2016. április 19., kedd

Vezetett belső szemlélődés- érzelmek



Az érzelmek jelentik a végtelenbe vezető kaput. Ők az út vissza az Önvalódhoz, megkönnyítik az utadat a békéhez, amely mindig ott van: valódi lényeged mélyére hívnak.
Keress hát egy csendes helyet, ahol a következő néhány percben nem zavar meg senki.
Ha gondolod, most beteheted a kazettádat vagy megkérhet
ed egy barátodat, hogy olvassa fel a következőket számodra, hogy te teljesen a belső szemlélődésre koncentrálhass.
Kezdd egy imával, vagy abbéli szándékod kinyilvánításával, hogy szeretnéd megtanulni, hogyan kell az érzelmeidet szeretettel átölelni, kedvesen üdvözölve fogadni, "igent" mondani rájuk- és így tudatni egész lényeddel, hogy ebben az ölelésben bármi feljöhet, szívesen látod. Még a legrejtettebb érzelmeket, az eldugott, titkos érzéseket, a soha meg nem szólított, ismeretlen érzelmeket is szívesen látod. Fejezd ki a szándékodat, hogy még az eddig soha el nem fogadott, el nem ismert érzelmeket is szívesen látod, előjöhetnek, feltörhetnek belőled.
Ülj le csendben, hagyd, hogy lényed lenyugodjon, és engedd, hogy tudatod kitáguljon előrefelé a végtelenbe....érezd a végtelen teret magad mögött....a határtalanságot minden irányban.....Hagyd, hogy a mélység kitáruljon alattad....és fölötted is végtelenségbe vesszen az ég......Csak pihenj a nyitott jelenlétben.
Tárd a szívedet olyan szélesre mint a világ.... Elég széles legyen ahhoz, hogy ne csak a saját érzelmeidet, de a létező összes érzelmet befogadja...
Elég széles legyen ahhoz, hogy őseid érzelmei is beleférjenek....
Legyen a szereteted ölelése akkora, hogy az emberiség minden fájdalma beleférjen.....
A szereteted olyan hatalmas, mindent elfogadó, mindent átölelő, mindennel együtt érző.

Most pedig hívd elő az egyik személyes érzelmedet, hadd bukkanjon fel ebben az ölelésben.... Engedd, hogy teljes valójában, ártatlanul feltörjön.....
Semmi szükség arra, hogy megváltoztasd, meggyógyítsd, kijavítsd, elemezd.....
Egyszerűen csak üdvözöld.

Aztán engedd tudatodat testednek egy olyan részére koncentrálni, ahol a legerősebb a szorítása.....Vedd észre az ott jelentkező érzetet, ahogy megjelenik a testedben....
Vedd körül a feszült területet elfogadásoddal, a saját szereteteddel....
Teljes lényeddel hagyd, hogy az érzelem tudja, nyitott vagy az érzetre, amit okoz....érzed teljes erejét.....
Ha azt érzed, hogy felébred benned bárhol az ellenállás, üdvözöld azt is- természetes jelenség, hiszen mindig erre tanítottak. Rendben van, hogy így érzed, ezért tudatodat most az ellenállásra, és hagyd, hogy egy kicsit ellazuljon.
Tudathatod vele, hogy biztonságos dolog érezni....hogy az ellenállásnak nem kell védelmeznie téged....hogy bármit érezhetsz, akármi legyen is ott....

Légy kedves magadhoz. Az érzelmekre való megnyílás valahogy úgy történik, mint ahogy egy virág kibontja szirmait.....nem lehet erőltetni, csak hagyni, csalogatni, üdvözölni, és helyet teremteni a számára, hogy teljesen virágba borulhasson.
Engedd, hogy az érzésed teljesen virágba borulhasson..... legyen még erősebb....
Ha késztetést érzel arra, hogy elfuss, hogy elkerüld az érzelem kibontakozását, vedd észre, ismerd fel, hogy jelentkezett ez a késztetés.....
Tudd, hogy ez is teljesen természetes.....
Add áldásodat rá, vedd körül saját szertő tudatoddal....
Majd ismét fordítsd vissza tudatodat az eredeti érzéshez....és engedd meg magadnak, hogy teljességgel átérezd....
Az érzelmeink eleinte félénkek lehetnek.....annyira hozzá vannak szokva ahhoz, hogy bezárjuk, lelakatoljuk, figyelmen kívül hagyjuk őket, elfutunk előlünk....
Akár az elutasítástól szenvedő gyermekek, az érzelmeid eleinte nem bíznak benned....szégyenlősnek mutatkoznak előtted....azért, mert a múltban oly gyakran fordultál el tőlük....
Úgyhogy most a lehetőség, hogy az érzelmeidhez fordulj....bármilyen érzelemről legyen is szó.....Teljes szívedből üdvözöld....akár bocsánatot is kérhetsz tőlük azért, hogy a múltban olyan szigorúan elítélted őket.....
Most viszont lényednek minden idegszálával üdvözöld......Teljesen fogadd el és öleld át, ami jön.....Jó....
Ahogy az érzés egyre erősebbé válik, legyél kíváncsi, hogy megtudd, mi van az érzelem kellős közepében....
Érezd, hogy megnyílsz, ahogy ellazulsz és megadod magad az érzelem szívében....
Nem kell javítani, módosítani, átváltoztatni semmit......
Csak engedd el magad az érzelem szívében......Keresd meg azokat a helyeket, ahol ellenállás jelentkezik......
Lazítsd el....mélyen lazulj el.....
Mi van ott?... Jó....Most, akár egy ártatlan gyermek, érezd, ahogy körülvesz, üdvözöld ezt az érzést, ahogy megnyílsz előtte.....Engedd, hogy kiteljesedjék.....akár egy virág, kibonthassa szirmait....aztán gyengéd kíváncsisággal érezd meg, hogy mi van a közepében, az új érzelem kellős közepében....
Érezd, ahogy egyre tágulsz....ahogy teljesen megnyílsz....és belehullsz, feloldódsz, kinyílsz az érzelem szívében.....
Csak lazulj el.....
Mi van itt?
(Időnként meg lehet kérdezni, hogy mi van az érzések mögött, vagy alatt, mit rejtenek.)
Folytasd így, nyílj meg még jobban, mintha gyengéden felemelnéd egy virág szirmait, és hullj bele természetesen, könnyedén még mélyebbre.
Egy bizonyos ponton előjöhet a végtelen semmi, egy fekete, tágas mező, az üresség végtelen űrje. De ez is csak újabb szirom. Csak kérdezd meg ismét, mi van a közepében, pihenj, lazulj el, maradj nyitott, és érezni fogod, hogy te is feloldódsz benne.
Végül, ha szíved nyitott, egész lényed ellazult, és örömmel üdvözöl bármit, észreveszed majd, hogy a béke, a szeretet, a fény és a szabadság hatalmas óceánjában lebegsz, minden sejtedet átitatja a kegyelem határtalan jelenléte, amely körbevesz és átjár.
Csak maradj, pihenj meg ebben, ameddig jólesik....Ha készen vagy, akár ki is nyithatod a szemedet.
A folyamat kulcsa, hogy teljesen ellazulj, hogy mindvégig nyitott maradj, és fogadj bármit, ami felmerül. Ha előjönnek az érzelmekkel kapcsolatos drámák, emlékképek, történetek, kérlek, ne merülj el bennük, ne engedd, hogy elvonják a figyelmedet- hiszen ezek a képek csak az elme trükkjei, hogy figyelmedet elvezethessék az érzelem tiszta megtapasztalásától. E képek szerepe pusztán annyi, hogy megpróbálják tudatodat lefoglalni kis elmejátékkal.
Hagyd inkább, hogy az emlékek, a képek továbbvonuljanak, közben vedd észre, milyen érzéseket próbálnak ébreszteni benned.
Maradj végig nyitott a valódi érzelemre.....és üdvözöld, ahogy teljesen kiterjed ez az érzés.
Ha egy-egy emlékkép további figyelmet, gyógyítást kíván, érdemes beszerezned a Belső utazás című könyvemet, és végigcsinálnod az Érzelmi utazási folyamatot ahhoz, hogy elengedd az elraktározott fájdalmat, hogy teljesen megérts mindent, és meg tudj bocsátani.
Most azonban ebben az egyszerű gyakorlatban hagyd, hogy felmerüljön bármilyen kép, aztán szabadon távozzon, és közben engedd, hogy tudatod egészen az éppen átélt érzelemre fókuszálhasson.
Ha egy ponton úgy érzed, ki kell nyitnod a szemedet, semmi gond, bármikor leállhatsz. Minden érzés csak néhány pillanatig tart- jönnek, mennek, ugyanúgy, mint az élet árapályhullámai. A hatalmas, végtelen jelenlét, amiben megpihensz, érintetlen marad a rajta keresztül jövő- menő érzelmek zajától....Semmi gond.

Tudd, hogy mindannyian csak most tanulgatjuk, hogyan kell érzelmeinkkel megbarátkozni, üdvözölni és átérezni őket. Minden egyes apró lépés, amit ebben a gyerekcipőben megteszünk, egy elengedettebb, ellazultabb, nyitottabb és könnyebb állapotba juttathat bennünket.

Az egész egyszerű folyamat valójában arról szól, hogy megtanulunk bízni önmagunkban. Idővel az ellenállás természetszerűleg feloldódik, ahogy lényünk egyre inkább megtapasztalja, hogyan bízzon.

Csodálatos virág vagy te is. Ideje, hogy kinyílj, és hagyd, hogy kivételes nagyságod tündököljön.
Az érzelmek valójában a legjobb barátaid: ők jelentik a kaput a lelkedhez.
A megvilágosodás táncának részei.

Vezetett belső szemlélődés- érzelmek: Brandon Bays: Jelenlét utazás önmagadba című könyvéből.