2016. május 30., hétfő

Szabó István világhírű filmrendezőnk szerint: "A Nők tartják a vállukon a világot."





Ma Nőnek lenni - azt gondolom - egészen mást jelent, mint akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt is.
És talán a változó világ, változó szerepeinek közepette, ideje Nővé érnünk… újra megtalálni az erőnket önmagunkban, a női generációk láncolatában, egészen a legelső láncszemig…
Ráébredni a Csodára, a szenvedélyünkre, a szexualitásunk gyógyító, beavató erejére, megérteni, hogy sem a patriarchális minták szerinti cselekvés, sem a düh, a gyűlölet, az egymás iránti féltékenység és gúny sem oldja fel a sejtjeink mélyéig hatoló minták láncolatát. Nem oldja fel a szégyenünket, mely talán évezredek óta belénk ivódott, nem oldja fel a félelmet, a fájdalmat.
A Nő gyógyulása a világ gyógyulása.
Ezért is kell első sorban önmagunkat táplálni, szeretni, kényeztetni, gyógyítani, hogy aztán adni tudjunk, hogy képesek legyünk megbocsátani, és újra elfoglalni méltó helyünket a teremtésben, az élet láncolatában.
Nekünk, Nőknek nagyon fontos, hogy mélyen kapcsolódjunk saját belső hangunkkal, hogy befogadjuk az Univerzum ritmusát, hogy válaszoljunk a Természet ciklusaira, és nagyon fontos az is, hogy találkozzunk egymással, hogy meséljünk egymásnak és támaszt nyújtsunk egymásnak olyan női körökben, ahol megnyílhatunk, ahol őszinték lehetünk, ahol valóban megértenek bennünket úgy, ahogy talán sehol máshol.
A Föld, a Természet, az Istennő megnyilvánulása. Minden Élet Anyjának kitárulkozása.
Mi magunk vagyunk a Természet, a testünkben hordozzuk ugyanazokat a ritmusokat és ciklusokat.
A csillagok hozzánk beszélnek, a tengerek mozgása, a Hold változásai mind-mind ott van bennünk is.
Ezért nagyon fontos, hogy sokat legyünk a Természetben, hogy kapcsolódjunk a földdel, ássunk, kapáljunk, mezítláb rohanjunk a fűben, hogy meglátogassuk a ködös hegyi ösvényeket, eső áztatta dombokat, hogy menjünk ki teliholdas éjszakákon és nézzünk fel az égre...
"Ha csak egyetlen árva fűszálat, tenyérnyi égboltot látunk is, ha csak egyetlen árva gyom kandikál is ki a járda repedéseiből, ezekben is természetes ciklusainkra ismerhetünk"
Minden, ami körülvesz, egy kicsit mi magunk is vagyunk.
És talán már érzitek, hogy mennyire gyönyörűek vagyunk!
Igen, mi tartjuk a vállunkon a világot, mi gyógyítjuk a világot és egyáltalán nem mindegy, hogyan reagálunk, hogy reagál a testünk e gyönyörrel terhes feladat során.
Amikor ezt a csodálatos testet elhúzódó vérzések, görcsös állapotok gyötrik, amikor a menstruációt megelőző erős tünetek, vagy a női szervekben/szerveken megjelenő sebek, ciszták, miómák, folyások vannak jelen, ez mind a női energiák/szervek elerőtlenedésére utal, mind-mind az Élet szabad áramlásának blokkjai, mind-mind a mélyben meghúzódó, nőiséggel kapcsolatos sebek, sérülések jelenlétére utalnak.
A Nő teste az Élet mindenkori bölcsője!!! A Nő a mindenkori teremtő, életadó, tápláló erő a férfi pedig ennek az óriási belső erőnek a szükség szerinti külső támasza kell, hogy legyen, erre van az ő fizikai ereje!
Sebeket hordozunk mindannyian, Nők és Férfiak egyaránt, és kell, hogy mindkét nem gyógyuljon a Nő lénye által, a gyógyító képességünk által.
Erre pedig egyetlen lehetőségünk, ha a Szeretet ösvényén járunk, a megbocsátás ösvényén járunk, a teremtés ösvényén járunk, és ha a dogmák helyett visszaemeljük az Élet misztériumát a mindennapjainkba.
Az elme uralmát feloldjuk a megtapasztalásban, a feszültséget a lélegzetben, a merevséget az áramlásban. Megnyitjuk az emlékezés tárházát.
Az élet misztériumának Beavatottjai és Beavatói vagyunk.
És, valószínűleg már unjátok ezt olvasni, de most is, - mint annyiszor - azt kell mondanom, hogy bennünk kezdődik minden, itt kezdődik a megbocsátás, a szeretet, a teremtő erőnk visszaszerzése.
Megtalált belső erőnk határtalan támaszával, így tudunk újra kiáradni a világba.