Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha holnap elmennél, messzire, és azt szeretnéd, hogy emlékezzél arra az érzésre, hogy milyen a testem, a bőröm érintése, ahogy dombok és völgyek alkotják a tájat, az aki én vagyok.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha vak volnál, tudva, hogy szeretsz engem, de nem láthatsz soha. Érintsd arcom, mellem, hasam, lábujjaim ... tanuld, hogy „nézel” engem, képzeld el a fejedben, ahogy a kezed felfedezi az alakom.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha egy gyógyító keze lenne, sugárzó szereteted energiáját adod minden érintésben. Érezd az energiát ahogy áthatol a bőrömön, az izmaimon, és belép testem minden sejtjébe.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezeid etetnének engem. Enni adnál nekem, itatnál és tartanál azzal szerető érintéssel, amit én is adok neked.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha érintésed táplálna engem. Ízenként kiáltana az érintésért, és arra vágyna, hogy etessék.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha a kezed egy toll volna, s finoman simogatná a lényemet.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha ecsetek lennének kezeid, és ahogy simogatnál, úgy festenél rám ragyogó és káprázatos árnyalatokat.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha eltörölnéd a külsőmet, hogy felfedjem neked belső énemet.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha szobrot faragnál, és simogatásoddal éreznéd, hol kell még simítani rajta, hogy végül élvezhesd a kész művedet.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezed maga lenne tűz, elégetnéd a rajtam lévő salakot, hogy csak a tiszta arany lelkem maradjon meg.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezed egy szivacs lenne, és magába szívná teljes lényemet.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha egy száraz nap után, frissítve bőrömet a lelkemet vidítanád fel.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha a bőröm maga volna a puha bársony.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha zenész volnál, és az érintésed különféle dallamokat csalogatna elő testemből.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha én egy ritka ékszer lennék, értékes drágakő.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha én lennék a te szerelemed.
Diana Daffner
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha vak volnál, tudva, hogy szeretsz engem, de nem láthatsz soha. Érintsd arcom, mellem, hasam, lábujjaim ... tanuld, hogy „nézel” engem, képzeld el a fejedben, ahogy a kezed felfedezi az alakom.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha egy gyógyító keze lenne, sugárzó szereteted energiáját adod minden érintésben. Érezd az energiát ahogy áthatol a bőrömön, az izmaimon, és belép testem minden sejtjébe.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezeid etetnének engem. Enni adnál nekem, itatnál és tartanál azzal szerető érintéssel, amit én is adok neked.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha érintésed táplálna engem. Ízenként kiáltana az érintésért, és arra vágyna, hogy etessék.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha a kezed egy toll volna, s finoman simogatná a lényemet.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha ecsetek lennének kezeid, és ahogy simogatnál, úgy festenél rám ragyogó és káprázatos árnyalatokat.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha eltörölnéd a külsőmet, hogy felfedjem neked belső énemet.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha szobrot faragnál, és simogatásoddal éreznéd, hol kell még simítani rajta, hogy végül élvezhesd a kész művedet.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezed maga lenne tűz, elégetnéd a rajtam lévő salakot, hogy csak a tiszta arany lelkem maradjon meg.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha kezed egy szivacs lenne, és magába szívná teljes lényemet.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha egy száraz nap után, frissítve bőrömet a lelkemet vidítanád fel.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha a bőröm maga volna a puha bársony.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha zenész volnál, és az érintésed különféle dallamokat csalogatna elő testemből.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha én egy ritka ékszer lennék, értékes drágakő.
Szeretném, ha úgy érnél hozzám, mintha én lennék a te szerelemed.
Diana Daffner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése