2017. augusztus 15., kedd

NagyBoldogAsszony Napja- Augusztus 15.



Feketéné Lendvay Katalin: Magyar Feltámadás



NagyBoldogAsszony Napjára készítettem el a MAGYAR FELTÁMADÁS című selyemképet, melynek üzenete: 
Volt egyszer egy kis Ország, egy nagy és hatalmas NÉP, akik az EGYBŐL eredeztette MAGát. Sólyom szárnyán érkezett a FÖLDRE, hogy példát mutasson más népeknek.
Mivel e NÉP túl fényes és szép volt a körülötte élőknek, ezért fényét el kellett, hogy homályosítsák, tudatát megfertőzzék, dicső múltját lealacsonyítsák, nemzetét sárba tiporják.
S mi volt a vétke?
Vétke nem volt, hisz az EGYSÉGBŐL, az EGYből eredeztette MAGát. Bőséget és gazdagságot hozott a FÖLDRE, dicső ŐSÖKET, akik a kezdet kezdetén is ÚJ HAZÁT teremtettek, és bearanyozták a Nemzetet.
Mivel a fényre árnyék vetült, a nép elindult egy olyan úton, amelyben elvesztette tudatosságát, elvesztette az egységes létezését, amelyben önmaga értékeit felhasználva bőséges életet teremtett, s nem hívott magához más idegen kezű nemzetségek tagjait.
Midőn ez megtörtént, a magyar népre egyre inkább rávetült a felejtés fátyla, elvesztette öntudatát, és más népek csatlósaivá vált. De egyszer csak eljött az idő, a NAP újra felragyogott és átvilágított a sötétség fátylán,- s a nép, aki régóta aludta álmát, újra eszméletére tért.
Sokan, egyre többen ébrednek fel ebből a mély álomból, s ébresztik azokat, akik még mindig alszanak.
A felragyogó NAP fényét már nem lehet elhomályosítani!
E NÉP tudatát, hitvallását már nem lehet aláásni, mert ÚJ IDŐK jönnek, és ezek az idők neki kedveznek!
Az EGYből jőve újra EGGYEK lesznek, EGGYÉ válnak a NAP ATYÁVAL, BOLDOGASSZONNYAL, a HOLD sugarával, s azokkal a Csillagokkal, melyek dicső múltjukat elevenítik fel.
Higgyetek és bízzatok, tudjátok, hogy egy ÚJ VILÁG jő, melyben békességre, boldogságra leltek.
Erre gondoljatok mindennapjaitokban!
Erőt próbáló küzdelmeitekben az ÉGre tekintsetek, és kérjétek, hogy az ÉGI ATYA /ANYA segítsen meg bennetek.
ÉG és FÖLD Angyalai veletek vannak,- csak szeressetek, szeressetek, egymás megsegítésére legyetek!
Áldás! Feketéné Lendvay Katalin




Nagyboldogasszony ki is nekünk valójában?
Ő aki ősi teremtő erejével megnyilvánította, és áthatja az egész világot.

Benne van a létezésben, a teremtő és áradó minőségben, minden ember lelkében, az egész Univerzumban. Ő a megnyilvánult, az életadó. 
Ő adja a létezés örömét, lágyságával, könnyedségével megteremti a BOLDOG LÉT elemét. Ő a Mi mindent átfogó, mindenen túlmutató Égi Anyai Áradó Minőségünk.
Megnyilvánulási formájában Anyahitaként jelent meg a FÖLDÖN.
Ő a Mi Nagyboldogasszonyunk, az ősi anyai minőségünk.
Az örök létet hordozza MAGában, az ősi erőt, a megnyilvánultat és a megnyilvánulatlant, a mindent átfogó szépséget, a teljességet, a termékenységet, az újjászületést. Ő a MI Égi Édesanyánk- NAGYBOLDOGASSZONYUNK.
Áldással: Feketéné Lendvay Katalin


Vargyas Ildikó alkotása​



Nagyboldogasszony napja

Valódi NŐ-nap. Miért érdemel mindenek feletti tiszteletet a NŐ? Mert „… a NŐ a kezdet, a NŐ az első ISTEN, az őserő, az IGE teremtője és továbbadója.” Ebből fakadóan „… az ős-istenség… egy istenférfival várandós istenasszony, … primer azonban a nőstény, az élet ősforrása.”

A magyar bölcselet szerint „… nősténység-hímség az istenség lényege…”, és az ikerörvénylésben „… nősténység és hímség duális egyensúlyban vannak…”. Boldogasszony a NŐ-ben hagyta az ős-sejtést, így minden NŐ egyben Istenasszony, összefonódva a legtisztább, legmagasabb minőséggel. Ennek értelmében mit is jelent a férfi számára a NŐ? Párt, csatornát, kapcsolódást, oltalmat. Mert „Aki ’még nem érintett asszonyszemélyt’, az még csak fél-ember volt, az Istenség mércéjével mérve gyerek. Ezért BOLDOGASSZONY oltalmában volt. Mihelyt „érintett” nőt, attól kezdve nője közvetítésével élvezte az Istenasszony oltalmát.”

Áldás

(Az idézetek Máté Imre Yotengrit című könyvéből származnak)

(Kép: Vargyas Ildikó alkotása, a Vadárvácska Alkotótábor keretein belül Dávid Júlia oldaláról)



2017. augusztus 13., vasárnap


Tükör

Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.
(Moretti Gemma: Tükör)


2017. augusztus 4., péntek

A születés szentsége - Bernád Ilona, Jakab István

A szülés és a születés egy lelki, szellemi, tudati, természetes, szentséges folyamat. Ennek ellenére ma nagyon kevesen tekintik ennek és ez megmutatkozik a megtermékenyülés nehézségeiben, a spontán vetélésekben és a szülési komplikációkban is.

A fájdalom a természet adománya, hiszen bizonyos nézetek szerint ebből születik a fejlődés és a tudás, de a szüléshez és a szeretethez - az ezzel kapcsolatos tévhitekkel ellentétben - nem feltétlenül szükséges.

Milyen tudatállapot szükséges ahhoz, hogy a szülés a legtermészetesebb módon tudjon megtörténni? Hogyan térhetünk vissza újra a születés és a szülés szentségéhez? Hogyan hat erre a csodálatos folyamatra az imádság?



Az élet dolgairól






Idézetek Gonda István és Illés Csilla "A szépség szimfóniája" című albumából.
 A szépségről
"A szépségnek két fő válfaja van:  a férfias erőteli, nyugodt és szilárd szépség és méltóság; a nőies, kedves és élénk szépség pedig a bájosság."   Cicero
Az ötvenes évek Nyugat-Európában és Amerikában a múlt század legörömtelibb és legoptimistább évtizede volt.
Mindkét nem a legtöbbet hozta ki magából és a másikból. Tartalmilag és ebből következően formailag is.
Mit tudott az ötvenes évek  asszonya, amiről nőtársai megfeledkeztek az előző évtizedekben, és ami mára minden eddiginél nagyobb mértékben ismét feledésbe merült? Mi volt harmóniájának és kirobbanó vidámságának titka? Mitől vált királynővé? S mit tudott a férfi, hogy a nő életének értelmévé Ő válhatott?
A titok: eleget szenvedett a férfi és a nő is ahhoz, hogy értékelni tudják az élet apró szépségeit, benne önmagukat és egymást. Megélték a pillanat varázsát, mindennek örültek, ami megadatott, s a lélek töltődése előrébb való volt, mint a pénztárca és a bankbetét felhízlalása.
A szenvedés boldogságot érlel. A Rendből való kibillenés pedig szenvedést.
Az ember számára a Sorsa által kijelölt legfontosabb feladat: nőként élni, illetve férfihoz méltóan élni.
Az ötvenes évek boldogságérzete abból fakadt, hogy az emberek visszatértek nemi szerepük ősi mintájához. A II. világháborúban részt vevő összes férfi és nő egy közös vonást hordozott: a szenvedést megelőzően a nők férfias attitűdöt vettek fel, a férfiak pedig elkényelmesedtek.
A divatról
"A divat nemcsak ruházat kérdése. A divatnak a gondolatainkhoz van a legtöbb köze." Gabrielle (Coco) Shanel
Amikor a nő nem érzi jól magát a bőrében, akkor a nőies vonalak is idegenné válnak a számára. A boldogtalan nő vagy elbújtatja testének formáját, vagy kirakatba teszi azt. Miről ismerszik meg egy kiegyensúlyozott hölgy? Szépséges visszafogottságával hirdeti az Örök Mértéket.
Az ötvenes évek asszonya csodálatos teremtés volt: belül és kívül is önmaga legjava. Bebizonyította, hogy aki szellemileg és lelkileg megérik a Rendre, az a földi formák világában is megtalálja a neki megfelelő kifejezési lehetőségeket. Hogy a nő tudatilag mennyire a helyén volt, azt leginkább az mutatja, hogy az építészetben és a lakberendezésben is a női test homokóra alkata ismétlődött.
Vese alakú asztalkák, tulipán formájú poharak, ívelt vázák és megannyi kerekded forma jelezte a tárgyi világ minden szintjén, hogy a nő - születési helyétől és társadalmi szintjétől függetlenül - Eredendő Asszonyi Szerepére megérett. Az egész fizikai világ - a nő szimbolikus másolata - ellágyult.
Mai világunk négyszögletes, hegyes, éles kontúrjai a nő keménységéről és kegyetlenségéről vallanak.
Egy szellemileg zuhanó társadalomban csak akkor tudjuk egyénileg megtartani emberi nívónkat, ha rendíthetetlenül követjük az Örök Mértéket.
"Az elegancia nem más, mint önmegtartóztatás.. azaz a kevesebb néha több." Diana Vreeland
 Az újonnan felfedezett Isteni Rend minden megnyilvánulásunkban láthatóvá válik, de az egyik legszembetűnőbb megjelenési formája a divat. Amikor a visszafogott, kecses vonalak, a klasszikus formák széles körű igénnyé válnak, az mindenkor egy társadalom tudati emelkedését jelzi.
A lelki megnyilvánulásunk kifinomultsága gondolkodásmódunk függvénye. A Rendet követő gondolkodásmódot mindig lelki fölszabadultságárzés követi.
Használati tárgyaink fizikai meghosszabbításaink szín- és formavilága érzelmi színvonalunk lenyomata. A szeretetképességben tágra nyílt lélek könnyed, kecses formákat épít.
Ha a nő önmagában a nőiséget tartja legfőbb kincsének, akkor a férfi teremtőereje eget - földet képes lesz megmozgatni, és az egész társadalom fejlődésnek indul.
Ha a nő önmagában a maszkulin értékeket kezdi érvényesíteni, akkor a férfi teremtőereje vagy a nő támadásainak visszaverésére fecsérlődik el, vagy - ha a nő erőteljesebbnek bizonyul- teljesen összeroppan.
A társkapcsolatról
"Tudnom kell, hogy a társam olyan erő mellettem, akihez bármikor fordulhatok, akitől bármikor, bármire választ kapok, és akit nem lehet csak úgy átugrani, mert ha igen, akkor el fogok menni tőle."  Törőcsik Mari
 Anyagi többletre, vagy intellektuálisan hatalomra az a férfi erőlködik minden áron szert tenni, aki úgy érzi, pusztán férfiúi erényeiért felesége nem becsüli.
 A házasságkötés a nő számára egy új Nap választása. Az esküvőig az édesapja a napszerű irányító energia minden fiatal hölgy életében. Még akkor is, ha az apa fizikailag nincs jelen a családban, mert a szülőknek korábban elváltak az útjaik.
Mindaz, amit egy nő nem old meg lelkileg az édesapjával, visszaköszön a férjéhez való viszonyát illetően a házasságban.
 A férfiakkal kapcsolatos nehézségek a nő Nap energiával való lelki diszharmóniájáról szólnak. A férjjel ott kezdi a nő, ahol az édesapjával abbahagyta. Ha az apa korán elhagyja a családot, a férfiak vezető pozíciójának visszautasításához vezet. Ha a nő nem akarja elismerni, sőt egyenesen letörni vágyja a férfi felelősségteljes irányítását - mert női szabadságában korlátozva érzi magát -, akkor legközelebb olyan Nap -szereplőt fog bevonzani először apaként, majd ha nem sikerül megvalósítani az elismerést, partnerként, aki minduntalan kibújik az elkötelezettség alól. Végül önmagára hagyja a nőt, teljesítve annak tudattalan vágyát.
Ha a diszharmonikus apa-lánya Nap-viszony után a nő egy, az apjánál is kevésbé tiszteletreméltó férfit választ társként, aki mellett könnyedén főszereplő maradhat, akkor a házi feladat időben tovább tolódik a születendő fiúgyermekkel való kapcsolatára.
Ha a nő hatalomvágyától vezérelve megriad az igazi szerelem testet-lelket megszépítő próbájától, akkor boldogtalanságra ítéli magát egy eszével, de nem szívével választott kapcsolatban. Eszményítése tárgya, ha születik, gyermeke lesz, különösen, ha fiú. Őt fogja a nő szenvedélyével elárasztani. A földiséget szimbolizáló nő csak egy számára tiszteletre méltó, az Égi minőséget képviselő férfi segítségével emelkedhet szellemileg.
Akár az édesapjával kezdi a nő diszharmonikus Napjának rendezését, akár a férjével, a kulcsszó ugyanaz: ne földi, látványos bizonygatással akarjon a Tűz (Nap) melegéhez közelebb kerülni.  Szíve teljes szeretetével forduljon a férfi felé.

Az emberlét célja
"Az Örök Mértékre bízd magad: ez a Noé bárka a mindent  beborító áradat fölött." Weöres Sándor
Minden emberszellem legfontosabb küldetése, hogy tudatos lemondással törekedjen arra, hogy felidézze ittlétének feladatát.
Honnan jött, mi az, amit már csak ismétel? Hová tart, mi a konkrét, elrevivő teendője? Kik a segítői és kik azok, akik hátráltatják? Hol rejtőznek a puszta kényelmességből eredő ismétlés buktatói? S ha már eltévedtünk, hogyan jutunk vissza az útelágazáshoz, hogy onnan újrakezdve most már a valódit, a méltót válasszuk?
A boldogságérzet alapja, hogy életfeladatunkkal azonosulni tudjunk, és aktív cselekvéssel azt valósítsuk meg és ne a kényelmesebbet, a kibúvót keressük.
A világban cselekedni a legkönnyebb.De azt cselekedni, amiért itt vagyunk, az valódi kihívás.
Az emberlét célja, hogy szeretetképességünkben növekedjük.
Miről ismerszik meg az, amit inkarnációs feladatként felvállaltunk? 
Arról, hogy megtéveszthetetlenül követi a szeretetérzésünk növekedése és az egyre növekvő erőnk adta magabiztosságunk.
A Rend mindannyiunk lelkében örök lenyomat. A kérdés az, mennyit tudatosítunk belőle. Aki nem a Mérték szerint él, az a káoszt képviseli. Minél inkább úrrá válik a káosz, annál agresszívabb  az ember. Egyben annál sürgetőbb a Rendhez való visszatalálása.
Minden emberszellemnek az a legnagyobb tudattalan félelme, hogy lemarad a valódi életfeladatáról.
A haláltól való rettegés nem más, mint annak a jele, hogy érezzük: a testünkből kilépve szembesülnünk kell majd tévutunkkal.
Életünk lezárásakor egyetlen kérdésre kell majd választ adnunk: mennyi szeretetet tudtunk adni...
 Minden emberszellem azt a nemet választja, amelyik által  nagyobb lehetőség nyílik az adott  inkarnációra vállalt életfeladat megoldására.
 Ha alapvetően a bátor vezetői képességben és az oltalmazásban kell fejlődnünk, akkor férfinak születünk meg.
Nőként akkor jövünk a világra, ha a lelassulás, a finomodás, a szeretett férfi iránti szolgálat a hárított, gyenge pontunk.
Amennyiben nemi szerepünkkel nem vagyunk képesek azonosulni, úgy a karmikus tennivalóink alapvető eszközét tagadjuk meg magunktól. Életünk üres kör marad.
A nőiesedő férfi és a férfiasodó nő eleve nem tudja teljesíteni azt, amiért vállalta a földi létet. Azt a grandiózus célt, hogy az évek múlásával lényével egyre minőségibb formában képviselje az Örök Mértéket.
Aki ellenáll mindannak, ami a Világrend értelmében a Férfi, illetve a Nő, az eleve boldogtalanságra ítéli megát.
A kizárólag anyagban gondolkodó ember nem lehet boldog, mert megtagadja szellemi és lelki lényegét. A szellem-lélek-test hármasában mindennap mind a háromnak szükséges áldozni.
A minőségi lényeg az, ami belül van. Nem a bőr alatt, nem a húsban. A lélekben, a láthatatlanban. Azzal kell jóban lennünk, amit csendes óráinkban ott találunk.
Életünk célja, hogy karmikus feladatunk megoldása által lelkileg gazdagabbá váljunk. A lélek tágulni vágyik! Tapasztalni mélységeket és magasságokat, égni a fájdalomban, újjászületni a szenvedésből. A lélek a szenvedésen át fejlődik. A lelki útján eltévedt embernek váratlan és súlyos katarzisokat kell átélnie.  Mivel önmagától nem keresi a lelki megmérettetés lehetőségeit, ezért a lemondásnak, a veszteségnek erővel erejével kell belépnie az életébe.
Aki nem képes önmagától áldozatot hozni, az törvényszerűen áldozattá válik.
Csak az anyagról és az érdekkapcsolatainkról való lemondás árán válhatunk szellemileg és lelkileg teljesebb, nemes emberré.
Amint a köztes lépések szükségességét átérezzük, megszűnik félelmünk a sikertelenségtől. Kudarcok árán, lépésről lépésre haladhatunk a Teljesség felé.
Aki elvesztette szellemi kapcsolatát létének értelmével, az a fizikai paramétereivel azonosítja önmagát. Ez a materializmus.
A máter - a nő: A férfi eredendően a magasabb szempontú összefüggések megvilágítója. Abban a családban, ahol a cél az anyagi többlet felhalmozása - bármi is a látszat - a nő irányít. A férfi inkább a nő igényeit, mint a Rendet szolgálja. Ott, ahol a szükséglet biztosítva van, de a lelki boldogság az elsődleges, a férfi a helyzet magaslatán áll.
"Ha úgy viselkedsz valakivel szemben, amilyen ő valójában, akkor egyre rosszabb lesz - de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná is válik, amilyennek lennie kéne."Goethe
 Egy nő akkor menekül a külvilágba férfias tennivalókért, ha nem leli örömét abban, ami a nemi szerepéből adódóan neki rendeltetett. Aki egyetlen életben gondolkodik, az beszűkült tudattal csak a sikereket hajszolja. Mindig az éppen leglátványosabbakat. Aki ráébredt, hogy az élet egy örökké jelen lévő energiaforma, amelynek fejezetei vannak, az azt cselekszi, amit a jelen bekezdés diktál.
A szellemi férfi a nőt testén túl, egészében látja, ezért megemelkedett férfi a testtel kecsegtető csapdába nem lép bele.  A férfi behódolását követelő nő lénye nem gyönyörködtet.  A hatalom átmeneti mámorán túl a nőnek más élvezete nem lesz a kapcsolatban. A szellemi csúcs átélése a lelki finomság gyümölcse.
Boldogok csak azzal a társsal lehetünk, akiért mindenünket odaadnánk.
Igaz örömöt csak abban a hívatásban találhatunk, amit fizetség nélkül is vállalnánk. 
A férfi és a nő zátonyra futott, hitehagyott kapcsolatában egyetlen fölemelkedéshez vezető út kínálkozik: méltóságot kell építenünk saját nemi szerepünkben.  A tönkrement kapcsolatok mindegyikében gerincfájdalommal küszködnek a felek. A gerinc a tartás.Ha nőként és férfiként nem hiszünk az önmagunkra találásban, akkor a válságtüneteket még egy darabig egyre több anyagi felhalmozásával próbáljuk palástolni. Ám csak idő kérdése, mikor robban a bomba - mikor éri el kibillentségünk a tűréshatárt.
A nő a férfitól való elfordulásával nemcsak szépségét kockáztatja. A teljesen matériába fulladt, acélkemény nő - mivel előrelépést csak egy nívós férfi iránti szerelme jelentene - visszafelé hanyatlik. Mivel ő maga képtelen önfeláldozóan szeretni, azt keresi, aki majd őt imádja.
Semmi sem véletlen, legfeljebb tudatunk szűkösebb annál, hogy az összefüggéseket  átlássuk.


2017. július 27., csütörtök

Istennői tudatrezgés születik a Földre


Istennői tudatrezgés születik a Földre - talán nem észrevétlenül, de rengeteg szenvedéssel...

A nő az élet forrása. Neki kell óvni, gondozni, gyógyítani, szeretgetni az életet. Csakis Istennői erővel, Istennői szeretettel lehet képes erre. Meg kell tanulnia felébredni, meg kell tanulnia sebeit begyógyítani, meg kell harcolnia a világgal és önmagával, hogy az lehessen AKI Ő.
Tíz körmével kell megvédeni magát, ha arra kényszerítik, hogy egy beteg kultúra elvárásait követve, lemondjon az intimitásról és az őszinte szeretetről. Mert ha intimitás és szeretet nélkül élünk, megfagy a szív. Márpedig jól csak a szívével láthat az ember.
Ez a tudatosság és az Erosz, képes arra az együttérző szeretetre, amelyre a világnak ma oly nagyon szüksége van.


2017. július 2., vasárnap

Sarlós Boldogasszony napja


Sarlós Boldogasszony napjával nagy változások következtek be a természetben és az életünkben is. Égi Édesanyánk sarlója elvágja a régi szálakat, kapcsolatokat, hogy újak jöhessenek életünkbe.
Egy lehetőség életünk megújítására az Ő segítségével és jóváhagyásával. Ismerjétek meg e napnak a dolgait és Boldogasszony erejével kezdjetek
életetek megújításához az újító erők segítségével.
Fohászkodjatok az Égi Anyához. Minél többen fordulunk oda, kérésünk annál foganatosabb.
Boldogasszonyunk e napjának az elnevezése utal a régi sarlós aratásra, amikor a nők még sarlóval arattak. Nem véletlen, hogy Boldogasszonyunk jele a Holdsarló (a Hold a nőiesség). 
A hagyomány szerint a férfi aratott, az asszony pedig a nyomában járva sarlójával felnyalábolta a levágott gabonát, és kötözte a kévét.

Kalotaszegen a férfi halott fejfájára ekevasat, az asszonyokéra orsót vagy sarlót festettek. A sarló megszentelt, mind fizikai síkon, mind szellemi síkon értelmezhető szerszám.
Sarlós Boldogasszony napján valami beteljesül, befejeződik. Az ,,élet", a búza beérett, lehet aratni. Földanyánk adománya a táplálás és a megtartás, Boldogasszonyunk kegyes ajándéka.
Sok tennivalót tartogat ez a nap! Meg kell köszönni a termést! Készülődni kell az új, a következő vetésre, az elvetendő magokat elő kell készíteni, vagyis ki kell válogatni. (jelképesen is)
Lényeg az áldás. Az aratás megkezdése előtt megáldották a gabonamezőt. A termést is, az aratókat is megáldották. Sarlós Boldogasszony e napon vágja el a szálat, megszünteti a múltat, és helyet ad a jövőnek. 
Elvágja a régi élet fonalát, hogy az érett gabona átadhassa helyét a magnak. (A beteljesült élet engedje át helyét az eleven újjászületendő magnak a területet) Ám a gyökér a földben marad! Mert a gyökér emlékeztet és kapcsolata állandó a földdel. Vagyis nincs halál, nincs elmúlás! Megújuló élet van. Mivel nincs elmúlás, ezért fontos, hogy mi marad itt utánunk.

Az életért meg kell dolgozni. Amint vetsz, úgy aratsz. Ha nincs ott a fáradság, akkor jön a gaz, az elgazulás és nem az igazság. Nincs mindegy az életünkben! Két urat nem szolgálhatsz! A gaz pedig megmutatja, mi az igaz. Sarlós Boldogasszony elvágja a szálakat, de egyúttal a rossz szálát is elmetszi.
Élő élettel táplál, hogy átörökítse a mag, a magság becsét. Ez igaz a fizikai és a szellemi síkra 
egyaránt.

Az éjszakai virrasztás után ez a határjárás napja. Gyalog, mezítláb (néha a búzatáblát a legidősebb asszony meztelenül járta körbe).
Akinek a földje mellett elhaladtak, az megtisztelve érezte magát, és bővebb termésre számíthatott.

Az aratandó búzába háromszor beledobták a kaszát, hogy jól haladjon a munka.
A lányok búzakalászból font koszorút tettek a fejükre. Búzakalász, pipacs és kék búzavirágból. Az érett búza a Nap fényét, a táplálást jelentette, a piros pipacs az élet tüzét, a kék búzavirág a tudást jelképezte.
A férfiak tiszta ingben, gatyában kezdtek az aratáshoz. A munka kezdetén fohászkodtak. Két gabonaszálat a derekukra kötöttek, s otthagyták, amíg magától le nem esett.
Az aratás ideje alatt sok helyen a férfiak tartózkodtak a házasélettől.
Bár ez a nap asszonyi dologtiltó nap volt, és aratni sem volt szabad, mégis az aratás kezdő napjának tartották, s az aratás kezdetét jelentette. Ekkor dőltek le az első rendek néhány kaszasuhintással.
Az aratás és a gyermekáldás Sarlós Boldogasszony nagy-nagy ajándéka. 
A asszony ezen az ünnepen arasson egy keveset sarlóval, és szedjen kalászt, hogy a jószág ne pusztuljon.
Ekkor került a szobába a búzakorona, a művészien összefont kalászcsomó, ami ott is maradt az újig.
A Hold is sarló alakú. E szent napon napkelte előtt, a holdfénynél (a Hold Boldogasszony jelképe) sarlóval vágtak kilenc féle különös erőket hordozó gyógynövényt.

Az illat a megtisztulás kelléke volt. A gyógynövények sarlózását szó nélkül kellett megszedni, hogy az áldott növények ne szennyeződjenek a szó és a gondolat hordalékával.
A Nap által megszentelt fodormentát a csomborkával együtt a halott koporsójába helyezték, hogy megkönnyítse neki a másvilági utat.
A kakukkfüvet és a tisztesfüvet a betegek párnája alá tették, és bekeverték az ellő tehén szénájába.
A néphit szerint, ha Sarlós Boldogasszony napján esik, úgy még négy héten át esik. A Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc napig tart (40 nap). Vagy ahogy Délvidéken mondják, ,,Sarlós ha vizel, soká vizel, ha nem vizel, nem ér rá egyhamar".

E napon nem szabad kenyeret sütni, mert az kővé változik! (női dologtiltó nap).
Aratni sem szabad, mert égi háború keletkezik és a villám belécsap a kaszába!
E nap az irgalmasság napja, hiszen Boldogasszonyunk legnagyobb erénye a könyörület. A börtönben sínylődők és a halálraítéltek istápolására is kellet időt áldozni.
Meg kellett történnie a szegények ,,etetésének", mert az adakozás és gondoskodás ideje ez. Az ételben is és a lelki táplálásban is.
Sarlós Boldogasszony üzenete:
Valami beteljesült, befejeződött az életedben! Itt az aratás ideje! Fizikai síkon is, szellemi és lelki szinten is.
A bölcs tanítása az, hogy a teli kalász meghajlik, csak az üres kalász tartja fenn a fejét. Az üresfejű emberben nincs alázat, hetykén, ok nélkül fenntartják a fejüket, míg az ajándékkal, éltető tudással rendelkező ember alázatos.
Sarlós Boldogasszony a múlt szálainak elvágásával a rossz kapcsolatokat is elvágja. E naptól szabad vagy, és szabadon készülhetsz az új, tisztább jövőre!
Sarlós Boldogasszony verse
Sarlós Boldogasszony puha lépte
Kalász fölött reppen.
Elvágja a múlt gyökerét,
Hogy új termés lehessen.

Szent szerszámmal, Hold sarlóval,
Égi rendet vág ma.
Beteljesül a körforgás
Gazdag aratás van.

Boldogasszony Holdsarlója
Itt is, ott is villan.
Elvágja a lélek baját,
Jöhet boldog, víg aratás!

Óh, Asszonyunk, Égi Anya!
Nézz a szorgos magyarokra!
Metszd el most a múlt hatalmát!
Kezed adjon bő aratást!

(Kovács Kálmánné Nóri Boldogasszony üzenőlapjai)
Boldogasszony selyemképem






2017. június 15., csütörtök

Ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad.






"Örökösen csak az megy, hogy tartsd magad fiatalon. 
Mert félünk. Félünk az öregedéstől, félünk a haláltól, elvesztettük a hitünket, nincsenek morális értékeink, 
nincs mibe kapaszkodnunk. Figyeld meg, ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad. Derűt."
Polcz Alaine

2017. június 11., vasárnap

Az egység megtalálása magunkban ered, ha kiesünk az egység állapotából, megbetegszünk




Létezésem forrása az isteni Forrásból ered. Abból az eszenciából, abból a Szent Forrásból, mely a Mindenség Óceánjában terül el.
Életre hívja azt az erőt mely bennem testesül meg.
Ősi titok tudó asszonyok ülnek a tűz körül, s emlékeznek.
Emlékeznek arra a minőségükre, mikor még a Természet Asszonyával egységet alkottak. A létezésben betöltött szerepük nem csupán a földi létre korlátozódott le. Egy olyan eszenciát hordoztak magukban, mely életük minden egyes percében tudatában volt annak az isteni minőségnek aki testet öltött bennük.
Ez által egy olyan magasabb és szentebb, (megistenült) valóságba helyezkedtek, mely nem csupán az emberi lét értelmét látta, hanem annál jóval tovább mutatott.
Sejtjeikben érezték az Ősforrás jelenlétét. És a sejtjeik emlékeztek.
Előhívták magukból azt az ősi tudást, melyből eredeztették önmaguk létét.
Ez az ősi tudás minden egyes Nőben, Asszonyban, léte eredendő forrásából adódóan benne gyökeredzik. Mert létezik egy erő, egy isteni eszencia mely áthatja léted, eggyé válik veled, és ha te azonosulsz vele, akkor egy olyan tudás birtokában leszel, mely lehetővé teszi, hogy betekintést nyerj az Ősforrás mintázatába. Az Ősforrás mintázatának betekintéséhez kevesen jutnak el, egy kiváltságos állapot ha valaki ide betekintést nyer. Ez a Forrás messze túlmutat az emberi létezés forrásán. Egy olyan eszenciát jelenít meg, melyben a Világmindenség testesül meg.

A Világmindenség maga az élet, sejtek milliárdjai alkotják, mely életre hívták magát az életet. Minden rezgésből és kiáradásból áll.
Ez az isteni teremtés lényege.
Amikor Önmagadat teremted újjá, szintén a létezésed forrásához, gyökereidhez kapcsolódsz vissza, és eredendőséged okán egy olyan tartományba nyersz betekintést, mely az Ősforrásból eredezteti magát.

Titkok tudója, az ősi szent asszonyok ezt az erőt hívták elő magukból, ehhez az erőhöz csatlakoztak. Ez alkotta létezésük forrását, Önmaguk megvalósulását. Ezáltal betekintést nyertek a létezés magasabb síkjaira. Gyógyító tudományukat, szakavatottságukat innen nyerték. Mert az ősbizalom szentsége szétáradt bennük, és ők emlékeztek.
A bennük életre kelt csoda által képesek voltak ezt az eszenciát magukon keresztül áramoltatni, és ezzel az erővel a mindennapjaikban olyan erőt nyilvánítottak meg, mely azonosságot alkotott a létezés anyai ősprincipiumával. Azzal az erővel, aki a befogadást teljesíti ki magában, mert léte és eleme egy forrásból fakad, mely tápláló, befogadó, de egyben kiárasztja magát a létezésben. Nos Nők, mi innen eredeztethetjük magunkat.

Az isteni eszencia magunkban való szétáradásához, azonosulnunk kell a Forrással, eredetünkkel, azzal az Erővel, aki megalkotott minket.
Ez a létezés csodája, mely isteni létbe emel.
Minden belőlünk árad szét és visszatér hozzánk, hisz egyek vagyunk, önazonosságot alkotunk a teremtéssel. Ebből az isteni eszenciából táplálkozunk. Ő létünk eleme. Nélküle nem léteznénk, nem lenne jogunk az élethez, a földi megtestesüléshez.

Most nézzük meg ebből a szempontból vizsgálva egy betegség olyan fokú gyógyítását mely a múltban ered.
Ne a mai orvostudomány álláspontja szerint helyezkedjünk bele a diagnózis felállításába, hanem csakis az Ősforrás mintázatát, segítségét hívva helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy minden a tökéletességből ered,- a tökéletességből eredezteti magát,- ennek okán bennünk sérült rész nem lehet, mert az isteni forrás csakis tökéletes teremtésre hívatott.
Ha sérült, beteg rész keletkezik benned, akkor megsérült az ősbizalom benned, sérülés keletkezett eredendőségedben, és mindenképp az egység, a teljesség visszaállítására kell törekedned. Mert az isteni eszencia, amely magát teljesíti ki benned, képes rá, hogy öngyógyító folyamaton keresztül, életre hívja a test egészséges sejtjeit, melyek egy regenerálódási folyamaton mennek keresztül.
Hogy mit kell ehhez tenned?
Felemelned magad az isteni létezés forrásához, és elhinned, hogy egyet alkotsz vele. Egy olyan látásmódot kifejleszteni magadban ami nem az elkülönültséget táplálja, hanem az egységet alkotja, és az Eggyel eredezteti magát.
Ennek okán a sejtmemória egy mély belső átalakulási, tisztulási folyamaton megy keresztül, és a test újra regenerálja magát, egy olyan metódust vesz fel, amely a természet forrásán keresztül azonosul az isteni létezés forrásával, és gyógyítja meg önmagát.
Nos ezek a szent asszonyok, a javasasszonyok, ehhez a Forráshoz vezettek vissza, anélkül, hogy tudatában lettek volna mibenlétüknek.
Mert Ők még magukban őrizték a titkot, ezért is hívták őket Titok Tudó Asszonyoknak.
Ezek a Titok Tudó Asszonyok a létezés forrását jelenítették meg magukban. Eredendően kapcsolódtak a létezés isteni forrásához, de egyben kapcsolódtak a létezés természeti forráshoz, a kettőt egyben jelenítették meg. Ez a lényege a gyógyításnak, az orvoslás tudományának. Mikor az isteni és a természeti elemeket segítségül hívod, és test frenkvenciáit felemeled abba a tartományba, mely az isteni egység állapotából eredezteti magát.
Így a sejtek újra fénnyel telítődnek, azonosulnak azzal a szent erővel aki életre hívta őket, mely termékenyítette és eszenciát töltött beléjük, aki egy velük a létezésben.

Tehát az egység megtalálása magunkban ered.
Ha kiesünk az egység állapotából, megbetegszünk.
Soha nem külső okokat kell keresnünk, mert minden belőlünk ered, így hát mindent az isteni elrendelés elve alapján magunkban gyógyíthatunk meg.
Az előző élet hozadékaként sérült sejtmemória kijavítása nem dolgunk jelen életben. Meg kell tanulnunk együtt élni vele, és a legjobbat, a legtöbbet kihozni magunkból,- ezeket nevezzük karmikus betegségeknek.
Amikor a test önmagát betegíti meg, mert a sejtemlékezet által valami életre hív bennünk egy programot, és a sejt egy degeneratív üzemmódba kapcsol be. A degenaratív sejtek működésében található emlékeket igencsak nehéz életre hívni. Ehhez mindenképpen szakavatott ember kell.
A degeneratív sejtek működése egy torz metódus megvalósulása által jönnek létre. A tested emlékezik, a sejtjeid emlékeznek, és ha isteni létezésed, elrendelésed által lehetőséget kaptál ezekben a sejtekben lévő emlékek kijavítására, egységbe emelésére, akkor létre tudsz hozni egy olyan frekvenciát, mely újra az egységbe emel, és innentől fogva a test öngyógyító folyamata újra beindul, és te egészséges leszel.     

Részlet a Női Létezés Csodája készülő kiskönyvemből.
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin





Gondold meg, hogy minek adsz energiát...


Egy nő ragyogjon, és rögtön gyönyörű lesz, akárhogy is nézzen ki. Ennyi lenne.
Remegjen meg a világ, ha megjelenik, és meg is fog, mert azt, aki ragyog, észreveszik. Nem tudnak elmenni mellette, nem is lehet, ugyanis sugárzik.
Na ebből van kevés. Hiszen mennyivel egyszerűbb széthisztizni a perceket, hogy de neked mennyire rosszul áll az életed, és egyébként is milyen szerencsétlen vagy.
Nos igen, az vagy, de ezen csak te tudsz változtatni, semmi más.
Gondold meg, hogy minek adsz energiát. Ne etesd a gyengítő szörnyeket, inkább hagyd magad mögött őket, mintha nem is léteznének. Hiszen nem is léteznek.
Csak az van, amire te figyelsz, az meg olyan lehet, amilyenné formálod vagy címkézed, ugyanis minden a te kezedben van.
(Oravecz Nóra)

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől




Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van. (Müller Péter)




2017. május 31., szerda

Veres Mónika: Május 31.-én : A szíverővel való kiemelkedés napja!




Május 31.-én : A szíverővel való kiemelkedés napja!
Rendhagyó módon egy rövid bejegyzés! Ugyan elsősorban a hírlevélben szoktam elküldeni az aktuális időszak összefoglalóját, de holnap (május 31.) egy napra egy egészen különlegesen szép Égi Háromszög áll fel, tökéletes piramis alakzatot formázva, ezért idő hiányában most ezt a felületet használom. Ez a piramis alakzat azért is figyelemre méltó, mert érintett az energiája azzal a Marssal is, aki még mindig Nimród Koronájánál áll! Titokzatos. Hiszen tudjuk, hogy Nimród három őv-csillaga (Al Nilam, Al Nitak, Mintaka) a három Gizai Piramissal analóg energetikailag. Kicsit olyan hát ez a helyzet, mintha Nimród Piramisa üzenne, mintha Nimród szíve dobbanna egy nagyot. De nézzük tovább a holnapi napot miért fontos még …
Az Égi Háromszög három csúcsát az Oroszlán szívénél járó Hold, a beavató Kígyótartóban járó Szaturnusz és a Felfelé úszó halakhoz közelítő Uránusz-Vénusz párosa alkotja! Impulzív nap lesz az biztos. Egyszerre van jelen tehát a holnapi napban (főleg reggel és délelőtt) a kiemelkedés, a feltételek nélküli szeretet, a beavató vizsgafeladat és a legmagasabb szintű sorsuralás lehetősége. Ha egy mondatban kell összefoglalni: Szíverővel való kiemelkedés történik! Méghozzá oly módon, mellyel hosszú távon válhatok a sorsom urává, így a szív ereje egyben sors-koronázó pillanatot ad. Ráadásul eddig nehéznek tűnő karma-körökből is ki lehet vele lépni.
Miért? Mert a Mars Nimród Koronájánál és a Szaturnusz a Kígyótartóban a Hold mágikus szerelem- és szereteterejével sokszorozódik meg, így egyszerre adja a kezünkbe azt a tökéletes energetikai állapotot – mint belső élményt – amiben ÉN irányítom a sorsomat (és nem fordítva). Ezt a mágikus erőt az tudja a holnapi nap legjobban felhasználni, aki a félelmeit tökéletesen uralja és rendíthetetlen bizonyossággal látja maga előtt a Célt. Kifejezetten kiemelő erő van ebben, hiszen a Felfelé úszó halacska hozza a segítséget, hogy minden eddigi „ördögi körből” ki tudjunk lépni felfelé, egy magasabb szintre. Segít, súg, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amikkel esetleg a múltban félrevittük a sors-kört. Ritka szép helyzet, hogy a Hold az Oroszlán szívénél, a Regulusnál áll, abban segítve, hogy – a múlt hibáin túllépve ezúttal - SZÍVÜNK EREJÉVEL meg tudjuk tartani energiáinkat és tudjuk uralni felbukkanó félelmeinket vagy kételyeinket (hisz egyik rosszabb tanácsadó, mint a másik). Aki holnap tehát erőit kézben tartja és kizárólag a szívére hallgat az olyan csodálatos lelkesítő emelő és kiemelő erőt kap a kezébe, amivel eddig nehéznek ítélt élethelyzetet is megoldhat. (Az élmény akár pár óra leforgása alatt bekövetkezhet.)