2016. március 30., szerda

IKERLÁNGOK AVAGY IKERLELKEK





Gyönyörű írás, bár korábban született, de már sok titkot feltár. A jóslatai szépen, rendre beteljesülnek. Páratlan boldogságot okoz az Ikerlángoknak. Nekem is, másoknak is, sokaknak. Saját ikerlángjainknak is. Különösen a kiválasztottak első körének, a kilenc ikerláng-párnak. Már a beteljesülésben lévő Ikerláng-párok ünnepei kezdődnek.
.,...
Ikerlelkek egymásra találása
Közzétéve 2013. október 24. csütörtök , Ikerlelkek.hu
Csak az élhet teljes életet, aki megtalálja ikerlelkét. Az ikerlelkek léte rávilágít a szeretet valódi természetére és talán arra is magyarázatot ad, mi a lélek hivatása a földön. Emily Bronte ezt így fogalmazta meg: „Ő sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből is van a lelkünk, az övé és az enyém egy…” Ez az ikerlelkekre roppantul jellemző kijelentés Cathy szájából hangzott el az Üvöltő szelekben. Az azóta klasszikussá lett romantikus regényt egy magányos vénlány írta, akinek a külső életben semmiféle szerelmi tapasztalata nem lehetett. Emily Bronte a lélekből merítette tudását. De ugyanez a belső tudás ihlette a világirodalom és opera megannyi szerelmi történetét is.
E munkák azért maradandóak, mert központi gondolatuk mélyen eltemetett igazságokat feszeget. Valamennyi arról szól, hogy önmagunkban csonkák vagyunk, és él valahol valaki, aki teljessé avatja létezésünket, olyanná, amilyenek kezdetben is voltunk. A keleti bölcselet arra tanít, hogy a lélek egyszerre nőies és férfias, a Teremtő kettős természetének tükreként. A gondolatot, hogy az eredetileg egységes lélek kettéhasadt, filozófusok, költők és vallási tanítók vezették fel az idők folyamán.
Arthur Schopenhauer, a 19. század nagy filozófusa egyenesen természeti törvénynek tekinti. A Világ mint akarat és képzet című művében ezt írja: „A polaritás, vagyis valamely erő felbomlása két minőségileg különböző, ellentétes, újbóli egyesülésre törekvő tevékenységre… A természet csaknem minden jelenségének alaptípusa, a mágnestől a kristályokon át az emberig…”
Már 2500 éve szemléletesen festette le az ikerlelkek létezését Platón a Lakoma című művében. Az egyik szereplő, Arisztophanész a szerelmet dicsőítve elmondja: miként választotta Zeusz két ellentétes félre a lelket. Ez a két fél azután szüntelenül egymást keresi a földi létben. Amikor pedig éppen a maga másik felére talál rá valaki… csodálatos mámorba ragadja őket a barátság, az összetartozás érzése és a szerelem, és nem akarnak elválni egymástól úgyszólván egy pillanatra sem. Ezek azok, akik egész életüket együtt élik végig, és nem tudják megmondani, mit kívánnak egymástól. Mert senki nem képzeli, hogy a szerelmi élvezet az, aminek a kedvéért úgy örülnek, ha egyik a másikkal együtt lehet… Nyilvánvaló, hogy másra vágyik a lelkük, amit nem tud kimondani, csak sejti, mire vágyik, és talányként lappang benne…”
Mert a teljességre áhítozó lélek visszatér eredetéhez. Úgy véljük, e visszaút első állomása a minél tökéletesebb egyéni spirituális fejlődés, ezt követi a lélek kiegészülése hiányzó felével, ikertestvérével. Legvégül ama lélekcsoport lelkei egyesülnek, ahonnan az egyéni lélek a kezdeteknél kivált.
A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Ez azt vonja maga után, hogy aki elhagyott a férje, felesége, szeretője, azért tette, mert nem volt hozzá való. Egy ideig kibírta mellette, ám csak egy darabig. Olyan ez, mintha olyan fedőt tennénk egy lábasra, amely nem illeszkedik rá tökéletesen. A férfiak és nők elhagyják egymást egy harmadikért, az ikerlelkek azonban soha. Tökéletes bizonyossággal ismerik fel egymást, és többé nem válnak el. Amikor tehát félni kezd valaki, hogy elcsábítják tőle házastársát, ez annak a jele, hogy partnere nem a hőn vágyott ikerlélek.
Lelki ikertestvérünk a tükörképünk, önmagunk fordított mása. Az isteni gondviselés csodája folytán mégis páratlan és lenyűgöző személyiségre lelünk benne. Ennek a bűvöletnek jó része kétségkívül abból fakad, hogy új megvilágításban fedezzük fel lényünk lényegi vonásait. Ugyanakkor az egyéni életutak eltérő tapasztalatokat hoznak magukkal, amelyek a különbözőségükben is kiegészítik egymást. Lelkünk másik fele mindörökre új és izgalmas marad számunkra, hiszen azt adja meg, amiben szűkölködünk, bár szívesen fogadnánk. Az ikerlelkek paradoxona, hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik. Egy ilyen együttlét sohasem unalmas, inkább az örök fejlődés igézetével ajándékoz meg.
Az ikerlelkek neme eldőlt szétválásuk pillanatában. E két fél azonban soha nem vált szét maradéktalanul, amennyiben mindkettő magában őrzi tovább a másik fél csíráját. Az egyik lélekfél a jang-, a másik a jin-elvet fejleszti magában, miközben az ellenkező nem lényegéből is hordoz magában valamit.
A keleti bölcselet a következőképpen határozza meg a jang- és jin őselvet: a jang a felosztó és elhatároló kezdeményező erő, a jin ezzel szemben a tápláló, újraegyesítő fogékonyság. Jang nélkül semmi nem keletkezne, jin nélkül viszont meghalna minden, ami megszületett. A jang a szellemi tevékenység a maga erőteljes mivoltában, a jin viszont a képzelet és a költőiség, amely megszépíti a merőben szellemit. A jang előretör, a jin megőriz. A jang a cselekvés, a jin a létezés. A jang férfiúi adakozás és nagylelkűség a jin nőies befogadás, megőrzés, felnevelés és szétosztás. A jang felfedezés, a jin a felfedezésekre csábító vonzerő. A jang a hőn szeretett szerető, a jin az, akit szeretnek, és egyúttal minden szerelem forrása. Férfinak és nőnek lenni e szerint azt jelenti, hogy nemi jellegeink által meghatározott nemünket – tökéletes ellensúlyt alkotva – kiegyensúlyozzák az ellenkező nem sajátságai, de a férfiúi és női erők nem keverednek egymással, hanem megőrzik különállásukat.
A fizikusok újabban az úgynevezett ikergerjesztéses kísérletek során megdöbbenve észlelték, hogy amennyiben az egyszerre született atompárok egyikében külső erő hatására megváltozik az atommag körül keringő két elektron mozgásának iránya, ikertestvére is ugyanazt a változást tanúsítja, legyenek bármekkora távolságban.
Természeti előképe ez az ikerlelkek kettősségének, melyek különállók abban, hogy önálló alakba öltöztek, ám az egyik szellemi dimenzióiban mindig ott érződik a másik hatása. Természeti törvénynek mondhatjuk ki, hogy az egyik bármely cselekedete a másik lelket is befolyásolja fejlődésében, és mindez anyagi síkon is érezteti hatását.
Akinek tehát nincs türelme kivárni, amíg rátalál Énje másik felére, az boldogtalanul éli végig az életét. Csalódások, válások sorozata után végül is egyedül marad, „félemberként” tengeti életét.
Sokan úgy vélik, hogy az emberiség tudati fejlődésében kvantumugrás előtt áll. Aki ezt felismerte, a maga módján készül rá. Ráébred: Itt az idő, hogy tudatosítsuk magunkban eredetünket, lehetőségeinket, és felelősséget vállaljunk magunkért ugyanúgy, mint a Föld sorsáért. Úgy hisszük, az ikerpároknak kulcsszerepük lesz ebben az átalakulásban. Nem véletlen, hogy éppen ebben a korban találnak egymásra tömegesen. Ebben nem csupán a személyes sorsokban van jelentősége, de planétánk életében is.
Az ikerpárok találkozása energiaörvényt kavar, amely fényként villan fel a tömeges tudatlanság sötétjében. Így lesz a kettőből három, márpedig ez olyan erő, amely a világosságot és a végtelenül tiszta Szeretetet képviseli.
Ez az energiafajta, amely mindkét iker erőiből merít, több náluk, de az együtt munkálkodó embercsoportok energiáit is meghaladja. Egyfajta áldozati ajándék, melyet az ikerpár egymásnak ad, hogy azután a köz javára fordítsák.
Képzeljünk magunk elé egy sötétbe borult előadótermet, ahol gyertyalángok gyúlnak. Mindegyik láng egy-egy harmonikus párkapcsolat, két ikerlélek között. Végül, ahogy az ikrek megsokasodnak, a gyertyalángok száma is megszaporodik, és a terembe lassan világosság költözik. Olyan tömérdek energia halmozódik fel a Földön, hogy felgyorsítja a régóta várt tudati áttörést.
Látjuk tehát, hogy az ikerpár keresése nem önzés, hanem egyfajta szolgálat. Az ikerlelkek találkozása, a világ végső reménysége. Hogyan valósulhat ez meg? A kérdés elintézése végtelenül egyszerű azok számára, akik a mindenség ügyeiért felelősek. Az egész gépezetet Isten első lehelete hozta mozgásba, és a fogaskerekek a kozmosz végtelenjében egytől egyig beindulnak, ha megkapják erre a jelet. Tengerek válnak majd szét, hegyek omlanak le, nemzetek dőlnek romokba, hogy utat csináljanak két egymás felé nyúló kéznek, mikor eljön az ideje.
Az ikerpárok ugyanannak a léleknek a két felét képviselik, ezzel szemben a lélekcsoport tagjai minden belső közösségük ellenére külön lények. Sok rokonlélek áll közel hozzánk, lelki ikertestvérünk azonban csak egy van. Az előbbit a hasonlóság, az utóbbit a teljes egyezés határozza meg. Ám még a hasonlóságok is mélyre hatóak lehetnek. A lélekcsoportot összefűző Szeretet ugyanabból a forrásból fakad mint az ikertestvérek szerelme, mi több , az utóbbit is a lélekcsoport tagjainak hosszan tartó kapcsolata érleli meg. Mikor jelen életünkben találkozunk e csoport tagjaival, és hamarosan rokonszenvünkbe fogadjuk őket, azt találjuk, hogy ez a szimpátia és Szeretet minden addigi érzéstől különbözik. A lélekcsoport tagjai ténylegesen összeillenek, és ez az összhang természetük hasonlóságának folyománya. Meglehet lélekcsoportunkba sok százan, vagy ennél is többen tartoznak legkülönfélébb egyéni alkatokkal
Azért vagyunk itt, hogy előre mozdítsuk egymás fejlődését. Ezért is ölt egyszerre testet sok rokonlélek, nekik ugyanis pont most van szükségük a másikra. Mivel szabad akarattal rendelkező lények vagyunk, a csoport egyik másik tagja fejlettebb a többinél. Ők segíteni fogják társaikat előrehaladásukban. A “szintkülönbség” azonban mégsem nagy közöttük, hiszen a csoport laza szövetsége a kezdetektől együtt fejlődik. Ez a kapcsolat azután szilárdul meg, miután a lelkek egyenrangúvá válnak, és már jobban összetartanak. Ez újra az a szempont, amely elkülöníti egymástól a rokon és ikerlelkeket. A lélekcsoport tagjainál elképzelhető, hogy fejlődésük különböző szakaszán járnak.
Más azonban a helyzet, az ikerpároknál, akik egyenrangúak, éspedig igen fejlett fokon. Mivel a lélek két felét képviselik, az ikerlelkek nem előzhetik le egymást, ám sürgethetik vagy hátráltathatják a közös előrelépést. Valamennyi lélekcsoport tényleges vagy leendő ikerlelkekből áll. A csoport elsődleges célja éppen az, hogy összehozza a párokat, egyfajta lelki házasságközvetítés ez. Ráadásul, minden egymásra találó ikerpár olyan tiszta energiát gerjeszt, amely újabb lelkeket vonz a csoport középpontjába. A csoport egyesíti az ikerpárokat, ők pedig közelebb hozzák egymáshoz a csoport tagjait.
A lélekcsoport tagjai lényegükben megegyeznek. A lepárlott, megszűrt tapasztalat azért szabadon áramolhat át egyikükből a másikba. Az idők folyamán a különbözőképpen élő lelkek tudása és bölcsessége az egész csoportot gazdagítja. közös tulajdonuk lesz, ami kozmikus mértekben időt takarít meg. Az isteni gondviselés rendelése folytán nem mindenki vállal fel minden terhet. A végén mégis az összes lélek mindentudó lesz, anélkül azonban, hogy valamennyi keserű poharat fenékig ürítettek volna. Mialatt tehát a csoport egyre feljebb emelkedik a lét ranglétráján, egyszersmind egy nagyobb egységhez is tartozik már, amely közös tapasztalatok törvényének engedelmeskedik. Így folytatódik az egyesülés a mindenségben,mígnem minden tapasztalat kölcsönössé válik, miközben megmarad a lelkek egyedisége.
Az ikerlelkek mélyen lelkükbe vésték a másik képét, mindegyik rányomta bélyegét a társára. Valamennyi emberi lény szívében hordozza ikertestvére arcmását. Bármilyen elmosódott is, de ott van. A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Azért, mert ezeket a lelkeket Isten egymásnak alkotta, és semmiféle erő nem választja el egymástól, és nem is kell elszakadástól tartaniuk. Az ikrek soha nem hagyják el egymást, és tökéletes bizonyossággal ismerik fel ikerlelküket, s ha megtalálták egymást, soha többé nem válnak el. Az ikerlélek lehet már közel is van, és arra vár, hogy megtegyük az utolsó lépést a fejlődésben. Esetleg mindkét félnél hiányzik a végső egymásra találás előtt. A találkozásra csupán akkor kerül sor, ha magunkban eljutunk odáig.
Lelki ikertestvérünk a tükörképünk, önmagunk fordított mása. Kiegészítjük egymást, nem egy szempillantás alatt, hanem újfajta fejlődési folyamat részeként. Mindeközben önmagunkban is egyre egyénibbek leszünk. Az ikrek paradoxona: hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik. A párjára lelt ikerlélek a Teljességet(tökéletes lényt) látja a másikban, és a Szerelem erejénél fogva segít is kibontakoztatni.
Az egymáshoz visszatérő ikerlelkek az egész teremtést arra sarkallják, hogy visszatérjen ősforrásához. Mindeközben tudatában is vannak felelősségüknek, valamennyi magasabb rendű élet felelősségének a többi létező felemelésében. Ezért látunk annyi ikerlelket közös szolgálatban buzgólkodni: tanítani, könyvet írni, csoportfoglalkozásokat vezetni. Bocsássuk meg ezért az ihlet új csúcsait meghódító lelki ikreknek, túlzó, rajongó nyelvhasználatukat. Ez legkifejezettebben a költőknél tapasztalható. Mindez érthető, hiszen a szerelmesek érzelmei, nem mérhetők hétköznapi mércével, vallásos áhítat hatja át őket. Nem arról van szó, hogy az ikrek valahol az éterben lebegnek. Szerelmük szilárdan áll a valóság talaján kapcsolatuk mélysége jogosítja fel őket e magaslatokra. A lélek birodalma elvarázsolt tartomány a hétköznapi embernek, tökéletesen természetes azonban azoknak, akik e hont lakják: a misztikusoknak, szerelmeseknek, gyermekeknek, angyaloknak. Ez a magyarázata miért van misztikus földöntúli felhangja legtöbbször az iker egymásra találásának.
A sors kegye ez a legmagasabb rendű erők munkálkodása, amely egymás felé vezérli az elváló lelkeket. A kozmikus világtörvény rendelése, hogy a tömeges szétválás az egyéni lelkek egymásra találásával érje el a tetőpontját. A mindenség erői ilyenkor összefognak, hogy előkészítsék ezt a drámai fordulatot. A révbe jutás nagy pillanata ez azoknak, akik jó ideje ezen fáradoznak. Mindennek semmi köze a szerelemhez. Aki szerelembe esik, elvész a másikban, lemond önmagáról, mintegy átnyújtja szívét a szeretett lénynek. Az ikrek újraegyesülése ezzel szemben, alászállás önmagunk mélységeibe, a lélek igazi lakhelyéhez. Az ikerlelkek egyesülése kicsiben előlegezi meg a lelkek végső nagy egyesülését az Ősforrással. Ami lent, az fent.
Vegytiszta létezés ez, feltétel nélküli egyesülés avagy állapot. Olyan melynek jellemzése tökéletesen reménytelen gyarló emberi fogalmainkkal, jelenlegi tudatunkkal fel sem foghatjuk ezt a gondolati síkot. A Szeretet hálója az egész mindenségre ráborul, hogy minden időkben felébredésre ösztönözzön. A Mindenható Szeretetből osztotta a lelkeket, hogy egymáshoz visszatérve tovább növekedjen bennük ez az érzés.
Nagy öröm az ikerlelkek egymásra találása, ám mindez csak sápadt visszfénye annak a mennyei elragadtatásnak, amely az ikerlelkekből álló lélekcsoportok újrarendeződését kíséri. Mind több és több lélekcsoport gyűlik össze, mígnem csillagrendszerekként sokasodnak meg a mindenségben. Közben minden egyes lélek egyre tágul, hogy be tudja fogadni az égi üdvösséget. Az ikerlelkek egymás felé vivő útja, nemegyszer bizony rögös és fáradságos. A lelki ikertestvér felé közelítve szerelmi tapasztalatainkból tanulunk. Ugyanakkor nem feltétlenül van szüksége mindenkinek partnerre, saját magunk elfogadását, saját szeretni tudásunkat is fejleszthetjük. Ha nyitottak maradunk, valamennyi élményünk, önismeretünk elmélyítését szolgálja. Aki pedig rátalál önmagára, az ikerlelkével való egyesülésre is készen áll..”
Természetüknél fogva a lelki ikrek képtelenek elválni egymástól, ezért arra kényszerülnek, hogy a lehető leggyorsabban megoldják a konfliktusaikat. Sokat tanulhatunk tőlük, ha követjük példájukat, hisz az ikermodell az emberi kapcsolatok eszményi mintája.
Az ikrek szúfi jelképe két egymásba kalapált gyűrű, melyek középen átfedik egymást, (így hozva létre a hármasságot) és nem lehet szétválasztani. A két karikagyűrű testesíti meg a két személyiséget, akik önmagukban teljesek, bár függenek egymástól. Ők annyira egymásban és egymásért élnek, hogy az átlagnál is mélyebben megszenvedik társuk fájdalmát, melyet tűrhetetlennek éreznek, és mielőbbi megszüntetésére törekednek.
Lelki közösségük alapja a tökéletes őszinteség. Az ikerlelkek sorsa egy örökkévalóságon át összefonódik. Amíg külön élnek, karmájuk ledolgozásával is egymásra találásukat segítik elő. Az ikerlelkek egyesüléséhez nincs szükség csillogásra, fényes külsőségekre. A lélek ilyenkor valódi, benső fényességet keres.
Ha az ikerlélek egyike vagy mindkettő házasságban él, konfliktus támadhat az emberek törvénye és az ég akarata között. Egy házasságban élő felelősségteljes ember, nem hagyja ott a családját egy szerelemért, még akkor sem, ha ikerpárjáról van szó. Ellenkezőleg, még inkább kötelezőnek érzi magára nézve, hogy tekintettel legyen azokra, akik tőle függenek és a lelkiismerete hangjára figyel. Ha olyan férfiról/nőről hallunk, aki átgázolt családján, csak mert megjelent lelki ikertestvére, biztosak lehetünk abban, hogy hamis az egész. A valódi ikrek ezzel szemben bebizonyítják a világnak, mire képes a Szerelmük, amely nem földi szabályokat követ, hanem belső gyarapodásért. gazdagodásért, amely felfelé mutat, és további lelki találkozásokra sarkall. Azok az ikrek akik nem tudják együtt leélni az életüket, megkeresik az okát ennek a megszorításnak. Bizonyára megértik majd, hogy próbának vetette őket alá az ég. Talán olyan szolgálatra szólít, melyet így könnyebben teljesíthetnek.
Az ikerlelkek szerelme különben sem elsöprő földi szenvedély, melyet mindenekelőtt a testi kívánás határoz meg, ők a lélek közelségére vágynak. Bármilyen akadályba ütközik azonban az ikerpár egyesülése, végső soron semmi sem állhat útjába.
Néha azért megesik, hogy az ikrek egyesülése, felrobbant egy létező házasságot. Ez azonban minden bizonnyal önsúlya alatt is összeroppant volna.
A válás ugyanúgy a gondviselés terveinek része, mint az ikrek találkozása.
Az elengedés, az egymásra találás, a természet rendje. Ez esetben az ikrek találkozása új életciklust indít el, valamennyi érintett fél számára.
Mikor egy házasságban valamelyik házastárs félrelép, biztosak lehetünk abban, hogy a házastársak nem ikerlelkek, csupán két egymással összeillő lélek frigyét látjuk.
Fokonként egyre többen lesznek ikerlelkek a Földön. Már nem ritkaság az ilyen ikrek tartós szövetsége, melynek megkülönbözető jegyei: a hűség, összhang, boldogság, Szeretet, bizalom. Egy ilyen Szerelem valamennyi férfi és nő beteljesült álma. Az ikrek kapcsolatában mindkét fél ugyanabban az ütemben fejlődik. Az egyik az egyik területen teljesít, a másik a másikon, miközben mindkettő előrefelé noszogatja a párját. Egymás vezetői. Ha a házasfelek nem illenek össze, mindkettő másik irányban és ütemben fejlődik. Az egyikük kinövi a másikat. A lemaradozó fél igényei ilyenkor gátolja társa spirituális előrejutását. Aki “elől jár”, fel kell mérnie önmagával szembeni kötelezettségeit.
Az egymásra talált ikerlelkekből áradó csillagfény nem tűr meg semmilyen “sötét gonosz erőket.” Amint a lélek kiegészül és ismét teljessé válik, immár olyan erős, és legyőzhetetlen, hogy bármilyen ostromot visszaver. Az ikerlelkek fénye lassan felderíti a világunkat, egy ilyen lázadás természetes reakció a sötétség ellen. Az ikrek kapcsolatának alapja a közösségük alapvető tudata, a látásmód, a célok, és érzések egysége. Az ikrek nem húzzák-vonják egymást eltérő irányba. Csupán csak rövid időre, ideiglenesen távolodnak el, hiszen önálló egyéniségek. Emberként törnek előre, de nem bicegve, nem fogja egyik vissza a másikat. Ezért olyan gyors a közös tempó, miután egymásra találtak.
Az ikerlelkek életszemlélete is megegyezik. Végsőkig csiszolódva társteremtőkké válnak. Nem kételkednek abban, hogy oka volt a találkozásuknak. Ez az ok, fokonként világosodik meg előttük. Miközben felkészülnek egymásra, máris ráhangolják a célra az érzékeiket. Egy emberként szentelik magukat a választott hivatásnak, melyre a sors szánta őket. Az ikerlelkek érzésben is egyek. Mély közösségük leginkább Szerelmükben ad hírt magáról, ez a Szerelem azonban jóval több romantikus lobogásnál.
A lélek szerelme ez, amely az egyénen túllépve az egészet fogja át. Az ikrek önálló egyéniségek, de megosztottságuk eltűnt. Az ikerlelkek megegyeznek törekvéseikben, szeretni tudásukban, az emberiséggel és a bennük élő magasabb rendű erőkkel szembeni odaadásukkal, Mindketten hisznek az életben, a gondviselés alapvető jóindulatában, hiszen ha nem bíznának, hogyan is készülhetnének arra a jóra, amit egymás számára jelentenek. Megegyeznek érzékenységükben, szépérzékükben, és a “rossz” elfogadásában. A bajban ugyanazt a lelkierőt és kitartást tanúsítják. Ahogyan egy levél erezete nem változik, ugyanaz lesz életük során az ikerlelkek mintázata is.
Teljesen kiegészítik egymást, ez legvilágosabban életcéljuk megválasztásában nyilvánul meg. Az a tapasztalat, hogy rendszerint ugyanannak a feladatnak a kiegészítő oldalaival foglalatoskodnak. Gyógyítók, tanítók, zenészek, művészek, írók.. Pl. az egyiknek az írott a másiknak a kimondott szó a fegyvere. Egyiket az esze míg párját az érzelmei mozgatják. Ugyanonnan jönnek, ezért vonzalmaikban, ellenszenveikben, ízlésükben, szépérzékükben is rokonok. Többnyire hasonló zenei ízlés, humor, kapcsolatteremtő készség, ételek, szórakozás, gondolatvilág, testfelépítés, öltözet, haj, stb…
Amikor eljön az ideje, a körülmények is úgy fordulnak, hogy összehozzák az ikreket. A lelkek egymásra ismerése hihetetlenül nagy pillanat. A szikra ekkor pattan egyikükről a másikra, majd fellobban a láng, s ezután válik a kettéosztott lélek ismét eggyé. Noha a beteljesedés egyetlen szempillantás műve, lelki nemesedés is megelőzi.
Az ikerlelkek nem úgy tekintenek egymásra, mint más közönséges halandók, soha nem gyarló embernek, hanem makulátlanul tiszta léleknek látják párjukat. Egyszerűen tudják milyen az igazi valója. A világosság mindent eláraszt körülöttük és Szeretetre méltóvá varázsol. Az érzés: Hazaérkeztél, mert magyarázatok nélkül is mindent ért benned, hiszen mindig is ismerted.
Ugyanakkor tudod, hogy ennek a kapcsolatnak célja és értelme van, hogy szolgálatot tegyél embertársaidnak.
Az ikrek lelkéről lepattanó szikrák azonnal együtt szállnak tovább, amint a kapcsolat létrejön. Mégis elképzelhető bizonyos fokú ellenállás, gyakorlati vagy érzelmi okokból. Egy társadalmi megbecsülésnek örvendő házasember érthető módon megzavarodik, amikor váratlanul szembekerül ikre másik felével. Ilyenkor talán nem hajlandó tudomásul venni a helyzet nagyszerűségét. A lelkek azonban a sors rendeléséből találkoznak, pontosan fejlődésüknek ama szakaszán, amikor az ellentéteknek egyesülniük muszáj. A lélek nem várja ki amíg az akadály elhárul az útból. A küzdelem idején, a mindenség erői valamennyi oldalt felvonultatják. Végül az ikrek közti mágneses vonzás minden akadályt legyőz, és a gondok elsimulnak.
Nem mi döntjük el ő-e az, vagy sem. Lelki ikrünket a kezdetek óta nekünk rendelték a mindenség erői. Ezen sehogyan sem tudunk változtatni. Minden erőfeszítés hasztalan. Nem tudjuk leradírozni, megmásítani. Gondoljunk csak az ujjlenyomatunkra. Hol találunk hasonlót?
Forrás: Patricia Joudry – Ikerlelkek

https://www.facebook.com/csaba.varga.1291421/posts/1141397425880004

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése