2016. április 26., kedd

A Bölcs Asszony ösztöneire hallgat, bízik saját, veleszületett tudásában...





"A Bölcs Asszony ösztöneire hallgat, bízik saját, veleszületett tudásában, gátlástalanul táncol lelkének lényegével, mely egyedi, lélekkel teli önkiáradás..."
Erre csak az a Nő képes, aki sejtjeiben érzi a változás szükségességét, és elengedi múltjának és előző generációknak az elnyűtt szerepeit.
Az a Nő, aki hajlandó meglátni valódi értékét egy kapcsolatban.

Aki megértette, hogy a kapcsolat alapja a kölcsönösség, a kölcsönös gondoskodás. Nem épülhet másra, csak a kölcsönös támogatásra és a kölcsönös tiszteletre.
Nincs már helye a függőségnek, az alá/fölé rendeltségnek.
Kölcsönösség és növekedés... mindkét fél számára.
Minden más, nem egyéb, mint pusztán megszokás, gyávaság, és hazugság... egy régi rendszer kétségbeesett sikolya nőben és férfiban egyaránt.
A legtöbb Nőt, (és Férfit) ez ma még rettegéssel tölti el, de talán a jelen kor változásai felemelik majd ezt a félelmet arra a pontra, ahol nem marad más, csak a megadás. És ott, akkor, abban a megadásban, bárkinek megadatik a gyógyulás... megadatik a "lélekkel teli önkiáradás".
forrás: Valóság Szellemi Műhely

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése