2016. augusztus 24., szerda

Az asszonyok, akik megszülik az Új Földet





Az asszonyok a Földdel terhesek. Az újjal, a széppel, a nehézzel, a könnyűvel.
A városokban, a falvakban, tudatosan vagy éppen ösztönösen asszonyok terhesek az új Földdel, terhesek, de máshogyan.

Az asszonyok az új Földdel terhesek. Az újjal, a széppel, a nehézzel, a könnyűvel.
Az asszonyok, akik érzik Gaia kínját, segítenek neki. Segítenek szülni.

A városokban, a falvakban, tudatosan vagy éppen ösztönösen asszonyok terhesek az új Földdel, terhesek, de máshogyan. Ez már új terhesség, ez már teher helyett lehet édes várakozás.

Le kell tenniük a gondokat.


Le kell tenniük a félelmet
Le kell tenniük a kínt.
Le kell tenniük az aggódást.

Az asszonyok, Földünk színe-java, az intuitívak, az erősek, a kitartóak, a hálásak, ezek az asszonyok magukra vették a világ bánatát, de nem azért, hogy belehaljanak, nem azért, hogy áldozatképpen magukat és édes terhüket felajánlják, hanem ezek az asszonyok életet hoznak, új életet, új jövőt.

Most terhesek ezzel az új léttel, és rajtuk áll, hogy a terhességet örömteli várandósággá alakítsák.

Az új asszonyok lehet, hogy valójában is gyermeket hordanak a szívük alatt, de lehet, hogy csak érzéseikben várandósak. Rakodnak, alakítanak, átrendeznek, súlyosnak érzik magukat, az új és eljövendő nevét keresik, gondolatban az arcát kutatják. Az újat megszülő nők osztoznak valamiben Gaia-val, Földanyával, osztoznak a világmindenség elfogadásában, szeretetében.

Az újjal várandós asszonyok csendes elégtétellel tevékenykednek a mában, és mindezzel egy új, számunkra jobb jövőt táplálnak saját testükben. Ahogy formálódik gondolatukban az új, úgy ölt testet mind több lélekben.

Ilyen ez az átmeneti világ. Ilyen. Szülés előtti állapotban vagyunk.


Majd jönnek a fájások, és megrándul a test, Földanya, és akkor kiterjed nagyobbra a világ, majd összehúzódik, és ezek az asszonyok tudni fogják, hogy elindult a szülés. Kínban és verejtékben, boldog mosollyal és az eljövendő édes, angyali ígéretével.

Mert gyermek nem marad benn. Az új világ jön, éled, és megszületik.

Én egy vagyok közülük. Talán te is. Érezzük meg egymást.

Mi, aki Gaia segítői vagyunk ebben a nemes feladatban, mi vele és egymással osztozunk érzéseinkben. Az időszaki fáradságban, a belső mosolyban, a rendezkedésben, az empatikus képességekben, és áldottnak érezzük a súlyt, amit magunkkal, magunkban cipelünk.
Az asszonyok előrelépnek, mi előre lépünk, akár név nélkül, külön egyéniség nélkül, ego nélkül, félelem nélkül. Pihenve, készülve, mosolyogva, befelé fordulva, rendezkedve.

Amikor megkezdődik a szülés, akkorra összpontosítás kell, nyugalmas hely kell, kinyílás és megnyílás, és a boldog mosoly gyönyörűvé teszi majd a nőt, a testét átadó asszonyt. Nem lesz ki császármetszést csináljon. Nem lesz gyorsító és nem lesz mesterséges fájáscsillapító. De lesznek sokan, akik erejüket karunkba fűzve segítenek, nőtársak, akik körtánccal vesznek körbe, és férfiak, akik felettünk tartják a sátrat, és a nyíló ég, ami beborít.

Te, aki talán társunk vagy az úton, készülj. Készülj, örülj, tápláld magad, tápláld magadban azt az újat, aki nemsokára születik. Csatlakozz, és érezd meg az erőt magadban. Gyere, segítünk. Segítünk, segítek elmulasztani a félelmet, letenni az aggódást, átalakítani a fájdalmat erővé, és magadban megismerni az újat.

Az Föld forrong. Talán előfájások ezek, talán már közeledik a nagy nap.

Áldott vagy! Békés vagy! Mosolyogj! Örülj! Használd ki a Nap sugarait, a madarak csivitelését, a szellő simogatását. Töltekezz, és használd ki az időt a pihenésre. Az új baba mellett annyi, de annyi lesz a tennivaló!

Kozma Emese - Sorsfordítás






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése