A típustanok után egy mélyebb, ősibb, archaikus tudást hozott el nekünk rólunk, nőkről. Foglalkoztam már a négy alapvető személyiségtípussal, az enneagrammal, a bennünk élő istennőkkel, de ez valami egészen más.
Olyan tapasztalattal rendelkezik Elizabeth a nők lelki ciklusairól, amelyről korábban soha sehol nem hallottam, olvastam. Sőt egyáltalán nem olvastam. Ugyan A bennünk élő istennők című könyv ír arról, hogy változhat az, hogy éppen melyik istennőével azonosak a mélyen húzódó érzéseink és indítékaink és persze a felszínen is ez tükröződik, azonban úgy véltem és vélem ma is, hogy alapvetően nagy váltás nem valószínű.
Én soha az életben nem leszek Démétér, egyszerűen nagyon távol áll tőlem a férfi birtoklása és a bosszúállás, és nem hinném, hogy ez különösebben változni fog. Na de vissza ehhez a könyvhöz.
Megismerhetjük a nők tizenhárom archetípusát, melyek lehet, hogy sorban, egymás után következnek be, de az is lehetséges, hogy más korokban éljük meg őket, mint a legtöbb nő.
Ugyanúgy nincsen „normális” sorrend, ahogyan nem lehet, nem volna szabad a szüléseket sem a „normalitás” szavával bekeretezni, ketrecbe zárni. Mi, nők, olyanok vagyunk, amilyenek, az életünk egyszeri és megismételhetetlen, és minden szépségével, csúnyaságával, örömével, fájdalmával és tökéletlenségével együtt a miénk és mégis tökéletes. Emellett vannak olyan történések, a vérmisztériumok, melyek valamelyest befolyásolják, hogy mit mikor élünk át. (A vérmisztériumok az első menstruáció, a szülés és a menopauza és a vérszövetség.)
Az első menstruáció előtt az Ártatlanság negyedében lévő Lány szakaszát éljük át, amely tiszta, még nem akar nőként megfelelni mások elvárásainak, nem zavarják a serdülőkori hormonok, nem keres párt, és kapcsolatot tart a saját lényével.
Az első vérmisztérium, az első havivérzés belépésével a Szűz szakaszába érkezünk. Bimbózik a teste és a szexualitása, ingadozik a függetlenségre törekvése és a felnőttkorral szembeni félelmei között. A következő archetípus a nők közötti kötelékről szól függetlenül attól, hogy él-e már szexuális életet vagy nem, tízes évei végén vagy húszas évei elején jár általában, önkifejező, nyitott a szíve és az elméje. Ő a Vérnővér.
A Szerető szakasza már a Gondoskodás negyedében található, a legkevésbé korhoz kötött archetípus.
Ilyenkor párt keresünk, és ez igen sok éven át lehet így.
A második vérmisztérium belépésével, a szüléssel vagy egy alkotó munka melletti szenvedélyes elköteleződéssel születik vagy meg az Anya archetípusa. Önfeladást és fegyelmet tanulunk és azt, hogy akkor tudunk valami fölé kerekedni, ha elengedjük azt.
A Bába életszakaszában a nők már saját tapasztalattal rendelkeznek a gyermekek vagy alkotások világra hozataláról, és készen állnak arra, hogy másokat is végigkísérjenek ezeken a folyamatokon.
A Hatalom negyedének első archetípusa az Amazoné, akinek a válláról lekerülnek az anyaság, a gondoskodás, a tanítás terei, újraéleszti eredeti természetét, független önmagához tér vissza. A Matriarcha autonóm és tekintélye van, learatja, amit elvetett, megtapasztalhatja a vérszövetség misztériumát.
Spirituális késztetések és a menopauza közeledte jellemzi a Papnőket, meghaladják idejét múlt viselkedési mintáikat, bölcsen mutatnak utat másoknak, alázatosak és megtisztulásra vágynak.
A Varázslónő a Bölcsesség negyedének első archetípusa.
Befelé forduló, bár tele van energiával, szembe néz legmélyebb félelmeivel. Ez a szakasz a változó korhoz kapcsolható. A Vénség megbékél azzal, hogy minden elmúlik, ő is.
Minden sejtjéig bölcs, lezárult a változó kor.
Ez idő alatt fonja meg a nő a kötelet, mely a halálba való átmenet során tartja majd.
A Sötét Anya az élet és halál kapujában áll, mint a Bába, de ő maga indul az ismeretlenbe. Nincs több vágyakozás, a sötétségből a fény felé fordulunk.
Mindezeken belül pedig ott található az Átváltoztató, melyben megmártózunk minden esetben, mikor egy másik szakaszba lépünk.
Szeretettel ajánlom ezt a könyvet minden nőnek és minden olyan férfinak, aki úgy dönt, hogy megpróbálkozik azzal a lehetetlennek látszó dologgal, hogy megértse a női természetet. Ennek a könyvnek hála talán mégsem tűnünk majd olyan kiismerhetetlennek. Ha meg mégis, akkor maradjunk az egyszerűbb megoldásnál: szeressenek minket, kérem szépen.
-flo-
„Évekkel ezelőtt, angolul olvastam ezt a könyvet, és egészen új dimenzióit nyitotta meg számomra a nőiség megélésének főleg abban a tekintetben, hogy az Anya után nem a Banya jön. Az anyaság utáni időszak nagyon fontos szerepekkel, megélésekkel bővült, a 40 éven túli korosztály új jelentéseket, értéket kapott, ami a mi kultúránkban nagyon hiányzott – holott eredetileg nagyon is a miénk, nőké volt ez mind, csupán elfelejtettük, kikopott.”
Hoppál Bori
„Az, hogy az első menstruációt megünneplendőnek tartja Elizabeth Davis, nagyon fontos szerintem, mert ez eddig nem volt nálunk. Egyre több olyan nővel találkozom, akiknek nagyon sokat jelentenek ezek a gondolatok, erőt merítenek ebből a könyvből, ebből a gondolkodásmódból.”Zsuzsi
http://www.paradigma.hu/index.php?moduleName=Content&ID=%C9letk%F6r&pageID=Content
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése