A csenden keresztül Isten szól hozzád és rávilágít azokra a dolgokra, amelyek még akadályok, amelyek még hiányosságok az életedben.
Ő nem tesz semmit, csak halkan felhívja a figyelmet arra a szóra, hogy engedj el, engedd el a körülötted lévő akadályozó dolgokat.
Engedd el, amelyek már nem pozitív dolgokként vannak jelen az életedben.
Engedd el azokat a dolgokat amelyek megkötnek, amelyek mardossák a lelkedet, amelyek egy olyan világba helyeznek, hogy általa nem tudsz boldog lenni, nem tudsz felszabadult lenni. Nem tudod megélni azt az erőt aki benned lakozik.
A nőiesség egy különös erőtér ezt már többször említettem.
És hogy miből fakad ez az erőtér?
A benned lévő szépségből, jóságból, erőből, meggyőződésből?
Abból a szellemi tartományból, amely szíved, lelked rejtekében ha megnyitod magad feléje, előtör.
Hogy tudjuk ezt előhívni?
Sajnos mi nők eltávolodtunk a természetestől, és vele együtt nagyon sokan eltávolodtunk a természettől. Pedig a természet üzen nekünk.
Ha elmegyünk a természetbe és kitárjuk a szívünket Ősanyánk felé, az Ősi Természetasszony felé, akkor Ő megszólít minket.
Csak ilyenkor az erdőben látó emberekké kell válnunk.
Olyan emberekké kell válnunk, akik rácsodálkoznak a természet szépségeire, most a jelenben az elmúlásra, arra, ami bennünk is jelen van, hisz egyet alkotunk a természettel, nincs különválás, - minden egy, s mi is egyek vagyunk a természettel, azzal az isteni eszenciával, aki eredendően megnyilvánul bennünk, a Termékenység Ősistenasszonyával, a természeti Asszonnyal, aki bennünk él és bennünk dolgozik, és utat mutat ha engedjük.
Ez az erő ez már régóta bennünk van, csak nagyon sokszor elfelejtettük, hogy Ő mellettünk van, kísér minket, támaszt nyújt nekünk, védelmet ad nekünk, és elkísér minket a létezésnek ahhoz a forrásához, ahol meg tudjuk nyitni és meg tudjuk nyilvánítani magunkban a létezésünk természeti forrását.
A létezésünk természeti forrása abból az időből jött velünk és hoztuk át a jelenbe, amelyben egy olyan erőt képviseltünk, amikor mi magunk voltunk a Természetasszonya. Bele tudtunk állni abba az ősi minőségbe, aki szépen belesimult a természet karjaiba, abba az eredendő minőségbe, aki tápláló volt, aki kiáradó volt, aki elengedő volt, aki megmutatta a világnak, hogy igen, az elengedés az fájdalmas, de muszáj azonosulnunk az elengedés nehéz és lehúzó, súlyos fázisaival is.
A nőknek nagyon sokszor jelen van az életében ez az időszak.
Van amikor a szerelmünket kell elengedni, a férjünket, a párunkat, a társunkat. És ennek a feldolgozása azért nagyon mély belső lelki folyamatot igényel.
Megélhetjük ezt belső gyászként is, - nevezhetjük annak, amikor a szívünkből egy darabot kiszakítottunk és átadtuk annak az embernek, hogy ezzel a kis darabkával, amely a szívünkből ered, boldoguljon az életben, táplálja tovább azt részt ami bennünk, belőle született meg.
Aztán eljön az az időszak, sajnos nagyon sok nő életében, amikor a még meg nem született gyermekét engedi el. Ezek súlyos és nehéz időszakok az ember életében. Egy olyan erőhöz kapcsolódnak, amely egy lebontó erő, egy elengedő erő, a gyász időszakát jelölik ebben a minőségben.
Ilyenkor nagyon fontos lenne, ha nem magunk akarnánk megoldani ezt a lelki folyamatot, hanem ha kapcsolódnánk a létezés természeti és isteni forrásához, és ha kérnénk a Természeti Asszonyt, az Őseredet Istenasszonyát, hogy segítsen nekünk ebben a folyamatban.
Nagyon sok nő megéli azt, amikor elhagyja a párja, és egy gyermeket egyedül kell neki kihordania, és egyedül kell megállni a létezésben a helyét.
Ő lesz egyben a nő, a férfi, a szülő, a teremtő, az apa és az anyai erő.
És ilyenkor mit tud tenni egy nő? Beáll a sorsába és harcol.
És harcol és erőssé válik, megkeménykedik a szíve, és sokszor nem látja az utat.
Belekerül egy olyan valóságba, amely által erős nővé, és az erős nő által harcossá és férfi minőséggé válik.
Ez mind természetes abban a formában, hogy megkeményítette az élet. De ha nem maga akarná megoldani ezeket a dolgokat, hanem hozzákapcsolódna a létezés ahhoz a forrásához, amely a természeti minőséget jelenti, azt az Ősanyai minőséget, azt Természeti Asszony minőséget, aki megtámasztaná élete nehéz napjaiban, akkor könnyebben boldogulna az életben.
Aztán vannak olyan időszakok egy nő életében, amikor már megnőnek a gyerekek és kirepülnek. És nagyon sokszor valójában magányossá válik, mert az a család, az a családi légkör, a gyermekek kacagása, a gyermekekről való gondoskodás elmúlt az életéből. Kirepültek a gyerekek, és Ő egy belső bölcsességgel magára maradt ebben az időszakban, és keresi az útját, hogy fontossá váljon, hogy még tudjon adni, hogy még tudjon táplálni.
A gyerekek már nincsenek úgy, olyan szinten jelen az életében, ahogy eddig voltak. Ezt az időszakot nevezzük mi nők amikor belépünk a bölcs asszonyi minőségünkbe. Abba a bölcs asszonyi minőségbe, aki már egy más szemszögből látja a világot. Egy más szempontból nézi a világ dolgait, és a világ segítőjévé, az emberek, a lelkek gyógyítójává akar válni akaratlanul is, mert ez a szívéből ered,- mert a nő mindig gondoskodó, tápláló, áradó, szerető,- ez a minőség van benne.
Aztán vannak olyan nők, akik eltévednek az úton, és egy olyan irányt vesz az életük, amelybe maguk sem tudják, hogy mit csináljanak, hogy vigyék tovább az életüket.
Az Ég és a Föld egyesül bennük. Az Ég és a Föld nászából születik meg ha megengedővé válnának egy olyan erő, amely megmutatja az utat amely előrevisz, amely által elengedővé válsz, mely által elengedővé válnál az életednek lehúzó, hátrahúzó dolgait magad mögött hagyjad.
Én csak azt tudom tanácsolni, hogy próbáljuk meg magunkhoz venni azt a minőséget, aki bennünk képviseli a létezés természeti forrását, és az isteni létezés forrását. Kapcsolódjunk ehhez a minőséghez.
A gyökereinket engedjük a Földanyába mélyen, és kérjük tápláló, segítő erejét, és a karjainkkal jó magasan kapaszkodjunk az Égi Anyához, és kérjük tápláló, áldást osztó segítségét.
Áldás! Áldás! Áldás!
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése