtámogatóbb anya-lánya kapcsolatban is jelen lehet ez a dinamika valamilyen szinten, pusztán amiatt, hogy nőként élünk ebben a kultúrában. Azon lányok számára pedig, akiknek az anyja komoly gondokkal küszködik (függőségek, mentális problémák, stb.), ennek a hatása rendkívül romboló és alattomos lehet.Az anyáknak fel kell vállalniuk a felelősséget, és elgyászolni a veszteségeiket. Anyának lenni ebben a kultúrában elmondhatatlanul nehéz feladat. Sok nőtől hallottam már, hogy „Senki nem mondja el neked, milyen nehéz lesz” és „Semmi nem készít fel arra, amikor hazaérsz a babával, és leesik, mire is vállalkoztál.” Kultúránk, főként az Egyesült Államokban, nagyon szigorú az anyákkal, kevés támogatást kínál, sokan pedig egyedül nevelik gyermekeiket.

 Társadalmunk ki nem mondott üzenete az anyák felé: 

§  Ha az anyaság nehéz, arról te tehetsz.

§  Szégyelld magad, ha nem vagy szuper-ember.

§  Vannak „természetes anyák”, akiknek az anyaság könnyű. Ha te nem vagy ilyen, akkor valami nagyon mélyen nem stimmel veled.

§  Képesnek kéne lenned, hogy mindenben sikeres légy: legyenek jól nevelt gyerekeid, legyél szexuálisan vonzó, legyen sikeres karriered, és stabil házasságod.

Azok az anyák, akik valóban annyi mindent feláldoztak azért, hogy kultúránkban gyermekeket neveljenek, tényleg elutasításként élhetik meg, ha a gyerekük túlhaladja azokat az álmokat, amiket maguknak lehetségesnek gondoltak. Lehet, hogy van benned egy olyan érzés, hogy a gyerekeid tartoznak neked, hogy neked jár valami, vagy megerősítést vársz a gyerekeidtől; ami a manipuláció igen finom, de erőteljes formája. Ennek a dinamikának az lehet a hatása a lányok következő generációjára, hogy ők is inkább kicsik maradnak, hogy az anyjuk továbbra is érezze az ő anyai identitásának elismerését és megerősítését; egy olyan identitásét, amiért annyi mindent feláldoztak, és amiért olyan kevés támogatást és elismerést kaptak cserébe.  Az anyák tudat alatt mély haragot projektálhatnak gyermekeik felé, kifinomult módokon. Csakhogy ez a harag valójában nem a gyerekek ellen irányul. Ez a harag az ellen a patriarchális társadalom ellen irányul, ami azt követeli a nőktől, áldozzák fel és maximálisan zsigereljék ki magukat a gyereknevelés oltárán. És hát egy gyerek, akinek szüksége van az anyjára, gyakran hozza meg azt a döntést még kora-gyerekkorban, hogy saját magát feláldozza annak érdekében, hogy valahogy enyhítsen az anyja fájdalmán. Ez a korai döntés gyakran az oka a háttérben húzódó problémáknak, s erre gyakran sokkal később, már felnőtt korban derül csak fény.Az anya-seb azért él, mert az anyák számára nincs egy olyan biztonságos tér, ahol feldolgozhatnák az azokkal az áldozatokkal kapcsolatos dühüket, amiket a társadalom vár el tőlük.  Illetve azért, mert a lányok nem-tudatosan még mindig attól félnek, hogy ha nem hozzák meg ugyanazokat az áldozatokat, mint az előző generációk, akkor az az elutasításukhoz fog vezetni. Társadalmunkban nincs olyan biztonságos tér az anyák számára, ahol kiadhatnák a haragjukat. Így hát igen gyakran nem-tudatosan ennek célpontjává a gyerekek válnak. A lányuk egy ideális célpontja az anyák haragjának, mert a lánynak még nem kellett feladnia emberi mivoltát az anyaságért. A fiatal lány emlékeztetheti az anyát a saját, meg nem élt lehetőségeire. És ha a lány elég értékesnek érzi magát ahhoz, hogy elutasítson bizonyos olyan patriarchális előírásokat, amiket az anyának le kellett nyelnie, akkor ez könnyen aktiválhatja az anya felszín alatti haragját.

Az ANYA-seb II 

Természetesen a legtöbb anya a legjobbat akarja a gyerekének. 

Csakhogy, ha egy anya nem dolgozta még fel saját fájdalmát, és nem tudta elfogadni azokat az áldozatokat, amiket meg kellett hoznia, akkor a lányának nyújtott támogatást át fogják szőni olyan üzenet-foszlányok, amik finoman szégyent, bűntudatot és kötelesség-érzetet ültetnek el benne. Ezek a legjóindulatúbb szituációkba is beszivároghatnak, általában valamilyen kritika formájában, vagy olyan módon, hogy az elismerés az anyáé legyen.  Általában nem a kijelentés tartalma hordozza a felszín alatti neheztelést, hanem az az energia, amivel átadásra kerül.

A módja annak, hogy egy anya ne irányítsa haragját a lányára, és ezzel ne adja át az anya-sebet, az, ha az anya teljesen elgyászolja a saját veszteségeit. Illetve az, hogy gondoskodik róla, hogy ne a lánya legyen az első számú érzelmi támasza.

Az anyáknak el kell gyászolniuk mindazt, amit fel kellett adniuk, amit szerettek volna, de már sosem lehet az övék, amit a gyerekeik sosem adhatnak meg nekik, és a helyzetük igazságtalanságát. Ámde, bármilyen igazságtalan és méltánytalan legyen is a helyzet, nem a lány felelőssége, hogy kárpótolja az anyját az elszenvedett veszteségeiért, vagy hogy kötelezve érezze magát arra, hogy ő is ugyanígy feláldozza magát. Az anyák részéről elképesztő erőt és integritást igényel, hogy minderre képesek legyenek. És az anyáknak támogatásra van szükségük ebben a folyamatban. 

Az anyák akkor szabadítják fel a lányaikat, amikor tudatosan feldolgozzák a saját fájdalmaikat, anélkül, hogy azokat a lányuk problémájává tennék. Így az anyák megadják a lányuknak a szabadságot arra, hogy bűntudat, szégyen vagy kötelesség-érzés nélkül menjenek az álmaik után.Amikor az anyák tudtukon kívül úgy hatnak a lányukra, hogy az felelősnek érezze magát a veszteségeikért, és osztozzon a fájdalmukban, akkor ez egydiszfunkcionális összegabalyodást generál, aminek hatására a lányban megerősödik az a nézet, hogy nem érdemli meg az álmait.  Illetve alátámasztja azt nézetét is, hogy az anyja fájdalma valahogyan az ő hibája. Ez pedig olyan sokféle módon nyomoríthatja meg őt... A patriarchális kultúrában felnövő lányok úgy érzik, választaniuk kell a kiteljesedés, erejük felismerése és a szeretet között. A legtöbb lány a szeretetet választja a kiteljesedés helyett, mivel igen erősen azt érezhetik, hogy ha maximálisan kiteljesednek és megélik lehetőségeiket, akkor ezáltal elveszthetik a számára fontos emberek, főleg az anyjuk szeretetét. Így hát a nők kicsik és kiteljesületlenek maradnak, és nem-tudatosan tovább adják az anya-sebet a következő generációnak.Nőként él bennünk egy olyan homályos, de erőteles háttér-érzés, hogy a kiteljesedésünk kárt fog tenni a kapcsolatainkban. És hát a nőknek azt tanítják, hogy a kapcsolatokat értékeljék mindenek fölött. Ragaszkodunk kapcsolataink morzsáihoz, miközben a lelkünk lehet, hogy mélységesen vágyakozik lehetőségeink megvalósítására. De az igazság az, hogy pusztán a kapcsolataink sosem tudják megfelelően pótolni az arra való éhségünket, hogy teljes életet élhessünk.Az anya-lánya kapcsolat középpontjában álló hatalmi dinamika tabu téma, ám ez a kulcs-probléma az anya-sebbel kapcsolatban.  Ennek egy nagy része a felszín alatt zajlik, mivel kultúránkban rengeteg tabu és sztereotípia él az anyasággal kapcsolatosan:

§  Az anyák mindig támogatóak és tele vannak szeretettel

§  Az anyáknak sosem szabad haragot vagy neheztelés érezniük a lányuk felé

§  Az anyák és lányaik legjobb barátnők kellene, hogy legyenek

Az a sztereotípia, miszerint „egy anyának mindig csupa szeretetnek kell lennie”, megfosztja a nőket az emberi mivoltuktól. Mivel a nőknek nincs megengedve, hogy teljes emberi lények legyenek, a társadalom jogosnak érzi, hogy nem adja meg a maximális tiszteletet, támogatást és a szükséges forrásokat az anyáknak.

Az igazság az, hogy az anyák igenis emberi lények, és minden anyának vannak olyan pillanatai, amikor nincs tele szeretettel. És az is igaz, hogy vannak olyan anyák is, akikben az idő nagy részében egyszerűen nincsen szeretet, vagy függőségek, mentális problémák vagy más nehézségek miatt. Amíg nem vagyunk hajlandóak szembe nézni ezekkel a kényelmetlen igazságokkal, az anya-seb mindig ott lesz az árnyékban, és továbbra is tovább fogjuk adni generációról generációra.Valamilyen mértékben mindannyiunkban ott dolgozik a patriarchátus. Magunkba kellett engednünk, hogy túléljünk ebben a kultúrában. Amikor készen állunk rá, hogy teljes mértékben szembe nézzünk vele saját magunkban, akkor a másokban, így az anyánkban lévővel is szembe nézünk. Lehetséges, hogy ez lesz az egyik legszívszorítóbb helyzet, amivel szembe találjuk magunkat. De amíg nem vagyunk hajlandóak eljutni ide, és foglalkozni az anya-sebbel, addig nagyon magas árat fizetünk a béke és kiteljesedettség illúziójáért.Mi az ára annak, ha nem gyógyítjuk be az anya-sebet?Az ára annak, ha nem gyógyítjuk be az anya-sebet, az, hogy életünk végéig a következőkkel kell együtt élnünk:
§  Az a homályos, de átható érzés, hogy „valami nincs rendben velem”

§  Az, hogy sosem teljesítjük be lehetőségeinket, a sikertelenség vagy rosszallás miatti félelmünkben

§  Gyenge határok, és bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy kik is vagyunk

§  Nem érezzük magunkat érdemesnek vagy képesnek arra, hogy megteremtsük, amire igazán vágyunk

§  Nem érezzük magunkban eléggé biztonságban ahhoz, hogy teret foglaljunk a világban, és kinyilatkoztassuk igazságunkat

§  Úgy rendezzük az életünket, hogy „nehogy felkavarjuk az állóvizet”

§  Ön-szabotázs, amikor közel kerülünk egy áttöréshez

§  Nem-tudatosan az anyánk engedélyére és jóváhagyására várunk, mielőtt a kezünkbe vesszük a saját életünket.

Mi a kapcsolat az anya-seb és az isteni női minőség között?

Sok szó esik manapság arról, hogyan „testesítsük meg az isteni női minőséget”, illetve hogy „hogyan legyünk felébredett nők”. De a valóság az, hogy nem lehetünk az isteni női minőség erejének hordozói addig, amíg nem foglalkoztunk azokkal az eltemetett érzéseinkkel, miszerint száműzve érezzük magunkat a Női Minőségtől.

Nézzünk szembe a ténnyel: Az Istennővel való első találkozásunk anyánk személyében történt. Amíg össze nem szedjük a bátorságunkat, hogy megtörjük a tabut, és szembe nézzünk az anyánkkal kapcsolatban megélt fájdalmainkkal, addig az isteni női minőség is csak egy mese, egy fantázia arról, hogy megment minket az anyánk, aki azonban soha nem jön el. Ez pedig spirituális éretlenségben tart bennünket. El kell választanunk magunkban az emberi anyát az archetípustól annak érdekében, hogy igaz hordozói lehessünk ennek az energiának. Le kell építenünk magunkban a hibás struktúrákat, mielőtt olyan új struktúrákat építhetnénk, amik meg tudják tartani. Amíg ezt meg nem tesszük, egy olyan csapdában tartjuk magunkat, amiben kiteljesedésünk sosem hosszú életű, és helyzetünkre az egyetlen értelmes magyarázatnak az tűnik, ha magunkat okoljuk. 

Ha elmulasztjuk, hogy elismerjük az anyánk fájdalmának erőteljes hatását az életünkre, bizonyos mértékben továbbra is gyerekek maradunk. 

A maximális kiteljesedésünkhöz és erőnk felismeréséhez szükséges, hogy ránézzünk az anyánkkal való kapcsolatunkra, és összeszedjük a bátorságunkat, hogy elkülönítsük a saját személyes hiedelmeinket, értékrendünket és gondolatainkat az övétől. Ehhez pedig arra van szükség, hogy átérezzük az afölötti gyászt, hogy végig kellett néznünk az anyánk fájdalmát, illetve, hogy átengedjük magunkon és feldolgozzuk az ennek eredményeképp létrejött saját, jogos fájdalmunkat. Ez egyáltalán nem könnyű; viszont ez a valódi szabadság kezdete.

Ha egyszer „elfájjuk” ezt a fájdalmat, akkor átalakíthatjuk, és többé nem fog akadályokat képezni az életünkben.

AZ ANYA-seb III.

Mi történik tehát akkor, ha a nők begyógyítják az anya-sebet?

Ahogy gyógyítjuk az anya-sebet, a hatalmi dinamika is egyre inkább helyre áll, mivel a nők már nem kérik egymástól, hogy kicsik maradjanak annak érdekében, hogy ezzel csökkentsék a saját fájdalmukat. A patriarchátusban való élet fájdalma többé már nem tabu. Nem kell többé szerepet játszanunk, és maszkok mögé bújnunk, amik elrejtik a fájdalmunkat, és azt a látszatot keltik, hogy könnyedén kezeljük a dolgokat. Így a fájdalom jogosultságot nyer, aminek köszönhetően alkalmunk nyílik elfogadni, feldolgozni, integrálni, és végül bölcsességgé és erővé alakítani.

Ahogy a nők egyre inkább feldolgozzák az anya-seb fájdalmát, olyan biztonságos tereket hozhatunk létre a nők számára, ahol kifejezhetjük valódi fájdalmunkat, és végre támaszra lelhetünk. Az anyák és a lányaik anélkül félelem nélkül kommunikálhatnak egymással, hogy valódi érzéseik a kapcsolatukban törést okoznának. A fájdalomnak nem kell többé a felszín alatt, árnyékban maradnia, ahol manipuláció, versengés és önutálat formáját ölti. Fájdalmunkat teljesen elgyászolhatjuk, hogy aztán szeretetetté válhasson, olyan szeretetetté, ami egymás odaadó támogatásának, és mély ön-elfogadásnak a formáját ölti, megadva a szabadságunkat, hogy merészen őszinték, kreatívak, és kiteljesedettek lehessünk.Amikor begyógyítjuk az anya-sebet, elkezdjük felfogni azt, hogy egy anya jól-léte mennyire szédítő mértékben van hatással a gyermekére, főképp kora-gyerekkorban, amikor az anya és a gyerek még egy egységet alkot. Az anyánk az alapja annak, hogy kivé válunk: az első hiedelmeink az ő hiedelmei, az első szokásaink az ő szokásai. Mindennek egy része annyira nem a tudatos szférában zajlik, hogy alig lehet rálátni.Az anya-seb végső soron nem az anyánkról szól. Hanem arról, hogy hogyan fogadjuk el magunkat és adottságainkat szégyen nélkül.Azért kell foglalkoznunk az anya-sebbel, mert az kritikus részét képezi ön-kiteljesítésünknek, és annak, hogy IGENT mondjunk a lehetőségre, miszerint igenis azokká az erős és sugárzó nőkké válhatunk, akikké válnunk rendeltetett. Az anya-seb begyógyítása végső soron arról szól, hogy elismerjük és megtiszteljük azokat az alapokat, amiket az anyánktól kaptunk az élethez, hogy aztán teljesen annak a kreatív és különleges életnek a létrehozására fókuszálhassunk, amire igazán, őszintén vágyunk, és amiről tudjuk, hogy képesek vagyunk létrehozni.

Az anya-seb begyógyításából származó előnyök:

§  Érzelmeink tudatosabb és gyakorlottabb kezelése. Érzelmeinket bölcsesség és információ forrásaként láthatjuk.

§  Egészséges határok kialakulása, amik segítenek legteljesebb és legjobb önmagunk létrehozásában.

§  Egy olyan stabil „belső anya” létrehozása, aki feltétel nélküli szeretettel, támogatással és vigasszal látja el a fiatalabb énrészeinket.

§  Tudjuk magunkról, hogy kompetensek vagyunk. Úgy érezzük, hogy bármi lehetséges, és nyitottak vagyunk a csodákra és a jóra.

§  Folyamatosan kapcsolatban vagyunk belső jóságunkkal, és képesek vagyunk mindenbe beletenni, amit csinálunk.

§  Mély együttérzés és megértés magunk és mások felé.

§  Nem vesszük magunkat olyan komolyan. Nincs már szükségünk külső megerősítésre ahhoz, hogy jónak érezzük magunkat. Nincs rá szükségünk, hogy folyton bizonyítsunk másoknak.

§  Bízunk az életben, hogy megkapjuk tőle, amire szükségünk van.

§  Biztonságban érezzük magunkat a bőrünkben, és szabadon önmagunk lehetünk.

§  És még annyi minden más...

Amint elindulunk ezen a gyógyulási folyamaton, lassan eltávolítjuk azt a projekciókból szövődő sűrű ködöt, ami miatt meg vagyunk rekedve, és tisztábban láthatjuk, elismerhetjük és szerethetjük önmagunkat. Többé már nem cipeljük anyánk fájdalmának terhét, ami miatt összehúztuk magunkat.

Magabiztosan beleléphetünk saját életünkbe, azzal az energiával és vitalitással, amivel megvalósíthatjuk vágyainkat, szégyen és bűntudat helyett szenvedéllyel, erővel, örömmel, magabiztossággal és szeretettel. 

Minden egyes ember szívének legelső sebesülése az anyával, a női minőséggel történt.  És ennek a sebnek a begyógyítása által szívünk felülemelkedik a folyamatos védekezés és félelem megalkuvó helyzetén, a szeretet és az erő egy teljesen új szintjére, ami összeköt minket magának az Életnek az isteni lényegével. Onnantól kezdve pedig kapcsolódva vagyunk ahhoz az archetipikus, kollektív szívhez, ami minden lényben ott él, és annak a valódi együttérzésnek és szeretetnek a hordozóivá és sugárzóivá válunk, amire a világnak jelenleg igencsak szüksége van. Így tehát az anya-seb tulajdonképpen egy lehetőség,  egy beavatás az isteni női minőségbe. Ezért olyan fontos hát nekünk nőknek, hogy begyógyítsuk az anya-sebet: a mi személyes fejlődésünk és az élet lényegéhez való visszakapcsolódásunk a női minőségen keresztül, hatással van az egészre, és kollektív fejlődésünket segíti.

Az eredeti cikk:
Bethany Webster: Why it's crucial for Women to Heal the Mother Wound
Webcím: http://womboflight.com/2014/01/18/why-its-crucial-for-women-to-heal-the-mother-wound/
Fordította: spreadthelight

A NŐI ERŐ

A „LYÓ”

Képzeljük csak el, hogy az összes eddigi ellenkező híresztelés ellenére nem létezik olyasmi, mint „ nemző nő” vagy „befogadó férfi”.

A NŐ, míg a világ világ, bizony természettől fogva BEFOGADÓ, a férfi pedig a NEMZŐ.
A NŐ a család középpontja, befogadója, összetartó ereje. Ha költői akarok lenni. A nő az élet vizének forrása, ám az elhasználódott élet vizét valahol el is kell vezetni, úgyhogy a nő egyben a lefolyó szerepét is ellátja- ami ugye már nem annyira költői feladat.

A női erő a világegyetem befelé- lefelé forgó ereje, ami leginkább egy vízörvényhez hasonlítható, és olvasata magyar rovásjelekkel a „LYÓ” szavunkat adja. Egyértelműen kijelenthetjük tehát, hogy a nő eredendően jó.

Ez a befelé- lefelé forgó erő jelenik meg a világ női felében, minden nőnemű dologban és a vízben. 

Amint a jel formájából is, ez az erőforma képtelen a nemzésre, képtelen a férfienergia megjelenítésére, hiszen szívóerő.

Önmagában nem tud teremteni.
A nemző erő hiányában legfeljebb mindent beszippant- még önmagát is- és megsemmisíti a világot.
Az elszabadult, nemző erő nélküli állapot jellemzésére őseink a „boszorkány” szót használták.
Ebből bizony az is kiderül, hogy a női nem „elboszorkányosodásáért” legtöbbször a férfinem nemzőképtelensége, az egyensúly hiánya a felelős…

A valódi nemző erő jelenlétében ugyanis a női erő teszi a dolgát: befogad és szellemi anyaggá érleli, VILÁGRA HOZZA.
Amennyiben azonban a megtermékenyítő szellemi erő hiányzik, akkor pusztításba kezd.
 

Női túlerő: Árvíz

A NŐI ERŐ FELADATA 

Ha valaki azt gondolja, hogy eddig a szexről beszéltem virágnyelven- részben igaza van, hiszen a nemző erő ily módon jelenik meg legnyilvánvalóbban a férfi- nő kapcsolatban. Ám aki jól figyelt, azt is észrevette, hogy én a SZELLEMI erő jelenlétéről, vagy hiányáról beszéltem…

Ha csupán egy szexuális aktuson múlna a dolog, sokkal egyszerűbb lenne a helyzet. Az aktus maga ugyanis lehet pont az i-re, ám ha az „i” nem létezik, nincs mire pontot tenni.
 
Mi z a bizonyos?i”…?!

UTÓDNEMZÉS, VAGY TÖBB ANNÁL….A Teremtés folyamatához két erőre van szükség. A női és a férfierőre.

Nő (LYÓ)                                                        férfi (B)

A női erő befelé lefelé forgó örvényként, a férfi kifelé felfelé forgó robbanóerőként működik.
Amikor a két erő találkozik, jó ideig harcban állnak egymással, egészen addig, míg beáll köztük az egyensúly. Az egyensúly azután létrehozza a FÉNYT, a Teremtett világ „alapanyagát”. 
Ez a folyamat magyar rovásjelekkel olvasható, és a LYÓ (jó), LYOB (jobb) LYOD (jód, javad) szavainkat alkotja.

A világ teremtésének alapanyaga tehát a női és a férfi „összeeresztéséből” jön létre, de ez az „összeeresztés” az emberek világában nem a szexualitást, hanem a szellemi erő anyaggá változtatását jelenti.
A szellemi, vagy nemző erőt a férfiak birtokolják, az anyaggá változtató befogadó erőt pedig, a nők.
Ha nagyon leegyszerűsíteném a dolgot, akkor a férfi kitalálja, mit kellene létrehozni, és a nő ezt az ideát addig „forgatja” saját magában, a saját anyaggá alakító-gépezetében, míg végül megvalósul.
A megvalósulás mikéntjét, a „világrahozatalt” már a nő érti jobban.

Azt mondják, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy NŐ….
Ez bizony így igaz, hiszen önmagában egyik erőforma sem tud teremteni. 
A nemző erő befogadó nélkül képtelen „anyaggá változtatni” az ötleteit, és ez fordítva is igaz: nemző nélkül a nőnek nincs mit anyaggá változtatnia.
Nő és férfi együtt csodákra képesek, de egymás nélkül többnyire boldogtalanok: pusztítanak, vagy ön-pusztítanak.

A női túlerő a természetben árvízként jelentkezik, míg a férfierő túlsúlya vulkánkitőrésekben, erdőtüzekben nyilvánul meg.
A háború társadalmi szinten mutatja az elszabadult férfierőt.
A vihar ugyancsak a két erő egyensúlyának eltolódásakor jön létre. (Ég és Föld között)

ABA-zás

ABA, vagy b/p hangzóváltással „apa” a nemző tűzerő, az Apaisten magyar neve.
 Valamit tűzerővel „illetni”, annyit jelent, mint ABA-zni, vagy épp abálni.
Azt gondolom, hogy mostanra már mindenki felismerte ebben a szóban a nemzés ősi magyar – mára sajnos közönséges értelemben használt – szavát.
A nemzés tehát minden esetben tűzerővel történik, mégpedig a kifelé-felfelé forgó, „robbanó” erőformával. 

Részlet: Színia
Boldogasszony nevében
Ősi magyar női titkok című könyvéből

A Magyar Szakrális NŐ...

(részletek Czeke András  könyvéből)

A test - földi viszonyok között épp úgy nem hagyható figyelmen kívül, mint a lélek sem. Tehát a test, a lélek templomaként - igen is foglalja el végre méltó helyét nemiségünkben, de a Szellem vezérlete alatt.

Így a megvalósuló Test-Lélek-Szellem harmonikus EGYségben, a maga TELJESségével egyesülhet a JóIstennel, aki MAGA A SZERELEM !

A testi vágy „kielégülése” fizikai, - vagyis csak részleges -, ezért tökéletlen, és hiányérzettel, a befejezetlenség érzetével jár.

A testi szintre is lehozott lelki vágy a szerelem. Ez a lelki vágy azonban ÖRÖK SZELLEMI KÉSZTETÉS hatására keletkezik abban az emberben, aki „engedi élni” önnön Lelkét.

Vagyis röviden: életünk gyökeres változásainak része a szexusunkban bekövetkező változás is. Megköveteli tőlünk, hogy ebben is emelkedjünk, és magasabb szinten valósítsuk Önnön MAGunkat…

A „régit ” el kell engednünk, az újat pedig meg kell tanulnunk!

Embernek lenni annyit tesz, mint EGET és FÖLDET ÖSSZEKÖTNI.

Teremteni AZ égi Törvényt a földi Világban…

Ezt a feladatot azonban csak egyensúlyban lévő ember, vagyis EMBER tudja megcselekedni! Az egyensúly elnyerése földi létünkben férfi-nő egységre kerülése („egybe kel”) révén lehetséges.

Bolygónk emberisége most eredeti, szakrális működéséhez, de magasabb tudatszinten kell visszatérjen, amit a jelenleg gátolt NŐI ENERGIÁK, NŐI MŰKÖDÉS újbóli beindítása jelent!

Ezzel függ össze a jobb agyfélteke újbóli aktivizálása, és az emberi test energetikai működésének tudatos visszaállítása.

Magyarságunk abban áll, hogy mi ezt egyszerűbben tudjuk megvalósítani, mint bárki más a földön. Mi magyarok nyelvünkben hordozzuk az örök, egy (1) TUDÁST. Mert valamit 1 (egy) szerűen csinálni, annyit jelent nálunk, mint: ISTENI-en csinálni – mert magyarban „I” (1) az ISTEN!

Mi pedig nem vallásokban hisszük Őt, hanem mindennapjainkban „1-Őt-ÉLünk” Vele! EZ A TELJESEGYSÉG, a mi vallásunk, a mi hitünk a mi ÉLETünk!

Csak egy kiragadott példa álljon itt.

Amikor a Magyar Asszony, - NagyBoldogAsszony földi képében - minden péntek böjti napján, (egyedül nálunk magyaroknál böjt minden áldott hét pénteke) Vénusz napján, napkeltekor nekiáll családjának elkészíteni a kenyeret, – amelyet Krisztus testének, vagy ÉLET-nek neveznek és szentségként tisztelnek a magyarok – akkor a Krisztus tudat legszebb emlékezetéről tesz - tudva vagy nem tudatosan – tanúbizonyságot!

Szentelt IDŐben SZER-t tart. Íme:

A búza szem, amely magyarul szemet (testrész) IS jelent, s amelynek alakjai IS megegyeznek, - jelentésük a szakrális geometriában (lásd egyiptomi képírás) „FÉNY”. A magyar nép a búzát „ÉLET”-nek nevezi. Tessék rácsodálkozni! Mi az életet fényből valónak tudjuk, sőt, ezzel tápláljuk családunkat, méghozzá asszonyi feladatként! Ez az asszony azonban BOLDOG kell legyen!

A mag – mint férfi mag IS szerepel, vagyis az ÉLETet továbbvivő. Népi hagyományunk szerint Krisztus képét mutatja egyik oldalán. Másik oldalán - hosszában végigfutó behúzódása révén - Női nemi szervet IS formáz, - vagyis ÉLET KAPU-t!

Rengeteg FÉNY-t, a NAP (Krisztus) tüzét hordozza, vagyis férfi energiát.

És - mint Ozíriszt, a fény-hőst, akit szétdaraboltak - most ezt a magot nehéz kövek között megőrlik,porrá lesz!

Az  ÉLET halálra adatik…Halálában SZÍN-e elhagyja, elsápad, - fehér lesz. …ám kisvártatva FELTÁMAD!

A BoldogAsszony VÍZ-et ad hozzá. A víz a földi ÉLET, a NŐ-i minőség. Találkozván, csodálatos dolog történik! IGAZI FELTÁMADÁS! Haló poraiból a FÉNY, az ÉLET, a NAP, a TŰZ feltámad.

Mutatja az élet minden jelét: dagadni, NŐ-ni kezd, mint a HOLD,  KEL-ni kezd, mint a NAP! Színe is visszatér. BoldogAsszony pedig belegyúrja szíve minden szeretetét – családja iránt –, és vele Asszony-sága minden erejét, FöldAnya ÉLET-energiáját.

Ezzel megvalósítja a szakrális célt, az EGY-séget, a NAP-HOLD-at. Jobb és bal egységét, Férfi és Nő egységét, Yin és Yang egységét, Ida és Pingala egységét. A Földi ellentétek egységét ( túllép a dualitáson). A KERESZT HORIZONTÁLIS SZÁRÁT! A legősibb képi beszéd nyelvén. Szent titok!

A Magyar kenyér mindig KEREK! Majd megkereszteli - ősi nap-keresztet rajzol, karcol bele. Előbb vízzel megmosdatja – Szent-Lélektől való keresztelés – mint minket is, embereket szoktak, majd tűzzel, ősi Zoroasztriánus szokásunk szerint - a kemencében. Még Melkizedek rendelte így, akinek Krisztus is tanítványa volt. A Szent Szellemtől való keresztelés ez, a Pünkösd misztériuma!

ÍGY MEGVALÓSUL A TEST-LÉLEK-SZELLEM EGY (1) sége! Föld és Ég egysége ez. A KERESZT FÜGGŐLEGES SZÁRA!

EZZEL ETETI övéit NagyBoldogAsszony, - aki MINDEN MAGYAR ANYA!

EZ a mi JÓISTEN megVALLÁSUNK! Amely világosabb a NAP-nál!

 Üdvöz légy Mária,
Kegyelemmel teljes,
Az Úr van Teveled.
Áldott vagy Te az Asszonyok között,
és áldott a Te MÉH-ednek Gyümölcse,
a mi Urunk, Jézus!
Asszonyunk, SzűzMária, Istennek Szent Anyja,
Imádkozzál érettünk, gyermekeidért, Isten fiaiért és lányaiért,
most, és a betegség, a Kísértő, és a Halál felett aratott győzelmünk óráján!

Mottó: “Tanítottalak a ragyogásra, s elmondhatatlan sötétség a VAN.
Végtelen nyomorúságban sínylődnek. EZ tegyen Téged fáradhatatlanná!”

Válságban van Földi emberi rendszerünk, amit megszoktunk, amit örök-nek „hittünk”. Igen, hitünk mára erre a materiális létre korlátozódott. Ebben hiszünk! Foggal körömmel, szakadásig.... Ám a Teremtés ÖRÖK, nem lehet elrontani!

Ezt az akarnok emberi gőg, butaság, önzés és félelem által „elrontott” helyzetet csak a NŐ újra megjelenése tudja helyrehozni, a Teremtés Örök Rend-jébe visszaállítani. Mint mondám, hitünk materiális. Anyagelvű. Isten-nek nincs benne hely! Csakhogy MATER – azt jelenti: ANYA.
Isten ebben IS szelíd bölcsen humoros....

...A NŐ, mint dimenziókapu

Minden KAPU átjárót jelent két külön dimenzió, két külön Világ között. Mint minden kapun, két irányban lehet közlekedni rajta.

• amikor lélek érkezik a „túl világ”-ról hozzánk, a földi világba, hogy testet öltve közénk, az emberek közösségébe jöjjön – és ehhez Anyát választ magának
• amikor a lélek időlegesen ki akar szakadni ebből a földi világból, a test, az anyag szorításából, és szabadon akar ismét szárnyalni, abban a világban, ahonnan érkezett, az „öröklét honá”-ban – ehhez SZERET-Ő-t választ magának, hogy az EGYség állapotába kerülve ismét, androgyn legyen.
• amikor a lélek –útját befejezve – kilép a földi létből, testét visszaadja az AnyaFöld-nek, lelkét pedig a segítő, „sirató” Asszonyok kísérik, vezetik át\vissza az öröklétbe

Ennek a „kapu”-nak az alakja, formája, igen beszédes. A MANDORLA-ról van szó, amelynek képi jelentése (képjel-jelkép): FÉNY, vagy ÉL-et.

 

Ez a mandula forma, amely akkor keletkezik geometriailag, amikor két szabályos kört részben egymásba tolunk. A közös átfedési terület adja a mandorlát. A Teremtést jeleníti meg: „a kettőből 3” méd mágus varázslata elevenedik ! Az Ember testén – amely Isten képére teremtetett – ilyen formát találunk a nemi szerv (Élet kapu) és a szemek (Fény kapu) esetében! Mivel a férfi nemi szerv kijárata IS ezt a formát mutatja, – ez úgyszintén Élet kapu, ahol is az Élet- Programot adó, hihetetlenül besűrűsödött Fény, a MAG lép az anyagi világba...... Bolygónk emberisége most eredeti, szakrális működéséhez, de magasabb tudatszinten kell visszatérjen, amit a jelenleg gátolt NŐI ENERGIÁK, NŐI MŰKÖDÉS újbóli beindítása alapoz meg!

Ezzel függ össze a jobb agyfélteke újbóli aktivizálása, és az emberi test energetikai működésének tudatos visszaállítása.

...Íme a Szakrális NŐ titka:

1. A Szakrális NŐ dimenzió KAPU Ég és Föld között.
2. A Szakrális NŐ FöldAnya természetes energia-kicsatolója!
3. A Szakrális NŐ Égi Anyánk földi megvalósítója.
4. A Szakrális NŐ a Férfi Beavatója, mint Égi SZER-ető, és mint ilyen, nélkülözhetetlen a Férfi számára. A földi férfit az Ég felé emeli FöldAnya energiáit átadva, áttáplálva.
5. A szakráls NŐ testisége -  a 8 őssejt, nemi szerve: csikló-méh 
6. A szakrális NŐ lelkisége
7. A szakrális NŐ szellemisége

 A csupa nagy betűvel leírt NŐ a szakrális nő-t jelenti, aki ÉL, azaz testi szintjén energetikailagműködő, lélek szinten szabad, szellemi szinten pedig tudatos.

...Férfi és Nő szakrális működése is csak egymáshoz képest értelmezhető.
A szakrális működés áldozatiságot-, annak vállalását jelenti, hogy nem csak Én vagyok, hanem MI vagyunk.

Dr. Czeke András (a könyv  megjelent, kapható a Püski KönyvesHázban) Minden jog fenntartva!

Forrás: www.naptemplom.eoldal.hu/cikkek/magyar-no/a-magyar-szakralis-no

Mi kell a jó szüléshez?

Hallom, ahogyan már a kérdés olvasása nyomán borzong nőtársaimban a kedélyállapot.
Meső, már a kérdésfeltevésnél hibáztál. Hogyan lehetne jó egy szülés? Hányszor hallottam már elkeseredett tapasztalók szájából: aki azt meri mondani nekem, hogy szeret szülni, azzal keresztbe lenyeletem a zokniját, mielőtt fejbe vágom a péklapáttal. 

Pedig lehet jó, és lehet szerethető egy szülés. Nem saját tapasztalatból tudom, saját szüléseim olyanok voltak amilyenek, legyen elég annyi, igen sokat jártam miattuk terápiákra. Már csak azért is fontos volt a gyógyító úton járkálás, mert ha nem oldom fel magamban saját fájdalmas emlékeimet, akkor dúlaként az elmúlt hét esztendőben nem tudtam volna másoknak odaadó hasznára válni.

Hány szülést kísértem? Sokan kérditek. Nem tudom a választ. Csak azt tudom, hogy kedvesemnek rendre mutogatom a közösségi oldalon a felbukkanó vigyorokat, látod, ő is velem született... Na jó, őszinte leszek, nem így szoktam mondani. Hanem emígy: látod, ő is az én babám... 

Mert valahogy így is van. Dúlaképzésen tanulhattuk, hogy ha aktív részese lehetsz egy cseppember megszületésének, ha valóban befogadtak a folyamatba, onnantól kezdve valahol tündérkeresztanya maradsz és az édesanyával láthatatlan erős női kötelék fűz össze. 

Fontosnak tartom a szülésre felkészülést. Évről évre azt kutatom egyre sűrűsödő tapasztalásom alapján, mi kell legyen ennek alapja. Milyen kombót kellene tudni felmutatnia annak, aki azt mondja, szeretnék szép élményekkel nekiindulni a babázásnak...

Állítólag egy szülészeti konferencián elhangzott, hogy a jó szüléshez nem kell más, mint egy jó szülészorvos. Már eleve ordenáré, hogy a két legfontosabb résztvevőt, az édesanyát és a kisbabát beelőzheti egy fontosabb szereplő. 

A fehér köpenyes bizalmi személyek valóban nagyon fontosak lehetnek. Aki azonban megteheti és megfizet magán orvost és szülésznőt, nem igazán készül fel arra a tényre, hogy az illetők nem jönnek támogatni vajúdását az első sóhajoktól. A fogadott szülésznők talán igen, de ők sincsenek feltétlenül végig az anyával. Ha nincsenek ügyeletben, később érhetnek be, mint szeretné az anya, ha ügyeletben van, több anyával kell egyszerre foglalkoznia. 

A fogadott szülészorvosok többsége, ha éppen nincs ügyeletben, a finisre ér be. Előtte kollégái végzik a vizsgálatokat. Neki adott esetben referálnak. Erre sok édesanya nincs felkészülve, hiszen mást gondolt-képzelt arról, mit jelent felfogadni valakiket. 

Aztán itt van a dúla, aki a laikus átmenet. Jómagam eljutottam arra a pontra, hogy bizonyos szülőpároknál lebeszéltem magamról őket. Ennek egyik oka, ha azt láttam hogy nélkülem sanszosabban ugrik mérföldköveket a párkapcsolat. Mélységben, intimitásban, egymásért tevésben. Másrészről előfordul, hogy adott intézményben pont a dúla jelenléte miatt kaphatnak alapvető büntető pontokat. 

Dúlaként eljutottam arra a pontra, hogy alaposan mérlegelek. Kinek, mikor, mire mondjak igent, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett. Úgy, hogy döntésem valóban a szülő pár javát szolgálja. 

Ha egy szülőpár, főleg a várandós édesanya azt tekinti a jó szülés garanciájának, hogy előre biztosította-bérelte magának a támogató-szakmeber gárdát, bizony nagyot zakózhat, amikor bejelentik nekik, hogy x választottjuk beteg lett, y pedig elutazott egy konferenciára. Bizony, találkoztam már utolsó pillanatos pánikkal. 

Mi a helyzet a helyszín megválasztásával? Éppen tegnap olvastam végig a hozzászólás folyamot egy megosztás alatt. Egyik kórház szülészetét úgy reklámozta a média, mint ami az otthonszülés körülményeit képes visszaadni a nagyberuházásos átépítés nyomán. Szakmai szemszögből szóltak hozzá alternatív szemléleletű szülés körüli szakemberek. Egyet értettek abban, hogy egyik részről semmilyen körülmények között nem imitálhatja személyes otthoni környezetedet egy akármilyen hipermodern, barátságos tapétájú szállodai szoba, amúgy pedig nem attól lesz jó a szülésed, hogy a tér milyen körülötted....

Na, ne már. Sem a szakszemélyzet, sem a helyszín nem garancia? Akkor mégis mi? 

Azt hiszem, sok mindennek az együtthatója odabenn az anyában. 

Megfigyeléseim alapján a legfontosabb tényező, hogy az édesanya érjen össze önmagával. Legyen egyben. Ismerje el önmaga erősségeit, félelmeit, ezek összességét határain belül tartsa és ne helyezze kívülre. Mint ahogyan ne képzelje azt, hogy a szülését a külső körülmények határozzák meg. Ugyanakkor tegyen a pakliba minden megtörténhetőt. Legyenek A, B és C tervei. 

Fontos, ha voltak előző negatív élettapasztalatai, azokat dolgozza fel szakemberek segítségével. Nem csak szülésemlékre gondolok, hanem gyerekkortól fogva nagyon sokféle lelki-testi-szellemi sérülés okozhatja meghiúsulását egy maga útján gördülő szülésnek-megszületésnek. A vajúdás során a sérülések aktiválódhatnak. Akár több emeletnyi szőnyeg alól kezd előtornyosodni, sok szálon futó trauma csomag. 

Fontos, hogy az édesanya tudja, mit kell kezdeni egy újszülött babával. Nagyon gyakran tapasztalom a csodálkozást, amikor elmondom ragaszkodásomat: a szülésfelkészítés egyik alaptanítása nálam a gyermekágyas, szoptatós, babagondozós blokk. Miért? Mert szülés közben aktiválódhat a felismerés: basszus a babám eddig bent automata rendszer szerinti ellátást kapott, de most előbúvik, és én leszek érte a felelős. Azt sem tudom, mit kell majd tegyek: Biztosan életben tudom tartani? Nem biztos, Akkor inkább nem engedem el. Lám, milyen egyszerű tud lennie egy pszichés elakadás. A másik vesszőparipám pedig arról szól, hogy a szoptatásra azért kell nagyon felkészülni, mert azzal kapcsolatban érkezik majd a legtöbb egymásnak ellentmondó info. És a baba nem kísérleti nyuszi. Érdemes elejétől fogva azt és úgy adni neki, ami és ahogy őt megilleti. 

Egy jó szülésélménynek alapja lehet a jó párkapcsolat is. A kedves általi adekvát támogatás. Nem, itt most én nem az apás szülésre gondoltam első sorban. Hanem arra, hogy a két fél találja meg azt a szülési módot, amiben mindketten, párkapcsolatilag is tökéletesen érzik magukat. Mindenkinek tiszteletben tartva képességeit, határait, érzékenységét. Nem az apás szüléstől lesz valaki jó apa. Ugyanakkor való igaz, hogy ha egy pár mindkét fele egyformán vágyakozik az együtt szülésre, életük legcsodásabb élménye lehet. És a lehet szón erőteljes hangsúly van. Fontos az apa felkészítése, fontos a pár közös felkészülése. Az apás szülésről pedig titokban könyvet írogatok.

A helyszínről még nem beszéltünk. Én Geréb Áginak elhittem, amit egy konferencián mondott anno. Mindenkinek ott kellene szülnie, ahol biztonságban érzi magát. Ha otthon érzi magát biztonságban, akkor otthon. Ha pedig kórházban érzi magát biztonságban, akkor kórházban. Persze, ha van választási lehetősége. Vannak előfeltételei egy otthonszülésnek. Nem szabadna megítélni senkit a választásáért, mint ahogyan arra sem formálhatna senki jogalapot, hogy választásáért valaki önmagát feljebbvalónak tekintse a többi nőnél. Létezik egy átmeneti helyszín is, melyet tudtommal sokan választanának, ez pedig a születésház. Magyarországon egyetlen egy működik...

Summázva azt szoktam mondani, akkor vagy felkészült a szülésedre, és akkor "számíthatsz" szép szülésélményre, ha megengedheted magadnak azt a képzelgést, hogy egyedül a dzsungel közepén sétálgatsz, mosolyogva vajúdsz, összehúzódásoknál támasztod-öleled a fákat, rácsimpaszkodsz a liánokra. Talpaddal simítod a földet, füvet, virágzatot. És amikor azt érzed, itt az időd, kezedbe engeded finom sóhajok közt, vagy vakár vadállati üvöltéssel édes magzatod. 

...most érkeztünk meg ahhoz a ponthoz, ahová mindenképpen el akartam érkezni. Ahhoz, hogy egy nő eggyé váljon önmagával, képesnek kell lennie visszahúzódni az agyából. Eggyé kell válnia testével, ösztöneivel, belső hallásával, jeleivel, szimbólumaival, színeivel, hangjaival. Saját látomásával egybeolvadva, lüktetve. Kérdés, hogy önmagában képes-e rá? Ha önmagában képes rá, kiknek a társaságában képes rá? És vajon számít-e neki a helyszín, ahol megengedheti magának? 

Bizony nem egyszer voltam részese kórházi szülésen asszonyok sámánisztikus látomásának. Ahol nem xyz a hétköznapi jogász, tanár, könyvelő, közgazdász vajúdott, hanem egy szirén, egy vadmacska, egy gorilla, egy esőerdő, vagy akár egy sas. Némely szimbolikán magam is meglepődök.

Mi kell hát egy jó szülésfelkészítéshez? Arra kellett kilukadnom, hogy a hiteles információk a természetes szülés menetéről alap. Mint ahogyan az is alap, ahogyan a kórházba menőkkel beszélgetünk oxitocinról és epidurálról. Az is alap, ahogy az önismeret segítségével kiválasztódnak a bizalmi személyek és a helyszín. Aztán persze igyekszem a pszichés blokkokat is lufiként pukkasztgatni, mire eljő az idő. A legfontosabb blokk azonban mégiscsak a transzállapot "gyakorlása" lenne. Az önkontroll elengedésének gyakorlása. Ennek keresem módjait és lehetőségeit, tizennyolc év sámánisztikus tapasztalás nyomán. Hogyan, hol, s miként tudom-tudnám előrehozni bizonyos állapotok megélését.

A marketingről még nem is beszéltem. Hogyan lehetne meghirdetni azt, ami amúgy teljesen természetes, ugyanakkor bizonyos tradíciók miatt félelmet keltő: vajúdásra felkészítés sámánisztikus módszerekkel smile hangulatjelTranszállapotok gyakorlása. Finomhangolás a szép szülésélményre.

Valamiben már biztos vagyok. A dúlaságot szegre akasztom és innentől fogva tapasztalati útnak tekintem. Mert a felkészítés és a gyermekágy témája most mindent visz nálam. Összes idegszálamat leköti. Meg persze, szeretném visszakapni a naptárban tervezhetőséget. Magam miatt is, családom miatt is. 

Őszintén szólva ezt az írást kicsit most magamnak írtam. Mert ha megkérdeznéd tőlem, Meső kedves, te hogy állsz a felkészüléseddel? Hiszen lassan, de biztosan csak küszöbön az ötödik... És akkor azt mondanám neked: sajnos kedves, még be kell üljek szülésfelkészítésre. Pontosan olyanra, mint amit én tartok. Van még tennivaló... 

ui. a képet a netről lőttem, még régen. Fogalmam sincs az eredetéről, de nagyon szeretem. Számomra kifejezi azt a női minőséget, aki éppen önmagával válik eggyé. Igen, olyan, mintha ő is burokban lenne. Mert abban az állapotban valóban benne van.

Forrás: https://www.facebook.com/Mes%C5%91-ut%C3%A1n-k%C3%B6p%C3%B6nyeg-1571835573104334/