„Az egyház szerint szajha voltam, s ezzel szajhát csinált, a föld összes nőjéből, bűnt, a világ egyik legszentebb dolgából, a szexualitásból, gonoszságot a férfi és nő közötti csodáról.
Valójában beavatott voltam, Ízisz kultuszának magas szintű beavatottja.
Ízisz szexuális mágiája, velünk született nőies képességünk.
Amikor egy nőt mélyen szeretnek és megbecsülnek, a nő hagyja, hogy valami meginduljon benne a legmélyebb szinteken és az orgazmus pillanatában egy kontrollálhatatlan remegés lesz úrrá rajta. Ha biztonságban érzi magát és hagyja, hogy így megrázkódjon, ez a remegés, egy hatalmas örvényként megnyitja azt a központot, mely a méhében található, elérve ezzel a tudatosság mélyebb szintjeit.
Két beavatott, akik Ízisz szexuális mágiájában egyesülnek, erősíthetik egymást, és gyorsan kitágíthatják tudatukat e mágneses mező erején keresztül.
Így tettünk mi is Jézussal, hogy képes legyen átélni a megpróbáltatásokat és véghezvinni a feladatokat, melyek rá vártak az utolsó Beavatáskor, mely átvitte őt a halál kapuján. Így mindenki, aki a későbbiekben átlépte ezt a kaput, könnyebben átkelhetett a sötét világba, mert számára az út, Jézus által immár szabadabbá vált.
A női beavatott számára lényeges, hogy valódi biztonságot és szerelmet érezzen, vagy legalább megbecsülést. Ha ezek biztosítva vannak, akkor valamiféle benne rejlő dolog lehetővé teszi, hogy az alkímia megvalósuljon. A férfi beavatottaknak pedig meg kell találniuk önmagukban az utat ahhoz, hogy átadják magukat Ízisz erőinek, amit kedvesük természeténél fogva önmagában hordoz, és amely valójában, önnön természetükben is benne van.
Az egyház mostanáig, majdnem kétezer éven át, a legdinamikusabb és leggyorsabb utat, mely az Isteni Megnyilvánuláshoz vezet, bűnösnek tartotta.”
(Forrás: Tom Kenyon-Judi Sion: Mária Magdolna üzenetei)
A bűn bűntudatot és félelmet szül, mely alapokon nemzedékek tucatjai nőttek fel. „Félsz”, mert azt gondolod, bűnös vagy és keresed a másik feledet, mely megvált, felold bűneid alól. Ha gondod van az érzelmek kinyilvánításával, keresel valakit, aki „helyetted”, érez, aki megadja számodra azt, amiről úgy gondolod, nem vagy képes megadni magadnak. Függőségi viszonyt alakítasz ki, miközben azt hiszed, nem bírsz a másik nélkül létezni, hiszen a sebedet, melyet magadban hordozol, csak ő képes begyógyítani. Elhiszed ezt a hazugságot, és inkább létezel így, mint, hogy tégy valamit a saját gyógyulásodért. Inkább elveszed mástól, ami kell neked, ahelyett, hogy megadnád azt saját magadnak.
Aztán, ha a másik esetleg magához tér és felismerve a függőségi viszonyt másképp dönt, jön a harc, a hibáztatás, a küzdelem ezért a gyógyírért.
Nem adod, akkor elmegyek máshoz!
Kielégítem a szomjamat akkor is, ha ebbe belepusztul a környezetem!
Sok család ment így szét. Meg úgy, hogy egyik „fél” sem ismerte fel mit tesz, s a gyermek végignézte a csatákat, miközben tudta, látta, a megoldás csupán csak annyi, hogy:
„Hagyd abba és soha többé, ne tedd!”
Végignézte, végigszenvedte, hogy aztán felnőve elfelejtse fájdalmát, és tudatlanságában megismételje ugyanezt, valaki mással.
Csakhogy a hang ott legbelül a lelkünk mélyén, pontosan tudja az igazságot és mondja is folyamatosan. Ha odafigyelsz, meghallod!
„Csodálatos vagy ember! Erős és szeretettel teli! Ébredj fel és lásd magad! Ne a másiktól vedd el, add meg magadnak! Addig nem lehetsz és nem is, leszel szabad!”
A szeretet nem függ semmitől. Nincs feltétele. Nem függ attól, van-e melletted valaki, vagy nincs.
Nincs szükséged semmire és senkire, hogy végre elhidd, mennyire csodálatos vagy!
Ez nem azt jelenti, hogy közömbös vagy a másik iránt, hanem azt, hogy amikor együtt vagytok, valóban együtt vagytok. Olyan tudsz lenni a másik mellett, amilyen vagy és ő is olyan tud lenni melletted, amilyen. Jó együtt lenni, mert mindketten jelen vagytok, de jó külön lenni is, mert a szeretet nem helyzethez kötött.
Nem kötött, hanem szabad.
„Teljesen” jól vagytok akkor is, amikor nem vagytok együtt, és nem „féltek” egyedül sem. Nyugodt szívvel el tudod engedni a másikat, mert szereted, azt adod neki, amire szüksége van és tudod, hogy vissza fog jönni, mert jó itt neki. Ha nem, akkor nem rajtad múlott. Nem kell már választanod a teljesség és a „félség”, Isten és a párkapcsolat között, beviheted az Isteniséget a párkapcsolatba.
Csakhogy ez „félelemmel” nem megy. Amíg a nőnek bűntudata van, és nem meri megélni a nőiességét, vajon tud-e „felszabadultan” létezni egy kapcsolatban, a családban? Tudja-e alázattal tenni a dolgát szabad akaratából, vagy megalázkodik a férje kedvéért?
-Igaz, hogy nincs kedvem ma szeretkezni, de lefekszem a férjemmel, hogy béke legyen a családban.- Ismerős helyzet, ugye?
Amíg a férfi azt gondolja, attól férfi, hogy erősnek látszik és uralkodik a nőn, addig sem megy, meg addig sem, amíg tulajdonának tekinti, akinek dolga őt kiszolgálni.
Mikor megy? Ha a nő elhiszi, hogy csodálatos és nincs szüksége senkire sem, hogy csodálatos legyen. Ha képes szívből gondoskodni elsősorban magáról és nemcsak másról. Ha elfogadja, hogy a szexualitás a világ egyik legszentebb dolga, melyet nyugodtan megélhet úgy, ahogy jól esik neki. Ha a családi teendőit nem nyűgként, hanem kiteljesedése lehetőségeként látja, éli, teszi. Ekkor megy.
Meg akkor, ha a férfi tiszteli, szereti, megbecsüli a nőt. Ez csak akkor lehetséges, ha el tudja fogadni, hogy neki is vannak érzései, melyeket nyugodtan kifejezhet. Ha tiszteli, szereti, megbecsüli a saját érzéseit és nem fél tőlük. El tudja fogadni, ettől nem gyenge ő, hanem pont, hogy erős. Nem attól erős, hogy annak látszik, hanem attól, hogy tud sebezhető is lenni. Ehhez van csak igazán szükség bátorságra, és ez hozza meg számára a lelki békét is!
Félelemközpontú gondolkodással, az őszinteség hiányával, erőszakkal, egymás manipulálásával, vajon milyen kapcsolatok jönnek létre? Milyen családok születnek? Mit fognak látni a gyerekek és mit örökítenek tovább?
Láthatsz erre példát eleget, ha körbenézel.
El tudod képzelni, milyen csodálatos lehet két teljes ember önként vállalt szövetsége?
Teljes vagyok, felelősséget vállalok az életemért és felelősségem teljes tudatában, választom a másikat.
Ő is így tesz. Összhangban létezünk az univerzum törvényeivel, döntéseink is ennek megfelelőek.
Már nem keresünk semmit, mert amit kerestünk, megtaláltuk saját magunkban. Vezetés alatt létezünk, mely isteni vezetés hozott bennünket össze.
Nem szenvedünk semmiben sem hiányt, mert minden itt van. Itt és Most.
