2016. július 25., hétfő

Milyen az igazi, mágikus Nő?




Hold arcú, mágikus, titokzatos..... Határozott, mert tudja mit akar. De gyöngéd, hiszen nincs szüksége arra, hogy versengjen, harcoljon, vagy mindenáron bizonyítson.
Tudja, hogy értékes, hogy méltó a boldogságra, a beteljesülésre.
Felismerte és "használja" a benne rejlő szépséget, tehetséget és bölcsességet, látszódni és ragyogni akar.
Szereti és mélységesen tiszteli a természetet, s benne az állatokat, növényeket, s lényét, testét, gyermekének adja. Belőle teremtődik a Világ.
A Nő misztérium.
Minden életkorában szépséges. Elfogadja és szereti testét. Nem dől be holmi divatnak, trendnek, őrül kívánalmaknak.
A Nő maga a változás, mert megéli az elengedést és újjászületést.
A mágikus nő mindig tudja, hogy bármikor kész a teljes átalakulásra, mert élete a folytonos erőfeszítés nélküli változás.
Nem ragaszkodik, nem akar birtokolni, mert a szabadság az otthona, és szeretteit is megajándékozza ezzel.
Nem fél szeretni, nem fél szerelembe emelkedni.
Bármit hozott is magával erre az életre, bármilyen is volt a gyermekkora, a szülei, a körülötte lévő dolgok, ő talpra áll és valóra váltja az álmait.
Nem vár a társára, nem hibáztat, hanem szembenéz a legnagyobb félelmeivel, és afelé veszi az irányt.
Az igazi Nő varázslónő, aki képes a láthatatlan világból, fizikai valóságba hívni az álmaimat, képes teremteni.
Soha nem mondja azt, hogy vele nem történik semmi, mert a mágikus nővel mindig történik valami. Mert folyamatosan figyel, érez, kapcsolódik és teremt.
Nem túlélésre játszik – mert egyszerűen szerelmes az életbe!
Ahhoz, hogy valóban sugárzó, teremtő, kreatív és vonzó nővé váljak, egyszer az életemben meg kell kérdeznem magamtól, hogy hogyan is vagyok én a nőiségemmel?
Elfogadom-e vérem lüktetését, vágyaimat, merek-e látszódni, kiállok-e magamért, tudom-e, hogy mi jó nekem, valóban
hiszem-e, hogy a szerelem és a szexualitás szentség?
Hiszem-e rendületlenül azt, ami csak az én szememmel látható, megengedem-e magamnak a gyönyör hullámain való áramlást?
Tudom-e, hogy érzéseim szépek, szívem vad és nemes, mely a káoszból rendet és harmóniát teremt, hogy méltó vagyok a beteljesült szerelemre és boldogságra!
(Kornhoffer T.2012)