Ha már megvan a "nagy Ő", ki van jelölve nektek az irány.
Az egység és a küldetés előttetek van, közös élet, harmónia és testi-lelki-szellemi összefonódás.
Sokan ott rontjátok el, hogy azt hiszitek, attól még, hogy ő a nagy Ő, most már mindent el kell fogadni tőle.
Jóllehet, én is az elfogadást, a női befogadást és megadást tanítom, DE:
NŐKÉNT, HABÁR NEM TE IRÁNYÍTASZ, VANNAK JOGAID. JOGOD VAN PÉLDÁUL NEMET MONDANI. AZT MONDANI, HOGY EZ ÍGY NEKEM NEM FELEL MEG. NEM KELL MINDENRE RÁBÓLINTANI ÉS MAGADAT MEGALÁZNI CSAK AZÉRT, HOGY EL NE VESZÍTSED, ugyanis a nagy Őt nem veszíted el! Sokkal inkább arról van szó, hogy ha ő igazi Férfi, el is várja tőled, hogy igazi Nő légy, azaz legyen önbecsülésed. Nem kötelességed elétérdelni csak azért, mert ő az aki. Attól még, hogy tudod, ki ő, te egy érző, gondolkodó, öntudattal rendelkező nő vagy. Nem engedheted meg neki sem magadnak, hogy maga alá rendeljen vagy akár azt tegye veled amit akar! Sőt.
Az a dolgod, hogy kijelöld a határaidat, és azt mondd: vannak dolgok, amiket nem engedek meg neked, mert habár szeretlek és a tiéd vagyok, nem használhatsz engem és nem uralkodhatsz rajtam.
Ha így teszel, azonnal tudni fogja, tennie kell azért, hogy tényleg az övé legyél és valóban őt szeressed, ne rohanj el máshoz, aki nála többet tud nyújtani. Ugyanis egy érett Nő, egy Királynő elfogad sok mindent, és megelégszik azzal, amit a Férfi éppen adni tud, de ha a Férfi nem ad semmit, vagy jól tudjuk, hogy sokkal többet tudna adni ennél, a Nőnek ezt nem kötelessége hagyni. Meg kell mutatnia a Férfinek, hogy van egy olyan határ, ahol ő már úgy érzi, keveset kap, vagy éppen semmit, vagy használják, játszanak vele.
Ez a kapcsolódás Isten kezében van, ez tiszta és világos.
Azonban sem Istennek, sem a Férfinek nem vagyunk a játékszerei. Sem Isten, sem a Férfi nem várja el tőlünk, hogy azok legyünk. A gyengébb Férfi úgy van vele, ha már a Nő engedi, hogy használja, akkor használja, hiszen szereti, birtokolja, vágyik rá. A Nő pedig elköveti azt az óriási hibát, hogy mivel fél attól, hogy a Férfit elveszíti, így annak jogán, hogy a Férfi az igazi, mindent megad neki, és az egész életét a Férfinek rendeli alá. Így a Férfiben bekapcsol az ősi ösztön, a Nő gyenge, hagyja magát uralni, hagyja magát használni, így eképpen bánik a Nővel. Ha a nő ezt megváltoztatja és azt mondja: elég!, onnantól kezdve jön a VADÁSZAT. A KIHÍVÁS. Ami a gyenge Férfit erős Férfivé teszi, ettől a perctől kezdve már tiszteli a Nőt és tudja, küzdenie kell, de a vadászat, a harc és a kihívás izgalma adja a kapcsolódás kezdetén a harmónia és az egység előtt a tüzet és a szenvedélyt, mely mindkét félben felébred, hiszen a férfi-nő játék évezredes, és nem véletlenül működik még mindig. Színtiszta pszichológia, de a Nőnek vigyáznia kell, ne váljon csak egy egyszerű játszmává, ami nem vezet sehova. Váljon fejlődéssé, rövid vagy hosszabb idő alatt, ez a lelkek érettségétől függ, legyen öröm és izgalom, legyen csoda és hajtsa őket egymás felé. Mint a tangó. Pontosan olyan ez, mégis sokan megfeledkeztek róla, hogy az egység előtt igenis táncolni kell, lépni és hátralépni, a férfi-nő kapcsolat kialakulásához vezető úton el kell fogadni azt, hogy nem kapjátok meg azonnal egymást, hiszen akkor csak egy fényvillanásnyi lenne a Szerelem..
Az erős Férfi nem játszmázik, hanem eltűnik a nő életéből, és amikor a Nő kész rá, megjelenik, de akkor is azt várja, a nő legyen Nő, mutassa meg, mit tanult eddig és ne adja meg magát csak azért, mert teszem azt évek óta őt várja, hiszen amikor vársz valakire, magadra vársz!
Az erős Férfi nem használja a Nőt, hanem egyszerűen megvárja, míg a Nő nem is akarja többé, hogy használják, tud annyira büszke, független, tudatos lenni, hogy Királynő legyen, aki nem alkuszik meg, aki nem adja magát könnyen, aki nem hagyja, hogy eszköz legyen, aki tudatosan lép bele a férfi-nő évezredes sakkjátszmájába, mert ha így tesz, a Férfi örömmel játszik, és nem a Nővel, hanem magát a játékot, a kihívást élvezi, és amikor a Nőt levadássza, ahogy az bele van kódolva, az a Nő számára egy visszaigazolás és egy gyönyörű történet gyönyörű vége és egy másik történet kezdete lesz. Mert ha már a Férfi tesz érte, becsüli, tiszteli, nem alázza meg, nem használja, hanem küzd érte - itt jól vigyázz nőként, hogy ne "szívasd" túlságosan, ne menj át az egó-harcba, mert akkor a társad elmenekül -, akkor a Nő is tisztelni, becsülni kezdi a Férfit és így lépnek egyenrangú felekké.
Vannak szabályok, amiket be kell tartani, és itt ha áthágjátok a szabályokat, ha azonnal meg akartok valamit, valakit kapni, ha azt gondoljátok, ugyan már, az egység nem erről szól.. nos valóban, az egység nem erről szól, de az egységig vezető út VÉGE éppen a tangó.
A játék vége úgyis sakk-matt.
Ott már meg kell adnotok magatokat egymásnak, de biztonságban fogjátok érezni magatokat, érezve a másiktól felétek áradó szeretetet, tiszteletet és odaadást. Az már egy másik történet.
Az egység és a küldetés előttetek van, közös élet, harmónia és testi-lelki-szellemi összefonódás.
Sokan ott rontjátok el, hogy azt hiszitek, attól még, hogy ő a nagy Ő, most már mindent el kell fogadni tőle.
Jóllehet, én is az elfogadást, a női befogadást és megadást tanítom, DE:
NŐKÉNT, HABÁR NEM TE IRÁNYÍTASZ, VANNAK JOGAID. JOGOD VAN PÉLDÁUL NEMET MONDANI. AZT MONDANI, HOGY EZ ÍGY NEKEM NEM FELEL MEG. NEM KELL MINDENRE RÁBÓLINTANI ÉS MAGADAT MEGALÁZNI CSAK AZÉRT, HOGY EL NE VESZÍTSED, ugyanis a nagy Őt nem veszíted el! Sokkal inkább arról van szó, hogy ha ő igazi Férfi, el is várja tőled, hogy igazi Nő légy, azaz legyen önbecsülésed. Nem kötelességed elétérdelni csak azért, mert ő az aki. Attól még, hogy tudod, ki ő, te egy érző, gondolkodó, öntudattal rendelkező nő vagy. Nem engedheted meg neki sem magadnak, hogy maga alá rendeljen vagy akár azt tegye veled amit akar! Sőt.
Az a dolgod, hogy kijelöld a határaidat, és azt mondd: vannak dolgok, amiket nem engedek meg neked, mert habár szeretlek és a tiéd vagyok, nem használhatsz engem és nem uralkodhatsz rajtam.
Ha így teszel, azonnal tudni fogja, tennie kell azért, hogy tényleg az övé legyél és valóban őt szeressed, ne rohanj el máshoz, aki nála többet tud nyújtani. Ugyanis egy érett Nő, egy Királynő elfogad sok mindent, és megelégszik azzal, amit a Férfi éppen adni tud, de ha a Férfi nem ad semmit, vagy jól tudjuk, hogy sokkal többet tudna adni ennél, a Nőnek ezt nem kötelessége hagyni. Meg kell mutatnia a Férfinek, hogy van egy olyan határ, ahol ő már úgy érzi, keveset kap, vagy éppen semmit, vagy használják, játszanak vele.
Ez a kapcsolódás Isten kezében van, ez tiszta és világos.
Azonban sem Istennek, sem a Férfinek nem vagyunk a játékszerei. Sem Isten, sem a Férfi nem várja el tőlünk, hogy azok legyünk. A gyengébb Férfi úgy van vele, ha már a Nő engedi, hogy használja, akkor használja, hiszen szereti, birtokolja, vágyik rá. A Nő pedig elköveti azt az óriási hibát, hogy mivel fél attól, hogy a Férfit elveszíti, így annak jogán, hogy a Férfi az igazi, mindent megad neki, és az egész életét a Férfinek rendeli alá. Így a Férfiben bekapcsol az ősi ösztön, a Nő gyenge, hagyja magát uralni, hagyja magát használni, így eképpen bánik a Nővel. Ha a nő ezt megváltoztatja és azt mondja: elég!, onnantól kezdve jön a VADÁSZAT. A KIHÍVÁS. Ami a gyenge Férfit erős Férfivé teszi, ettől a perctől kezdve már tiszteli a Nőt és tudja, küzdenie kell, de a vadászat, a harc és a kihívás izgalma adja a kapcsolódás kezdetén a harmónia és az egység előtt a tüzet és a szenvedélyt, mely mindkét félben felébred, hiszen a férfi-nő játék évezredes, és nem véletlenül működik még mindig. Színtiszta pszichológia, de a Nőnek vigyáznia kell, ne váljon csak egy egyszerű játszmává, ami nem vezet sehova. Váljon fejlődéssé, rövid vagy hosszabb idő alatt, ez a lelkek érettségétől függ, legyen öröm és izgalom, legyen csoda és hajtsa őket egymás felé. Mint a tangó. Pontosan olyan ez, mégis sokan megfeledkeztek róla, hogy az egység előtt igenis táncolni kell, lépni és hátralépni, a férfi-nő kapcsolat kialakulásához vezető úton el kell fogadni azt, hogy nem kapjátok meg azonnal egymást, hiszen akkor csak egy fényvillanásnyi lenne a Szerelem..
Az erős Férfi nem játszmázik, hanem eltűnik a nő életéből, és amikor a Nő kész rá, megjelenik, de akkor is azt várja, a nő legyen Nő, mutassa meg, mit tanult eddig és ne adja meg magát csak azért, mert teszem azt évek óta őt várja, hiszen amikor vársz valakire, magadra vársz!
Az erős Férfi nem használja a Nőt, hanem egyszerűen megvárja, míg a Nő nem is akarja többé, hogy használják, tud annyira büszke, független, tudatos lenni, hogy Királynő legyen, aki nem alkuszik meg, aki nem adja magát könnyen, aki nem hagyja, hogy eszköz legyen, aki tudatosan lép bele a férfi-nő évezredes sakkjátszmájába, mert ha így tesz, a Férfi örömmel játszik, és nem a Nővel, hanem magát a játékot, a kihívást élvezi, és amikor a Nőt levadássza, ahogy az bele van kódolva, az a Nő számára egy visszaigazolás és egy gyönyörű történet gyönyörű vége és egy másik történet kezdete lesz. Mert ha már a Férfi tesz érte, becsüli, tiszteli, nem alázza meg, nem használja, hanem küzd érte - itt jól vigyázz nőként, hogy ne "szívasd" túlságosan, ne menj át az egó-harcba, mert akkor a társad elmenekül -, akkor a Nő is tisztelni, becsülni kezdi a Férfit és így lépnek egyenrangú felekké.
Vannak szabályok, amiket be kell tartani, és itt ha áthágjátok a szabályokat, ha azonnal meg akartok valamit, valakit kapni, ha azt gondoljátok, ugyan már, az egység nem erről szól.. nos valóban, az egység nem erről szól, de az egységig vezető út VÉGE éppen a tangó.
A játék vége úgyis sakk-matt.
Ott már meg kell adnotok magatokat egymásnak, de biztonságban fogjátok érezni magatokat, érezve a másiktól felétek áradó szeretetet, tiszteletet és odaadást. Az már egy másik történet.
Vörösné Végh Eszter
2016. július 28.
2016. július 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése