2017. április 12., szerda

Magyar Asszony Napba öltözteti a szívét




Magyar Asszony Napba öltözteti a szívét.
Eggyé válik a teremt-ő erejével, együtt rezdül a teremtéssel.
Ő maga is azzá válik. 

Eggyé válik a Napba Öltözött Asszonnyal.
Érintése szíveket nyit, jelenléte gyógyírként hat.
Együttrezdül a természet ritmusával, Ő maga is azzá válik.
Jelenléte áldást hoz minden létezőre.


Kedveseim NőTársaim!
Fenti soraim azt gondolom sokunk által kijelölt célunk, amihez szükséges minél előbb eljutnunk, hogy egy szebb és élhetőbb világban éljünk, amit itt szépséges Hazánkban teremtünk meg. De mindezt csakis ÖnMAGunk megújulásán keresztül tudjuk véghezvinni.
A Nők az eddiginél is egy mélyebb lelki síkra érkeznek meg önmagukban, ahonnan felszínre hozhatják az igaz, eredendő minőséggel egyenértékű értékeiket. Ehhez viszont muszáj Önmagunk árnyékrészeivel szembenézni, felszínre hozni, és a Fénybe emelni! Merjünk ezen részeink feléje lépni, s benne elmerülni, hogy megértésünk által az árnyék felszabaduljon, és helyébe a megengedés, a boldogság, a teljesség áramoljon...
Merjük megengedni, magunknak, hogy a testünkből s lelkünk legmélyéről előtörjön minden olyan félelem, fájdalom, aggodalom, melynek pecsétjét még magunk elől is féltve őrzünk.
Merjünk utat engedni a haragnak, az elnyomottság érzésének, melyet Ősanyáink generációkon keresztül nem tudtak kellőképpen kitisztítani magukból, melyet megörököltünkTőlük.
A test sejtszinten tárolja ezeket az emlékeket és az emlékek által az érzéseket, ezáltal különböző betegségeket teremthet, melynek formájában megnyilvánulttá teszi magát,- hogy figyeljünk rá,- hogy foglalkozzunk vele, - hogy törődjünk magunkkal.
Eljött az ideje, hogy véglegesen átépjük a korlátainkat!
Hogy felszínre hozzuk magunkból az Őseinktől örökölt tudást, melyre még nem rakódtak rá a sallangok!
Itt az idő, hogy egy nagyot lépjünk, s vállaljuk azt a kincset mely bennünk akar megnyilvánulttá válni.
Eljött az idő, hogy felszabadítsuk Önmagunkat, hogy ezáltal gyermekeink és unokáink is szabaddá váljanak.
Eljött az idő, hogy ténylegesen tégyünk magunkért, és így tudunk tenni a Nemzetért is.
A változást először mindig magunkon kell kezdeni.
S ha mi változunk, a világ is megváltozik körülöttünk.
Ha ezt megtettük szárnyalhatunk szabadon mint a madár, aki fészket készít az elkövetkezendő nemzedéknek. Áldás!
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin